2016. január 16., szombat

Összeforrt Szilánkok - Izzás IV/4.

Sziasztok! Meghoztam a IV. rész utolsó fejezetét, remélem, szeretni fogjátok. Még sosem voltam olyan izgatott egy rész miatt, mint most, úgyhogy remélem, vissza fogtok jelezni, hogy tetszett-e. Nagyon köszönöm a 17. feliratkozót, akik megtiszteltek a bizalmukkal :) Remélem, leszünk még többen is ;) 
Jó olvasást!
********************************************************************************

Az elején olyan könnyűnek tűnt az egész. Csak annyi volt a dolgom, hogy távol tartom magamat tőle, kizárom a gondolataimból és lefoglalom az agyam hasznos tevékenységekkel. A pasizás gondolatától felfordult a gyomrom, pedig Liz minden egyes telefonhívásában, vagy beszélgetésünkben ott lapult a kérdés, hogy mikor lépek már tovább. Az éjszakáim nem könnyítették meg a dolgomat. Sokszor álmodtam vele, és bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy ő az. Talán éreztem az illatát, a testének melegét, de akárhogy is volt, csak ő lehetett az. Átkarolt, magához húzott, biztonságban éreztem magam vele. Olykor még meg is csókolt, a puha ajkai a számat súrolták, a nyakam hajlatát érintették olyan finoman, mint egy apró sóhaj. Szinte hallottam a hangját, ahogy felnyög, mikor hozzádörgölőzöm, éreztem a leheletét a bőrömön, és mikor felébredtem, egyedül feküdtem az ágyban. Haragudtam magamra, mikor néha le kellett törölnöm néhány könnycseppet az arcomról, de aztán újra megacéloztam magam, és napközben úgy tettem, mintha rég elfelejtettem volna Kade-et. Újra és újra felsorakoztattam magamban az ellene szóló érveket, a szívemet mardosta a gondolat, hogy miközben együtt voltunk, másra gondolt, és egyre dühösebb lettem rá.
Aaron igyekezett velem mélyen elbeszélgetni, kíváncsi volt arra, hogy mit történik a lelkemben, mire én mindig felvázoltam neki egy semleges képet, ami nem állt túl közel a valósághoz. Azt mondtam, ráébredtem, hogy Kade nem való nekem, hogy abszolút nincsenek már rémálmaim, és sosem gondolok arra, hogy az apám szabadon jár-kel a világban. Aaron tudta, hogy túl színtelenek ezek a mesék, beletörődőek, és nem hitt nekem, de szerencsére nem is firtatta a dolgokat. Csöndben magához ölelt, babusgatott, mintha még kislány lennék, és olyankor nehéz volt visszatartani a sírást.
Aztán megláttam őt, és elképzelésem sem volt, mit keres a RedWine bárpultjához támaszkodva. Éppen azon fáradoztam, hogy Oliver és Liz közötti kommunikációt valahogy fel tudjam éleszteni, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve oldalra fordítottam a fejemet. Bár ne tettem volna. Dühös vagyok rá – mondogattam magamban, és igyekeztem más felé nézni. Valahogy mindig odatévedt a pillantásom. Figyeltem, ahogy a szája mosolyra görbül, és élénken társalog az egyik pultos fiúval. Flörtöltek, nem volt kérdés. Kinyújtotta a karját, és a szőke fiú közelebb lépett, hogy Kade átrajzolhassa a bár nevét a fekete pólóján. Az ujjai túl sokáig időztek el a vörös tintával nyomtatott feliraton, és mikor a szöszi beharapta az ajkát, egyértelmű volt, hogy az egész burkolt simogatás.
- És neked milyen volt a gyakorlat? - hallottam Oliver hangját.
Hirtelen visszafordultam feléjük, még talán egy röpke kényszerített mosolyt is villantottam, majd elmeséltem a tapasztalataimat, amit a kórházban szereztem. Ahogy a mondandóm végére értem, eszembe jutott, amikor varrtam Kade sebét, majd hirtelen berobbant az életembe. „Nem tudom hová tenni a te tekintetedet. Nehezen körülhatárolható.” - Az első alkalom, mikor próbált megfejteni, a közelembe akart kerülni. Miért, a fenébe is, miért? Jobb lett volna, ha békén hagy. De nem, ő nem olyan, nem nyugodott, amíg be nem jutott a bugyimba… a szívembe. „Az a baj, hogy ha a közelemben vagy, még a nevemet is hajlamos vagyok elfelejteni.” - ezerszer lejátszottam már magamban az utolsó beszélgetésünket, és egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a mondatot.
- Énekeljünk egy dalt, jó? – a hangom ellentmondást nem tűrő volt, ahogy Oliverre néztem. - Ugye nem baj, ha néhány percre egyedül hagyunk? - kérdeztem barátnőmtől, mire ő megcsóválta a fejét.
- Dehogy, alig várom, hogy halljalak benneteket – mosolygott rám, és végre Oliver szemébe is bele tudott nézni.
Oliver még kortyolt egyet a söréből, majd megragadtam a karját és a színpad felé húztam, ahol éppen senki nem énekelt. Odaléptünk a karaoke felszereléshez, és elkezdtem átpörgetni a dalok listáját. Kifejezetten valami dögös, végtelenül piszkos duettet kerestem, ami ideális lesz számunkra. Mikor megálltam az egyik felett, összevigyorogtunk, és tudtam, tetszik neki a választásom.
Felléptünk az ismerős deszkákra, és néhányan odafordultak felénk, és még a dal kezdete előtt tapsoltak. Elkezdődött a szám, a közönség őrjöngve fogadta a választást, és erre már Kade is a színpad felé fordult. Egy pillanatra leolvadt a mosolya, aztán valamiféle kihívást tudtam róla leolvasni. Elködösítettem a hangomat, és ártatlan tekintettel kezdtem énekelni a The Pretty Reckless Sweet Things című dalát, de ahogy haladtam a refrén felé, egyre inkább előtört belőlem a düh és a vágy arra, hogy megmutassam, mit veszít.
„I don’t mind
If you take what's yours but give me mine”- a pillantásom ekkor már közvetlenül az ő arcán nyugodott, hogy kétsége se legyen afelől, kinek szól ez az egész. Oliver bekapcsolódott, közel lépett hozzám, és kicsit még a hajam is összeborzolta, belemarkolt, mintha birtokolna, pont úgy, mint amiről a dal szólt. Felé fordultam, és a lehető legszexibben megráztam a fürtjeimet, berogyasztottam a térdem, és úgy néztem fel rá a szempilláim alól, mint egy ártatlan kislány. A nézők őrjöngtek, fütyültek, Oliver pedig követte a színjátékot, és olyan intenzíven flörtölt velem a hangján és a mozdulatain keresztül, hogy egészen kimelegedtem. Egyik pillanatban megragadta a derekamat, maga elé rántott és szinte a fülembe énekelte a saját részét. Hátrahajtottam a fejem a vállára és a plafon felé nézve, a mikrofont az ajkaimhoz emelve fejeztük be a dalt. A csajok visítottak, mire Oliver egy gyors puszit nyomott az arcomra, aztán elengedett. Pillantásommal azonnal Kade-et kerestem, de már nem volt a bárnál. Az asztalunknál fedeztem fel, úgy tűnt, éppen elbúcsúzik Liztől, és a kijárat felé vette az irányt. Nem törődve a közönséggel, aki egy újabb dalért könyörgött, átverekedtem magam a tömegen, és utána indultam. Utáltam, hogy magassarkú szandált viseltem, szívem szerint lerúgtam volna, hogy gyorsabban utolérjem. Megtorpantam Liz mellett, aki a kérdő tekintetemet látva annyit felelt:
- Menj utána.
Innentől nem volt kérdés, hogy mit kell tennem. Azonban az emberek gyűrűjéből nem volt egyszerű kiszabadulnom, számtalanszor kértem bocsánatot a tolakodásért, és egyre dühösebb lettem, mikor elvesztettem a szemem elől. El sem hittem, hogy kiértem, mikor végre szippanthattam a szeptember eleji friss, éjszakai levegőből. Csak néhányan álltak a bár környékén, azonban Kade-et sehol sem láttam. Zavarodottan forgattam a fejem jobbra, balra, mindhiába. Egy hirtelen ötlettől vezérelve balra kanyarodtam, és átmentem az épület oldalához. Végre megvolt, de azonnal leolvadt a mosolyom, mert nem volt egyedül. Ott volt vele az az új pultos fiú.
Nevettek valamin, hallottam Kade édes kacagását, és bár az első pillanatban fel akartam szívódni, utána mégis elindultam feléjük hatalmas léptekkel. Csupán néhány méterre jártam tőlük, mikor észrevett. Rám villant a tekintete, és önkéntelenül is hátrált egy lépést a fiútól. Megálltam mellettük, nem érdekelt a szöszi csodálkozó arca, sem Kade hitetlenkedő pillantása.
- Miért követtél? - kérdezte tőlem számon kérőn.
Ez egy jó kérdés, hirtelen ötletem sem volt, mit feleljek erre.
- Beszélni akarok veled – böktem ki végül flegmán, a hangom mégis remegett egy picit. Azt hittem, jó ötlet utána indulni, ahogy bámult, amíg a színpadon voltam, ahogy Olivert méregette a féltékeny pillantásaival. Igen, amíg énekeltem úgy gondoltam, ő is érez irántam valamit. Most meg azt láttam, hogy dühös rám, amiért elúszni látszik a ma esti numerája.
- Nekem vissza kell mennem – hallottam a távolból a fiú hangját, ahogy farkasszemet néztem Kade-el.
Hirtelen a pultos felé pillantottam, és kissé össze is zavart a hatalmas, ezüstös szemeivel, hosszú pilláival. Mindig is tudtam, hogy Kade-nek tökéletes az ízlése, de újra meglepődtem. Gyorsan visszafordultam az érintett felé, és várakozón néztem, hogy csináljon már valamit.
- Oké, majd látjuk egymást – vetette oda anélkül, hogy ránézett volna.
Végül kettesben maradtunk, és mintha megállt volna az idő, a szél sem mozdult, de nem is fáztam a vékony, nyári ruhámban. Kade nézése melegséggel töltött el annak ellenére, hogy nem lehetettem biztos abban, mire gondol éppen. Talán haragszik, talán valami egészen máson jár a feje…
- Ha a szex megy a színpadon, a hálóban sem lehetnek gondok – mondta végül, és néhány pillanatba telt, míg rájöttem, miről beszél. Dacosan elfordította az arcát, és én majdnem elnevettem magam ezen a gyermeki viselkedésen.
- Te most féltékeny vagy Oliverre? - kérdeztem vigyorogva, és kissé enyhült bennem a feszültség.
- Miattad elszalasztottam egy csinos hátsót – végre felém fordult, és úgy folytatta: - A srác biszexuális, nem lett volna gondja, ha te is velünk tartasz - a csodálkozó pillantásomat látva egyre jobban belelendült. - Képzeld csak el, benned van tövig, ártatlanul néz rád azokkal a hihetetlen szemeivel, miközben én dugom, és sóhajtozik a gyönyörtől. Egyszerre mozognánk ki-be, egy tökéletesen megkoreografált mozdulatsor szerint, így minden egyes lökésem átsugározna beléd, pont arra a helyre, amit ha valaki megtalál, néhány perc alatt elélvezel… - a hangja egyre elhalkult, ahogy a mondandója végére ért.
Elvesztettem az eszem. Az arcom kipirult, és az elején biztos voltam benne, hogy ha továbbviszi a gondolatot, a végén fel fogom pofozni. De mire befejezte, már egészen megváltozott a véleményem. Felforrósodott a lábam köze, és kezdtem azt hinni, hogy ha nem csinálunk valamit, meg fogok őrülni. Óvatosan tettem felé egy lépést, mire átkulcsolta a derekamat és magához szorított.
- Oliver miért jobb, mint én? - szűrte a fogai között a szavakat egyre dühösebben. - Miért nem kerestél az elmúlt hetekben?
Az egoista pöcsnek természetesen eszébe sem jutott, hogy arra várok, lépjen ő. Elvégre neki kellett kitalálnia, hogyan tovább.
- Oliver hajlandó bármikor megcsókolni, ha arra kérem – vetettem oda dacosan, ahogy felnéztem az arcára, amit az utcai lámpák világítottak meg. A szempillái árnyékot vetettek a bőrére, ajkai elnyíltak, és úgy nézett ki, mint egy angyal. Egy nagyon dühös angyal. - Engedj el! – hirtelen kezdtem észhez térni, és próbáltam kiszabadulni a karjai szorításából. Felnéztem rá, és ledermedtem, ahogy az ingerültség valami egészen más alakot öltött rajta.
Az ajkait néztem közben, ahogy a szavakat formálja:
- Csak hogy legyen viszonyítási alapod – fel sem fogtam, mit akar ez jelenteni, amikor még közelebb hajolt és a száját az enyémhez érintette. Nem volt tolakodó, lassan hozzáért a nyelvével a számhoz, finoman becézgetett a puha ajkaival, fogai közé csípte az enyémeket. Megremegtem a karjaiban, és örömmel fedeztem fel egyre növekvő vágyát a nadrágjában. A nyelvünk bizonytalanul találkozott, és akkor megváltozott minden.
Kade a számba nyögött, mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt, mire én olyan készségesen simultam hozzá, mint egy kiscica. Egymás szájából lélegeztünk egyre őrültebb iramban, a keze a fenekemre csúszott, és egészen közel húzott az ágyékához. A nyelvünk már követelőzve simult a másikéhoz, hangok törtek elő belőlem is, képtelen voltam visszafogni magam. Nyöszörögtem, sóhajtoztam, téptem Kade haját, eszeveszetten kerestem az utat a meztelen bőréhez. A derekánál a pólója alá nyúlva meg is találtam, amit kerestem. Tenyeremmel birtokba vettem, és a körmeimmel gyengéden végigszántottam a hátát. A hatás, amit ez kiváltott belőle annyira felizgatott, mintha velem csinálta volna. Mélyen felnyögött és a hasamhoz szorította a kőkemény férfiasságát. Ha az életére esküdött volna, hogy ezt nem én váltottam ki belőle, ebben a percben akkor sem hittem volna neki.
- Lu-lu – suttogta elködösült hanggal, és homlokát az enyémhez támasztotta. - Hazajössz velem?
Nem tudtam megszólalni, de határozottan bólintottam, és ez most bőven elég is volt.
***


A hideg fa jótékonyan simult a felhevült hátamhoz, mikor Kade finoman, de határozottan hozzányomott a bejárati ajtajához. Hihetetlen, hogy sikerült eljutnunk hozzá anélkül, hogy egymásnak estünk volna mondjuk a kocsiban, a parkolóban, a lépcsőházban. Ezeken a helyeken azért megálltunk néhány percre csókolózni, de a kezeinket igyekeztünk egymás ruháján felül tartani. Ez persze nem gátolt meg abban, hogy mondjuk a farmerjára simítsam a tenyerem, vagy a keze elidőzzön a mellem fölött a ruhámon. Végre odaértünk, ahol nem kellett visszafognunk magunkat, és mikor ez tudatosult bennem, kíváncsian néztem fel Kade szemébe.
Néhány centire elhúzódott tőlem, és várakozóan figyelt, mint egy vadász, aki a legalkalmasabb pillanatra vár, hogy lecsaphasson a szerencsétlen vadra. Két karja a fejem mellett feszült az ajtó lapjához, nem bírtam ki, hogy ne simítsam végig az alkarján a dudorodó ereket. A pillantásom a keze és a szemei között cikázott, és igyekeztem kiolvasni valamit a testbeszédéből, nem tudtam, miért húzta be hirtelen a kéziféket.
- Minden rendben? - kérdeztem, mert egyre türelmetlenebb lettem, akartam őt, hozzá akartam simulni úgy, hogy már nincs köztünk semmi ruha.
Az ajka lassan egy hihetetlenül szexi mosolyba húzódott, a szeme elködösült, és tett felém egy lépést. A térdét befúrta a combjaim közé, amit én engedelmesem nyitottam egyre széjjelebb. Kínzóan lassan fölém hajolt, és mikor elfelejtettem levegőt venni, lassan beleharapott a nyakamba. Lúdbőrös lettem, beleborzongtam, ahogy a vággyal telt sóhajai a bőrömet cirógatták, a fogai pedig kínnal vegyült gyönyört okoztak.
- Érj hozzám – suttogta a fülembe rekedtes hangon, és én úgy tettem, ahogy kérte.
A kezem eltűnt a pólója alatt, kitapogattam az izmokat a hátán, végighúztam a mutatóujjamat a gerince árkában, majd benyúltam a nadrágja alá és belemarkoltam a fenekébe. Annyira selymes volt a bőre, olyan kellemes tapintású, vágytam rá, hogy a nyelvemmel is kényeztethessem. Egyre hangosabban zihált, és összeszedtem minden bátorságomat, hogy a kezemet előre húzzam, és még tovább feszegessem a határokat. Megcsókoltam, aztán végig a szemébe néztem, miközben lassan kibontottam a nadrágjából. Minden egyes mozdulatnál némán engedélyt kértem, és csak akkor haladtam tovább, mikor biztos voltam benne, nem érzi magát kellemetlenül. A tenyerem a péniszére simult a bokszerén keresztül, tudtam, hogy visszafolytja a lélegzetét, hogy aztán egy hangos szusszanással kifújja magát. Már csak egy vékony anyag választott el tőle, hogy tényleg az enyém legyen. És nem tudtam tovább várni. Egy határozott mozdulattal a tudtára hoztam, hogy azt szeretném, ő támaszkodjon az ajtónak, befordítottam, és jót tett az önbizalmamnak, hogy nem ellenkezett.
Lehúztam a farmerját, és egyazon mozdulattal az alsóját is. Segített, lerúgta a cipőjét majd kilépett a nadrágból is. Lassan térdeltem le elé, hol a felizgult farkát, hol az arcát figyelve. Ahogy lepillantott rám, éreztem, nagy szó, hogy átengedte az irányítást, és semmiképpen nem akartam visszaélni a bizalmával. A tekintetéből némi félelmet tudtam kiolvasni, és gondolatban megsimogattam a buksimat, hogy miattam újra elakadt a szava. De emellett kívánt, arra várt, hogy birtokba vegyem a testét, a szeme izgatottan, kéjtől izzón villant.
- Bízz bennem – suttogtam neki, mielőtt a kezembe fogtam.
Az ujjaimat köré fontam, végigsimítottam a bársonyos bőrt, és forróság öntött el, mikor rájöttem, hogy tud még nagyobb is lenni. Éreztem a vágyának illatát, és szerettem volna, hogy a számat is betöltse az íze. Lassan hajoltam rá, a nyelvemmel óvatosan végigsimogattam a makkját, majd újra felnéztem rá. Duzzadt ajkát harapta, és le sem vette rólam a szemét. Halványan rámosolyogtam, mielőtt beengedtem volna a számba. Tetszett az íze, azonnal a rabjává váltam, akárcsak az illatának. Végre felnyögött, és ettől a hangtól csak még nedvesebb lettem, a fejét hátraengedte az ajtóhoz, de újra és újra visszanézett rám, mintha tetszene neki, amit lát.
- Annyira szexi vagy – zihálta, és belemarkolt a hajamba. Tehát a cica mégsem vitte el a nyelvét – elmosolyodtam a gondolatra, miközben nem engedtem ki a számból. Szorosan köré zártam az ajkaimat, fel-le mozogtam rajta, néha kiengedtem és a nyelvemmel cirógattam, mint egy édes nyalókát.
- Vegyél be mélyen, kérlek – a hangja esdeklő volt, és alig vártam, hogy teljesítsem a kérését. Újra eltüntettem a számban, és meg sem álltam addig, amíg már a torkomnál éreztem. Kade elvesztette az eszét, egyre hangosabban adta tudtomra, hogy jól csinálom, amit csinálok, az ujjai a hajamba túrtak, a csípője előre-hátra mozgott. A kezeimet a hátsójára simítottam, és élvezettel gyúrtam a bőre alatt feszülő kemény izmokat. Alig telt el egy kis idő, mire megragadta a karomat, és felhúzott magához. A félhomályban is láttam, hogy csillog a szeme, az arca kipirult, és a száján keresztül veszi a levegőt.
- Basszus, Lu-lu – suttogta csodálkozva. - Nad figyelmeztetett, hogy isteni a szád, meg amit a nyelveddel művelsz.
Kicsit meglepődtem, hogy Nad ilyet mondott rólam, de aztán el kellett mosolyodnom, hisz ez mégiscsak dicséret volt.
- Te mit válaszoltál? - kérdeztem, és lassan megnyaltam az ajkait. Nem ért váratlanul, mikor megéreztem a puha nyelvét.
- Azt – suttogta rekedten, és a keze felfedező útra indult a ruhám alatt - , hogy azért mondja, mert még nem próbálta az enyémet – valahogy sikerült bejutnia a melltartóm alá, azonnal le is fagyott az arcomról a vigyor, amit a szavai váltottak ki. Az ujjai közé fogta a mellbimbómat, és óvatos, de határozott mozdulatokkal morzsolgatta. - Most már nem vagyok benne teljesen biztos.
Mire pislantottam egyet, újra én voltam a falnak dőlve, az egyik talpam a kis cipőszekrény tetején, a bugyim a földön, Kade pedig előttem térdelt. A keze külső felével a combomat simogatta, és közben hatalmas szemekkel nézett föl rám. Szólni akartam neki, hogy hagyjuk a kötelező köröket, ugorjuk át az előjátékot, mert már hetek óta azért epekedek, hogy végre a magáévá tegyen, de mikor újra lepillantottam, elnémultam. A tekintete megadásról árulkodott, valahol elhagyta az uralkodó énjét, és most azon volt, hogy teljes odaadással kényeztessen. Kade, mint alárendelt? Nagyon furcsa volt még a gondolat is, azonban annál izgatóbb.
A kezét a szája elé emelte, nyelvével benedvesítette azt, bár teljesen felesleges volt, hiszen már a látvány, ahogy a végignyalta, majd szopogatta az ujjait, elég volt ahhoz, hogy bármire készen álljak. Felhúzta a ruhám alját a derekamig, és akkor muszáj volt kicsit máshová néznem, mert úgy felizgatott az előbbi közjátékkal, hogy attól tartottam, azonnal elmegyek, ha hozzámér. Éppen a lámpabura mintázatát bámultam a plafonon, mikor megéreztem, hogy egyik ujja a csiklómra, utána a hüvelyembe csúszik. Keményen lüktettem körülötte, ő is azonnal észrevette és mély morgással jutalmazta, amiért erősen szorítottam magamban.
- Kérlek – nyöszörögtem, bár fogalmam sem volt, mit akarok pontosan. Azt, hogy folytassa, amit elkezdett, vagy azt, hogy térjünk végre a lényegre? Egyik gondolat csábítóbb volt, mint a másik. Nem tűnődtem ezek sokat, hiszen megéreztem a forró leheletét, majd a ficánkoló nyelvét a legérzékenyebb pontomon. Kezdtem azt érezni, hogy a lábaim nem sokáig fognak megtartani, ha így folytatja. Nekitámaszkodtam a falnak, a tenyeremmel beletúrtam a hajába, és csak az érzésre koncentráltam, amit kiváltott belőlem. Nemsokára már két ujját mozgatta bennem, őrjítően nyalt, reménykedtem, hogy azért csinálja, hogy előkészítse a terepet, nem pedig azért, hogy minél gyorsabban elélvezzek. Lepillantottam rá, láttam, ahogy a vállizmai megfeszülnek, miközben egyre gyorsabban mozog bennem, a farka még mindig merev volt, és csillogott a nedvességtől. Elképzeltem, hogy belém hatol vele, feszít és teljesen kitölt, becsuktam a szemem és az ujjai helyére valami sokkal vastagabbat képzeltem. Kontrollálhatatlan hangok törtek ki belőlem, amikor az orgazmus átszáguldott a testemen, remegtem, egy pillanatra a nevem is elfelejtettem.
Amikor újra tudtam érzékelni a külvilágot, Kade kezei csípőmön nyugodtak, valószínűleg ő tartott meg, hogy össze ne essek, mint egy rongybábu. Kiegyenesedett előttem, érzékien körbenyalta a kipirosodott ajkait és várakozóan nézett rám.
- Te jó ég – motyogtam, majd a fejem koppant egy kicsit a falon. - Ha nem ismernélek, nem hinném el, hogy most csináltál ilyet először.
- Akkor nem voltam olyan rossz – jegyezte meg vigyorogva, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy teljesen elvesztettem az eszemet attól, amit művelt velem.
Nem feleltem semmit, csupán lenyúltam kettőnk közé és a farka köré zártam a tenyerem. Elégedetten mordult fel, és elkezdte áthúzni a fejemen a ruhát, úgyhogy el kellett engednem egy pillanatra. A melltartómtól is gyorsan megszabadított, mire ott álltam előtte teljesen meztelenül. A karjaim önkéntelenül indultak el, hogy eltakarjam magam, azonban Kade rögtön kapcsolt és megállította a mozdulatot.
- Eszedbe ne jusson – sziszegte a fogai között, és megragadta a csuklómat. - Ezzel a képpel szeretnék este lefeküdni, reggel pedig felkelni. Azt akarom, hogy a tested minden egyes négyzetcentimétere beleégjen az agyamba.
Elpirultam, meg sem tudtam szólalni, miközben még sosem voltam ilyen boldog. Kade mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Annyira átkozottul szexi, hogy nem tudod, milyen gyönyörű vagy. Ez volt az első dolog, ami miatt beléd szerettem – tette hozzá, majd közelebb lépett, hogy egy puha csókot adjon. - Menjünk be a hálóba – suttogta a számba, és nem akartam ellenkezni.
***

 „Ez volt az első dolog, ami miatt beléd szerettem.” - képtelen voltam nem újra és újra lejátszani magamban ezt a mondatot, mint valami magnófelvételt.
- Minden oké? - hallottam Kade hangját, és az orrával megcirógatta az arcomat.
- Persze – böktem ki vigyorogva, és a továbbiakban arra koncentráltam, hogy a testünk teljesen meztelenül simul egymáshoz, ahogy Kade a karjaira támaszkodva feküdt rajtam. A nyakamat, a kulcscsontomat csókolgatta, a férfiassága a combomhoz nyomódott, és ütemesen dörgölőzött hozzám. Ha nem fogja közre a lábaimat, már régen széttártam volna, még sosem vártam ennyire a beteljesülést. Aztán éles hangon megszólalt a mobilja, és bár első alkalommal nem foglalkozott vele, most mégis rá akartam venni, hogy vegye fel, mert talán fontos ügyben keresik.
- Nem érdekel – dünnyögte a bőrömbe.
- Csak vedd fel, és utána némítsd le – kérleltem, mert egyre inkább zavart a csörgés.
Kade megadóan kiegyenesedett, felvette a telefont az éjjeliszekrényről, és el akart húzódni tőlem. Elkaptam a karját és visszarántottam az ágyra, végül a csípőmön helyet foglalva fogadta a hívást. Most volt alkalmam végignézni a felsőtestén, végre bűntudat nélkül bámulhattam. Megérintettem a vékony sebhelyet az oldalán, amit jó pár héttel ezelőtt én varrtam össze. Rájöttem, hogy imádom azt a vágást, mert ha nem lenne, talán nem is ismerkedünk meg. A szemével követte a kezem, mélyen beszívta a levegőt, mikor az ujjaim puhán átfutottak a mellkasán, aztán el akartam húzódni, hogy nyugodtan beszélhessen, de megragadta a kezem, és a farkára húzta. Döbbenten néztem föl az arcára, mire elvigyorodott és rántott egyet a vállán, mintha semmi különös nem lenne abban, ha kiverném neki, miközben telefonál.
- Kérlek – formálta az ajkaival némán. Nem tudtam, kivel beszél, igazából nem is érdekelt, de arra borzasztóan kíváncsi voltam, meddig fogja bírni, mielőtt belenyögne a vonalba. Elvigyorodtam a gondolatra, kihívásként tekintettem rá. Erősen megragadtam, és határozott mozdulatokkal dolgoztam, mintha az életem múlna rajta.
- Lassabban – tátogta Kade és próbálta visszafogni a kezem. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, mikor hátrahajtotta a fejét, beleharapott az ajkába, és igyekezett csöndben maradni. A makkja csillogott az előnedvektől, és biztosra vettem, hogy ha még hagy néhány másodpercet ténykedni, elélvezett volna. Észrevétlenül kifújta a levegőt, mintha csak előre megtervezte volna, majd fejcsóválva, vigyorogva nézett rám. Megadóan fektettem a karjaimat a fejem mellé, miközben egyre türelmetlenebbül vártam, hogy tegye már le a telefont. Ehelyett a füle és a válla közé fogta a készüléket, hüvelykujjával a hasamhoz szorította a péniszét, és lassan előre-hátra mozgott. Aztán egy gonosz vigyort villantott rám, hátranyúlt a szabad kezével és ujjait a combjaim közé fúrta. Megmarkoltam a párnát és próbáltam valami egészen másra koncentrálni. Ha nem teszem azt, képtelen lettem volna magamban tartani a hangokat. Felfigyeltem a telefonbeszélgetésre, és arra koncentráltam inkább. Azonban minél többet hallottam, annál inkább felfordul a gyomrom.
- Csak abban vagyok benne, ami fent van a weboldalon is...Igen, de csak én lehetek az. Oké, akkor holnap este – azzal ledobta maga mellé a készüléket, és hozzám hajolt, hogy megcsókolhasson.
Úgy lemerevedtem, mint egy darab karó. Nem kéne itt lennem. Nem lenne szabad Kade ágyában feküdnöm, mit is gondoltam, mikor eljöttem vele? Sosem fog megváltozni. Éreztem, ahogy egy könnycsepp forrón végigfolyik az arcomon, miközben eltoltam magamtól. Inkább most törjek apró szilánkokra, mint később, mikor már nincs visszaút. Inkább most forgassam meg magamban a kést, mikor még nem vagyok belé szerelmes… annyira. Keservesen, nedves arccal elvigyorodtam, hiszen nem voltam benne biztos, lehetséges-e ennél jobban szeretni valakit. Az elején pusztán vágynak tűnt az egész. Kade jó pasi, de még milyen… Ki ne akarnak ágyba bújni vele? Bebizonyosodott, hogy tudja, mitől alélnak el a pasik… és a nők is, vagy akár én. De aztán újra felidéztem a mondatot, ami alig egy fél órája hagyta el azokat a gyönyörű ajkait: „Ez volt az első dolog, ami miatt beléd szerettem.” Ahogy kimondta, tudtam, hogy elvesztem. Nem azért, mert hirtelen, egyik pillanatról a másikra belé estem. Ez sokkal régebben kezdődött, de csak most vallottam be magamnak is. A szavai ébresztettek rá a megmásíthatatlan tényekre.
- Elrontottam valamit? - szólalt meg végül halkan, mikor észrevette, hogy könnyezek. Elnéztem oldalra, nem akartam felelni, pedig olyan megszállottam bámult le rám, mintha egy-egy apró rezdülésemből kiderülhetne, mi a gond. - A picsába Lu-lu, nézz már rám! - összerezzentem az erőteljes hangjától.
Mikor megpróbáltam felülni, határozottan visszanyomott a matracra, és leszorította a kezeimet. Vergődtem alatta, tekeregtem jobbra-balra, a végén a pulzusom már az egekben járt, és egyre keservesebben sírtam. Kade arcára hirtelen kiült a döbbenet és a kétségbeesés.
- Kérlek, eressz el – nyöszörögtem két szipogás között, és úgy látszott, végre hagyni fog. Lemászott rólam, kiült az ágy szélére, arcát a tenyerébe temette. Én azonnal kipattantam az ágyból, megkerestem a ruháimat, és olyan gyorsan felöltöztem, mint még soha az életben. Kijött utánam az előszobába, magára kapta az alsóját, és úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
- Lu-lu, figyelj rám, kérlek!
- Hallgatlak – vetettem oda, miközben a szandálomat húztam fel.
- Be fogom fejezni – nem kellett elmagyaráznia, mire gondol, hiszen egyértelmű volt.
- Kade, te éppen egy találkát beszéltél le valami perverz szerencsétlennel, miközben én arra készültem, hogy teljesen odaadjam magam neked.
- Basszus, te mondtad, hogy vegyem fel azt az átkozott telefont! – támadt rám, és ebben az esetben nem tudtam semmivel visszavágni.
- Ez igaz – egyenesedtem ki hirtelen, gyorsan letöröltem a könnyeimet és felé fordultam. - Hiú ábrándokba ringattam magam. De aztán ráébredtem, hogy nem szabad, és pont a telefonbeszélgetés ébresztett rá – gúnyosan elvigyorodtam, majd hozzátettem: - Végső soron meg kéne köszönnöm neked. Ugyan miért kéne bárminek is történnie köztünk?
Vártam, hogy mondjon még valamit, talán volt egy szó, amit visszatartott volna attól, hogy feltépjem az ajtót.
Mivel teljesen elnémult, fél perc múlva már az utcán találtam magam, és éppen taxit hívtam két utcával arrébb, mert esélyt sem akartam adni Kade-nek, hogy utánam jöjjön. A fogaim vacogtak, éjszakára eléggé lehűlt a levegő így, szeptember végén. És amilyen hülye voltam, még egy pulcsit sem raktam be magamnak. Ekkor közeledő lépteket hallottam magam mögött, és dühösen pördültem meg. Le mertem volna fogadni, hogy Kade az. Azonban amikor hátranéztem, elbizonytalanodtam. A közeledő férfi kapucnit viselt a fején, és olyan határozottan lépkedett felém, hogy tudtam, akar tőlem valamit. Már éppen bekapcsolt volna a túlélő ösztönöm, mikor megszólalt.
- Louie, kislányom – mondta megtört hangon. - Végre találkozunk.

13 megjegyzés:

Izzyjazi írta...

Neee,most komolyan? Remélem hamar jön a következő.
Tök jó rész volt, imádom Kadet <3

Névtelen írta...

Mikor elkezdtem olvasi, nem erre számítottam... Minden másra, csak erre nem... Végig libabőrös voltam. Már majdnem megtörtént köztük a dolog, de Kade elcseszte... Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen barom?! Jesszus... És Lue apja. Hát erre sem számítottam. Azt kell mondjam, eddig talán ez a legjobb rész! Persze a többi is fantasztikus, de eddig ebben a részben voltak olyan dolgok, amik miatt majdnem elbőgtem magam. Ez volt a legizgibb és legkiszámíthatatlanabb. Még több ilyen részt kérek!! Már majdnem elbőgtem magam, olyan jó volt! Pls. siess a kövivel!

HDawn írta...

Jaj, nagyon szeretek ám hosszú hozzászólásokat olvasgatni :) Érdekes, hogy egyikőtök ezek után is oda van Kade-ért, míg a másik szerint "érzéketlen barom", mondjuk sejtettem, hogy erre a részre mindenki különbözően fog reagálni, mert a megírása is érzelmi hullámvasút volt. Köszönöm, hogy velem tartotok, csütörtökön hozom a folytatást :)

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Te szentséges isten! Ez tényleg leírhatatlanul fantasztikus lett, hogy vagy képes ilyen nagyszerűen írni? És hogy hagyhattad itt abba? Te jó ég, hihetetlenül várom a folytatást, ez az eddigi legjobb rész szerintem, felülmúlja az összes eddigit, pedig már azok is csodásak voltak! Úgy sajnálom Kade-et és Lou-t is, meg rettegek, hogy mi lesz az apjával! Menjen Lulu után Kade, kérlek..! Hogy bírjam ki még négy napig folytatás nélkül?

Névtelen írta...

Tényleg nagyon jól írsz, úgyhogy egyet értek az előttem szólókkal. A történet kezdetén abszolút Oliver párti voltam, úgy gondoltam ő lenne a megfelelő férfi Lou számára, de amikor a barátnőjével rajtkapta őt, igaz mint később kiderült nem történt semmi csókolózáson kívül köztük, de én akkor végérvényesen Kade oldalára álltam át, habár ahogy telt az idő egyre inkább szimpatikus lett, hiszen bonyolult és titokzatos, ez szinte mindenkinek bejön. Kicsit A szürke ötven árnyalatához hasonló részeket is felfedeztem az írásodban, de ez nem baj, hiszen az a könyv konkrétan beleég a tudatba, szóval nem hibáztatlak érte mert néhány kifejezést ami abban szerepel te is kölcsön vettél és használsz. Örülök, hogy már a szóismétlésre is figyelsz, ezáltal sokkal élvezhetőbb a cselekmény, viszont ezzel eddig sem akadt túl nagy problémám.
Végül pedig annyit szeretnék még megjegyezni, hogy remélem Kade szerelmét bizonyítva Lou után megy, és megmenti az erőszakos, börtöntöltelék, gyökér apjától. Válasszon végre, hogy mi a fontosabb: Az életformája vagy a szerelem. Nőjön fel, illetve találjon más munkát, amely keresetét fordíthatja az egyetemi tanulmányaira.

UI: Rettentően várom a következő fejezeted, csak így tovább. ;)

HDawn írta...

Szia Nessa! Hát valahol abba kellett hagyni a részt :) Remélem, a folytatásban sem fogsz csalódni.
Kedves Névtelen! Nagyon örültem a hosszú kommentednek, így legalább van elképzelésem, mi játszódik le egy olvasó fejében a történet alakulásával kapcsolatban. A szürke ötven árnyalatától igyekszem elhatárolódni, de mivel hasonló a műfaj, talán nem is olyan egyszerű :D
Csütörtökön folytatás, és bár nem ígérem, minden kérdésetek megválaszolásra kerül, néhány biztos ;)

Emma Clark írta...

Kedves HDawn!
Bár eddig nem írtam véleményt, hanem csak csendben meghúztam magam, most még sem tudom szavak nélkül hagyni a történetet. Először is szeretném, hogy tudd belebolondítottál az írásaidba! Szinte a rabjává váltam főleg Kade-nek.. mit is mondhatnék, kell egy ilyen pasi! Viszont be kell valljam az elején csakis Oliver volt számomra a befutó. Annyira dühös voltam, hogy amikor a kocsiban csókolóztak nem történt köztük több.. azonban Lulura is nagyon megharagudtam amikor Oliver után szomorkodott miközben ő másik két sráccal enyelgett. Hát ez kihúzta nálam a biztosítékot, de mostanra már el is felejtettem, mivel totálisan beleestem Kade-be és Oliverről bánom nem bánom egy pár részen keresztül meg is feledkeztem és csak akkor jutott eszembe, hogy hoppá ő ki is.. jaaa tényleg! :D :D Szóval hogy értelme is legyen... nagyon-nagyon tehetséges vagy és nem is értem igazából, hogy eddig miért nem találtam meg a nevedet a könyvesboltok polcain. Én lennék az első, aki az összes kötetedet megvenné! De tényleg komolyan gondolom, hogy meg kellene próbálkoznod kiadni akár ezt is! Én drukkolok és reménykedem benne, a végén Lulu Kade-el fog összejönni.. totálisan illenek egymáshoz és amúgy is jó a kémia köztük szval na! Kéérlekkérlekkééérleek jöjjenek össze!!! :)
Rettentően nagyon várom a folytatást! ♥♥

Sky Jensen írta...

Ideèrtem, jee;) Szòval! Az előttem szòlòk szerintem már mindent elmondtak, bennem is ugyan ezek a reakciòk fogalmazòdtak meg. Szemèly szerint èn már vártam, hogy mikor jelenik meg apuci azòta miòta hirt kapot ròla Lou. Nekem kicsit tulreagálta Lou a dolgot, persze lehet, hogy èn sem viselkednèk máskèpp, ez egy örök kèrdès marad bennem. Kade- et ugy sajnálom, burkoltan szerelmet vallott. Ez a pasi eddig melegnek hittem magát, aztán jött ez a lány felforgatta az èletèt az èrzelmeit, annyira, hogy megkèrdőjelezze a saját identitását, nem is csodálom, hogy nem mondta ki kerek perec hogy szereti, alapbol pasibol van nem hogy ilyen körülmènyekkel. Jolvan ezt tudnám mèg ragozni egy pár oldalon keresztül. Zárás kèppen HDawn, nem csalòdtam benned! Nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc rèszem volt, mert hazudnèk! Az egèszet imádom ùgy ahogy van;)puszil:Sky

HDawn írta...

Szia Emma! Örülök, hogy nem tudtad szó nélkül hagyni ezt a részt, mert akkor valamit biztos jól csináltam :D Jó ezeket a hozzászólásokat elolvasni, mert utána mindig újult erővel folytatom az írást. Nagyon sok romantikus sztorit olvastam régen is, és nem értettem, hogy lehet úgy megalkotni a karaktereket, hogy az olvasó beléjük szeressen. Azóta ez volt a vágyam, hogy majd egyszer én is elérjem ezt, és ha már egy ember úgy vélekedik, sikerült, akkor boldog vagyok :D Könyvkiadás... persze, már gondolkodtam rajta, de most gyakorlásnak fogom fel a blogolást. Sokat kell még fejlődnöm, hogy úgy érezzem, sikerült valami kiadásra érdemeset alkotnom. Ja, és üdvözöllek a feliratkozók között ;)

Sky, olvasva a soraidat arra gondoltam, hogy pont úgy látod a dolgokat a sztori alakulásával kapcsolatban, ahogy én, mikor írom őket :D Olvasom, és közben bőszen bólogatok :) Én meg téged imádlak, várom a következő részt a blogodon. :)

Sky Jensen írta...

Huu akkor lehet, hogy kitalálom mindjárt mi lesz a vège;) már van rèsz, de láttad már. Èn ide várom a folytatást;)

Elizabet írta...

Kedves HDawn!
Szeretném elmondani, hogy eszémletlenül jó tehetséged van az íráshoz!! Igaz, eddig még nem írtam kommentet, több részt is el akaratam olvasni, hogy megismerhessem milyen is igazán a stílusod, engem azonban már a legelején lenyűgözött az, ahogy a szavakkal bánsz. Egyszer sem éreztem azt olsvasás közben, hogy valami hiányérzetem lenne. Tetszik, hogy egyre bonyolultabb és csapongóbb érzelemek jelennek meg a karekterek között és hogy mindig van valami csavar a a fejezetekben. Teljesen függővé váltam!!! Kade karakteréért egyszerűen odavagyok, remélem összejön Luluval és végre enged az érelmeknek is nemcsak az érzékeknek, ahogy írtad is. Szegény Eldent mondjuk nagyon sajnálom ��. Nagyon tetszenek az írásaid, így tovább!! ������

Elizabet írta...

Ui. az a sok fura kérdőjel emoticon akart volna lenni. :D

HDawn írta...

Kedves Elizabet!

Nagyon köszönöm, hogy írtál, jól estek a soraid :) Bízom benne, hogy a Jégszilánkok is legalább ennyire fog tetszeni, és hogy hallok még felőled az új részeknél.
Szép hétvégét!
HDawn