2017. szeptember 29., péntek

The unforgiving - 5. Mit keresel te itt?

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy a hétvégét indítsuk a The unforgiving soron következő részével. Mit szóltok? :) 

Blue Eyes – Kék szemek
„A kék szempár csak mosolyog a világra,
Teli álmokkal és elragadtatással.
Túl hamar látta, hogy a kezeit leláncolták,
És kirángatták, megfosztva a szabadságtól.
Ez feléget belülről,
Elvesztettem a könnyeimet, már nem tudok sírni,
Nincsenek okok, semmi értelem,
Csupán a gyűlölet.”

L. 

A napom amúgy is szarul indult. Amikor reggel felébredtem, egy ideig még forgolódtam a kényelmetlen matracon, ami alatt tökéletesen éreztem az ágy kemény keretét. Aztán felültem, és a fejem is hasogatni kezdett, felváltva a derekammal. Morgolódva indultam reggelizni, de az egészre rátett még egy lapáttal, hogy Johny újra a közelemben került a haverjaival karöltve.
Pillanatnyilag annyira nem érdekelt az egész, hogy felnevettem valami hülye poénján, pedig előző nap még levegőt is féltem venni a közelében. Nem azért kacagtam, mert tényleg vicces volt, sokkal inkább azért, mert nála ostobább embert még nem hordott a hátán a föld. Egyszerűen röhejesnek tartottam, hogy le kell süllyednem az ő szintjükre, ha jót akarok magamnak. Máris érkezett a hátbaveregetés, amitől majdnem lefejeltem a reggelim, és néhány idétlen, célozgató kérdés arról, hogy vagyok, leesett-e már a pöcsöm, és a többi. Most még Harry is zavart. Ahogy bámult, és kíváncsian várta, hogy kezelem a helyzetet. Nem valami tanár, aki éppen vizsgáztat, bassza meg! Mikor Johnyék hallótávolságon kívül kerültek, máris kaptam tőle a bölcs tanácsokat, és a meglepetésemre elkezdett kérdezgetni. Azt hittem ideáig, olyan jól elvan a saját kis kreált világában,
hogy nem érdekli az én szánalmas történetem. Hát ezt bebukta, mert abban a pillanatban az égvilágon senki semmi személyeset nem húzott volna ki belőlem. Miért nem próbálkozott akkor, amikor úgy csüngtem rajta, mint egy kismajom? Csak flegmán bámultam rá, aztán egyszerűen otthagytam, mert szerettem volna egyedül lenni. Visszamentem a cellánkhoz, és eldöntöttem, hogy folytatom a semmittevést, esetleg megpróbálom magam lekötni az előző nap kölcsönzött könyvvel. Végül mégis a fal mellett álltam meg. Ott, ahol lebomlott a vakolat a karmolások miatt. Elhelyezkedtem törökülésben a koszos kövön, és csak bámultam magam elé.
Éjjel Tylerrel álmodtam. A karjaiban tartott, és azt ígérte, hogy mindig vigyázni fog rám. Éreztem a forró bőrét a bőrömön, a puha a nyelvét a számon, és egy pillanatra megint elhittem, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Pedig már az első alkalom után rájöhettem volna, hogy ez nem igaz, és semmi más nem vagyok neki, csupán egy szánalmas alak, akit könnyen kihasználhat, többféleképpen is.
Szeretett velem szexelni. Ez az, amiben biztos vagyok vele kapcsolatban, hiszen mindig kereste az alkalmat. Csakhogy én olyankor azt hittem, szeretkezünk. Aztán láttam az üzenetváltásokat a telefonján, amit az egyik barátjával folytatott. A szavak azóta is a fejemben vannak, olyan pontosak beégtek az agyamba, mintha kész akarva tanultam volna őket:
„Kibaszott jó kúrni a seggét. Hallod, imádom, hogy mindig olyan, mintha egy szűzzel lennék. Még annak ellenére is, hogy állandóan alaposan fel kell készítenem a behatolásra. Végül is, nem lehetek kegyetlen vele, hisz a szerelmem :D”
Miután elolvastam az üzenetet, amit utoljára gépelt be, szívem szerint kidobtam volna a taccsot a fürdőben, csakhogy Tyler épp ott zuhanyozott. Maradt a terasz, és a hűs, éjszakai levegő, amitől szerencsére jobban lettem. Pár perccel később egy nedves test simult a hátamhoz, és máris érkeztek a halk, szerelmes suttogások, a gyöngéd simogatás, én meg azt sem tudtam, hol áll a fejem. Az ocsmány, áruló szavak lassan dicséretté szelídültek az agyamban, és már az ötletet is nevetségesnek tartottam, hogy esetleg rákérdezzek. Szó nélkül hagytam, hogy maga felé fordítson, egy ügyes mozdulattal letolja az alsómat, és felültessen a korlátra. A kezei máris hátul matattak, de amikor benedvesítette az ujjait, hogy a lényegre térjen, mégis eszembe jutott az üzenet. Az összes izmom megfeszült, és a testem tudat alatt semmi mást nem akart, csak menekülni. Lecsúsztam a korlátról, és hiába simultunk össze annyira, hogy egy csepp levegő sem maradt közöttünk, így legalább nem fért hozzám úgy, ahogy ő szerette volna.
– Valami baj van? – ráncolta a homlokát, és a szemei a vonásaimat fürkészték.
– Nem akarom, hogy meglássanak a szomszédok – válaszoltam egy kis idő múlva, mert jobb kifogást nem találtam.
– Akkor menjünk be – egyezett bele, és a fülemhez hajolt: – Nekem mindegy, hogy hol, de benned akarok lenni.
Az volt életem legszarabb éjszakája. Tyler tántoríthatatlan maradt, és tényleg úgy éreztem, hogy velem van a baj, hogy nem tudom neki megadni azt, amit szeretne. De ez sem érdekelte. Meg az sem hatotta meg, amikor kértem, hogy hagyjuk az egészet. A fájdalomtól nyöszörögve fogadtam magamba, mert nemigen hagyott más választási lehetőséget. Amikor elkezdett mozogni, egy képet bámultam a hálószobám falán, és némán azért könyörögtem, hogy legyen már vége. Számoltam a lökéseit, de valamikor az ötvenedik környékén abbahagytam, majd lenéztem az élettelen szerszámomra. Sosem éreztem magam ennyire szánalmasnak. Tyler, mintha büntetni akarna a kezdetleges engedetlenségemért, még csak hozzám sem ért úgy, hogy az nekem jó legyen. És már én sem akartam semmit, csak hogy élvezzen végre, és kicsúszhassak alóla. Végtelennek tűnő idő múlva kihúzódott, lerántotta az óvszert, és egy állatias nyögés kíséretében egészen a nyakamig beterített ondóval. Legalább ő élvezte – gondoltam magamban egykedvűen, aztán szó nélkül kibicegtem a fürdőbe, hogy lemossam őt magamról.
Egy darabig még bámultam magam előtt a falat, de nemsokára megzavartak. Azt hittem, Harry érkezett vissza, de egy őr ácsorgott mögöttem. Legnagyobb döbbenetemre az általános iskolás osztálytársam bámult le rám, és úgy tűnt, ő is alaposan meglepődött.
– Ricky? – ugrottam fel gyorsan a földről. – Mit keresel te itt?
Ő kivételesen nem volt magasabb nálam, de a testét szépen kigyúrta azóta, mióta utoljára láttam. A barna, rövid haja katonásra volt nyírva, és kedves vonásai megkeményedtek. Nyoma sem volt már a bohókás, közvetlen tininek.
– Itt dolgozom. Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. Tomlinson, hogy a faszba kerültél ide? – fakadt ki ő is, és majdnem odalépett elém, hogy alaposan megöleljen. Az utolsó pillanatban fogta vissza magát, és megköszörülte a torkát: – Jobb, ha nem tudják, hogy ismerjük egymást – mondta fojtott hangon.
Megértően bólintottam, és kérdőn néztünk egymásra. Annyi mindent meg kellett volna beszélnünk, de sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas. Annak idején nagyon jóban voltunk. Én, az elkényeztetett fiú, és ő, a csóri gyerek, aki még a jég hátán is megélt volna. Tökéletesen kiegészítettük egymást. A barátságunk akkor sem romlott meg, amikor elmondtam neki, hogy a saját nememhez vonzódom. Az, hogy évek óta nem láttuk egymást, annak köszönhető, hogy Rickyék elköltöztek.
– Belekeveredtem egy drogügyletbe – vontam meg a vállam, mintha ez mindennapos lenne. – A pasim… – suttogtam halkan, de nem igazán akartam folytatni. Szörnyű volt mindenkinek elmondani, hogy kihasználtak, átkúrták az agyam, és valamilyen szinten az orromnál fogva vezettek.
– Elkapták? – tért Ricky azonnal a lényegre.
– Nem. Én nem tudok róla – sóhajtottam. – A bűneiért felelek.
– És a családotok ügyvédje? Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen itt ragadtál – csóválta a fejét Ricky.
– A szüleim nem akartak segíteni – tördeltem a kezeim, és inkább lenéztem a padlóra. Mostanság nagyon sokat csináltam ezt. – Kitagadtak, amikor rájöttek, hogy… – képtelen voltam kimondani. A cellák mögött főleg. Óvatosan felnéztem Rickyre, mire ő megértően bólintott.
– Ez esetben rossz hírem van – mondta, mire újra felkaptam a fejem. – Az apád jött látogatóba. De talán bocsánatot szeretne kérni, vagy a fene tudja.
– Kizárt – szögeztem le keserűen. – Utál, egy szörnyszülöttnek tart.
– Megtagadhatod a látogatást, ha nem akarsz vele találkozni – jegyezte meg Ricky elkomorodva.
– Essünk túl rajta inkább – fújtam ki a levegőt, és hagytam, hogy Ricky a kezemre zárja a bilincset, majd kivezessen egy olyan helyiségbe, ahol a látogatókat lehet fogadni.
Visszagondolni sem akarok arra a beszélgetésre. Apám kárörvendően végigmért, megjegyezte, hogy fogytam, és így még buzisabb lettem. Azt mondta, hogy tudja, nem én vagyok a bűnös, csak egy szerencsétlen kis hímringyó, akit kihasznált a pasija. A számat harapdáltam belülről, hogy ne kezdjek el sírni ott, mindenki előtt. Utáltam volna magam, ha megadom neki ezt az örömöt. Pár perccel később Ricky mentett meg a további megaláztatásoktól, amikor odajött, és közölte, hogy vége a látogatásnak. Apám szerencsére nem ismerte fel, így csupán dölyfös arckifejezése utalt arra, hogy szívesen sértegetett volna még egy darabig. Amikor visszamentünk a folyosóra, nyomomban Rickyvel, végre fellélegezhettem. Apám nem érdemli meg, hogy sírjak miatta. Semmit sem érdemel, mert egy gátlástalan féreg, aki nem ismeri a szülői szeretet fogalmát.
Harry a folyosó végén vitatkozott egy őrrel, és igazán dühösnek tűnt. Megtorpantam, és figyeltem őket néhány másodpercig, de Harry gyilkos pillantása arra sarkalt, hogy tűnjek el onnan.
– Jól vagy? – kérdezte Ricky aggódva, mikor beléptünk a cellába.
– Megmaradok – válaszoltam enyhe iróniával a hangomban. – Huszonhárom év alatt hozzászokik az ember a stílusához.
Ricky nem felelt, csak megcsóválta a fejét, aztán kisétált a kis helyiségből.
– Merre jártál? – hallottam Harry hangját, ami most valamiért idegenül csengett. Mintha tele lenne visszafojtott indulatokkal. Megismertem, mert én is hasonlóan éreztem magam abban a pillanatban. Nem is kellett sok, hogy összekapjunk egy kicsit. Elővettem a flegma stílusom, ő pedig teljesen kiakadt. Nem tudtam, hogy ennyire egyszerűen fel tudom húzni, és amikor már teljesen csapdába ejtve üvöltött az arcomba, csak akkor tértem észhez. Ráadásul totálisan összezavart a hadoválása. A pillantása kétségbeesett volt, ahogy lenézett rám, és már sejtettem, hogy neki is szar napja lehet. Hirtelen, ahogy kicsit kinyíltunk egymásnak – már ami a lelki dolgokat illeti –, a hangulat is vidámabb lett. A vidámabb pedig egyik pillanatról a másikra erotikusra fordult.
Valahol ott vesztettem el a józan ész fonalát, amikor Harry nevetni kezdett az egyik beszólásomon. Még sosem láttam ennyire önfeledtnek. A vonásai kisimultak, a két kis gödröcskéje előtűnt, a sötétpiros ajkai elvékonyodtak, és a fogai… Az első két metszőfoga, ami kicsit nagyobb volt a többinél, teljesen megbabonázott. Azon kaptam magam, hogy végig akarom őket simogatni a nyelvemmel. Ahogy egy másik világban lebegtem, ahol kedvemre csókolhattam a cellatársam anélkül, hogy agyonverne, hirtelen az átizzadt trikója landolt az ölemben. Összerezzentem. Először én, és amikor megéreztem a férfias illatát, a farkam is a gatyámban. Lesöpörtem magamról a ruháját, amit biztosan valamiféle varázslat itatott át. Akkor esett le, hogy így hamarosan premier plánban láthatja a merevedésem, ezért gyorsan az asztal felé fordultam, és kinyitottam a könyvet, amit nem rég kölcsönöztem. Sosem izgultam fel még senki fogára, akkor sem, ha a világ legelbűvölőbb mosolya tartozott hozzá. Az izzadtságának szagára meg végképp. Mi a fene ütött belém? Harry a cellatársam, és egy ijesztő személyiség. Még azt sem tudom, hány embert ölt meg, amiért ide került. Próbáltam elfelejteni, hogy zuhanyozás közben, ha ott áll közvetlenül mellettem, hányszor voltam kénytelen a lefolyót szuggerálni, mert attól tartottam, nagy gondok lesznek, ha csak egy pillantást vetek meztelen testére. Úgy látszik, az ösztönöket nehezebb elnyomni, mint először gondoltam. Lepillantottam az előttem heverő, nyitott könyvre, és akkor vettem észre, hogy fejjel lefelé van az asztalon. Még jó, hogy Harry már lelépett. Percekig bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni a megoldást, mert tudtam, nagy bajban vagyok. Egy hatalmas sóhajjal, amibe egy kis nyöszörgés is vegyült, feltápászkodtam a székről, és lehajoltam a földre, hogy az áruló ruhadarabot inkább a szoba sarkába hajítsam. Mindegy, hová, csak kerüljünk egymástól távolabb, mert a végén még rávetem magam, és azt fogom szagolgatni maszturbálás közben. Ahogy lefelé nyújtózkodtam, egy színes újságra lettem figyelmes, közvetlenül az ágy alatt. Gondolkozás nélkül nyúltam be érte, és azonnal megértettem. Ha én Harry atlétájára verem a farkam, ő miért ne tehetné ugyanezt, kezében egy playboy újsággal? Régen lapozgattam már ilyet. De most egy picit kíváncsi lettem, és ahogy néztem a teljesen, vagy szinte teljesen meztelen lányokat, próbáltam kitalálni, legutóbb vajon melyik okozott neki kellemes perceket? A barnák vagy a szőkék izgatják jobban? Egyáltalán hogy tud itt masztizni, ahol bárki meghallhatja? Vajon akkor csinálta, mikor aludtam? Jó lenne tippeket kérni tőle, mert már nekem is szükségem lenne némi enyhülésre.
Szinte hangtalanul lépett be, de megéreztem, hogy mögöttem áll. Felé fordultam, mint akit valami szörnyűségen kaptak rajta, és a magazin az ágyára pottyantottam.
– Kölcsönveheted, ha szeretnéd – mondta nekem vigyorogva, és máris emelte az újságot, hogy a kezembe nyomja. Erősen összeszorítottam a számat, mert a nyelvem hegyén volt, hogy kimondjam: engem a pasik izgatnak fel, és nem bánnám, ha gyorsan ledobálná magáról a ruhákat. Aztán elintézem magamnak, neki meg sem kellene mozdulnia, és tényleg nem lenne több két percnél. Utána talán, hangsúlyozom, talán nem akarom majd leteperni. Helyette ennyit válaszoltam:
–  Azt hiszem, még megy nélküle is.
Totálisan biztos voltam benne, hogy elleszek a Playboy nélkül, mert elég, ha csak a puha ajkára gondolok. Te jó ég, le kéne magam állítani valahogy! Erre közli velem, hogy unja már az önkielégítést. Nem segített sokat a helyzetemen. Sem a farkam helyzetén, aminek a vége éppen a köldököm felé mutatott. Kikaptam a kezéből a magazint, és a csípőm elé lógattam.
– Neked nem hiányzik a szex? – kérdezte ártatlanul, de azért láttam, hogy mulattatja a zavarom. Teljes káosz. Ez lehetett az arcomra írva. Aztán beszélt valami csajokról, de én csak a mozgó ajkait figyeltem. Meg a fogát, természetesen. Azt hiszem, kezd nálam kialakulni valami egészen hihetetlen fétis. Arra gondoltam, hogy beleharap a nyakamba, miközben megegyeztünk abban, hogy imádom az egyéjszakás kalandokat. Ha az orrom nőne a hazugságoktól, amit összehadováltam öt perc alatt, már a földig érne.
„Mesélj, hogy milyen a szex egy dögös szöszivel!” – ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy mennyire szánalmas, amit művelünk. Pontosabban az, amit én művelek. A helyzet már menthetetlen volt, pedig még vissza is kérdeztem, hogy miért olyan kíváncsi. Biztosított róla, hogy már nem szűz, de az agyam hátsó zugában mintha egy gonosz törpe azt súgta volna, hogy még érintetlen… Csak hogy még jobban kínozzon. Szerettem volna inkább egy magas, barna hajú, zöld szemű, elképesztő pasiról mesélni neki, hátha kedvet kap ő is a mókához. Esélytelen. Inkább feladatomra koncentráltam, és kitaláltam egy tündérmesét. Abból a fajtából, ami nem a gyerekeknek íródott.


22 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziaa!

Micsoda meglepetes, nem szamitottam ma TU-ra :D
Imadtam, en jobban szeretem Lou szemszoget! <3
Bar most kicsit ugy erzem h hiaba volt uj resz, nem kaptunk tul sok ujdonsagot :(
Persze jo volt olvasni h mik jarnak Lou fejeben, csak hat erted... gyakorlatilag nem haladtunk a sztoriban.
Eztol fuggetlenul szerettem es nagyon varom a kovit, remelem hamar beindulnak a dolgok! :)
Es remelem Ricky vmilyen uton modon segiti majd oket! :)

Puszi, D.

BezTina írta...

Szia HDawn!
Hát, hihetelen vagy!
Ez zseniális, elkêpesztő, lehengerlő!
- Harrynek az egyik őr az ellensége, 'rém álma'
- Lounak az egyik őr a barátja...
Mind a két tény minskettőjük számára lehet esély és veszély forrás...
- Lou azok a gondolatok...Harryvel kapcsolatban egy egy részén jót bazsajogtam
Az apád...ehet rezet....

Mikor megláttam, hogy a Könyörtelennel indítod a hétvégét fülig ért a szám! Az egésszet imádtam!
Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
Jôéjszakát, és szép napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi

Andrea Nagy írta...

Szia Drága!
Fantasztikus rész lett.
Lou apja egy barom.
Nem tudom megérteni az olyan embereket akik megtagadják a gyereküket bármilyen okból. És az anyja? Ő sem különb?
Simán végignézi, hogy Lou szenved a börtönben csak azért, hogy büntesse?
Büntesse azért amiről nem is tehet?
A börtön egy különleges világ, ahol megszűnik minden külső inger. Szépen lassan te is megszűnsz létezni.
Nem kapsz levegőt, a tudatod beszükül és minden fontossá válik ami kimozdít ebből az állapotból. Bármi ami kimozdít, eltereli a figyelmed.
Harry lesz az a bármi, Louisnak.
Szépen lassan rájönnek egymás titkára, és onnan nem lesz megállás.
Naggyon naggyon várom a következő részt! Puszcsi😘😘❤️❤️❤️

Unknown írta...

Kedves HDawn! Jó volt Louis szemszögéből olvasni .Örülök ,hogy bekopogtatott a cella ajtaján a vágy .Igaz , még csak Louis gondolatait ismerhettük meg ezen a téren ,de Harry is fogékony lesz rá ,mert biztos nem tud majd ellenállni a kicsike ártatlan de szexi kisugárzásának . Egyenlőre azt látom ,túl sok a gond a fiúk életében a bezártságon kívül is . Az egymás iránti testi ,lelki kötődésnek amikor itt lesz az ideje ,még nehezebb helyzetbe kerülnek .A falnak is füle van és ha szeretsz valakit akkor ő a te Achilles sarkad . Louis apja kész rejtély ,hogy hogyan gyűlölheti ennyire a fiát .A homofóbok minta példánya .Jó ,hogy van egy ismerős arc a börtönben aki szerette Louist a kinti világban .Remélem tud neki segíteni ,bár az nem jó egyikőjükre sem nézve ha látják a kötődést .A történet még mindig elvarázsol,imádom a fiúkat . Köszönöm , nagyon szeretem ,várom a következőt!

Éva írta...

Szia Hajni :)!!
A zene nagyon nagy, a csaj hangja hideg rázós.
Szegény Lou :( , az apja, meg az a Tyler gyerek, pffff!!
Remélem Ricky valamilyen úton-módon a segítségére lesz odabenn.
Hát az ösztönök, igen kérem azokat nagyon nehéz elnyomni :D
Remélem lesz egy-két jelenet, mikor önmagukkal játszanak, és közben a másikra gondolnak. *-*
A végén jót mosolyogtam, félreértések vígjátéka :D
Szép estét :)

Marcsi írta...

Nagyon jó lett. Bár haragszom, hogy csak a másik szemszögből olvashattam és nem ment tovább a történet. Denhamar túl tettem magam rajta. Csodálatos. Ahogy megmutattad a két végletet az őröknél. Lou apja pedig tényleg egy barom, hogy szebbet ne mondjak rá. Már most várom a következő részt. 😊😘

Mese írta...

Kedves Hajni!
Eddig még nem kommentáltam a blogodon, de ezennel már igen :D
Szóval nagyon tetszik ez a történet (is), odáig vagyok a két kis cukiért :3
Olyan édesek, mikor "elbeszélnek" egymás mellett :3 :D
Lou-t sajnáltam az apja miatt, egy apa nem viselkedik így a fiával, akármilyen is legyen a gyermek. Taylor.. már attól a szótól nem volt szimpatikus, amikor a legelső alkalommal megemlítetted, hogy "kihasználta".
Nagyon várom a folytatást, és azt, hogy alakulnak a dolgok a fiúk között.
Jó munkát, még sok-sok fantasztikus írást! :*

Carmen írta...

Hát ez de jó! :D Nálam ti ketten írtok néha hasonlót, itt meg pont leírtad ugyanazt, amin én akadtam fent ennél a fejezetnél rögtön. Tök jó rész, derülnek ki dolgok, vicces is, és imádom, meg minden, de gyakorlatilag nem halad a cselekmény. Úgy tűnik, van valami hármunk között ;)
Az izzadt pólós részt imádtam :)
Na és innentől én is naggggyon várom a folytatást! :)
Puszi mindenkinek! :D

Dreamy Girl írta...

Sziaa!
Fantasztikus lett, akárcsak eddig mindegyik!! Imádtam!
Louis apja rohadjon meg!! Neki kéne bent lenni a börtönben, aztán majd ott megkapná a magáét a hülye homofób baromja!! Fúú!! Adnék neki de rendesen!! Louis exéről meg ne is beszéljünk, azt is berakatnám ide!! Undorító mindkettő!!
Wow, meglepett h van ismerős, a cím már nagyon kíváncsivá tett, hogy mi lesz! Végre valaki, aki kedves Louishoz a kinti világból! Remélem segíteni fog neki, habár óvatos kell h legyen, mert tényleg nem lenne jó, ha megtudnák h ismerik egymást! Tiszta izgalom megint!
A vége meg... Végem XD Azt amit gondolt mind véghez is vihetnék, mert nekem is beindult a fantáziám, mint állat XD csak csendben (az mondjuk nem lesz könnyű), és óvatosan mert ha kitudódik a dolog, akkor lesz itt baj rendesen!
Igaz, hogy ez csak másik szemszög volt, de akkor is sokminden kiderült, és ezért nem zavart!! Imádtam Louis fejébe látni! Főleg az izzadt pólósnál és a fognál!! XD
Imádoooooom! Szuper lett!
Puszii 💜

HDawn írta...

Szia D!
Meglepetés rész volt ;) Igen, teljesen igazad van, de valamiért úgy éreztem, hogy ezeket Lou szemszögéből is meg kell osztanom veletek. Gondolkodtam, hogy átírom, teszek még hozzá valamit, de nehezen tudok beleszerkeszteni, ha már így született meg a fejemben. Igen, ígérem, hamarosan beindulnak a dolgok ;) Puszi!

HDawn írta...

Szia Carmen!
Nem tudtam átírni... pedig én megpróbáltam :D Ennyire makacs lennék? Na mind1 :) Nemsokára küldöm neked az új részeket, úgyhogy végre olvashatod majd a folytatást. Puszi neked is :)

HDawn írta...

Szia BezTina!
Lou gondolatai valóban nagyon elkalandoznak :D De nem tudom hibáztatni érte. Az őrök még fontos szerepet fognak játszani, de nem árulhatok el többet ;) Köszönöm a kommentet, és sok puszi :)

HDawn írta...

Szia Drága!
Lou apja... hát igen. Később majd kicsit jobban is megismerkedünk vele, de nem lesz egy túlságosan szerethető karakter, az biztos. Köszönöm a kedves szavakat, és jövőhéten érkezik a folytatás. ;) Sok puszi!

HDawn írta...

Szia drága!
Sokat filóztam rajta, hogy nem-e baj, hogy Lou szemszögéből is leírtam ezt a részt, de valamiért úgy éreztem, hogy szükséges, és végül nem variáltam, úgy hagytam, ahogy először kitaláltam. Nem bántam meg :) Az őrökről később még lesz szó, mindennek lesz jelentősége. Köszönöm, hogy írtál :) Sok puszi!

HDawn írta...

Sziaaa! :)
Imádom ezt a zenekart, nekem ők a top :D
Szegény Lou azért tényleg jól megszívta, ráadásul mindenki elárulta, és ja... az a helyzet, hogy Harry múltja sem sokkal vidámabb, de erről majd később :) A vége tényleg vicces, elképzeltem azt a beszélgetést, és hát igen... :D Puszi! :)

HDawn írta...

Kedves Annamária!
Ez a fejezet inkább arra volt hangolva, hogy Lou múltját és személyiségét jobban megismerjük, de ígérem, a következőkben haladunk tovább, és ebből nem lesz rendszer :) Itt csak valahogy úgy éreztem, hogy kell egy ilyen rész, hogy megtudjuk, mikor mi járt Lou fejében. A következő rész nemsoká érkezik, és nagyon köszönöm a kommentet :) Puszi!

HDawn írta...

Kedves Emese!
Mindig nagyon örülök az új kommentelőknek, és köszönöm szépen a kedves szavakat :) Taylort lehetséges, hogy még jobban fogjátok utálni (vagy éppen ellenkezőleg), nemsokára kiderül ;) Jövőhéten hozom a folytatást. Sok puszi :)

HDawn írta...

Szia Dreamy!
Máris ki akarjátok nyírni a negatív szereplőket, pedig lesz ez még rosszabb is :D Valamit lehet, jól csinálok... :D Igen, Lou haverja még fog szerepelni, és talán segít valamiben... vagy nem. Hamarosan kiderül ;) Jaj, igen, a fogfétis XD teljesen megértem Lou-t...Jövőhéten hozom az új fejezetet. Köszönöm a kommentet. Puszi :)

Zsuzsanna Andrea írta...

Szeretem ezt a történetet is(Na jó melyiket nem!?-))),de ez különösen azért tetszik mert sokkal mélyebbre látunk az érzéseikben,és pont ezért tudom őket annyira sajnálni vagy épp velük örülni! Szuper várom az izgalmakat!

HDawn írta...

Szia!
Ezekszerint neked bejön az E/1. :) Ez most egy kicsit ilyen köztes rész volt, de ígérem, hamarosan jönnek az izgalmas is :) Puszi!

Petruska írta...

Fantasztikus rész volt!Köszönöm!😘
Szegény Lou,az apja egy fasz!
Remélem majd a baratjátol kap segitséget ha kell,rendesnek látszott.
Hát,nem lesz könnyü nehéz,egyre nehezebb napok elé néz.
Nagyon tetszik,szeretem,h zenékkel együtt kapjuk!😘😘😘😘❤

HDawn írta...

Én is köszönöm :) Hamarosan minden kiderül. ;) Puszi!