Megfigyelve - 2. Büntetés

Sziasztok! Hoztam nektek egy kis meglepit, és csak azt kérem cserébe, hogy ti is lepjetek meg néhány kommenttel, mert szeretem olvasni a gondolataitokat :) És ez egy olyan történet amiről muszáj beszélgetnünk... Jó olvasást a részhez! :)

2. Punishment:
Büntetés:
Mérsékeltebb reakció érdekében okozott negatív inger.

6 évesen

Egy kicsi, finom kéz rajzolt fekete ceruzával a papírra, és az általa megalkotott pálcikaemberek tömegének összes tagja haragos arcot vágott. A közelben egy ugyanolyan kéz dolgozott serényen, vérvörös színnel összefirkálva a lapot. A kezek természetesen a Kaulitz ikrekhez tartoztak, akik most ismét a földön ültek, a kis, játékokkal telepakolt szobában. Egy egész év telt el azóta, hogy beszélgetniük kellett azzal az idegen emberrel, akihez a helyiség tartozott. Vajon miért van szüksége egy felnőttnek játszószobára? – merengett Bill.
Az ikrek most is nagyon egyformák voltak, ugyanolyan szétválaszthatatlanul összefonódtak, kivéve néhány apró részletet. Billnek – aki egy egész hadseregnyi dühös pálcikaembert rajzolt -, fel volt duzzadva a szája, és egy félig gyógyulófélben lévő seb virított rajta. Tomnak pedig, aki az ártatlan papíron próbálta levezetni a dühét, a szeme körül egy hatalmas, sötét folt éktelenkedett. Ezek a sebhelyek tehettek arról, hogy most újra ott ültek abban a furcsa tükörrel felszerelt szobában, és ezt pontosan tudták. Tom ismét gyanakvóan bámulta a tükröt, és mielőtt visszafordult a firkáláshoz, kinyújtotta a nyelvét a saját tükörképére. Persze, a fiúk nem hallhatták azt a kis kuncogást, ami a másik oldalon álldogáló férfitól származott.

Megfigyelve - 1. Szubjektív valóság

Sziasztok! Eddig bírtam, ma már ki kellett raknom a fordítás első részét :)  Remélem, nektek is olyan nagy élmény lesz, mint nekem. Én még most is - amikor leülök fordítani -, találok benne apróságokat, ami miatt még szerethetőbb lesz az egész. Néhány nap haladékot kérek, és érkezek saját résszel is, de az már biztos, hogy vasárnap hozom a Megfigyelve 2. részét. Jó olvasást, és nagyon kíváncsi vagyok, titeket is beszippant-e a sztori :)

És a fontos figyelmeztetések azon kívül, hogy ha valaki nem szereti a twincestet, a saját érdekében ne olvassa:
!18+, kiskorú erotika!

1. Subjective Reality
Szubjektív valóság:
A valóság észlelése az egyén által, mely eltérhet egy másik személy által észlelt valóságtól.

5 évesen

Öt éves ikerfiúk ültek a szoba közepén, amely az első pillantásra úgy nézett ki, mint egy gyermekparadicsom. A falakra színes képeket akasztottak, a polcok tele voltak könyvekkel és megszámlálhatatlan mennyiségű játékkal. Azonban a gyerekek odabent komoran és csöndesen ücsörögtek, miközben az előttük heverő üres lapra firkálgattak. A szőke kisfiúk a legszebb iskolai ruhájukat viselték, és az öltözékük teljesen azonos volt tetőtől talpig. Tom, az idősebb testvér alkalmanként, óvatosan oldalra pillantott, és azon gondolkozott, hogy az a falra függesztett tükör milyen célt szolgál azon a helyen. Olyan volt, mintha nem illene oda a túlságosan hivalkodó stílusa miatt.

Escort - Epilógus

És ez a pillanat is eljött :) Meghoztam nektek az Escort utolsó részét. Köszönöm azoknak, akik végig velem tartottak, és nagyon hálás vagyok a sok kedves kommentért :) Ne menjetek messzire, mert jövőhéten már érkezik egy új fordítás első része, amibe ismét lelkesen vágok bele. Remélem, az is tetszeni fog majd nektek :)
Sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, ahol már holnap megosztok veletek némi infót és egy kis részletet az új fordításból:
HDawn stories

Örültök, hogy ilyen véget ért a történet? Szerettétek őket? :) Kérlek, ne felejtsetek el írni nekem 1-2 mondatot.

– És meg is vagyunk – mondta Bill, miközben az utolsó dobozt is a bevásárlószatyorba tette, majd átnyújtotta a hölgynek, aki a pult másik oldalán várakozott. – Ha bármi problémája akad, ne habozzon felkeresni minket.
A nő egy apró bólintással válaszolt, és kényszeredetten visszamosolygott a fiúra, mielőtt elfordult, hogy az ajtó felé vegye az irányt.
– Köszi, hogy foglalkoztál Mrs Bensonnal – mondta Angela, miután visszajött a raktárból, és Bill mellé lépett. – Esküszöm, ez a vénasszony utál engem, és csak azért jár ide, hogy megkeserítse az életem.

Escort - 28. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt. Bizony, már csak a prológus van hátra :) Szerintem nagyon aranyos fejezet, jó olvasást kívánok hozzá ;) 

– Nem tudom, mit vegyek fel – panaszkodott Bill a telefonba, miközben egy nagy kupac felsőt pakolt át az egyik oldalról a másikra, mielőtt újra átnézte volna őket. – Arra gondoltam, hogy jól kéne kinéznem, de nem akarok túlságosan kiöltözni, nehogy úgy tűnjön, mintha ezzel akarnám levenni őket a lábukról. Másrészről viszont alul öltözött sem akarok lenni egy farmerben és egy egyszerű pólóban, mintha valami divat áldozat lennék, aki éppen akkor esett be az utcáról. Aztán azon gondolkoztam, hogy olyan ruha kéne, amire azt mondtad, szereted rajtam, de… fogalmam sincs – sóhajtott Bill, majd kivett egy inget a szekrényből, végignézett rajta, és már akasztotta is vissza. – Ráadásul mindjárt holnap van.
A vonal másik végén Tom elmosolyodott, a telefont a válla és a füle közé szorítva hajtogatott össze egy farmert, majd berakta a bőröndjébe.

The unforgiving - 13. Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel

Sziasztok! Visszatértem a pihenésből, és most újult erővel vágtam bele a folytatásba :) A héten még legalább egyszer biztosan lesz valamiből rész, most pedig felkészülök a legrosszabbra... :D (és közben válaszolok a régebbi kommentekre)

Zene: Within Temptation - Murder

Murder - Gyilkos

A te módszereddel akarom csinálni
Veszélyessé változtatom a világod
Sosem hittem volna, hogy ilyen messzire elmész
Ez őrület
Nem hiszel a jelekben
Én pedig az ítélet napjában nem hiszek
De itt nem maradsz sértetlenül
Mert már rájöttem
Hol van a gyenge pontod
És majd elragadlak
Mikor a közeledbe férkőzöm.

L.

A hatalmas esőcseppek dübörgése a berácsozott ablakon sem volt elég ahhoz, hogy elnyomja Harry gumitalpú cipőjének a hangját, miközben fel-alá sétálgatott a cellában. Néha idegesen hátratúrta a haját, időnként megállt, és háttal a falnak támaszkodott, de egyébként megállás nélkül izgett-mozgott.
– Mi a baj? – fordultam felé az ágyamon, mert már nem bírtam a tudatlanságot. – Kezdek begolyózni attól, hogy úgy mászkálsz, mint egy csapdába ejtett vad.
– Semmi – jelentette ki Harry, és hogy még hitelesebb legyen, a vállát is megvonta. Csakhogy én ennél már jobban ismertem.
– Derek? – kérdeztem halkan, mire szikrákat szóró tekintettel nézett rám.
– Mi van vele?
– Zavar, hogy jóban vagyok vele? – tettem fel a kérdést. Harry most nem válaszolt azonnal, és emiatt úgy éreztem, sikerült rátapintanom a lényegre.
– Nem érdekel Derek – vonta meg a vállát ismét, miközben úgy ejtette ki a nevet, mintha valami undorító csúszómászóról beszélne. – Ez nem egy kibaszott szappanopera, kisherceg! Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel.

My indigo 2.

Sziasztok! És íme, a karácsonyi ajándékom második része :) A napokban egy kicsit elfoglalt leszek, ezért a folytatást a hétvége folyamán tudom hozni, de cserébe megint kaptok egy elég hosszú részt. Epekedve várom a kommenteket, véleményeket. :)

2. Unclear what we are, but what we know

Késő délután volt, amikor Tom testet öltött egy nagy bérház második emeleti lakásában. Nem bánta, hogy a testvére nem volt otthon, így legalább akadt némi ideje, hogy körbenézzen. Régen, amikor Bill száműzetésre ítélte saját magát, hetente meglátogatta, de most hogy belegondolt, rá kellett jönnie, hogy már több, mint hét hónap eltelt, mióta utoljára járt nála. Tulajdonképpen arról sem volt elképzelése, hogy a másik fiú mit csinálhat éppen. Ha tippelnie kellett volna, azt mondja, biztosan dolgozik. Tomtól távol álltak ezek az emberi dolgok, de az egyértelmű volt, hogy Billnek valamiből fizetnie kellett ezt a lakást. A gondolataiba mélyedve lépett be a hálószobába, és amikor meglátta a bevetetlen ágyat, megtorpant egy pillanatra. Van joga hozzá, hogy kémkedjen a testvére után?

My indigo 1.

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak! Én ezzel a pár részes történettel készültem nektek, remélem, annyira szeretitek majd, mint én írni :) Twincest, fantasy, és természetesen 18+. Kérlek, írjátok le a gondolataitokat, mert nagyon izgulok :) A folytatás 26-án este érkezik.

A történethez készült videó ITT tekinthető meg.

1. I call what we have indigo

A márványból kifaragott asztal körül kilencen foglaltak helyet. Mindannyian némán meredtek az asztalfőn ülő férfira, aki a mellette álló fiatal lánnyal beszélgetett halkan. Amikor Amanda továbbindult, kezében a boroskancsóval, Tom úgy döntött, szüksége lesz arra az italra. A csodára hiába vár, az úgy sem fog megtörténni, amíg ő nem teszi meg az első lépést. Amikor Amanda kérdőn nézett rá, ő csak bólintott, odanyújtotta a kristálypoharát, és halkan megköszönte. Túl ideges volt ahhoz, hogy magára erőltessen legalább egy apró mosolyt. Nem sokkal később a fiatal lány elhagyta a hatalmas helyiséget, és újra teljes némaság ölelte körbe a társaságot, mielőtt Thomas felállt, hogy köszöntse őket.

The unforgiving - 12. Nem akarok erről beszélni

Sziasztok! Meghoztam nektek a The unforgiving soron következő részét. Vajon Louis lesz Harry angyala? Vagy máris az? :) 

Zene: Within Temptation - Angels

Angels - Angyalok
Látom az angyalokat,
az ajtódhoz vezetem majd őket.
Nincs kiút,
Nincs semmiféle kegyelem.
A bűntudat is elhalványult, 
mert még mindig emlékszem
A mosolyodra, amikor széttéptél.

H.

– Harry, beszélnünk kell! – mondta apám, miközben lehajtott fejjel állt fel az asztaltól, és imbolyogva sétált oda hozzám. Ritkán fordult elő, hogy annyit ivott, hogy részeg legyen. Ha anya észreveszi, egész este veszekedni fognak.
– Valami baj van? – kérdeztem tőle félősen. Az iskolatáskám még mindig a hátamon, és a cipőimet sem vettem le, hiszen fél perce léptem be a bejárati ajtón.
Apám felnézett rám, és én láttam, hogy a szemei be vannak dagadva a sírástól. Vagy csak az alkohol miatt ilyen furcsa a tekintete?
– Anyád ma délelőtt meghalt – jelentette ki kertelés nélkül. – Légy jófiú, és vigasztald meg a nővéred – mondta lassan. – Fent van a szobájában, és nem szeretném, ha egész éjjel a szipogását kéne hallgatnom.

Escort - 27. fejezet

Sziasztok! Tudooom, egy kicsit elkésve, de meghoztam nektek az Escort következő fejezetét, és hétvégén érkezik a TU folytatása is. Azért van mentségem, ugyanis már ezerrel készülünk néhány meglepivel nektek az ünnepekre :) Írok egy 2-3 részes novellát, és Sam-mel is dolgozunk egy közös történeten. Ha szeretnétek naprakészek lenni, sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, amit IDE kattintva érhettek el. És kérlek, most se feledkezzetek el a kommentekről, én is igyekszem válaszolni az előzőekre :)

Bill beleszívott a cigijébe, aztán a hamut a hamutartóba pöccintette, miközben már legalább huszadszor hagyta a telefonját üzenetrögzítőre kapcsolni. Aznap reggel rettenetesen másnaposan ébredt, aztán Tomhoz bújt és ki sem mászott az ágyból, amíg meg nem kellett látogatnia a mellékhelyiséget. Akkor muszáj volt kényszeríteni magát, hogy lemásszon a lépcsőn, és felkeresse a férfi mosdót. Az alatt az idő alatt Tom készített neki egy nagy adag kávét, és néhány muffint. Billnek be kellett vallania, hogy a módszer tényleg sokat segített. Amikor a fiú már képes volt egyszerre mindkét szemét nyitva tartani, megölelte Tomot, és egy kedves búcsú után megígérte, hogy később találkoznak. Amikor kiért a klubból, fogott egy taxit, és az ügynökség irodájához vitette magát.
Nagyon büszke volt magára, hogy sikerült visszafognia magát, és nem kezdett el kiabálni az alkalmazottal, holott legszívesebben ordított volna a szituáció miatt, amibe keveredett. Egyértelműen megkérte őket, hogy ne engedjék Richardot újra foglalni, még akkor sem, ha valami más vezetéknévvel kér időpontot. A beszélgetés rövid és velős volt, majd azzal végződött, hogy a fiú aláírt néhány új függeléket a szerződésében. Már úton volt hazafelé egy taxival, amikor a telefonja csörögni kezdett, és akkor sejtette, hogy Kat mindent elmondott Angelának.

The unforgiving - 11. Mit csinálhat egymással két pasi?

Sziasztok! Meghoztam a TU következő részét. Végre :) Egy kicsit besűrűsödtek karácsony előtt a teendők, de igyekszem a folytatással, ahogy csak tudok. Ehhez pedig nagyon jó olvasást kívánok!

Zene: Sharon den Adel - Are You The One

Are You The One - Te vagy az?

Te vagy az?
Az időutazó, aki megérkezett
Hogy begyógyítsa a sebeimet és kivezessen a napfényre
Aki az idők végezetéig velem járja az utat
Te vagy az?
Aki úgy csillog a sötétségben, mint a szentjánosbogarak
Az éjszaka örökkévalóságáig
Hogy aztán reggel a szemeimbe nézzen.

L.

Amikor álmosan próbáltam kinyitni a szemem, először nem érettem, miért van melegem. Az elmúlt hetekben minden egyes reggel fagyos lábujjakkal és jégcsap orral ébredtem. Ahhoz képest most szívesen lerúgtam volna a takarót, de ahogy oldalra fordultam, teljesen ledermedtem. Nem voltam egyedül az ágyban, és egy pillanatra megrémültem a felfedezés miatt. Aztán megláttam az arcát, ahogy az ajkait féloldalas mosolyra húzta, és már mindent értettem. Például azt is, hogy miért tűnik kényelmesebbnek a matrac, mint az elmúlt napokban.