Megfigyelve - 9. A környezetből érkező irányítás

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok a részhez, és a fejezet alján megint hagytam nektek néhány kérdést :) 

9. External Locus of Control
A környezetből érkező irányítás: Az a meggyőződés, hogy az egyén környezetének nagyobb hatása van a saját életkörülményeire, mint magának a személyének.

10 évesen

Tom kikelt az ágyából és azonnal Bill szobája felé futott. Az ajtót nyitva találta, de a szoba üres volt, és Bill ágya be volt vetve. Tom ösztönei azt diktálták, hogy fusson le a lépcsőn, és ott végre megtalálja a testvérét, de akkor egy hang megszólalt a fejében, hogy muszáj „normálisan” viselkednie. Nem tehet semmi olyat, amit a szülei furcsának találhatnak. Hirtelen megtorpant, beleharapott az ajkába és inkább visszament a szobájába, hogy felvegye az első kezébe akadó ruhát. A póló még csak félig volt rajta, amikor lement a lépcsőn és belépett a konyhába.
Bill az asztalnál ült, és egy tál müzlit bámult. Az energikus személyisége ellenére a fiatalabb testvér nem volt egy reggeli pacsirta, ráadásul ez a reggel egyáltalán nem volt kellemes. Bill teli szájjal felnézett, amikor a testvére belépett. Tom olyan arcot vágott, mintha kigyulladt volna a ház.

Megfigyelve - 8. Központosítás

Sziasztok! Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez :) Ha elolvastátok, a rész végén feltettem néhány kérdést :) 

8. Centration
Központosítás: Egy fiatal gyermek hajlamos arra, hogy csak a saját céljára összpontosítson, miközben nem érti meg, hogy a kívülállók esetleg másképp látják a dolgokat.

10 évesen

– Hé! Várjatok! – kiáltotta a szőke kisfiú, miközben a barátai után futott. Andreas ismét magára maradt, miközben az ikrek elvesztek a saját világukban. Meleg, nyári nap volt, tökéletes arra, hogy a három energikus tízéves elmeneküljön otthonról és felfedezzenek. Egyikük sem emlékezett, miért kezdtek el futni, de Bill volt elől, Tom pedig szorosan a nyomában maradt.
Andreas a kezeit a térdére támasztva előre hajolt, és próbált némi levegőhöz jutni. Arra készült, hogy feladja a fogócskát, de akkor meghallotta Bill sikoltozását. Gyorsan kiegyenesedett és körbenézett a mezőn, ahol a fű majdnem derékig ért. A másik két fiú eltűnt azalatt a néhány másodperc alatt, míg másfelé nézett.

My indigo 3.

Sziasztok! Sokan kérdeztetek róla, hát itt van :) Meghoztam a My indigo folytatását, és be kell valljam, hiányoztak a kis angyalkáim :) Mit szóltok hozzá? 

3. Even when I raise your shipwreck from the sand

Tom minél hamarabb menekülni akart a szobából. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy nem tudta levenni a tekintetét a testvéréről. Túl szép és magával ragadó volt az egész jelenet ahhoz, hogy csak úgy kisétáljon, majd azt tettesse, semmi sem történt. Figyelte, ahogy Bill szárnyának hófehér részén megtörtek a sötétítőn beáramló fények, ahogy a haja szétterült a párnán és a tarkóján, ahogy az érzéki mozdulatoktól hullámzott az egész teste… Tudta, hogy mennie kellene, de egyszerűen túl nagy volt a kísértés, hogy még tovább és tovább nézze őt. Bill még ilyenkor is annyira ártatlannak és törékenynek tűnt, Tom pedig védelmezni akarta. Újra és mindig, a szabályokkal nem törődve, bármit feláldozva, hogy a testvére mellette legyen és lássa a mosolyát. Beletelt egy kis időbe, míg rájött, hogy a jelenlegi helyzet szerint most éppen tőle kéne megvédeni az öccsét. Nem volt könnyű, de végül piruló arccal, remegő kézzel erőt vett magán és csöndben kihátrált a szobából.

Megfigyelve - 7. Illúzió

Sziasztok :) Ismét egy hosszú rész, jó olvasást hozzá! Pár nap és érkezik a My indigo folytatása is ;)

7. Illusion
Illúzió: A realitás téves értelmezése.

9 évesen

– Már megint hozzámért! – ordította Bill.
– Nem is! – kiáltotta vissza Tom.
– Dehogynem! – felelte Bill, és kinyújtotta a nyelvét a testvérére.
– Nem igaz! – mondta Tom a saját védelmére, amivel egyidejűleg megrúgta Bill lábát. Na, most tényleg hozzáért.
– Anya! Tom megrúgott!
– Az istenre esküszöm, ez az utolsó alkalom, hogy elvittelek titeket vásárolni magammal. Mostantól nélkületek veszem meg a ruháitokat, és majd azt kell hordanotok, amit választok. Tudnátok viselkedni, amíg hazaérünk? – csattant fel Simone a kilenc éves ikrekre, akik a kocsi hátsó ülésén vitatkoztak. A veszekedés feldühítette, de ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is jelentett számára. Bármilyen frusztráló volt, Simone tudta, hogy ez a normális. És ez egy olyan dolog volt, amiért keményen megdolgoztak.

Megfigyelve - 6. A szeparációs szorongás

Sziasztok! És itt a beígért második a hétvégére :) Legyen csodaszép hetetek, pár nap és újra találkozunk. 

Separation Anxiety
Szeparációs szorongás:
Normális félelem és aggodalom, melyet egy gyermek érezhet, ha kiszakítják a környezetéből, és elválasztják a barátaitól, családjától.

8 évesen

Doktor Engle fáradtan sóhajtott, amikor a fiatal páciense távolabb húzódott. A kisfiú összegömbölyödött és a kanapé széléhez simult, pont úgy, ahogy előzőleg az öccse is tette. A rendszerint magabiztos pszichiáter idegesen futtatta végig az ujjait a haján. A mély gesztenye színű hajat az életkor és a stressz már itt-ott szürke szálakkal tűzdelte teli, és ilyen eseteknél csak nőtt a számuk. Nem volt semmilyen rettenetes probléma a Kaulitz ikrekkel. Ami miatt aggódott a doktor, az az, hogy az általa elkövetett hibák csak még fájdalmasabbá tehetik a páciensei életét.
Látnia kellett volna, hogy ez be fog következni, és felkészíteni az anyát, mielőtt ő maga fedezi fel.
Az utolsó tíz perc azzal telt, hogy újra megpróbálta beszédre bírni Tomot, de úgy tűnt, hogy nem fog menni. Bár Simone szándékai tiszták voltak, és Doktor Engle csak követte az eljárásokat, és szabályokat, melyeket kénytelen volt betartani, az ikrek kapcsolatára irányuló beavatkozás nyilvánvalóan több kárt okozott, mint hasznot.

Megfigyelve - 5. Ösztön

Sziasztok! Hoztam nektek egy elég hosszú és érdekes részt, nagyon szeretem :) Kellemes olvasást kívánok, és vasárnap már hozom is a folytatást ;)

5. Id
Ösztön:
A pszichoanalitikai elméletben a személyiség azon része, amely a primitív impulzusokat tartalmazza, mint például a szex, a düh és az éhség.

8 évesen

– Bill, ugye tudod, hogy ez egy biztonságos hely, ahol beszélhetsz? – kérdezte Doktor Engle megszakítva a nyomasztó csendet, mely az utóbbi öt percben jellemezte a szobát.
A nyolcéves szőke fiú a kanapén ült, a térdét a mellkasához ölelte, és elveszetten bámult le a padlóra.
– Tomot akarom – motyogta. Legalább megszólalt, hiszen amióta elfoglalta a helyét, egy árva hangot sem adott ki. Bill legutóbb akkor járt a doktornál, mikor a válásról beszélgettek. Elmondta, mit érez azzal kapcsolatban, hogy lett egy mostahaapja, és hogy mit gondol a szüleiről. Eddig mindig a padlón ült, amikor tanácsadásra jöttek, de valamilyen oknál fogva a kanapé most jobbnak tűnt.
– Először el kell mondanod, mi történt – sürgette az orvos. Az évek során már sok mindenen átesett a fiúkkal, de sosem számított arra, hogy majd elérkezik az idő egy ilyen beszélgetésre. Doktor Engle tudta, hogy nem bölcs dolog érzelmileg kötődni az ügyfeleihez, de volt valami különleges ezekben a fiúkban. Most pedig kétségbeesetten próbálta rávenni Billt, hogy beszéljen, mert enyhíteni akarta a saját szorongását a helyzet miatt.

The unforgiving - 15. Szeretnél érezni?

Sziasztok! Mit is mondhatnék...? Jó olvasást ehhez a részhez, remélem, tetszeni fog :) Jövök az ikrekkel pénteken ;) 

Within Temptation - And we run

And we run - És futunk
A szíved mélyén ég
A sötétség, amitől félsz
Sosem voltál szabad
Sosem értetted
És a szerelem egy olyan szó,
Amit még nem hallottál
A szíved nem fagyos, mert ég,
Arra vágysz, hogy elhagyd a mocsarat.
És mi futunk
Magányos szívvel
És futunk, ezért a gyilkos szerelemért
És futunk, amíg a menny felettünk van.

L.

Szinte elképzelhetetlen, hogy azok után, ami előző nap ránk szakadt, újra egymás karjaiban voltunk. Harry kezei, amik nem olyan régen még azért fáradoztak, hogy betörjék Johny fejét, most olyan lágyan simogattak, amit régen el sem tudtam volna képzelni. Hihetetlen volt, hogy valaki ennyire figyelmesen, ennyire tele szeretettel és féltéssel nyúlt hozzám. Mintha én lennék az egyetlen kincse ebben a borzalmakkal teli világban. Elképesztően hálás voltam azért, amit értem tett, és bármit megadtam volna neki. Nem csak azért, mert így akartam megköszönni, hanem azért is mert semmire sem vágytam jobban, minthogy teljesen az övé legyek. Éreztem, hogy ez az este más lesz. Már akkor, amikor megcsókoltam, és ő fölém kerekedett, hogy a tökéletes teste pont a megfelelő helyeken kényeztesse az enyémet. Sőt, talán már akkor, amikor Ricky visszahozta a cellába, és képtelenek voltunk elmozdulni egymás  mellől. Szerelmes voltam, Harry átkozottul elcsavarta a fejem, már az első pillanattól kezdve, hogy egymás szemébe néztünk, és most már tudtam, hogy ő is így érez. Senkinek és semminek nem lett volna szabad az utunkba állnia, mégis úgy nézett ki, hogy a testi összekapcsolódással még várnunk kell.

Megfigyelve - 4. Kényszerítő erő

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) A rózsaszín felhők elúsztak messzire, szó szerint a hideg rázott, amikor fordítottam ezt a részt. Ha elolvastátok, vegyetek egy mély levegőt, aztán a kommentszekcióban lehet szidni bárkit :)

4. Coercive Power
Kényszerítő erő:
A büntetés képességéből származó erő.

7 évesen

Nagy gondossággal megrajzolt narancssárga vonalak fedték be a lapot, hogy egymást érintve és keresztezve egy felismerhető rajzot alkossanak. A koncentráció látszott a hét éves fiú arcán, hiszen különösen nagy figyelmet szentelt olyan részleteknek is, amelyeket mások nem vártak volna, kivéve persze ha ismerik a gyermeket és az energikus személyiségét. A narancssárga ceruza hamarosan visszakerült a dobozba, és helyét egy fekete váltotta fel. Ahogy a fekete vonalak és pontok csatlakoztak a narancssárgákhoz, a kép lassan nyilvánvalóvá vált.
– Ez egy nagyon szép rajz, Bill. Mesélnél nekem róla? – kérdezte Doktor Engle. Ez volt a második alkalom, hogy az ikrekkel külön beszélt, és a dolgok az utóbbi időben nem voltak túlságosan eredményesek. Egyikük sem volt hajlandó szóba állni vele, inkább az egész foglalkozás alatt színeztek, néha pedig morcosan néztek rá.

Megfigyelve - 3. Ösztönzés

Sziasztok! És már olvashatjátok is a fordítás 3. részét. Azt hiszem, ez volt az a fejezet, ahol menthetetlenül megszerettem a történetet. :) Jó szórakozást kívánok!

3. Drive
Ösztönzés:
Belső motiváció a szükséglet kielégítésére vagy a kellemetlen helyzet negatív aspektusainak csökkentésére.

6 évesen

Játszani a kis szobában, szinte már rutinná vált az ikrek számára. Ötödik alkalommal voltak ott a verekedés óta, és a hely már nem is volt annyira félelmetes. Simone elmagyarázta a fiúknak, hogy Doktor Engle csak egy kedves ember, akivel beszélgethetnek, és aki segít nekik, hogy jobban érezzék magukat az óvodában. Tom és Bill erről nem volt meggyőződve egészen addig, míg a férfi közölte velük, hogy elhiszi a történetüket a verekedésről, és hogy soha többé nem kell visszamenniük Miss Hahn csoportjába.
Csupán egyetlen rövid beszélgetésre volt szükség az óvónővel, és Doktor Engle máris érezte a nő megvetését az ikrek felé. Ennyi elég is volt, hogy meggyőződjön, jól döntött, amikor azt javasolta a fiúk édesanyjának, hogy másik óvodába küldje a gyerekeket. Simone egyetértett, és egy hét alatt talált egy olyan helyet, ahol sokkal megértőbben álltak a fiúk különleges kapcsolatához. Az új óvoda szép volt, ráadásul a gyerekek több időt tölthettek felfedezéssel és szabad játékkal. Tom még mindig nem akart beszélni, de az óvónő azt mondta neki, nem fogja kényszeríteni, ugyanakkor azt is megígérte, hogy ha mégis megteszi, jutalmat fog kapni.

The unforgiving - 14. Rád van szükségem

Sziasztok! Meghoztam a TU folytatását, amihez nagyon jó olvasást kívánok! :) Nem is húzom tovább, még annyi, hogy 1-2 napon belül jön a Megfigyelve folytatása is. 
Within Temptation - Let us burn

Let us burn - Hagyj elégni

A sötétség eljött a rózsákért
A tűz eléri az eget
A színek, amiket létrehoztam
Hirtelen elhalványodnak
Nem harcolok magammal, nem fogok senkit követni
Mert az én választásom az enyém, az én sorsom
És soha nem fogok lesújtani a bánat miatt
Szembe kell néznem mindazzal, ami az utamba kerül

H.

Fel-alá mászkáltam a koszos kis cellában, mint egy vad, akit foglyul ejtettek. Nevetnem kellett ezen a gondolaton. Már évek óta rab voltam, nem kellett volna, hogy ennyire megviseljen a bezártság. Igaz, hogy ez a helyiség kisebb volt, mint amit Louis-val osztottam meg, ráadásul a penész a falakon teljesen elburjánzott, mégsem az volt a legnagyobb problémám, hogy nem mehetek ki. Az összeszorított öklöm élét a falba csaptam, pont oda, ahová tegnap is. Akkor a kezemet összemaszatoló vér foltot hagyott az ajtó melletti piszkos falrészen, most pedig csak azt éreztem, hogy az undorító massza rászáradt a bőrömre. Igaz, hogy ölni tudtam volna egy forró fürdőért.