My Indigo 6.

Sziasztok! Szerintem már vártátok ezt a részt, és én igyekeztem kihozni belőle a maximumot. Szerettem írni, és bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. Ha elolvastátok, kérlek, írjatok nekem egy pár szavas kommentet, nagyon kíváncsi vagyok :)

6. My love will not unravel, it's unconditional

Tom elhúzta az a szélben lágyan lengedező függönyt, kilépett a teraszra és vett egy mély levegőt. Az orrát megtöltötte a kertben virágzó jázminok és a pázsit friss illata, miközben a madarak vidám csicsergésének hangja és a nap melege az arcán lassan elérte, hogy sikerüljön ellazulnia. Napok, hetek, hónapok óta nyomasztotta az aggodalom és a tehetetlen frusztráltság amiatt, hogy a testvére nem jött haza. Rettegett attól, hogy Billt valami baj éri, hogy valamiért haragszik rá, és azért nem hajlandó visszatérni az otthonába. Ezen kívül még ezer más dolog felvillant az agyában, amit az aggódó elméje szőtt a lehető legszörnyűbb forgatókönyveket idézve. Azóta már tisztán átlátta az okokat, így képtelen volt haragudni. Thomas, az édesapjuk visszatartotta Billt, amikor a védencének szüksége lett volna rá, és most, hogy Tom is megtapasztalta, milyen az, amikor Helen veszélyben van, egyszerűen csak csodálni tudta az öccsét amiatt, hogy nem őrült bele Nicholas elvesztésébe. Az egyetlen ember, aki tehet arról, hogy a fiú hónapokig nem jött haza, az az apjuk, senki más.

Megfigyelve - 15. Homeosztázis

Sziasztok! Be kell valljam féltem ettől a résztől. Amilyen jó volt olvasni, legalább olyan nehéz fordítani :D De itt van, és jó szórakozást kívánok hozzá. (Az eredeti írónő által csatolt képet illesztettem be én is a szövegbe... tudjátok, a móka kedvéért ;))

15. Homeostasis
Homeosztázis: A test és az elme természetes hajlama az egyensúlyi állapotra.

15 évesen

– Ez nagyszerű volt! – sóhajtotta Bill, miközben lezuhant a hotel ágyára egy boldog mosollyal, ami az egész este folyamán az arcán volt, kivéve amikor a kamerák előtt pózolt. Még csak néhány hónapja került a rivaldafénybe, de ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a kamerákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.
– Elképesztő voltál – vigyorgott Tom, és a testvére mellé ugrott az ágyra. Bill felé mászott, és játékosan azonnal a fiú nadrágján lévő dupla cipzárhoz nyúlt. – Meg kell ünnepelnünk – mondta egy kis ördögi vigyorral, hiszen a kamerák majdnem annyi figyelmet fordítottak felé is, mint az öccse felé.

The unforgiving - 18. Mennyi időnk van még?

Sziasztok :) Végre visszatértem és dolgozom mindhárom, a blogon futó történeten. Reményeim szerint a héten jövök még nektek valamivel. Addig is jó olvasást kívánok ehhez :)

Within Temptation - Our farewell

Our farewell - A búcsúnk
Az emlékek öröksége
a kezemben
Hallom, ahogy a nevemet mondod
Szinte látom a mosolyod
Még érzem az ölelésed melegét
De most már csak csönd van
Arról, akit szerettem
Ez a mi búcsúnk?
Sosem gondoltam,
hogy ilyen hamar eljön ez a nap
Nem volt időnk elköszönni
Hogy lehet, hogy a Föld tovább mozog?
Annyira elveszve érzem magam, ha nem vagy mellettem


H.

Már régen elmúlt éjfél, de nem tudtam elaludni. A szemhéjam belső fele helyett a falon futó repedéseket bámultam és próbáltam valamire asszociálni a kesze-kusza alakzatokból. Egy fa, melynek a gyökerei legalább olyan mélyre futottak, mint amilyen magas volt. Egy kutya, aminek a negyedik lába hiányzott. Egy elnyújtott, torz emberfej, ami egyre homályosabb lett. A francba!

My Indigo 5.

Sziasztok! Tudom, régen volt már rész, de most sikerült újra visszarázódnom az angyalaink világába ;) Jó olvasást kívánok a részhez, és kíváncsian várom a véleményeket :) 

5. There's one thing you should know

– Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni – jegyezte meg Tom. A fejét az ülés támlájához támasztotta, és a szemeit szorosan lehunyta. A bevillanó képkockák minden erejét elszívták, a végtagjai megállíthatatlanul remegtek, a tenyerén lévő sebhely pedig lüktetett, és szinte sóvárgott azért, hogy a hozzá tartozó fénylény feltöltse energiával.
– Megtanultam ezt-azt idelent – motyogta Bill, és egy pillanatra a bátyjára nézett. Tom még a félig lehunyt szemhéjai alól is látta a fiú gondterhelt tekintetét. – Ha szerencsénk van, nem állít meg egy rendőr rutinellenőrzésre, ugyanis ittam néhány koktélt.
– Ne aggódj, minden rendben lesz – ígérte halkan, és közben Bill kézfejére simította a tenyerét, ami éppen a váltón pihent.

Megfigyelve - 14. Felnőtté válás

Sziasztok! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek! :) A nyuszi meghozta a következő részt, amihez jó olvasást kívánok. A jövőhétre pedig TU-val és My indigo-val is készülök ;)

14. Maturation 
Felnőtté válás: A genetika által meghatározott természetes öregedési folyamatoknak köszönhető változások.

14 évesen

Egy kis, műanyag pengetőt fogtak az ujjak, amelyeken a bőr a fiatal kor ellenére máris megkeményedett. A pengető találkozott a húrokkal, és létrehoztak egy dallamot, amit elénekelt szavak kísértek. A hálószoba akusztikája szörnyű volt, de fontosnak tartották a gyakorlást akkor is, ha távol voltak a stúdiótól. A felvételek hamarosan elkezdődnek, és addig is a zenekarnak még sokat kell fejlődnie. A szerződés aláírást követő önbizalmuk hamar megcsappant, amikor szembesültek a valósággal, hogy bár elég jók voltak a kiadónak, még nagy út áll előttük.
– Ez nem hangzik jól. Valami nem stimmel – szólt közbe Andreas a földről, ahol közönségként és kritikusként is közreműködött a próbán. Egyedül az alkotói folyamatok közben és a próbákon volt lehetősége találkozni az ikrekkel az iskolán kívül. Úgy tűnt, mindig nagyon elfoglaltak voltak, és amikor a stúdióhoz tartozó kis lakásba költöztek, egyáltalán nem láthatta őket.

The unforgiving - 17. Hozzád tartozom

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon hiányoltátok, remélem, tetszeni fog nektek :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, nagyon várom a hozzászólásokat. Jó olvasást :)

Within Temptation - Dangerous

Dangerous - Veszélyes
Semmi sem számít
Olyan, mintha a Föld fölött lebegnék
Fejest ugrok a levegő karjaiba
Fénysugarak villognak körülöttem
Olyan, mintha az idő lelassulna
És az egész világ eltűnik
Az emlékeket az elmémben őrzöm
Nem hagyom hátra őket

L.

Letöröltem a tükörről a párát, és még mindig piros orral és fáradtan pislogó szemekkel néztem bele. A lázam legalább lement, és aznap este már lezuhanyozhattam, de a lábaim még mindig remegtek a kimerültség miatt. A mosdó felé hajolva kicsit összeborzoltam a hajam, hogy ne lelapulva száradjon meg, majd az odakészített eldobható borotva felé nyúltam. Abban a pillanatban érkeztek meg a dolgozók a munkanapról. Harry is besétált a közös vizesblokkba, és már nem foglalkoztam azzal, hogy a lábaim alig bírnak megtartani. A tekintetünk lopva találkozott a tükörben, és képtelen voltam

Megfigyelve - 13. Dezorientáció

Sziasztok! Holnap visszatérek a dolgos hétköznapokhoz, és pár napon belül hozom a saját írásaimat is :) Addig is, itt van nektek egy előre elkészült fordítás, amihez jó szórakozást kívánok. Ismét egy izgalmas rész, számtalan kérdéssel, sok történéssel és még több érzelemmel.

13. Disorientation
Dezorientáció: Nem ismerjük fel, hogy kik vagyunk (személy), mit csinálunk (helyzet), nem észleljük az időt és a dátumot (idő), vagy hogy hol vagyunk (hely).

13 évesen

– Menj innen! – kiáltotta Bill a szobájából, ahová bezárkózott. A kopogást nem fogadta szívesen, még akkor sem, ha az ajtót ütő kéz Tomhoz tartozott.
– Bill, ugyan már! Nyisd ki az ajtót! Csak beszélgessünk – kérte Tom. Újra rácsapott az ajtóra, ezúttal inkább azért, hogy levezesse a frusztrációt, mintsem, hogy felhívja magára az öccse figyelmét.
– Nem akarok veled beszélni, Tom. Csak menj el! – válaszolta Bill. A szavai dühösek voltak, de a hangja fájdalomtól csengett.
Tom hallotta, ahogy a testvére próbálja visszatartani a könnyeit. A bűntudat újra elöntötte, és ráütött az ajtóra, mert kétségbeesetten szerette volna látni az öccsét.
A kiabálást fojtott zokogás követte az ajtón túlról:
– M-menj innen, Tom. Ez a te h-hibád – nyögte ki sírva Bill, miközben levetette magát az ágyra és bebújt a takaró alá. Még mindig érezte az ágyneműn Tom illatát, és hiába volt rá mérges, ez megnyugtatta.

Megfigyelve - 12. Féltékenység

Sziasztok! A héten szünetelnek a saját írásaim, de mivel a fordításból előre dolgoztam, ezért hoztam nektek ma egyet, és lesz vasárnap is rész :) Jó olvasást!

12. Jealousy
Féltékenység: Védekező reakció egy értékes kapcsolattal szemben észlelt fenyegetésre.

12 évesen

– Bill, hagyd békén! – morogta Tom, miközben az öccse már megint a rasztáit rángatta. Nem olyan régen készültek el, és még nem csomósodtak össze rendesen. Ha Bill sokáig húzgálja, teljesen elronthatja. – El fogod baszni őket! – kiáltotta, amikor a testvére újra belemarkolt a hajába.
– Az jó. Nem szeretem így a hajad – jelentette ki Bill körülbelül századszorra, miközben hátradőlt a kanapén, és megint egy rövid tincset rángatott.
Tom elkapta Bill kezét és ránézett a fiúra:
– Mi a bajod? Ez az én hajam. Azt csinálok vele, amit akarok.
Bill távolabb húzódott a kanapén, és csak duzzogott. Egy hónapon keresztül próbálta lebeszélni a bátyját a rasztákról, de Tom nem hallgatott rá.
– Már nem ugyanúgy nézünk ki – suttogta, végre bevallva az igazi okot, ami az állandó hajhúzogatás mögött állt.
Tom a testvére felé fordult, és meg volt róla győződve, hogy ez a leghülyébb dolog, amit az öccse mondott.

Megfigyelve - 11. Kognitív disszonancia

Sziasztok :) Hoztam nektek valamit. Jó olvasást kívánok ;)

11. Cognitive Dissonance:
Kognitív disszonancia: Ellenmondások megvalósulása a saját magatartásban és viselkedésben.

11 évesen

Kognitív disszonancia; így hívták a szakmabeliek azt az érzést, amit Doktor Engle megtapasztalt. Az érzést az az ellentmondás okozta, hogy különbözött, amit igaznak vélt, és amit elfogultság nélkül igaznak hitt. Röviden, a doktor elméje önmagával harcolt. Minden egyes foglalkozás, amit az elmúlt hat hónapban az ikrekkel folytatott, megnövelték a eltérést az ösztönszerű terápia és a tanulmányai között.
Ennél még rosszabb volt a doktor félelme, miszerint beleesett abba a hibába, hogy hagyta, hogy a vele megtörtént eset beleszóljon a végső döntésébe. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, fél éve eltért az etikai kódextől, valójában már évek óta ezt tette a Kaulitz ikrekkel kapcsolatban. Az első szabály, amit egyetemi hallgatóként megtanult: soha ne vállalj el olyan esetet, ami valamilyen oknál kifolyólag személyesen érint.

The unforgiving - 16. A szerelem örök

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez :) Lassan haladunk előre a történetben, és vannak dolgok, amiket már nem nagyon tudok halogatni, de remélem, szeretni fogjátok :)

Within Temptation - Bittersweet

Bittersweet - Keserédes
Ha azt mondom neked,
meg fogsz hallgatni?
Maradni fogsz?
Örökké itt leszel?
Sosem mész el?
Sosem gondoltam, hogy ez változhat
Tarts erősen,
Kérlek, ne mondd megint,
hogy menned kell.
Végig csak rád fogok gondolni
Egészen addig, míg újra találkozunk
Várni fogok rád.

H.

Nyugtalanul ücsörögtem a kis cellámban, pedig mindent megpróbáltam, hogy eltereljem a figyelmem. Az ebédből sem tudtam eleget enni, minden falat nehezen csúszott le, úgyhogy hamar feladtam. Inkább olvastam, a Lou-val közösen eltöltött éjszakák mámoros pillanatait idéztem vissza, és még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek edzeni, de elvetettem a lehetőséget, mert mindenképpen ott akartam lenni, amikor visszajön. Ezért lerogytam az ágyra, az egyik térdemet felhúztam az állam alá, a másik talpammal pedig a földön doboltam. Mi tart ilyen sokáig? Egyszerűen csak meg kell beszélniük, hogy mikor engedik ki, nem? Akármennyire is kétségbeejtő volt, miszerint az életem hamarosan szabadul, míg én maradok, azt kívántam, hogy minél hamarabb engedjék el. A két hónap alatt már annyi sérelem érte, eljött az ideje, hogy végre szabadon szárnyalhasson.