2015. december 13., vasárnap

Összeforrt Szilánkok - Lángok III/2.

Azt hittem, hogy ideges leszek, mikor elérkezik a pillanat, hogy valami érzékit csináljak valakivel, akit csupán két napja ismertem meg. Most mégis valami határtalan nyugalom szállta meg a testemet, ahogy mindhárman törökülésben elhelyezkedtünk az ágyon. Arra kértem Kade-et, hogy maradjon egy kicsit, és úgy is tett, miután hozott nekünk pezsgőt, hogy feloldódjunk a bubikban. De megfogadtam, hogy egy pohárnál nem iszok többet. Át akartam élni a pillanatot, nem csupán ködfátylon át sodródni a történtekkel.
- Mit szeretsz a szexben? - kérdezte Nad, majd kortyolt az italból, de utána le is tette a poharat az éjjeliszekrényre. - Mi az, amitől beindulsz?
Ahogy óvatosan Kade-re pillantottam, eszembe jutott, hogy az például nagyon felizgatott, amit magával csinált a zuhany alatt, de ezt nem mondhattam.
- Hát – kezdtem, majd megköszörültem a torkom, hogy a hangom még határozottabb legyen - a hosszú előjáték. Szeretek csókolózni.
- Élvezed, ha ott is csókolnak?
- Ööö – motyogtam, és közben éreztem, hogy elpirulok.
- Arra kíváncsi, hogy szereted-e, ha kinyalnak – szólt közbe Kade hatalmas mosollyal. - Lu-lunak önbizalomra van szüksége, meg hogy ne legyen szégyellős. Az első lépés, ha nevén nevezzük a dolgokat.
Nad a szemét forgatta Kade okfejtésére, de végül is nem vitázott vele.
- A többit majd kiderítjük együtt, jó? - csak bólogattam, mikor kivette a kezemből a poharat és a sajátja mellé helyezte. - Dőlj hátra.
Megtettem, amire kért, majd láttam, ahogy áthúzza a pólóját a fején. Azon gondolkoztam, hogy nekem is vetkőznöm kéne, vagy csak feküdjek ott? Végül nem tettem semmit, mert rögtön megtámaszkodott a karjával felettem, és lassan megpuszilta a számat. Erre válaszolva kicsit kidugtam a nyelvem, és mikor újra összeértünk, le mertem volna fogadni, hogy vaníliafagyi íze van. Behunytam a szemem. Nem tudom, hogyan lehetséges, de annyira finom volt, vágytam arra, hogy még tovább érezhessem. Amikor csók közben a keze a derekam és a felsőm alá csúszott, halkan felnyögtem. Jó érzés volt, hogy az ujjai kissé a bőrömbe mélyednek, birtoklóan húzott magához, és még sosem éreztem magam ennyire kívánatosnak. Illetve talán egyszer, Oliver kocsijában, de azt sikerült elcsesznem. Most csak kiélveztem mindent, amit Nad adott, nem járt a fejemben semmilyen buta gondolat, és nem érdekelt, hogy ha valaki megtudná, mit csinálok éppen, mit szólna hozzá.
Hirtelen elhúzódott tőlem, a pólómat felhúzta a hasamról és lassan áttért oda a csókjaival. Akkor kinyitottam a szemem, és Kade-re néztem. Nincs rá jobb szó, bámult minket, és mikor észrevette, hogy figyelem őt, összekapcsolódott a tekintetünk. Nad közben finoman szívogatta a bőrt a hasamon, és volt, mikor a fogát is használta. Amikor a nyelve végigzongorázott a bordáimon, a csípőm akaratlanul is felemelkedett az ágyról. Kade pupillája kitágult, és hirtelen gyorsabban kezdte venni a levegőt.
- Átkozottul szexik vagytok így – nyögte elködösült tekintettel.
Nad a hasamba nevetett erre a megjegyzésre, majd feltérdelt az ágyon.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kimenj – mondta neki, és nem is nyúlt hozzám addig, míg Kade be nem csukta maga mögött az ajtót.
- Igen, jól láttad, felizgult – fordult felém Nad apró mosollyal az arcán, mikor kettesben maradtunk. - Hihetetlenül ösztönösen tudsz viselkedni, ha szexről van szó, és ez bejön a pasiknak.
- Köszi – suttogtam, mert nem igazán tudtam, mit feleljek erre. Azt hittem, hogy Kade szeme Naden fog csüngeni, hiszen csodás izmok rajzolódtak ki enyhén barna bőre alatt. De már az elején is engem nézett, és a gondolatra csak még inkább begerjedtem. - Megkérhetlek, hogy most te feküdj le?
Kimondtam még azelőtt, hogy elvetettem volna az ötletem, ami megfogalmazódott bennem. Nad azonnal teljesítette a kérést, és segített, mikor a nadrágot kezdtem lehúzni róla. Amikor már csak egy alsó volt rajta, kíváncsian várta, mit fogok vele kezdeni. Először is levettem a felsőmet, meg a nadrágomat is, és tetszett, hogy bámul közben. Aranyszínű bőre felé hajoltam, és végigcsókoltam a mellkasát, amikor megnyaltam a mellbimbóját, örömmel konstatáltam, hogy kéjesen összerándultak az izmai. Közben a tenyerem az anyagra siklott, ami még takarta a testét. A férfiassága már duzzadt volt, készen állt mindenre. Ahogy elkezdtem simogatni, egészen a tenyeremhez nyomta magát, és felnyögött, mikor óvatosan a számba szívtam a bőrét a mellkasán.
- Ezt csináld ott lent is, kérlek – mondta két sóhaj között.
- Azt akarod, hogy leszopjalak? - tettettem az ártatlant, miközben Kade-re hallgatva kertelés nélkül kimondtam, amire mindketten gondoltunk.
Nad felemelte a fejét a párnáról, és rám vigyorgott.
- Persze, hogy azt akarom. A szádban akarok lenni tövig, te kis boszorkány.
Tetszett a válasza, valójában nagyon-nagyon beindultam tőle. De nem akartam elsietni a dolgokat, ezért először csak az alsón keresztül harapdáltam a dudort. A kezével a hajamba markolt sürgetően, és akkor kicsit lejjebb húztam az anyagot, hogy megízlelhessem. A hangja sokkal többet követelt, mikor óvatosan hozzáértem a nyelvemmel. Felpillantottam rá. Imádtam látni, ahogy léte darabjaira hullik, miközben a számmal kényeztettem. Az izmai minden egyes apró szívásnál gyönyörűen kirajzolódtak, és nem tudtam megállni, hogy a tenyeremmel ne barangoljam be az összeset, kezdve a vállától le, a combjáig. A szeme csukva volt, hogy csak a nedves forróságra koncentráljon, én pedig megbűvölten néztem a szétterülő, sötét szempilláit. Rám pillantott, mire elkaptam a tekintetem, és csak arra koncentráltam, hogy lassan, érzékien végignyaljam a farkát.
- Nézz rám – kérte, és az alkarjára támaszkodott.
Mikor óvatosan felé pislantottam, láttam, hogy mosolyog. Újra megismételtem az előző mozdulatsort, de most végig összekapcsolódott a tekintetünk. Csinos vonásain a mosoly hamar átváltozott kéjjé, elbűvölve figyeltem, ahogy a szája lassan elnyílik és egy pillanatra önkéntelenül ismét becsukta a szemét. Elhúzódtam tőle, levettem a melltartómat, és eldobtam valahová. Beleharapott az ajkába, mikor felálltam az ágyról és lassan megszabadultam az utolsó ruhadarabomtól is. Majd felpattant ő is, letolta az alsóját a csípőjéről és kilépett belőle. Leültetett az ágy szélére, egy határozott mozdulattal széttárta a combjaimat és letérdelt a földre, közben olyan pillantásokkal illetett, mintha fel akarna falni. A keze felvándorolt a mellemig és finoman megmarkolt. Ettől azonnal olyan érzésem lett, hogy az egész testemet birtokolja. A szeme sokáig elidőzött a tetoválásomon, és mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott.
- Szexi, akárcsak te magad. Most pedig nyisd ki a szád! - ahogy engedelmeskedtem, az egyik ujját az ajkaim közé csúsztatta, mire megnyaltam, majd erősen megszívtam. Megremegett tőle, tudtam, hogy eszébe jutott az érzés, mikor a férfiasságát pontosan így kényeztettem.
- Minden olyan jól néz ki a szádban – mondta elbűvölve.
- Ezért etettél fagyival? - bukott ki belőlem a kérdés nevetve.
- Talán. Most viszont úgy foglak nyalni, mintha a kedvenc fagyim lennél – azzal a vállára emelte a lábaimat, és én izgatottan hátradőltem az ágyon. Olyan forró volt mindenem ott lent, hogy a meleg lehelete hűvösen borzongatónak hatott, mikor megpuszilta a szeméremdombomat, majd a nyelve megtalálta a csiklómat. Csukott szemhéjam alatt apró csillagok táncoltak, és mikor egy határozott mozdulattal benyomta az ujját a hüvelyembe, megmarkoltam a lepedőt, és felnyögtem.
- Te jó ég – mormoltam a plafon felé, ahogy elkezdett nyalni, és egy nem túl gyors ritmusban az ujja is ki-be mozgott bennem. Lepillantottam rá, engem nézett. Sötétbarna szemei izgatottan csillogtak, mikor lassan még egy ujja eltűnt bennem. A száját a lábam belső felére tapasztotta, és kicsit megharapdálta a bőrömet.
- Olyan nedves vagy… - suttogta a combomba vágyakozón.  - Tudsz még nedvesebb lenni?
A kezem a számra szorítottam, hogy ne kiáltsak fel, mikor az ujjai kitapogattak egy érzékeny pontot belül. Összerándultam, és ő diadalittasan nézett rám. Felnyúlt a szabad kezével, és a mellemet simogatta, néha markolászta, a szája pedig visszatért a csiklómra. Amikor kihúzta az ujjait, kissé csalódott hangot hallattam, de mikor a nyelvével kezdett dugni, végem volt. Remegtem, a gerincemet homorítottam, és mikor a belső izmaim hirtelen összehúzódtak, próbáltam nem túl hangos lenni. Fogalmam sincs, ez mennyire sikerült, mert ott volt egy apró képszakadás. A tágas univerzumban repkedtem éppen, ahol minden baromi csöndes volt, ám korántsem nyugodt. Mikor lélekben is újra visszatértem Kade szobájába, az ágyra, csak a szívverésemet és Nad mélyről feltörő nyögéseit hallottam. Aztán rájöttem, hogy mi történik, és kicsit csalódott lettem.
Fejét a combomra fektette, és csukott szemmel próbált lassabban lélegezni.
- Finomabb vagy, mint a kedvenc fagyim – mondta még kicsit mindig lihegve.
Először hallgatásba burkolóztam, olyan fejet vághattam, mint egy hisztis kisgyerek. Aztán nem bírtam tovább a csöndet.
- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés, és nem tudtam leplezni a szavaim mögött megbúvó számonkérést.
- Mit miért? - nézett rám csodálkozva.
- Miért nem szeretkeztünk? Miért nem fejeztük be rendesen?
Nad felült mellém az ágyra, alsójával letörölte a combját, és rám emelte a tekintetét.
- Tudod, hogy az nem lett volna szeretkezés, és szerintem nem kell magyaráznom, miért. Te nem olyan lánynak tűnsz, aki efelett könnyedén átsiklik - odabújt hozzám és az ujjaival cirógatta a mellbimbóimat. - Megadtam, amire szükséged volt. Se többet, se kevesebbet. Hidd el, így fogod a legjobban érezni magad.
Elgondolkoztam azon, amit mondott, és felé fordultam. Néztem a kifejező, hatalmas barna szemeit, olykor meg-megrebbenő pilláit, szépen ívelt száját, ujjaim lejjebb kalandoztam, lassan hozzáértek a mellkasa selymes bőréhez. A fogaim közé szívtam az ajkát, és megcsókoltuk egymást. Még halványan éreztem rajta a saját ízemet, ráadásul nagyon jól csókolt, úgyhogy pár másodperc alatt újra feléledt bennem a tűz. Az ágyon egymás felé fordulva simogattuk egymást, és én próbáltam összeszedni a fejemben, hogyan köszönhetném meg neki, amit aznap éjjel adott nekem.
- Mindenkivel ilyen kedves vagy? - az ujjaim a hajába fúródtak és élvezettel fésülgettem a vastag tincseket.
- Ha nem kérnek kifejezetten az ellenkezőjére – felelte egyszerűen, majd a következő pillanatban felém kerekedett, és a karjaimat a fejem mellé leszorítva fogta a csuklómat. - Mostantól szólíts Uramnak! - a szeméből eltűnt a barátságos csillogás, helyét valami egészen fenséges komorság vette át.
Hirtelen kitört belőlem a kacagás.
- De hiszen fiatalabb vagy, mint én.
- Megengedtem, hogy megszólalj? - dörrent rám, és mikor elkomorodott az arcom, éreztem, hogy úgy hozhatom ki a helyzetből a legtöbbet, ha követelek és nem mutatok félelmet.
- Meg fogsz büntetni? - kérdeztem tőle kihívó hangsúllyal.
Most rajta volt a sor, hogy elnevesse magát.
- Nem lennél valami jó alárendelt.
- Ritkán csinálom azt, amit mondanak.
Csupán egy pillanatra nem figyelt rám, de én kihasználtam az alkalmat, kiszabadítottam a kezem és lelöktem magam mellé az ágyra. Azonnal elhelyezkedtem a csípőjén törökülésben, és lehajoltam, hogy a számat az ajkaira tapaszthassam. A férfiassága, mely kettőnk közé szorult, érzékien a hasamhoz felszült. A pillantása elködösült, mikor elhúzódtam tőle és lenéztem rá. Nyelt egyet, és lassan felemelte a kezét, hogy a testem minden porcikáját kényeztethesse vele.
- Ez a gyengéd, ugye? - búgtam a füléhez hajolva, és elsimítottam egy sötét tincset, mely a szemébe lógott. - Szereted, ha van egy Istennőd, akit imádhatsz?
A csípőm lassan körözött rajta, a combom közé szorítottam, a csiklómhoz dörzsöltem kőkemény farkát. Az arcán teljes odaadás és kiszolgáltatottság, mintha csak rám bízta volna az életét. De amint megérezte a nedvességem, mint egy villámcsapás, tűz lobbant a szemében és hirtelen ő akart irányítani.
- Ha nem hagyod abba gyorsan, nem fog érdekelni, hogy holnap mit gondolsz majd arról, hogy megdugtalak – a hangját valami mélyen ébredező morgás itatta át, amitől a szívem újult tempóban kezdett verni. A kisfiús arca erős kontrasztot alkotott azzal, amit mondott, és ahogy mondta.
- Szeretek a tűzzel játszani – válaszoltam a lehető legflegmábban, mielőtt újra ő került volna felülre.
- Azt látom – suttogta összeszorított fogakkal, széttolta a lábaimat a térdével és hirtelen két ujját mélyesztette belém.
Először nem kaptam levegőt, csak tátogtam, mint egy fuldokló, aztán elkezdtem egyre gyorsabban szedni a levegőt, mikor a hüvelykujja a csiklómra simult. De feltámadt bennem a vágy, hogy ne hagyjam magam ilyen egyszerűen ártalmatlanná tenni. Az egyik kezem a farka köré zárult, a másikkal a fenekébe markoltam és nem engedtem, hogy elhúzódjon. A kezeink egyforma ütemre mozogtak, a tekintetünk összekapcsolódott, és versenyeztünk egymással, hogy ki röpíti át a másikat hamarabb a határvonalon, ahonnan már nincs visszatérés. Amikor Nad egyre hosszabb másodpercekre hunyta le a szemét, a fogát az ajkába mélyesztette, úgy éreztem, közel járok a győzelemhez, de nem figyeltem magamra eléggé, és a testem elárult. Éppen, mikor minden rózsaszín ködbe borult, megéreztem a hasamon Nad forró spermáját, és élvezésének hangja elkísért az én saját kis mennyországomba.
Percekig feküdtünk egymás mellett szótlanul, néha összenézve. Végül ő törte meg a csendet.
- Azt hiszem, a mai teljesítményem érdemelhetne egy „a legerősebb önuralom” díjat.
Elnevettem magam, majd a végletekig kimerült testemet vonszolva magamra kaptam a pólóm és a bugyim, majd kiosontam a fürdőbe. Bezárkóztam és gyorsan lezuhanyoztam. A szívem hatalmasat dobbant, mikor eszembe jutott az a néhány pillanat, mikor Kade pontosan itt állt a víz alatt, és én minden mozdulatát követtem. Nem tudom, hol lehetett most, de a lakásban Naden és rajtam kívül senki sem volt. Gyorsan megtörölköztem, és visszavettem azt a néhány ruhadarabot, mielőtt csatlakoztam a hálóban Nadhez.
- Maradsz? - fordultam felé kíváncsian, miközben a táskájában turkált váltásruháért.
- Igen, Kade arra kért, hogy reggelig maradjak veled.
- Ezek szerint nekem is maradnom kéne? - tudakoltam bizonytalanul.
- Az lenne a legegyszerűbb – felelte Nad vigyorogva, és azzal elindult ő is a fürdőbe.
Nem akartam tiltakozni, mert ha hazamegyek, megölt volna a magány és a hatalmas csönd a nagy, sötét házban. Így tehát bebújtam a takaró alá, becsuktam a szemem, és nem telt el két perc, máris aludtam.
***

Éjjel éreztem, hogy valaki magához húz és átölel, miután ajtónyitódást és léptek neszeit hallottam. Nem tiltakoztam, ezer éve nem aludtam egy ágyban senkivel, és most jól esett ez a meghittség. Aztán valami csörömpölést zavarta meg a csöndet, de túl fáradt voltam, hogy egyáltalán kinyissam a szemem. A reggel fényei áttörtek a sötétítő vastag szövetén, mikor telefoncsörgésre riadtam fel. Hideg szökött be a takaró alá, hátmelegítőm elhúzódott tőlem. Kinyitottam a szemem, és a félhomályban láttam, ahogy Nad felül mellettem az ágyon, és suttogva rázza le a hívót. A másik irányba néztem, ahol Kade feküdt a hasán, az egyik párnával tüntetően a fejét takarva. Nyilván nem örült, hogy felébresztette a készülék éles hangja.
- Mennem kell – fordult felém Nad, és leguggolt az ágy mellé, hogy egy szintben legyen a fejünk. - Imádtam minden percet veled, és hívj, ha bármire szükséged van.
- Hé – krákogtam beolajozatlan hangszálakkal. - Mivel tartozom az estéért?
- Semmivel – felelte határozottan, és mikor csúnyán néztem rá, hozzátette: - Azzal, hogy ezek után többet hallgatsz az ösztöneidre, és kevesebbet az agyadra. Néha jól esik szabadnak lenni.
- Köszönöm – suttogtam válaszul, mire odahajolt hozzám és egy gyors puszit nyomott a számra.
Miután Nad elment, két perc sem telt el, és újra mélyen aludtam. Hihetetlen volt az elmúlt napok után, mikor folyton felriadtam a rémálmaimból, és reggel úgy ébredtem fel, mintha semmit nem aludtam volna. Most viszont mosollyal az arcomon feküdtem az ágyon, aztán nyújtózkodtam, és oldalra fordulva láttam, hogy Kade még mindig alszik. Csak a dereka volt betakarva a pokróccal, a mellkasa és a lábai kilátszódtak, hiszen már elég meleg volt az idő így, június végén. Én is lerúgtam magamról a takarót, és az álomszuszék mellé bújtam. A karja a feje mellett, a párnán nyugodott, és óvatosan végighúztam a mutatóujjamat a felkarján egy ér vonalát követve.
- Nad nem elégített ki? - tudakolta vigyorogva, még mindig csukott szemekkel.
Megriadtam a hangjára, úgy kaptam el a kezem, mintha égett volna a bőre. Nagyszerű, Kade ébren volt, és újra a csipkelődő éne bújt elő.
- Azt hittem, alszol még – feleltem semmibe véve a kérdését.
- Nem rég ébredtem én is. De ha még aludnék, akkor már a takaró alatt matatnál? - végre kinyitotta a szemét, holott azt kívántam, bárcsak ne látná, hogy elpirultam. - Tudod, elég egy mosoly, és talán megengedem, hogy hozzámérj, ahol csak akarsz.
- Utállak – fakadtam ki, és felpattantam az ágyból. - Nem is értem, mit keresek egy ágyban veled – kiabáltam a szőnyegen toporogva. Ő bezzeg jót nevetett az egészen, csak akkor hagyta abba, mikor a pillantása lesiklott a bugyimra. Jég kék szeme égetett, ahogy a vékony anyagot bámulta – legalábbis én így éreztem, mert kezdett melegem lenni odalenn. Aztán szerencsére lekötötte a figyelmét a tetovált angyalom.
- Szereted a csipkét? - kérdezte, miközben felém fordulva egyik kezével a fejét támasztotta.
- Aha – suttogtam, és muszáj volt megnyalnom az ajkaimat. A takaró ugyanis lecsúszott a teste elé, és a csípője vonalát nézve nem volt nehéz kitalálni, hogy nincs rajta semmi.
- Most úgy nézel rám – vonta fel a szemöldökét számon kérőn.
- Hogyan? - tettem az ártatlant, és inkább visszaültem az ágy legszélére, majd az ölembe húztam a vékony takarót.
- Amikor először beszéltünk komolyabban, elmondtam neked, hogyan szoktak rám nézni az emberek – mikor bólintottam, folytatta. - Akarsz engem?
- Tessék? - kérdeztem nagyokat pislogva.
Megcsóválta a fejét, és rosszallóan nézett rám.
- Magadat is be akarod csapni? Csak mond ki, amire gondolsz, kérlek.
- Nem akarom tovább fényezni az önbizalmadat, gondolom erre megy ki az egész – mikor újra megcsóválta a fejét egyet nem értően, hozzátettem. - Basszus, itt vagy tőlem pár centire, nincs rajtad semmi ruha, érzem az illatod, ami megőrjít. Min csodálkozunk akkor?
- Azt akarom, hogy ha legközelebb szükséged van valakire, aki kötöttségek nélkül elszórakoztat, én legyek az.
- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés csodálkozva.
- A barátod vagyok, tartozom ennyivel.
A válasza sokkal inkább összezavart, mint amennyire nem értettem semmit előtte. Csak néztem rá, és próbáltam kiolvasni valamit az arcából, hátha közelebb jutok, de nem sikerült.
- Te a fiúkat szereted – vetettem oda végül.
- Attól még szerezhetek jó néhány orgazmust neked.
- Kihívásként tekintesz rá?
- Ha igen, akkor azzal van valami problémád?
Elgondolkoztam mielőtt bármit is mondtam volna erre. Kade mindig is egy tiltott gyümölcs volt nekem, csakhogy ez a gyümölcs volt mind közül a legédesebb. Attól tartottam, ha megkaparintom, elveszti a különlegességét, vagy esetleg el kezd rothadni. El sem tudtam hinni, hogy míg Oliverrel azért nem voltam együtt, mert barátok vagyunk, Kade-et pont emiatt kéne közelebbről megismernem. A kérésében nem volt logika, mégis úgy adta elő, mintha a kedvéért a világ könnyen megváltozhatna, akár korong alakúvá is átalakulhat, ha ő úgy gondolja.
- Végül is majd megöl a kíváncsiság, hogy okkal nagy-e az önbizalmad.
- Ó, nem csak az önbizalmam nagy – kontrázott Kade csábos mosollyal az ajkain, mire hozzávágtam az egyik párnát, amit még röptében elkapott és a mellkasához szorította. - De segítened kell majd – mondta komolyra fordítva a szót. - Be kell vallanom, hogy nem nagyon tudom, hogyan működnek a lányok.
- Nem úgy ismerlek, mint aki túl szégyellős kérdezni, ha szükségét érzi – morogtam az orrom alatt. Vettem egy mély lélegzetet, és hozzátettem: - Nem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet. Te jó ég, tegnap éjjel együtt voltam valakivel, aki… - kezdtem sajnálkozva, és arcomat a kezembe temettem, azonban eszembe jutottak Nad szavai, mielőtt lelépett. Megígértette velem, hogy végre elkezdek élni, és megszegem a szabályokat. Mit sem törődve a szégyenkezéssel, újra felugrottam az ágyból, hátat fordítottam Kade-nek és felhúztam a farmeromat. Mikor felöltöztem és felé fordultam, még mindig ugyanabban a pózban feküdt az ágyon, akár egy macska, az arcát betöltötte egy szexi mosoly.
- Ez nem hiányzik? - nyújtotta felém a melltartómat.
Kikaptam a kezéből, majd elindultam a fürdő felé. Bíztam benne, hogy addig lesz olyan kedves, és ő is magára kap néhány ruharabot. Mire kicsit rendbe szedtem magam, ő már a konyhában ügyködött, tojáshéjakat tört fel, a serpenyőben pedig bacon sercegett, illatára hangosan megkordult a gyomrom.
- Megelőlegeztem, hogy maradsz reggelire, szóval ülj le, kérlek – adta ki a parancsot, alaposan kérésbe csomagolva, jó modorral masnira kötve. Engedelmeskedtem, és figyeltem, ahogy magabiztosan mozog a konyhában. Tányérokat, evőeszközöket készített ki, mikor megsült a bacon, a tojással folytatta, különböző zöldségeket adott hozzá, hogy még ínycsiklandozóbb legyen a reggeli. Elismerően tekintettem a végeredményre, mikor szedett a tányéromba, és elém tolta azt.
- Köszönöm, ez jól néz ki – feleltem, és mikor leült mellém, azonnal hozzáláttunk a rántottához. - Szóval te és Elden…? - kérdeztem, mert szerettem volna többet tudni a kapcsolatukról.
- Elden a barátom – nézett rám gyanakvóan. - Nem járunk, és sosem jártunk, nem is szexeltünk, ha a szaftos részekre vagy kíváncsi.
- Megcsókoltad a múltkor – szabadkoztam, miközben éreztem, hogy egy elég kényes területre érkeztünk. Kade lerakta a villáját, a szemembe nézett, úgy válaszolt.
- Részeg voltam – jelentette ki, amivel nem mondott újat.
- Szerelmes beléd – kötekedtem tovább, mert valahogy ki akartam húzni belőle, miért viselkedett úgy, ahogy.
- Tudom. Már évek óta.
- Ennyi? - kérdeztem az arcomra kiülő gúnyos mosoly kíséretében.
Kade újabb falatot vett a szájába, és nem siette el a választ.
- Igyekszem szembesíteni azzal a ténnyel, hogy baromira fájna neki, ha történne köztünk valami. Azért feküdnék le vele, mert olyan az arca, mintha egy kibaszott angyal nézne rám, mert olyan teste, amit napokig tudnék megállás nélkül kényeztetni, és mert simogatja az önbizalmamat, hogy oda van értem. Tönkretenném, ha hagynám, hogy ez megtörténjen. Ahhoz pedig túlságosan szeretem.
Tátott szájjal, teljes figyelemmel hallgattam a szavait, melyben annyi minden volt – szenvedély, szeretet, keserűség és bánat - hogy úgy éreztem, igazán közel engedett magához. Feltárta a lelke egy apró darabját, és hálás voltam ezért. Hirtelen mindent megértettem, és csak bámultam rá, miközben próbáltam megfogalmazni a gondolataimat.
- Sokkal több érzelem van benned, mint amit a külvilág felé mutatsz – mondtam végül, majd mikor összekapcsolódott a tekintetünk, én zavartan a tányérom felé fordultam.
Majdnem befejeztem az evést, amikor elkezdett rezegni a telefonom mellettem, az asztalon. Mivel Aaron hívott, azonnal felvettem, és üdvözlés helyett mosolyogva azonnal arról érdeklődtem, hogy hogy telik a második nászutuk.
- Lou, kicsim – fojtotta belém a szót határozottan, mikor végre meg tudott szólalni. - Szeretném, ha nyugodt maradnál, de ezt muszáj elmondanom neked.
A hangja túl vészjósló és fáradt volt ahhoz, hogy ne valami halálosan komoly dologról legyen szó. Arcomról azonnal lehervadt a mosoly, és felkészültem a legrosszabbra.
- Oké, mondd.
És Aaron a lehető legmegnyugtatóbb hangján belekezdett a mondandójába. De nem, erre nem készültem fel. Ez a legrosszabbnál is rosszabb hír volt. Mikor megszakítottam a hívást, máris kikívánkozott belőlem a reggeli, amit olyan jóízűen fogyasztottam el. Egy hatalmas nyeléssel próbáltam lenn tartani a kaját. Biztosan elsápadtam, hiszen éreztem, ahogy kifut az arcomból a vér. A kezem pedig remegett, ahogy visszatettem a telefont az asztal lapjára.
- Mi történt? - hallottam valami sűrű, fekete ködön keresztül Kade hangját. - Lu-lu, gyerünk, válaszolj! - minden szóra egyre aggodalmasabbá vált, megragadta a kezem és az arcom maga felé fordította.
- Kiengedték apámat a börtönből – motyogtam elveszetten, és még mindig nem akartam elhinni.
- Miért volt börtönben?
- Mert ő ölte meg az anyámat.

4 megjegyzés:

  1. Ez felülmùlta a gondolataimat a folytatással kapcsolatban. Annyira izgalmasan mutattad be a Nad-el tölrött èjszakát, Kade reakciòja az elejèn, no meg az ajánlata...Gyanùs vagy te nekem Kade, nagyon gyabùs;);)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Csak nem bírtad ki holnapig :) Izgultam egyébként, hogy az olvasók mit fognak szólni a dologhoz Naddel, de kellett ez sztem. Na igen, Kade későn érő típus, vagy mi a szösz :D Köszi, hogy olvastad meg írtál :)

    VálaszTörlés
  4. Nem, este sunyin elolvastam félálomban:) Végül is, az ember változik, de, hogy mennyire az majd kiderül:) Nekem nagyon-nagyon tetszett a Naddel töltött este, de nem voltam benne biztos, hogy nem rezel be előtte. Hát bátor volt, nem dobta be a törölközőt, szerencsére:D

    VálaszTörlés