Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez :)
21.
Már sokadszor néztem a bár ajtaja felé, miközben Folioval iszogattuk a sörünket az egyik sötét sarokban. Mindenhonnan érthetetlen cseh beszéd szűrődött felénk, a háttérben halk zene szólt, a helység tele volt egyetemistákkal, akik péntek este egy kis kikapcsolódásra vágytak. Néha elgondolkodtam rajta, hogy milyen lett volna, ha egyszer én is egyetemre megyek. Vajon ha igazán akartam volna, össze tudtam volna gyűjteni rá a pénzt? Ha nem lett volna a zenekar, akkor tovább tanultam volna? És ha igen, milyen szakon?
A kezem az asztalon hagyott cigis dobozra tettem, de Folio nem értette az utalást. Tovább magyarázta a horgászos kalandjait, és a terveit azzal kapcsolatban, hogy melyik tóhoz fog lemotorozni, ha vége a turnénak.
- Szóval… mi van veled és Noah-val? - kérdezte, miután kiürítette a poharát.
Vettem egy mély levegőt, és a kezem megpróbáltam észrevétlenül visszaejteni az ölembe. Nevetséges volt, amit műveltem. Szerettem volna elszívni egy szálat, de már besötétedett, és túl beszari voltam ahhoz, hogy kimenjek egyedül az utcára. Folio biztosan elkísért volna, de… megijesztett a gondolat, hogy bárki rajtakapjon, mennyire parázom. Viszont Noah-ról sem volt több kedvem beszélni. Kimerülten az asztalra támaszkodtam az alkarommal, és a festéket kezdtem kapargatni a kopottas asztalon, amíg sajogni kezdett az ujjam vége. Egy bosszantó szokás volt ez, amiről azt hittem, sikerült leszoknom felnőttként.
