2018. február 13., kedd

Megfigyelve - 8. Központosítás

Sziasztok! Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez :) Ha elolvastátok, a rész végén feltettem néhány kérdést :) 


8. Centration
Központosítás: Egy fiatal gyermek hajlamos arra, hogy csak a saját céljára összpontosítson, miközben nem érti meg, hogy a kívülállók esetleg másképp látják a dolgokat.

10 évesen

– Hé! Várjatok! – kiáltotta a szőke kisfiú, miközben a barátai után futott. Andreas ismét magára maradt, miközben az ikrek elvesztek a saját világukban. Meleg, nyári nap volt, tökéletes arra, hogy a három energikus tízéves elmeneküljön otthonról és felfedezzenek. Egyikük sem emlékezett, miért kezdtek el futni, de Bill volt elől, Tom pedig szorosan a nyomában maradt.
Andreas a kezeit a térdére támasztva előre hajolt, és próbált némi levegőhöz jutni. Arra készült, hogy feladja a fogócskát, de akkor meghallotta Bill sikoltozását. Gyorsan kiegyenesedett és körbenézett a mezőn, ahol a fű majdnem derékig ért. A másik két fiú eltűnt azalatt a néhány másodperc alatt, míg másfelé nézett.
– Bill? Tom? – kérdezte Andreas bizonytalanul, és nem igazán tudta, merre induljon. A fű túl magas volt, és a fiú semmit nem látott tőle. Egy elfojtott, nyafogó hangot hallott a távolból, és úgy tűnt, mintha a hosszú fűszálak megremegtek volna egy helyen, de Andreas nem mert megmozdulni. Túl sok horrorkönyvet olvasott, és meg volt róla győződve, hogy legalább kettő így kezdődött.
– Andi! Segíts! – kiáltotta Bill, de hirtelen elhalkult, amikor Tom vigyorogva lehajolt hozzá, hogy egy csókkal elhallgattassa. Az ikrek a földön feküdtek, a magas fű rejtekében, ahová Tom lehúzta Billt, hogy néhány gyors csókot lopjon tőle, míg a barátjuk nem látta őket. Két év telt el azóta, hogy utoljára elkapták őket, és most már egyre merészebbek lettek. Szinte már vakmerően és öntelten kockáztattak.
Andreas a kiáltás forrása felé futott azzal a szándékkal, hogy megmentse a barátját, még akkor is, ha ehhez egy horrorkönyvbeli szörnyeteggel kell megküzdenie. Azonban amikor elérte a helyet, ahol a fű mozgott, nem talált szörnyet; csak Tom szögezte le Billt a földre, miközben a fiatalabb fiú próbálta magáról lerúgni. Andreas megforgatta a szemét. Az ikrek állandóan birkóztak.
– Megijesztettél, te hülye! – csattant fel, és játékosan Tom lábába rúgott, hogy megpróbálja leszedni őt az öccséről. Tom elvigyorodott, és hirtelen lehúzta a földre Andreast, majd gyorsan maga alá gyűrte.
Bill felült, lesöpörte magáról a koszt és nézte, ahogy a másik két fiú úgy játszik mint a kölyökkutyák. Mindketten morogtak és különféle szitkokat szórtak egymásra, miközben megpróbálták legyűrni egymást. Az elmúlt évben Andreas Tommal is összebarátkozott, de a viszonyuk sokkal agresszívabb volt, mint Bill-lel. Ők ketten állandóan a dominanciáért harcoltak, mint mikor egy farkas próbál kiemelkedni a társai közül, hogy alfává váljon.
– Összekoszoltál – nyafogta Bill, miközben a fűszálakat szedegette ki a hajából, és a farmeréről megpróbálta lesöpörni a piszkot. A másik kettő még mindig a földön hempergőzött, Bill panaszát teljesen figyelmen kívül hagyva. Ő szívesebben maradt volna otthon, de Simone kiküldte őket, ragaszkodva ahhoz az elvhez, hogy a fiúknak friss levegőre volt szükségük. Ez Billt talán jobban is bosszantotta volna, de most inkább megkönnyebbült amiatt, hogy az édesanyjuk több privát szférát adott nekik.
Több, mint két év telt el azóta, hogy az ikrek a fészer mögötti bokrok közé kerültek, és az idő alatt sok minden megváltozott. Megértették, hogy milyen következménnyel járhat a lebukás, azt, hogy a közelségüket el kell titkolniuk mások előtt még akkor is, ha nem tudták, pontosan miért. Kitalálták, mit kell ahhoz tenniük, hogy a kapcsolatuk „normálisnak” tűnjön, és tökéletes színészekké váltak annak érdekében, hogy elhitessék a környezetükkel, minden rendben velük. Néha nehéz volt fenntartani a látszatot, de a közös titok még közelebb hozta őket egymáshoz.
Az elmúlt év a változások hullámvasútja volt. A megtévesztés, amit az ikrek „csak színlelésnek” hívtak tovább folytatódott, de a dolgok megváltoztak az Anna incidens óta. Az a kis csók sok mindent felforgatott, és annál nagyobb volt a jelentősége, hogy csak úgy besöpörjék a szőnyeg alá. Alapjaiban rengette meg a kapcsolatukat, és arra kényszerítette őket, hogy értékeljék, amijük van. Meg volt az előnye annak, hogy egész gyermekkorukban tanácsadásra jártak, hiszen úgy nőttek föl, hogy korukhoz képest hamar elsajátították az önismeret alapjait.
Az évek során lassan beismerték maguknak, hogy ők ketten nem mindenben egyformák. Nem tudták megtéveszteni magukat, miután felismerték, hogy más emberek, és ezért különböző dolgokat szeretnek. Miközben a szüleik előtt folytatták a megtévesztést, nem vették észre, hogy ha akarják, ha nem, különböző emberekké válnak. Az igazság felfedezése nem volt könnyű, mikor az ikrek eltávolodtak egymástól, majd újra megtalálták az egymáshoz vezető utat Anna csókja után. Azonban a tizedik szülinapjukon fontos következtetésekre jutottak; nem voltak egyformák, de attól még mindig megvolt a kapcsolat kettejük között. Sok volt a különbség. Tomnak vállig érő haja volt, Bill pedig rövidre vágatta. Tom megtanult gitározni, Bill pedig inkább az éneklést választotta. Tom szerette a sportokat és imádott a természetben lenni, míg Bill boldogabban dolgozott művészeti projekteken, és szívesen ült bent a házban, miközben zenét hallgatott. De a nap végén mindig összebújtak, és újra egésznek érezték magukat.
Boldogak voltak; sokkal boldogabbak, mint valaha. Még a küzdelmek sem – amiket azért folytattak, hogy a közelségüket titokban tartsák -, tudták megzavarni a boldogságukat, miközben rájöttek, hogy lehetnek Bill, Tom és „mi” is ugyanabban az időben. Ahogy ennek az új felfedezésnek a kényelmébe süppedtek, rájöttek, hogy a szüleik is egyre kevésbé aggódnak miattuk. Az éber, gondterhelt pillantások, ami nyolc éves koruk óta kísérte őket, végre megszűntek, és sokkal könnyebben juthattak némi szabadsághoz. Végre nem egy show-ként tekintettek a mindennapjaikra, ahol a legjobb előadást kellett nyújtaniuk, hanem maradt idejük élni is. Nagyon nehéz volt ellenállni az intim érintéseknek, amiről jól tudták, hogy csak akkor csinálhatják, ha kettesben vannak, és néha vágyakozással gondoltak az alvásidőre, mert akkor egyedül lehettek.
– Feladom. Győztél – jelentette ki Andreas a fűbe lihegve, amikor Tom a földre szegezte és a karjait összefogta a derekánál. Tom elengedte a fiút és elégedett mosollyal feküdt le a földre. Andreas mindig feladta, és épp ez volt az oka, amiért szeretett vele versenyezni. Halkan felsóhajtott, miközben az eget kémlelte, és megpróbálta kitalálni, vajon mennyi idő van még vacsoráig. A legtöbb fiú valószínűleg ennél sokkal többre vágyik, miközben felnéz az égre. Tom csak azt akarta, hogy eljöjjön az éjszaka. A mai nap is azok közé tartozott, amikor alig várta, hogy besötétedjen és végre élvezhesse Bill közelségét.
Andreas egy kicsit távolabb sétált az ikrektől, miközben a vereség miatt duzzogott. Nem igazán bánta, de azt kívánta, Tom bár hagyná egyszer nyerni. Az ikrek figyelméért harcolni elég nehéz volt anélkül is, hogy Tom állandóan fölékeredett volna, hogy bizonyítsa, ő a trió vezére.
Bill követte a bátyja tekintetét az ég felé. A hosszú nyár folyamán, melyet óra nélkül töltöttek el a szabadban, megtanította nekik a nap helyzetéből megállapítani, mennyi lehet az idő. Természetesen Bill hasának korgása is segített abban, hogy tudja, közeleg a vacsoraidő.
– Haza kellene mennünk – mondta csendesen Bill, és most az egyszer nem csak azért, mert elege volt a bogarakból és a koszból.
Tom bólintott és gyorsan felugrott, nem törődve azzal, hogy lesöpörje magáról a piszkot.
– Hagyd abba a duzzogást, Andi. Bill haza akar menni. Szerintem már elkészült a vacsora. Eszel nálunk? – kiáltotta Tom, mire Andreas végre felnézett.
Andreas bólintott és gyorsan visszasétált az ikrekhez. A barátainál való vacsora ígérte elég volt ahhoz, hogy elfelejtkezzen a duzzogásról. Simone főztje sokkal finomabb volt, mint a saját édesanyjáé, és egyben azt is jelentette, hogy több időt tölthet a fiúkkal. Különösen Bill-lel. Andreas talán azt mondta, hogy mindkettejüket ugyanúgy szereti, de valójában jobban kedvelte a fiatalabb testvért, aki nem hívta csecsemőnek és nem rúgta állandóan seggbe.
– Az utolsónak dupla adag brokkolit kell ennie! – jelentette ki Bill, jól tudva, hogy ő a leggyorsabb hármójuk közül. Andreas tiltakozva felnyögött, de nem volt más választása, mint hogy ismét az ikrek után fusson. Már tudta, hogy elveszítette ezt a csatát, de attól tartott, ha túlságosan lemarad, a barátai teljesen elfeledkeznek róla.
**
Andreas a vacsoránál kénytelen volt dupla adag brokkolit enni, és Simone természetesen a saját fiait is arra ösztönözte, hogy kövessék a barátjuk csodálatos példáját. Végül mindhárom fiú két adag brokkolit evett, de nem ellenkeztek, mert alig várták, hogy vacsora után kifoszthassák Bill biztonságos helyre eldugott cukorkás dobozát. Végül elégedetten és izgatottan szaladgáltak a házban, amíg Simone kijelenetette, hogy Andreasnak ideje hazaindulni.
– Köszönöm, hogy itt vacsorázhattam, Mrs Trümper. Nagyon finom volt minden – mondta Andreas egy elbűvölő mosoly kíséretében, ami miatt a gyermekei barátai közül Simone kedvencévé vált. Andreas tudta, hogy bűvölje el az embereket, legfőképpen mások szüleit. Az ártatlan tekintetével és édes mosolyával senki sem gondolt arra, hogy esetleg bármilyen rosszaságba belekeveredhet, és könnyen összebarátkozott az ikrekkel. Ugyan olyan ravasz és megfontolt volt, mint a két másik fiú, de ahhoz nem eléggé, hogy rájöjjön a színjátékukra.
– Szívesen látlak máskor is, Andreas. Mondd meg anyukádnak, hogy üdvözlöm – felelte Simone kedvesen, miközben kikísérte a fiút. Meg volt róla győződve, hogy Andreas volt az legjobb dolog, ami az ikreivel történhetett. Ő volt az első igazi barátjuk, és amíg ő Tommal és Bill-lel volt, Simone nem aggódott a gyerekei miatt. A dolgok most annyira normálisnak tűntek, hogy még visszagondolni is nehéz volt arra a két évvel azelőtti napra.
– Megmondom – válaszolta Andreas egy újabb angyali mosollyal, mielőtt a barátaihoz fordult: – Holnap elmegyünk úszni? – kérdezte reménykedve. Bár a kérdés mindkét fiúnak szólt, Andreas megszokásból Billtől kérdezte. Igaz, Tom már maga mögött hagyta a némaságot, de Bill még mindig többet beszélt.
– Persze – felelte a fiatalabb fiú anélkül, hogy egyáltalán Tomra nézett volna. A bátyja mindig vele tartott, akármit is akart csinálni, tehát mi értelme lett volna ellenőrizni? Legalábbis Bill ezt gondolta, hiszen nem vette észre Tom elégedetlen pillantását.
– Oké. Holnap találkozunk. Sziasztok! – köszönt el Andreas. A szőke fiú látta Tom arcán a bosszankodó kifejezést, mintha inkább neki szólna, nem pedig Billnek. De Andreas már hozzászokott ezekhez a pillantásokhoz az idősebb testvértől. Ezután általában az történt, hogy arccal a földön találta magát, miközben Tom hátracsavarta a kezeit. De ez csak játék volt, egy kis birkózás, legalábbis a fiú ezt állította.
Az ajtó becsukódott, és Simone az ikrekre nézett:
– Jól van, fiatalok, irány zuhanyozni! Bill, te mész először. Tom, rajtad a sor, hogy segíts elmosogatni – mondta Simone. Ritkán kellett hangosnak lennie, amikor megpróbált szigorú lenni, de a gyerekei szerencsére szófogadóak voltak.
– Anyuuu – nyűgösködött Tom, csak a nyafogás kedvéért. Tudta, hogy úgysem kerülheti el a feladatot.
– A konyhába! Most! – szólt rá Simone, miközben játékosan meglegyintette a fiút, és a konyha felé mutatott. Bill kidugta a nyelvét és rávigyorgott a bátyjára, jól tudva, hogy ezért hamarosan megkapja a megtorlást.
– Rendesen viselkedj, Bill. Most indulj, és kérlek, ne használd el az összes forró vizet – szólt rá Simone, mikor a fiú elindult a lépcső felé.
**
Fél óra múlva Bill csillogóan tisztán, maga köré tekert törölközőben lépett ki a fürdőből. Tom éppen akkor ment fel a lépcsőn, és nagyon rosszkedvűnek tűnt amiatt, hogy el kellett mosogatnia az edényeket. És ami még rosszabb, még csak most jött a zuhanyozás, ami hatalmas hülyeségnek tűnt, mivel másnap úgyis mennek úszni.
– Haha, Tomi kénytelen volt elmosogatni, és még le is kell zuhanyoznia –  piszkálta Bill játékosan. A dalszövegírás sokkal jobban ment neki, mint a gúnyolódó mondókák megalkotása, de ez most bőven elégnek bizonyult. Valamiért – amit még Bill sem értett –, a bátyja nagyon rossz hangulatban volt.
Tom megragadta a törölközője alját, lerántotta Billről és erősen rácsapott vele a meztelen bőrére. A nedves törölköző olyan hangos volt, hogy Simone is meghallotta a csattanását, amit Bill éles sikolya követett. A fiú felugrott a fájdalomtól, majd megdörzsölte a combját, miközben egyáltalán nem vett róla tudomást, hogy a törölköző nélkül teljesen meztelen. Miután a fájdalom sokkja eltűnt, megdöbbent. Hacsak nem színleltek a szüleik előtt, Tom sosem csinált ilyet.
– Tom, indulás zuhanyozni! Bill, te pedig befelé a szobádba, nem szeretnék beszélgetést hallani! – kiabálta Simone a lépcső aljáról. Ezúttal nagyon komolynak hangzott a parancs, és az ikrek nem vitatkoztak.
Bill a folyosón ácsorgott és rémülten nézett a testvérére, miközben próbálta kitalálni, miért bántotta. Újra megdörzsölte a combján a egyre jobban elszíneződő foltot, és igyekezett visszatartani a könnyeit. Az ütés fájt, de a tudat, hogy Tom dühös rá, még rosszabb volt. Bill annyira összezavarodott, hogy észre sem vette, hogy a ház közepén áll meztelenül.
Tom a csúnya foltra nézett, majd az öccse fájdalmas arckifejezésére, és máris borzalmasan érezte magát. Még Tom sem értette, miért tette, de biztos volt benne, hogy semmi köze nem volt Bill idétlen beszólásához.
– Ne haragudj – mondta halkan, majd közelebb lépett azzal a szándékkal, hogy megnyugtassa a testvérért, és úgy igazán bocsánatot kérjen.
– Nem hallom, hogy folyik a víz! – kiáltotta Simone a földszintről, és Tom tudta, hogy várnia kell a bocsánatkéréssel. A törölközőt visszaadta a döbbent öccsének, és bement a fürdőbe, remélve, hogy a hideg víz kitisztítja a gondolatait.
Bill még mindig meglepődve és teljesen összezavarodva lépett be a szobájába, majd bebújt az ágyba és várakozott. Még sok idő kellett ahhoz, hogy biztonságosan át tudjon surranni Tom szobájába. Miközben várta, hogy teljen az idő, az ablakon kémlelt kifelé, és azon töprengett, mit tett ahhoz, hogy Tom annyira dühös legyen rá, hogy fájdalmat okozzon neki.
**
Tom még mindig hallotta, hogy az anyja és Gordon a földszinten beszélgetnek, amikor kilépett a fürdőből. Tudta, hogy nincs más választása, mint bemenni a szobájába és várni a testvérére. Nedvesen csöpögő hajjal, a dereka köré csavart törölközővel elment Bill szobájának ajtaja előtt, majd belépett a sajátjába. A nedves törölközőt a földre dobta és felvett egy tiszta alsót. Nagyon szeretett volna átmenni az öccséhez, hogy bocsánatot kérjen, amiért fájdalmat okozott neki, de mindössze annyit tehetett, hogy lefekszik az ágyba és vár.
Az életében másodszor Tom azzal töltötte az éjszakát, hogy gondolkozott, vajon Bill át fog-e menni hozzá. Több órán keresztül ébren volt. Tudta jól, hogy Bill dühös rá, és nem érti, miért ütötte meg mindenféle ok nélkül. Most nem voltak esőcseppek, helyette az ablakon keresztül megpróbálta megszámolni a csillagokat. A legutóbbi hasonló alkalomtól eltérően nem törte meg Bill lágy hangja az éjszaka csöndjét; a lábujjhegyen megtett halk lépések nem értek el az ágyáig. Végül Tom elaludt, miközben a párnáját a mellkasához szorította, aminek Billnek kellett volna lennie.

És végül... arra gondoltam, hogy feldobom néhány kérdéssel a részeket, olyan dolgokkal kapcsolatban, amire kíváncsi vagyok, mit gondoltok :) Ez csak egy próba, meglátjuk, hogy alakul:
- Mit gondoltok arról, hogy Tom bántotta Billt?
- Vajon Bill miért nem ment át hozzá? Tényleg ennyire megsértődött? 



13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Eloszor is nekem tetszik az otlet h kerdeseket teszel fel a resz vegen, bevallom sokszor van h nem tudom mit irjak egy-egy resz utan (de ez csak a forditott torteneteknel van).

Tetszett a resz <3
Szerintem Tomban kezd feltorni kisse a dominansabb enje es lehet h emiatt bantotta? Nemtudom igazabol, lehet h az elfojtott erzelmek, lassan vagyak...

Bill pedig szerintem csak nem tudja hova tenni Tom tettet, de ugy gondolom atfog menni Tomhoz az ejszaka folyaman.

Koszonom a reszt, varlak! <3

Puszi, D.

Gyö írta...

Szia HDawn!

Itt mindig várom, hogy eljöjj, de az életben az ellenségem vagy! Na ki vagy??? XDDDD Nagyon nehéz kérdés.... XDDDD (De kérdésért kérdés jár. XDDD)

És ennyi van meg az eredeti kommentemből...... XDDDD

Fogyatékos vagyok, ments ki innen!!!! XDDDD

Gyö írta...

De nem adom fel!!!!......(míg engem látsz.....most már tuti bevertem a fejem...XDDD)

Édibédi, cuki, tuti jó kis rész volt. XDDD
De tényleg tetszett, olyan "normális" volt. XDDD Olyan Bill Tom normális.

Mintha egy TH változatát olvastam volna egy hagyományos romantikus regénynek.

Magas fűben játszanak, eltűnnek a társaik elől, huncutkodnak kicsit.....♥♥♥
A FIÚK birkóznak egy kicsit a kiszemelt, közösen kedvelt lány kezéért.....♥♥♥

Aztán jön a copfhúzogatás, beüt a féltékenység! ♥♥♥

Most mond azt, hogy ha kicseréled a halom fiút, legalábbis egy lányt raksz bele és hagyod, hogy testvérek......

Nekem tetszett, hogy most ez olyan "nyugisabb" lett, helyére kattantak dolgok a fiúk között is.

Na de az ahol véget ért.......ha, nem csak fordítanád, és ezt nem tudnám.....akkor ez a Te szadizmusod mintapéldánya lenne! XDDD

Miért nem ment át??? Honnan tudjam??? 1. Bemászott az ablakon a szőke herceg. XDD 2. Elaludt, de ez nagyon snassz! 3. ...... 4. Miért bántódott volna meg??? Ne mond, hogy az Anna eset óta nem lett annyira okos, hogy vágja ITT ÁTFOLYOK A MÁSIK KÉRDÉSRE!!! Tom full féltékeny??? 5. (Ezért a Szürke 50 árnyalatát okolom. XD) Annyira felizgult, jól esett neki a váratlan fájdalom, hogy ettől van zavarban és ezért nem ment át. De igazándiból TÉNYLEG lövésem sincs.......Gondolom köze van ahhoz, hogy Tom még fizikailag direkt SOHA nem bántotta a színlelésen túl. Ha fizikai atrocitás történt az a "színlelés" miatt volt eddig csak. Lehet, ezért most Bill várná, hogy Tom átcsoszogjon....... mert megzavarodott.

Jajjj Billy! Tomi csak féltékeny, mert nem akarja, hogy Andi közel legyen hozzád és Ő azt hiszi már nem élet az élet Neked ha nincs ott A. (és nem a mókusra gondolok.)

Tom miért bántotta, miért mérges??? Na erre konkrét válaszom van...FÉLTÉKENY!!!!!!!!!!
Szeretett volna "minőségi" időt KETTESBEN eltölteni Billel. Gondolom már elaltatták, legalábbis szerintük, Simonban a kételyt, hogy elengedte volna holnap csak kettejüket. (Tom logika, szerintem XDD, 1 nap Andi, akkor 1 nap CSAK Bill és Tomi)♥♥♥ Meg nem akarja, hogy Andi is láthassa Bill majdnem pucér testét, mert az csak az Ő kiváltsága.....

Kin vezetheti le a saját magában létező kétséget....Billen, és ezért dühből támadt ez a cselekedet. Mert azt gondolja Andi fontosabb.

Na mára ennyi, Pussszzantáss

MK írta...

Én is hasonlókat gondolok. Várom a következőt.
Jajjj Billy! Tomi csak féltékeny, mert nem akarja, hogy Andi közel legyen hozzád és Ő azt hiszi már nem élet az élet Neked ha nincs ott A. (és nem a mókusra gondolok.)

Tom miért bántotta, miért mérges??? Na erre konkrét válaszom van...FÉLTÉKENY!!!!!!!!!!
Szeretett volna "minőségi" időt KETTESBEN eltölteni Billel. Gondolom már elaltatták, legalábbis szerintük, Simonban a kételyt, hogy elengedte volna holnap csak kettejüket. (Tom logika, szerintem XDD, 1 nap Andi, akkor 1 nap CSAK Bill és Tomi)♥♥♥ Meg nem akarja, hogy Andi is láthassa Bill majdnem pucér testét, mert az csak az Ő kiváltsága.....

Kin vezetheti le a saját magában létező kétséget....Billen, és ezért dühből támadt ez a cselekedet. Mert azt gondolja Andi fontosabb.

Gyö írta...

Szia MK!

Örülök, hogy tetszett a kommentem. XDD

Itt kezdődik a nagyság ha már "idézik"??? XDDD XDDD
Ilyenektől mindig zavarba jövök egy kicsit, de boldog vagyok, hogy nem csak betűcséplést hajtok végre.

Gyöngyi ♥♥♥

Andrea Nagy írta...

Szia Drága ❤️
Szuper jó! De a legjobb, hogy Andreast úgy írtad, hogy Andi,és mindenki más is a kommentekben.
Köszi, köszi! Első olvasatra azt hittem,hogy én vagyok 😂 😂 😂 😂
Fel kellett, hogy nevessek! 🤣🤣

Gyöngyöm nekem is tetszett a kommented.
Mint mindig! ❤️ imadlak olvasni! ❤️
Szóval a kérdések : nem tudom, hogy Tom
Igazából féltékeny - e.Nem hiszem, hogy azért bántotta.Lehet csak szimplán unja,hogy sosincs megkérdezve .Mindig Bill dönt, és ő oda megy ahiva mondják.
Mert ez eddig igy volt, ez volt a bevett szokás.
Kezd felnőni, kezdi kimutatni a domináns énjét.Hiszen milyen sokáig csak Bill beszélt hejette .
Bill lehet bealudt. De szerintem nagyon megijedt Tomtól .Nem mert átmenni hozzá. Nem tudja mi a baj. Még csak sejti , hogy valami változás készül.
De , hogy miféle , arról fogalma sincs.
Pussz 😘 😘 😘 😘

Petruska írta...

Nagyon köszönöm ezt a részt is!😘😘😘❤
Sajnos az ikreknek meg kellett tanulniuk,h mindenki más számára nem természetes az ami nekik öszinte tiszta szeretetböl jön!annak örülök,h elkezdtek nyitni,barátkozni.
Nagyon várom a folytatást!😘😘😘😘

És akkor a kérdések;
Tom "agresszívebb",indulatosabb,igy ö igy vezeti le a dühöt,jelen esetbe a féltékenységét,ez egy hirteken reakcio volt arra,h dühiti,h elfogadta Bill Andy ajánlatát,ahelyett,h 2ben lennének csak,féltékeny mert félti a pozicioját,h Bill nem csak öt szereti és másvalakire is időt szán.csak ezert bántotta,amúgy Imádja Billt!❤

Billnek igen rosszul esett,de nem is gondolja sztem,h ezzel,h barátkozik bajt csinál,mert számára természetes,h Andyt kedveli ugyan,de Tom az örök!igy nem tart olyan sokáig a durca,mert egymás nélkül nem tudnak lenni.
Menni fog,biztos,h megy,mert neki is szüksége van erre,és csak ilyenkor van lehetőségük,igy nem szalasztja el,csak még mindig nem tudott átsuhanni😊😉
Ha még se menne,az csak azert lesz,mert a bagy várakozásba amikor mehetne,mert tiszta a terep,bealudt szegénykém!😊❤❤❤❤❤😘❤❤❤

HDawn írta...

Szia :)
Örülök, hogy bevált az ötlet :) És tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre az adott kérdésekkel kapcsolatban :) Köszönöm, hogy írtál nekem! Puszi :)

HDawn írta...

Sziaa!! :D
Hát a Bill-Tom normális az eléggé lefedi a történteket :D Egy kis féltékenykedés a strandon, kis naptej dobálás, meg hasonlók :D A játékot a réten én is nagyon szerettem :) A magas fű milyen jó dolog ;) Tetszettek a találgatásaid is, azóta már ki is derült, miről van szó :D
Köszönöm, hogy írtál :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Azt hiszem, azóta már kiderült, hogy eltaláltátok :) Már van új rész, és sietek a folytatással. Köszönöm, hogy írtál. Puszi!

HDawn írta...

Szia Andi! :D
Hát igen :D Ez érdekes kérdés, mert néhány ff-ben Andi-ként, néhányban pedig Andy-ként szerepel. Én meghagytam azt a verziót, amit az író választott. És így lett Andreasból Andi :D
Tuti, hogy Tom rosszkedvében az is benne volt, hogy Bill úgy érzi, dönthet kettejük helyett. Azt hiszem, ez amiatt van, hogy kezdenek kicsit eltérni egymástól, és ezért lett volna jó, ha Bill rákérdez... Köszönöm, hogy írtál :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Szerintem is jó dolog, hogy végre barátkoznak :) Attól még ugyanúgy szeretik egymást. Igen, Tom tényleg a falkavezért játssza, mert Andreasban nem tud megbízni Billt illetően. Kicsit nevetséges, de hát a féltékenység már csak ilyen :D Bill tényleg bealudt :D
Puszi!

Petruska írta...

😁😉😉😉❤❤❤