Összeforrt Szilánkok - Lángok III/1.

 Szombat délután volt, éppen kávét főztem, miközben a kedvenc sorozatunkból néztünk részeket Lizzel. A popcorn már elfogyott, és mivel egyre többet ásítoztam, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy feldobjam magam némi koffeinnel. Előző nap felléptem a Never Died-al, és utána még Kade-hez is beugrottam, hogy kiszedjem a varratait. Csöndes volt, még csak nem is piszkálódott velem. Azt hiszem bűntudata volt Elden miatt, és mély hallgatással sújtotta magát. El tudom képzelni, mennyire rossz lehetett ez neki, hiszen így nem bosszanthatott. Éjfél körül hazaértem, de nem tudtam azonnal elaludni, és később, mikor az álmok mezsgyéjére léptem, újra rémálom gyötört. Aaron és Jared aznap reggel indultak el egy közösen eltöltendő hosszú hétvégére, tehát áthívtam a barátnőmet egy kis filmezésre. A valódi okom az volt, hogy nem akartam egyedül lenni. Sosem félem a sötétben, most mégis olyan rossz érzés kerített hatalmába, hogy úgy döntöttem, még az uszodába is elmegyek este, csakhogy minél kevesebbet kelljen egyedül maradnom otthon.

- Mi újság a nagyfiúkkal? - kérdezte Liz, amikor visszatértem hozzá a bögre kávémmal, és leültem mellé a kanapéra.

- Úgy látszik, kibékültek – mondtam, és elgondolkodva kevertem néhányat a kiskanállal. - Azt hiszem, megoldják. Kezdésnek nem is rossz, hogy eltöltenek kettesben néhány napot egy luxusszállodában.

Liz bólintott, de láttam az arcán, hogy még más kérdés is motoszkál a fejében.

- Mi a helyzet Oliverrel?

Lassan fújkáltam a kávémat, mert túl meleg volt, hogy beleihassak. Vagy csak húztam az időt, mert nem tudtam, mit válaszoljak erre a kérdésre?

- Együtt énekelünk, és ennyi – böktem ki végül rövidre zárva a szót.

- Na és Kade?

- Kade meleg, ha nem tudnád – fordultam felvont szemöldökkel Liz felé. - Nem tudtad?

Barátnőm rántott egyet a vállán, mintha ez az „apróság” megemlítést sem érdemelne.

- Ő nem olyan, mint az apukáid. Van benne valami eszeveszett kötetlenség – Liz magához ölelte az egyik díszpárnát és a semmi bámult, mialatt próbálta érthetően kifejezni magát. - Könnyen el tudom képzelni, ahogy eljátszadozik egy nő testével.

Ebben volt valami. Kade minden élővel és mozgóval imádott szórakozni. Arcom grimaszba rándult, ahogy beleittam a forró kávéba. Ha visszagondolok, egyre többet járt az eszemben Kade, miközben Oliverrel sikerült a kapcsolatunkat lehorgonyoztatni a barátság csendes vizén. Kezdtem magam egy komolytalan tininek érezni, és az sem segített rajtam, hogy folyton folyvást eszembe jutott egy csodálatos test, ahogy a záporozó víz alatt áll a párás fürdőszobában, és kényezteti magát.

- Kade pénzért fekszik le másokkal - jelentettem ki hirtelen, és Liz majdnem belefulladt a kólájába.

- Micsoda? - kérdezte két köhögés között.

- Jól hallottad – mondtam bátrabban.

- Ezt eddig miért nem említetted? - a szája felfelé görbült, és biztos voltam benne, hogy ezek után még inkább rajongani fog Kade-ért.

- Nem tudom, azt akartam, hogy először megismerd.

- Messze áll tőlem az, hogy előítéletes legyek.

Ezzel nem tudtam vitatkozni, kevés olyan nyitott és őszinte ember volt a földön, mint Liz.

- Tudom, de mesélj inkább arról, akivel ma este fogsz találkozni.

- Nekem nincsenek olyan izgi pasi ügyeim, mint neked – kezdte, de aztán elmesélte, hogy a titkos rajongóját a gyakorlati helyén szedte fel, és hogy egy gyógytornászról van szó. Megnéztünk még egy részt a sorozatból, és szomorúan vettem tudomásul, hogy Liznek indulnia kell készülődni, ha nem akar elkésni a randijáról. Miután lelépett, még egy órát próbáltam otthon lefoglalni magam, majd bevillant egy nagyon buta ötlet, és mire észbe kaptam, már Kade számát hívtam.

- Szép estét Lu-lu – bíztam benne, hogy szombat este elfoglalt, de már a harmadik csörgésre felvette.

- Szia – köszöntem óvatosan. - Zavarlak?

- Nem, bár éppen úton vagyok – ez megmagyarázta a susogó zajt, ami átszűrődött a vonalon. - Mivel szolgálhatok?

- Nad… - megköszörültem a torkom, és újra nekiveselkedtem a mondandómnak. - Szóval Nad szabad ma este?

Hallottam, ahogy halkan nevet a zavaromon, ami minden egyes szavamból tisztán kihallatszott.

- Nem tudom, de megkérdezhetjük. Átküldjem a számát, vagy inkább hívjam fel én?

- Megtennéd, hogy beszélsz vele? - ötletem sem volt, hogy kell egyeztetni találkát egy pasival, akinek szeretném igénybe venni a szolgálatait, úgyhogy örültem, mikor Kade felajánlotta, elintézi helyettem.

- Persze. Hol találkoznál vele?

- Nem is tudom – kezdtem lassan.

- Ha akarod, lehettek nálam.

Meghökkentett az önzetlen segítőkészsége, hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak.

- Oké – mondtam végül, és ezt azonnal el is könyveltem egy újabb rossz döntésnek, de már nem volt mit tenni.

- Mikorra?

- Hát, most úszni indulok, ott kilenc után végzek – már régebben elterveztem, hogy egészen zárásig az uszodában akarok maradni. - Kell egy fél óra, még elmegyek hozzád…

- Felveszlek – vágott a szavamba határozottan. - Kilenckor ott leszek, és ha Nad nem ér rá, akkor legfeljebb hazaviszlek. A régi városrészbe jársz úszni?

Bólintottam, de aztán rájöttem, ő ezt nem láthatja.

- Igen, oda.

- Írok SMS-t, ha beszéltem vele, jó?

- Köszönöm – suttogtam hálásan. - De megmondanád neki, hogy nem biztos, hogy az lesz, amire gondol? - éreztem, hogy fülig elpirulok, de ezt le kellett szögeznem.

- Szóval nem biztos, hogy szexelni fogtok? - kérdezett rá kerek-perec, miközben jól szórakozott rajtam.

- Igen, erre gondoltam.

- Megmondom neki, de szinte kizártnak tartom, hogy Nad ne tudjon levenni a lábadról.

Fogalmam sem volt, erre mit kéne válaszolnom, úgyhogy inkább gyorsan elbúcsúztam tőle, és remegő kezekkel pakoltam be a hátizsákomba az úszáshoz szükséges cuccaimat.

***

Közel két órát úsztam egyhuzamban, csupán kisebb pihenőket beiktatva, és ezzel azt hiszem, sikerült megdöntenem a személyes rekordomat. Amikor kimásztam a vízből, a takarító viccesen meg is jegyezte, hogy már biztosan úszóhártya nőtt az ujjaim közé. Elmúlt fél kilenc, és egy idősebb nőt, meg engem leszámítva már senki nem volt az épületben. Logikus, a többség szombat este a bulizást választja, velem ellentétben. Fájó, kimerült izmokkal lépkedtem a zuhanyzó felé kezemben samponnal, tusfürdővel meg törölközővel, és mikor beálltam a forró víz alá, becsuktam a szemem, hogy könnyebben el tudjak lazulni.

Mire felöltöztem, már kilenc óra volt, és mikor megnéztem a telefonomat, láttam, hogy van egy üzenetem:

„Nad ráér ma este. Hívj, ha végeztél.”

Kisétáltam az uszoda főbejárata elé, és gyorsan felhívtam Kade-et, aki azt ígérte, hogy öt percen belül ott lesz. Eltettem a telefonom és összehúztam magamon a pulcsimat. Nyár volt, és mégis, estére egészen lehűlt a levegő, ráadásul fáradt voltam, és rázott a hideg. Egyetlen fényforrás világított a kétszárnyú ajtó felett, és az utcalámpák sem adtak túl nagy világosságot, mert a bejáratot egy kisebb park választotta el a főúttól, magas fákkal. Frissen vágott fű és virágok édes illata kavargott a levegőben.

Türelmetlenül kezdtem el járkálni a murvás földön, és olyan kellemetlen érzés szállt meg, mintha figyelnének az épület oldalától. Túl sötét volt, hogy bárkit is kivehessek a szememmel, és próbáltam nem pánikolni, de azért határozott léptekkel indultam az út felé. Mikor hátranéztem, esküdni mertem volna, hogy egy árny elindult velem együtt, mindössze néhány méterre, a fák vastag törzseinek árnyékában. Már rohantam, és a szívem közben a torkomban dobogott. Nem is hallottam mást azon kívül. Mikor nekiütköztem valaminek, vagy valakinek, hangosan felkiáltottam ijedtemben.

- Te jó ég, én vagyok az, nyugi – hallottam tompán Kade hangját, miközben magához szorított. - Mi történt?

Próbáltam megszólalni, de a szám teljesen kiszáradt. Reszkettem, és ha nem tart erősen, talán el is estem volna. Az orromat a pólójába fúrtam, és mélyen beszívtam az illatát, csodák csodájára ez segített lenyugodnom. Csak nyeldekeltem, igyekeztem visszatartani a könnyeimet, és elveszni a legfinomabb illatban, amit életemben éreztem. A tusfürdőjén túl jól kivehető volt testének részegítő aromája, és nem volt kérdés számomra, már csak azért, hogy ezt szagolhassam egész éjjel, vagyonokat fizettem volna neki. Elmerengtem, ha ilyen jó az illata, vajon milyen lehet az íze? Az agyamnak nem tetszett, ahová elkalandoztam gondolatban.

- Vigyél el innen – nyögtem meggyötörten, és kicsit elhúzódtam tőle.

Felnéztem rá, és ő visszanézett rám, a tekintete kíváncsian pásztázta az arcomat, próbálta kideríteni, hogy mi történt. A tenyerem még mindig a derekán nyugodott, és eljátszottam a gondolattal, hogy ha egy kicsit feljebb húznám a sötét pamut anyagot, érezhetném a bőrét az ujjaim alatt. Végül beleegyezően bólintott, egyik kezével védelmezőn átkarolta a vállamat és a kocsijához kísért. Mikor beszálltunk, kissé rosszallóan fordult felém.

- Csupa víz a hajad, nem csoda, ha reszketsz.

- Azt hittem, melegebb van – válaszoltam, és figyeltem, hogy feltekeri az ülésfűtést.

Szótlanul indultunk el, és végül annyira bántott a csend, hogy én szólaltam meg először.

- Haragszol rám? - a kérdés csak úgy hirtelen megfogalmazódott bennem, hiszen az elmúlt héten Kade egyre kevesebbet beszélt hozzám, és a csipkelődései is hiányoztak.

- Dehogy – nézett rám egy pillanatra. - Csak elmondhatnád, hogy mi elől menekültél olyan eszeveszettül.

- Rendben, ha te is elárulod, hogy mi történt veled az elmúlt napokban, amitől megváltoztál.

Az ajka széles mosolyra húzódott, miközben leparkolt a kocsival.

- Valamit valamiért, ugye?

- Ha valaki, hát akkor te tudod, ez mit jelent. Olyan, mint mikor pénzért szolgáltatást várnak.

Kade hangosan felnevetett, és újra olyannak láttam, mint a régi önmaga. Leállította a motort, és vidáman fordult felém.

- Egyre szókimondóbb vagy – jegyezte meg.

- Nem véletlen, hiszen egyre több időt töltök veled. Ráadásul éppen egy elég furcsa lépésre készülök… - fejeztem be bizonytalanul.

- Nad rendes pasi, nincs okod, hogy izgulj amiatt, mi fog történni. Csak, és kizárólag az, amit te is akarsz – bizalmasan nézett rám, majd halkan hozzátette: - Ha bármi gond van, sikíts, és én megmentelek.

Rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak, és a jókedvem akkor is folytatódott, mikor már Kade a hajkefével és a hajszárítóval babrált mögöttem térdelve az ágyon a lakásában. Még sosem jártam a hálójában, és most bőven volt időm körbenézni. Amikor beléptünk, egy percig még azon filóztam, hogy talán hatalmas műpénisz fog kikukucskálni az ágy alól, vagy esetleg egy szexhinta lesz felerősítve a plafonra, de szerencsére semmi ilyet nem láttam. Az ágya – mely elég széles volt ahhoz, hogy akár hárman is elférjenek rajta - tökéletesen be volt vetve, enyhe öblítő illata volt a tiszta, sötét huzatnak. A szoba kellemes barna és bézs színekben pompázott, kezdve a fallal, melyen fa berakások voltak, egészen a bútorok és a szőnyeg színéig.

Beleborzongtam, ahogy Kade fésülgette a hajam, és valószínűleg lúdbőrös is lett a nyakam, mivel imádtam, ha valaki más piszkálja a fejbőrömet. Mikor kikapcsolta a szárítót és előre hajolt, hogy szemből is megnézze, mit alkotott, olyan közel volt az arca, hogy láttam a bőre alól kibújó apró borostákat.

- Nem is lett rossz – jegyezte meg hümmögve, majd felállt az ágyról, hogy elpakoljon.

Ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy Nad majd csak fél óra múlva fog megérkezni.

- Ki kezdi, te vagy én? - Kade éppen visszatért a fürdőből, és rögtön leolvadt a mosolya a kérdésre. Leült mellém az ágyra és lassan kifújta a levegőt.

- Én, mert nem sokat tudok a történtekről mondani.

- Rendben, halljuk.

- Van egy testvérem – kezdte lassan, és közben az ágyterítővel babrált. - Mivel ikertestvérek vagyunk, olyan volt, mintha ő lenne a másik felem. De nyilván ő nem így gondolta, amikor elárult.

- Elárult?

- Igen. Ő mondta el apánknak, hogy a fiúkhoz vonzódom, aki ezt elég rosszul fogadta. Nem az bánt, hogy elmondta, úgy is kiderült volna előbb vagy utóbb. Hanem az, hogy direkt fájdalmat akart nekem okozni ezzel.

- Miért? - kérdeztem lassan. - Úgy értem, miért akart bántani?

- Rajtakapott a pasijával egy eléggé intim helyzetben. Illetve csak beképzelte magának, hogy az a fiú szerelmes belé.

- Ó – bukott ki belőlem aggódva. - Aztán mi történt?

- Mikor apa kidobott otthonról, megszakítottam minden kapcsolatot Bellával is. Azt gondoltam, ő is ezt látja jónak – mondta keserűséggel a hangjában. - De pár napja felhívott, és találkozni akart. Én viszont nem akarom őt látni, ez van – zárta rövidre, és erőltetett mosollyal fordult felém. - Most te jössz.

Alig ocsúdtam fel Kade meséjéből, már próbáltam is összeszedni a mondandómat. Azt akartam, hogy minél személytelenebb legyen a mesém, próbáltam úgy megfogalmazni, mintha én csupán mellékszereplőként vettem volna részt az egész történetben.

- Anyát megölték, amikor kilenc éves voltam – hadartam levegővétel nélkül. - Ott voltam én is, és végignéztem. Azóta rémálmaim vannak. Vannak jó időszakok, mikor eltűnnek, és vannak rosszak, mint most. Nem alszom sokat éjszakánként, és emiatt kimerült vagyok, nyűgös és kötekedő. De megbirkózom vele, eddig mindig sikerült, most is jól leszek – bizonygattam megrögzötten.

A szavak mintha nem is az én torkomból jöttek volna, mintha csak valakit hallgattam volna. A lelkem külön utakon járt, valami pillangókkal teli, napsütötte réten, miközben az ajkaimat elhagyták ezek az undorító tények. Azonban képtelen voltam Kade-re nézni közben. Kiválasztottam egy pontot a falon csüngő tájképben, és azt bámultam szüntelenül. Egy hatalmas vízimalom kereke lehetett, de valamiért egyre homályosabban tudtam kivenni.

Kade ujja végigfutott az arcomon, és akkor már tudtam, hogy sírok, ő meg a könnyemet törölgeti. Odahúzott magához, és lefektetett a puha párnákra. A fejemet a vállára vonta, és halkan suttogott valamit, amit nem tudtam magamban összerakni, de a hangja megnyugtatott.

Nem tudom, mennyi idő telt el, mikor végre sikerült a mondandójára koncentrálnom, hiszen engem szólított.

- Lu-lu, megjött Nad. Elküldjem, vagy maradjon? - Kade halkan suttogott, éreztem a leheletét a bőrömön, mintha attól félne, hogy bármi hangos zajtól összeroppanhatok.

- Maradjon – válaszoltam, és miután a hideg tenyeremet az égő arcomhoz nyomtam, a szoba ajtaja felé fordultam. - Sajnálom, hogy így fogadlak – próbáltam Nad-re mosolyogni, és szerencsére nem is esett olyan nehezemre.

- Most rajtam a sor, hogy elbűvöljelek – mondta titokzatosan, majd belépett az ajtón.

Ugrás a folytatáshoz!