Sziasztok! Jó olvasást kívánok Nektek a részhez! :)
17.
Besötétedett, mire visszaértem a srácok közösen bérelt, két szintes házához. A hosszú séta és az elszívott cigi megtette a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint mikor kiléptem az ajtón. Az utcában a házaknál égett a karácsonyi világítás, Noah volt az egyetlen, aki nem foglalkozott vele, hogy felkapcsolja. A karácsony nem tartozott a kedvenc ünnepei közé, és mivel a többiek hazautaztak, ez volt az egyetlen hely, ahol nem világítottak a fények. Az már sokkal jobban meglepett, hogy amikor beléptem az előszobába, teljes sötétség fogadott. Levettem a bakancsom, aztán a stúdió felé néztem, de az ajtó alól semmi fény nem szűrődött ki. A nappali kanapéja felé fordulva megláttam a mozdulatlanul ülő sötét alakot. Legalábbis a sziluettjét.
Felkapcsoltam a sarokban az állólámpát, és figyeltem, ahogy Noah nagyokat pislog, és közben engem néz.
- Nem fair, hogy azt kéred, beszéljek mindenről, ami bennem történik, miközben te lelépsz, amikor beszélnünk kéne – mondta lassan. A hangja szomorúan csengett, és rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.
