2016. december 11., vasárnap

Játsszuk el, hogy tetszel! - 9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat. 
*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.
Óvatosan közelebb tolta magát hozzá, és egy picit lejjebb csúszott az ágyon, de arra nagyon ügyelt, hogy ne keltse fel Tündérkét. Amikor a szeme egy vonalba került Lou mellkasával, csak a fejét kellett előremozdítania, hogy a nyelve bebarangolhassa a puha bőrt. Amikor megérezte a legfinomabb ízt a világon, elfojtott vágyai azonnal ki akartak törni börtönükből. Megnyalta a sötét csúcsok egyikét, mire Louis halkan nyöszörögni kezdett, és még közelebb húzódott. Harry elmosolyodott, és felnézett a fiú arcára. A szemei még csukva voltak, de a szempillái remegtek, mintha éppen álmodna valamit. Olyan gyönyörű volt a kissé szétnyíló, rózsaszín ajkaival, hogy Harry percekig bámulta, mielőtt újra meg tudott volna moccanni. A takaró alatt előrecsúsztatta az egyik karját, mert borzasztóan kíváncsi volt, vajon Lou olyat álmodik-e, amire ő gondol. Amikor óvatosan hozzáért a fiú duzzadó, kőkemény farkához, már nem voltak kétségei.
– Harry! – suttogta akadozó hangon Tündérke. Mikor Harry rajtakapottan elhúzta a kezét, a fiú csípője utánamozdult. Újra a szép arcot kémlelte, és mivel ezek után biztos volt benne, hogy lebukott, meglepődve látta, hogy Louis még mindig alszik. Az, hogy még így is az ő nevét mondta, Harrynek akkora merevedést okozott, hogy össze kellett szorítania a száját, nehogy hangosan felnyögjön. Akadozva fújta ki a levegőt, és lassan a fiú derekára simította a kezét, majd onnan a feneke ívét cirógatta végig. Az idióta telefon pont ezt a pillanatot választotta, hogy idegesítően csörögni kezdjen. Harry ledermedt a mozdulatban, Louis viszont mocorogni kezdett, és lassan a szemét is kinyitotta. Kitapogatta az éjjeliszekrényen heverő mobilját, aztán a füléhez emelte.
– Tessék! – szólt rekedten a készülékbe, le-lecsukódó szemekkel, majd mikor megpillantotta az éberen fekvő Harryt, aki hatalmas szemekkel figyelte, szégyellősen elmosolyodott. Olyan volt, mintha egy áldozat lenne, Harry pedig a vadász. Talán nem teljesen álom volt, amit annak gondolt…
Harry idegei kötélen táncoltak. Az ösztönei igyekeztek átvenni a hatalmat a teste felett, és nem tudta, meddig bírja visszatartani magát. Szerette volna maga alá gyűrni Lou-t, miután kihajította a telefont az ablakon, pedig tudta, hogy a fiúnak türelemre van szüksége. Talán egyszer a vad énje győzedelmeskedik a jól nevelt, megértő fölött, de annak nem most jött el az ideje. Lemondóan kitakarózott, és a fürdő felé vette az irányt, mert Louis közelében lenni úgy, hogy nem érhet hozzá, ahogyan szeretne, felért egy kínzással, ráadásul hamar rájött, hogy Ash van a vonal túloldalán.
Miután bevett egy fájdalomcsillapítót a fejfájásra, gyorsan fogat mosott, de a zuhanyozást nem kapkodta el. A gondolatai Honey-n jártak. Még mindig hihetetlen volt, hogy van egy lánya, és napok, hetek kellenek majd, hogy úgy igazán felfogja. A dühe most háttérbe szorult, amit amiatt érzett, mert éveken át eltitkolták előle, hogy van egy lánya, és helyette azt tervezgette, mit fognak együtt csinálni. Aztán rájött, hogy fél: attól tart, nem lesz jó apa. Normális esetben egy férfi hónapokon keresztül készülhet erre a feladatra, amíg a pici az anyukája pocakjában növekszik, de neki csak néhány napja volt, mielőtt rábízzák Honey-t. Talán Louis segít neki megbirkózni a feladattal… Ez volt az utolsó reménye.
Az emlegetett éppen ekkor lépett be a párás helyiségbe, és azonnal a zuhany felé kanyarodott. Kérdés nélkül nyitotta szét a fülke ajtaját, majd egy huncut mosoly után máris beállt a záporozó víz alá. Olyan közel állt… és túlságosan meztelen volt.
– Ez nem segít a merevedésemen – jegyezte meg Harry kissé morcosan, mire egy hatalmas vigyort kapott válaszul.
– Nélkülem akartad elkezdeni? – vonta fel a szemöldökét Lou, majd a víz alá állt, hátradöntötte a fejét, és kisimította a haját az arcából.
Olyan átkozottul szexi volt minden mozdulata, és még csak észre sem vette. Harry nem teketóriázott, megragadta a fiú kezét, és lüktető péniszére húzta a kecses ujjakat. Azt hitte, be kell érnie egy egyszerű kézimunkával, ám pozitívan csalódott, mikor Louis letérdelt elé, és néhány puha nyalintás után a szájába vette kemény szerszámát. Harry rájött, hogy Tündérke kezd rákapni az orális szexre, és bár neki más tervei is lettek volna a fiúval, most tökéletesen beérte ennyivel.

Harryt valami földöntúli nyugalom szállta meg a két orgazmus után. Egyiket a zuhany alatt, a másikat pedig a hálószoba falának dőlve, törölközővel a dereka körül kapta, úgy, hogy nem láthatta közben Louis munkálkodását. De amilyen furcsa volt először, hogy egy letakart fej bólogat az ágyéka előtt, a végén annyira izgató lett, ahogy csak a halk cuppogásokat és a forró, nedves ajkakat érzékelte. Aztán ő is nekiesett Tündérkének, az ujjai még a csodálatos fenék félgömbjei közé is befurakodtak, de amilyen ijedt arcot vágott Lou, gyorsan el is vetette az ötletet. Csak két másodpercig volt morcos, utána Louis érzéki nyögdécselése mindent elfeledtetett vele, még a saját nevét is. Később percekig feküdtek az ágyban, várták, hogy heves légzésük lecsillapodjon kicsit.
Csak akkor kezdett a szíve újra őrült tempóban dübörögni, amikor beléptek Emma házának ajtaján. Egy rideg „sziasztok”-ot vetett a két lány felé, majd azonnal a gyerekszoba felé vette az irányt, ahová Louis is követte. Honey legózott. Egy kertes házat épített, az udvarán piros és sárga virágokkal. Amikor megpillantotta a két vendéget, azonnal felugrott, feléjük rohant, és Lou karjai közé vetette magát. Harry lelke megtelt irigységgel, amit a következő pillanatban bűntudat váltott fel.
Louis azonnal magán érezte Harry fájdalmas pillantását, ahogy méregette őket, és tudta, mi a gond. A kislánnyal az ölében a fiú felé fordult.
– Nézd csak hercegnő, ki van itt! – mondta Honeynak.
– Harry kiabált tegnap – jegyezte meg a kicsi lebiggyedt ajkakkal, és Louis nyakába fúrta az arcát.
– Igen, mert nagyon szomorú volt valami miatt. Az emberek vagy sírnak, vagy kiabálnak, ha rossz a kedvük – magyarázta a kislánynak, és az álla alá nyúlva óvatosan visszafordította a fejét Harry felé. – Hozott neked valami ajándékot, de ha elbújsz, nem láthatod – sutyorogta a kicsi fülébe. Honey ráharapott a horogra, mert olyan hevesen fordult Harry felé, hogy Louis majdnem elejtette. A nyakát nyújtogatta, és próbálta kitalálni, mit rejtegetnek előle.
Harry elmosolyodott, és érezte, hogy a szíve megtelik melegséggel, ahogy a kislányát nézte. Annyira aranyos volt, olyan szép. Felfedezte a kis babaarcon Ashlee jellegzetes vonásait, de abban is bízott, hogy valamennyire rá is hasonlít. A szeme mindenképpen. Elővette a háta mögül a plüsskutyát, és Honey felé nyújtotta. Aztán várt. Figyelte, ahogy a kislány elveszi, forgatja a kezében, minden oldalát megvizsgálja, pici ujjait a játék bundájába mélyeszti. Harry legszívesebben rákérdezett volna, mit gondol az ajándékról, mert annyira izgult, és szerette volna tudni, jól választott-e. Inkább a cicát kellett volna megvenni – gondolta magában, amikor Honey kritikusan megnyomkodta a plüss gombszemeit. De aztán már tudta, hogy jól döntött. A kislány ránézett, és őszintén elmosolyodott.
– Ugye máskor nem leszel szomorú? – kérdezte Harrytől, miközben szorosan magához ölelte legújabb barátját. A fiú az ajkába harapott, kipislogta a könnyeket a szeméből, és határozottan megcsóválta a fejét.
– Sosem, gyönyörűm – felelte rekedt hangon.
Louis büszke volt Harryre. Ő is közel állt a síráshoz, és az sem segített, amikor meglátta barátja szemének sarkában az árulkodó könnycseppet. Érezte, hogy ők hárman nagyon jól ki fognak jönni egymással, de azt is tudta, hogy most teret kell adnia nekik, hogy megismerkedhessenek. Három évet kell bepótolniuk, de jól tudta, Harry mindent megtesz majd, hogy a lánya tökéletes apjává váljon. Ettől semmivel sem lehetett volna eltántorítani, hisz a szeretet máris ott volt a zöld szemekben. Lou azonnal észrevette, mert a fiú rá is így néz, csak abba a pillantásba némi huncutság és vágy is vegyül.
– Harry most átvesz egy kicsit, amíg lemegyek beszélgetni anyáékkal, jó? – mondta a kislánynak, mire Harry tekintetébe egy röpke pillanatra félelem költözött, de rögtön megemberelte magát, és nyújtotta a kezét Honeyért.
Louis ezek után nyugodtan hagyta őket magukra, de még hallotta Honey vékony hangját, ahogy ünnepélyesen kijelenti, Henri lesz a kutya neve, mert Harrytől kapta. Mosolyogva ment le a lépcsőn, és kereste a lányokat.

Ashlee-t a nappaliban találta. Láthatóan nyugtalanul üldögélt a kanapén, a kezét tördelte, és a lába megállás nélkül mocorgott.
– Na? – fordult azonnal a fiú felé, és felpattant ültéből. – Szerinted jól kijönnek majd? Mondd azt, hogy Harry jobb apa lesz, mint amilyen anya én vagyok.
– Minden rendben lesz – felelte Lou Ash szemeibe nézve.
– Köszönöm! Köszönöm! – mantrázta a lány, és szorosan megölelte. – Annyi mindent köszönhetek neked. És mindannak ellenére, ami történt, még mindig itt vagy nekem.
– Harry miatt csinálom – felelte azonnal Louis. Tudta, hogy a szavai kicsit bántóan hatnak majd, de még mindig dühös volt a lányra. A kezdetektől úgy mozgatta őket, mint két sakkfigurát. – Mi lett volna, ha nem jövünk össze Harryvel? Egyáltalán honnan tudtad, hogy biszex vagyok? – kérdezte, és picit eltolta magától Ash-t, hogy a szemeibe nézhessen.
– Amikor először ránéztél, már nyilvánvalóvá tetted – válaszolta Ash apró mosollyal. – A tekinteted csupa hitetlenkedés volt, mintha el sem tudnád képzelni, hogy valaki ennyire szép lehet. Vívódtál magadban. Próbáltál haragudni rá, egy kicsit még bunkó is voltál vele, hogy megvédd magad a beismeréstől. Attól, hogy tetszik neked. Igazam van?
Louis kicsit kellemetlenül érezte magát, hisz ha alaposan belegondolt, Ash minden szava igaznak tűnt. Tényleg ennyire átlátszó lenne? Zavartan lehajtotta a fejét, de a lány az álla alá nyúlt, és felemelte azt.
– Semmi baj, megérdemlitek, hogy boldogok legyetek együtt. Annyira összeilletek, és…
– Ash, mi még nem feküdtünk le egymással – szólt közbe Lou fojtott hangon. Már úgyis zavarban volt, mit számít, ha még kényelmetlenebbül érzi magát?
Ashlee szemöldökei a homloka közepére szaladtak, de igazából nem az lepte meg, hogy Louis elmondta, hanem a kifakadása.
– Értem – kezdte óvatosan, a gondolataiba mélyedve, miközben a fiút a kanapéhoz vezette. – Ez baj?
– Harry már nagyon szeretné – suttogta Lou, miközben elhelyezkedtek a kényelmes párnákon.
– Te nem akarod?
– Dehogynem. Csak félek, hogy nem leszek elég jó… Úgy értem, mi van, ha elbénázok valamit?
– Tessék? – fakadt ki Ashlee, kissé hangosabban a kelleténél. – Akkor is ennyit paráztál, amikor elveszítetted a szüzességed?
Louis egy kicsit csúnyán nézett rá, de egy megadó sóhaj után bevallotta:
– Az a lány nem volt ennyire fontos. Aztán te… te irányítottál, és mindig a tudtomra hoztad, hogy mit akarsz. De Harry ő…
– Azt akarja, hogy kibontakozz – fejezte be a mondatot Ash. – Egyenrangúként tekint rád. Ez mindig így lesz, akkor is, ha aktív vagy passzív vagy.
– Igen. Te jobban ismered, mint én… – mondta kissé csalódottan Louis.
– De ezt miért nem vele beszéled meg? Vagy egyszerűen csak kérd a segítségét – ajánlotta a lány egy bátorító mosoly kíséretében. – Nagyon fontos, hogy őszinték legyetek egymáshoz. Ez a kulcsa minden kapcsolatnak. Ráadásul úgy érzem, csupán egy kis útmutatásra van szükséged, semmi több.
Louis bólintott, és nagyon remélte,hogy a lánynak megint igaza van. Jól tudta, hülyeség, amitől tart, de mégis sikerült minden adandó alkalommal lebeszélnie magát arról, hogy valami komolyabb történjen közöttük. Lou félt a felfedezetlen ösvényektől. Már az árvaházban a fejébe véste, hogy csak a jól bevált megszokásokat érdemes követnie. Egyszer súlyosan megfizetett azért, mert letért a járt útról.

Harry a fellegekben érezte magát, ahogy visszautaztak a taxival a szállodáig, hogy összepakoljanak a hazaútra. Még egy hét, és Honey az övé lesz. Több hónapig együtt fognak lakni, babázni, oviba járni, mályvacukrot majszolni. Meséket olvashat fel neki esténként. Végre az apja lehet a lányának. Megállás nélkül csacsogott, elmondta Lou-nak, hogy melyik szobát tervezi átalakítani, és a fiú osztozva az örömében, helyeslően bólogatott minden eszement tervre.
– Harry, nekem holnaputántól dolgoznom kell – szólt közbe halkan, mert nem akarta elrontani a párja felhőtlen örömét. Harry megállt a bőröndbe pakolásban, és elmerengve fordult Louis felé.
– Tudom, Tündérke, jövőhéttől nekem is bent kell lennem. De talán otthagyhatnám az egyetemet, és…
– Nem, muszáj folytatnod – vágta rá hevesen Louis. – Honeynak biztos anyagi háttérrel rendelkező családban kell felnőnie. Szerzünk egy bébiszittert.
Olyan határozottan jelentette ki mindezt, hogy Harry nem akart vitába szállni vele, ráadásul túl jó volt a kedve. Némán folytatta a pakolást, miközben azon filózott, hogy melyik órákat hagyhatná ki. Minél több időt akart Honey-val tölteni, bármi áron, de belátta, hogy Lounak igaza van. Gondoskodnia kell a jövőjükről is.
Az utazás szerencsére egészen hamar eltelt, és a gépen még aludni is tudtak egy kicsit. Az enyhe kábaság miatt elég kellemetlen volt hazavezetni a reptértől, de Louis magára vállalta a feladatot, és egy papírpoharas, vízízű kávé mellett nekivágtak a fennmaradó két órás útnak. A hajnal már a házban találta őket, ahol lelkesen bedőltek az ágyneműk közé, és csak délután kettő körül tértek magukhoz valamennyire.
Harry fütyörészve borotválkozott, míg Louis a forró vízben áztatta magát.
– Tündérke, mi lenne, ha összedobnék egy tonhalas salit ebédre, amíg elkészülsz? – törölte meg az arcát.
Lou azonnal felkapta a fejét erre az ajánlatra, mert nagyon éhes volt, és neki is voltak tervei. Eljött az ideje, hogy elmondja őket.
– Harry – kezdte óvatosan, és teljesen felült a kádban. – Mi szónál, ha este elmennénk vacsorázni?
A fiú a tükörből figyelte őt, gyanakvóan, mintha először nem is hinne a fülének.
– Mi ketten? – vonta fel a szemöldökét Harry, és a gondolatát is makacsul tovaűzte annak, hogy végre, esetleg úgy lehetnek odakint, mint egy pár. Félt a csalódástól.
– Meghívtalak egy randira – egyértelműsítette a dolgot Louis. – Igent mondasz?
Harry csak pislogott, és amikor a szavak elérték a tudatát, hirtelen megpördült. Hatalmas vigyorral az arcán lépett a kádhoz, majd letérdelt mellé, hogy Lou-t magához ölelve csókolhassa.
– Igen! Persze, hogy igent mondok! – jelentette ki mámoros hangon, mikor hagyta levegőhöz jutni a fiút.
– Te jó ég, azért nem a kezedet kértem meg – nevette el magát Louis zavarában.
– Tudom, de ez legalább olyan hatalmas előrelépés – jegyezte meg Harry boldogan. – Most megyek, csinálok ebédet – még egy gyors, de annál hevesebb búcsúpuszi, majd a derekára tekert törölközőben kilibbent a fürdőből.
Lou, mintha csak erre a pillanatra várt volna, gyorsan kiszállt a kádból, és a fürdőszobaszekrényhez lépett. Némi kotorászás utána megtalálta, amit keresett. Az új szerzeményével, vagyis egy eldobható borotvával ült vissza a kádba. Kissé bizonytalan, remegő kézzel állt neki a felkészülésnek az estére.

– Hű, istenien nézel ki – jegyezte meg Louis, amikor meglátta Harryt a vacsorához öltözve. Mintás inget viselt, melynek alját hanyagul betűrte a szűk, fekete farmer dereka alá. A haját kis kontyba rendezte, és éppen a vékony dzsekijét készült felvenni, ugyanis odakint máris ősziesre fordult az idő.
– Te is elég szexi vagy – vonogatta a szemöldökét Harry a párja felé fordulva. Eltökélte, hogy este majd ő veszi le azokat a ruhákat, amelyek most elfedik előle a kívánatos testet, amit mindig annyira vágyik kényeztetni. Lou egy pici, zavart mosolyt villantott, majd hirtelen váltásként odalépett a fiú elé, és forrón megcsókolta. Harry kicsit meglepődött a leigázástól, de hagyta, hogy Louis a falhoz préselje, és úgy falja a száját, mintha ő maga lenne a vacsora.
– Megőrjítesz a benned lakozó kettősséggel – susogta Lou ajkai közé, amikor már csak finoman kóstolgatták egymást. Megnyalta a rózsaszín ajkakat, és élvezettel nyöszörgött, amikor a fiú megszívta a nyelvét.
– Mennünk kell – jelentette ki határozottan Louis, és vonakodva bár, de kicsit távolabb lépett a párjától. Harry legszívesebben a puha, kötött pulóverénél fogva rángatta volna vissza a fiú, de helyette csak torkot köszörült, és elindult az ajtó felé. Ötlete sem volt, hogy fog magán uralkodni, és már előre tartott az estétől.
Az étterem kellemes volt, és meglehetősen drága, de Harry lakatot tett a szájára, és nem nyitott vitát miatta. Meg akarta beszélni Lou-val, hogy együtt fizessék majd a számlát, de már előre érezte, hogy nem sok sikere lesz a felvetésének. Louis egész idő alatt édesen mosolygott, és még csak az előételnél jártak, amikor már két pohár bort elkortyolgatott.
– Ha sokat iszol, nem fog felállni – jegyezte meg Harry huncutul mosolyogva. Lou majdnem visszaköpte a pohárba a vörösbort, majd néhány visszafogott köhintés után letette az asztalra. Még Ash ajánlotta neki, hogy igyon egy pohárral a gátlásai miatt, de észre sem vette, hogy máris kezdett túllépni a határon.
– Választottál már desszertet? – terelte el azonnal a témát, ártatlan arccal.
– Hm, ha kicsit megerőlteted magad, biztosan kitalálod, milyen finomságot szeretnék – folytatta Harry kíméletlenül. – De nem kell leinnod magad ahhoz, hogy lefeküdjünk – a hangja most már kicsit szigorúbban csengett, és Lou megsemmisülten vette tudomásul, hogy Harry átlát rajta. A hófehér asztalterítőt nézte, és próbált nem belehalni a szégyenbe – Bízom benne, hogy képes vagyok téged annyira ellazítani, mint egy üveg bor – az asztalon a forró tenyerei közé zárta Louis kezeit. – Csak hagyd, hogy megpróbáljam! – búgta bizalmasan.
Louis végre felnézett, tekintetét a zöld szempárba fúrta, és ott mindent látott, amire szüksége volt: szerelmet, óvó törődést, odaadást. Érezte, hogy végre ellazulnak az idegei. Foghatta volna az alkoholra, de valójában Harry szavai váltották ki belőle.
– Ez az Tündérke! – mosolyodott el a fiú. – Most már miénk az egész éjszaka.



10 megjegyzés:

Dreamy Girl írta...

Sziaaa 💜
Úristeeen! Úristeeen! Jaj, már annyira féltem, hogy nem fogod folytatni, erre tegnap feljövök (folyton figyelem ám a blogot, annyira vártam már) és mi fogad? Új rész!! Akkorát sikítottam jaj! Nagyon booldog voltam!! *-*
Annyira édesek isteneeem! Aww, és itt abbahagyni, te jó ég! Vááá!!
Imádoooooom! Nagyon! Ez kellett már nekem! Köszönöm!! 💜😍
Puszillak 💜
Nagyon várom a köviiit!!

Dyleila írta...

Szia!
Nagy meglepi volt, hogy új rész van:-) Rendszeresen néztem és vártam:-)
Nagyon kellett már, kérlek ne ilyen sokára hozd a következőt:-):-):-):-)
Nagyon kis drágák, izgulok értük.

Ildi

HDawn írta...

Drága Dreamy!
Fogalmad sincs, mennyire hálás vagyok, hogy kitartasz annak ellenére, hogy ritkán vannak részek :) Karácsonyi ajándékként igyekszem meghozni a folytatást :) Puszika <3

Kedves Ildi!
Ha minden igaz, a folytatásra nem kell ennyit várni. Én is izgulok értük, de most végre lesz egy kis nyugi az életükben. :)

Névtelen írta...

Szia!Minden nap nézem hogy hátha felraktál-e új részt.Egyszerűen csodálom, és irigylem ahogy írsz!Az utóbbi három-négy napba sajnálatos betegség miatt nem voltam képes megnézni hogy van-e új dolog.És most felüdülés látni hogy igen van.És ismét teljesen boldog vagyok hogy elolvashattam és siess a következővel, nagyon kíváncsi vagyok!:) Csak így tovább!Már nem tudom mióta követlek..Tán Lou és Kade(?[ne haragudj rég olvastam és nem nagyon dereng már a fiú neve..jézusom most elszégyeltem magam..:D sajnálom]) szerelmi története óta..A lényeg hogy csak folytasd, nagyon imádom a történeteid! :)
Puszi!

HDawn írta...

Szia! Nagyon örültem, amikor olvastam a kommentedet :) Igen, Lou és Kade... az már nem most volt :D Köszönöm a kedves szavakat (én cserébe igyekszem a folytatással9, és remélem, már jobban vagy.
Puszi!

BezTina írta...

Szia HDawn!
Hát, nem unatkoznak Harryék az biztos, és mi sem :)
Nagyon imádtam! Örültem, hogy újabb részt olvashatok :)

Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
További szép hetet!

HDawn írta...

Drága BezTina!

Annyira megörültem, mikor megláttam a neved :) Garantálom, hogy a folytatásban sem fog senki unatkozni. Köszönöm, hogy már olyan régóta itt vagy, olvasol és lelkesen kommentelsz :)
Puszi!💗

Hópihe írta...

Nagyon tetszik, de ennek csak 9 része van? Hol lehet megtalálni a többit, ha van? Befejezés??

Hópihe írta...

Megtaláltam

HDawn írta...

Kedves Kővári Ferencné!
Igen, ez a történet még csak a 9. résznél tart, volt egy nagyobb szünet a blogon, de tavasszal újraéled a blog. A hozzászólások mindig feltöltenek energiával, és biztosan folytatni fogom a történetet :) Puszi