2015. október 28., szerda

Vörös Szilánkok VI.

Teljes sötétség fogadott odabent. Becsuktam magam mögött az ajtót, és háttal nekidőltem. Kibújtam a farmeromból és otthagytam a földön, az anyag susogására válaszul Ricky légzése felgyorsult. Emlékezetből odaléptem az éjjeli szekrényhez és letettem a kezemben tartott dolgokat. A felsőmet is ledobtam valahová a földre, mielőtt feltérdeltem volna Ricky mellé az ágyra.
- Felkapcsolhatom a kislámpát? - suttogtam, és közben az ujjaimmal végigsimítottam rajta, ahol értem. Valahol a mellkasánál kezdtem, éreztem, hogy a kezem alatt emelkedik és süllyed, aztán elindultam lefelé, mintha egy EKG-görbét festenék rá, és mikor az ujjbegyeim tökéletesen selymes, sima bőrt tapintottak, tudtam, hogy szót fogadott és teljesen levetkőzött.
- Igen – a hangját átitatta a vágy, mikor elkezdtem lent simogatni.
A szabad kezemmel felkattintottam a lámpát, és a fényerősségét kicsire vettem, hogy ne legyen zavaró, de így az arcát még elég jól láthattam, és figyelhettem, hogy mi okoz neki gyönyört. A következő pillanatban felült az ágyon és odahúzódott hozzám, hogy a szájába tudjon venni. Nem finomkodott, egyszerűen csak belevágott a közepébe, és fejemet a plafon felé fordítva rájöttem, hogy nem csak az arcomat kellett volna lehűteni. Késő bánat, inkább mindkét kezemmel belemarkoltam a hajába, és húztam magam felé, hevességgel válaszolva a hevességére. Amikor áttért a golyóimra, úgy éreztem, csak másodpercek választanak el az élvezéstől. Mielőtt még túl késő lett volna, a hajánál fogva óvatosan elhúztam magamtól, lehajoltam és megcsókoltam.
- Ezt hol tanultad? - kérdeztem lihegve.
- Kutatómunkát végeztem a neten – felelte mosolyogva. Vagyis pornót nézett – fordítottam le magamban. Nem tehetek róla, de a gondolat, ahogy elképzeltem közben, csak még inkább feltüzelt.
- Rossz fiú – mondtam elcsigázott hangon, aztán újra megcsókoltam.
Lefektettem a párnákra, elhelyezkedtem a lábai között és a szájától elindultam lefelé a csókokkal. A fogaim közé szívtam a bőrét a nyakán, a mellkasán és a hasán is. Tudtam, hogy ezeknek holnap nyoma lesz, de nem érdekelt, és láthatóan őt sem. Belekapaszkodott az ágy fejtámlájába, és homorította a hátát, hogy minél többet kapjon. Azok az apró nyögések, meg a csókoktól duzzadt szája, mely kissé nyitva volt, ahogy az ajkaim alatt vonaglott, ezek megértek minden percet, amit szenvedéssel töltöttem amiatt, hogy nem lehettünk együtt.
Felemeltem a síkosító tubusát és nyomtam egy keveset az ujjamra, miközben a másik kezemmel a mellbimbóját simogattam. A szeme csukva volt, de aztán tágra nyitotta, mert kissé meglepődött, mikor hozzáért a bőréhez a hideg folyadék.
- Ez hideg.
- Bocsi – mondtam, és izgatottan egymásra nevettünk. - Csukd be a szemed újra, és lazíts – kérleltem akadozó hangon.
Mikor megtette, lassan bedugtam az ujjam, és a síkosítónak hála elég könnyen ment. Hallottam, hogy levegő után kapkod, és ahogy reflexszerűen összehúzódtak az izmai, megőrjített a gondolat, hogy bárcsak más testrészem lenne benne. Óvatosan próbálkoztam még egy ujjammal, és közben kiborítottam az óvszeres doboz tartalmát az éjjeliszekrényre. Amikor kihúztam az ujjaimat, újra kinyitotta a szemét, és néhány másodpercig nézte, ahogy remegő kézzel szenvedek a gumi csomagolásával, aztán elvette tőlem.
- Majd én – mondta, és miután feltépte az ezüstfóliát, kivette a tartalmát, felült és elkezdte felgörgetni a kemény farkamra.
Bosszantott a tudat, hogy én sokkal inkább ideges vagyok, mint ő. Mikor végzett, a hasára akart fordulni, de megállítottam a mozdulat közben.
- Akarom látni közben az arcodat – suttogtam, és még egy adag síkosítóért nyúltam. Alaposan szétkentem a koton külső részén, a felesleget letöröltem a kezemről, aztán Ricky fölé hajoltam és végignyaltam az ajkait. Felhúzta a térdeit, hogy kényelmesen hozzáférhessek. Mindketten egyszerre nyögtünk fel, mikor a farkam próbált magának helyet keresni kettőnk között. Utána már tudatosan nyomkodtam a bejáratához, de csak finoman, és ő közben közelebb csúszott hozzám.
- Azt hiszem, berezeltem. Félek, hogy elcseszem az egészet – vallottam be levegő után kapkodva.
- Én nem félek. Tudom, hogy jó lesz, mert veled csinálom – a hangja határozottságról árulkodott. - Kérlek... - könyörögte halkan, és még közelebb nyomta a csípőjét.
A vállamra emeltem az egyik lábát, és végigcsókoltam az izmos vádliját. A könyörgésére feltámadt bennem a játékkedv, és huncutul mosolyogva néztem le rá.
- Mire kérsz? - kérdeztem, miközben egy nedves csíkot húztam a lábszárára, és közben fogtam a farkát, és a kezem elkezdett rajta ráérősen, de intenzíven mozogni fel és le.
Biztos voltam benne, hogy elpirult. Nem a kérdésem, hanem inkább ahogy a válasz megformálódott a fejében. Csak arra voltam kíváncsi, kimondja-e. Szerencsére nem kellett túl sokáig várnom.
- Kérlek, dugj meg! - túl szexi volt, ahogy alig hallhatóan kiejtette ezeket a piszkos szavakat. Képtelen voltam neki ellenállni. Már nem mosolyogtam, hanem vágytól kipirult arccal néztem rá. A karommal megtámasztottam magam a feje mellett, és lassan belecsúsztattam a makkomat a szűk bejáratba. Ricky közben belemarkolt a lepedőbe, összegyűrte a markában a puha anyagot, és beleharapott az ajkába. Mikor megint beljebb hatoltam, becsukta a szemét, az arca eltorzult, bár próbálta leplezni. Utáltam neki fájdalmat okozni. Megálltam, hogy meg tudjon szokni, aztán odahajoltam a füléhez.
- Lélegezz, édes – suttogtam neki megnyugtatóan, mert tudtam, hogy visszatartotta a lélegzetét. - Mindjárt jobb lesz, ígérem.
Mikor kinyitotta a szemét és rám nézett, már látszott, hogy enyhült a fájdalma. Biztatóan mosolygott rám, és mindkét tenyerét a fenekemre tette. Láttam a szemében, hogy azt akarja, folytassam. Elkezdett húzni maga felé, de nem hagytam magam olyan könnyen, mert tudtam, hogy minél lassabban csinálom az elején, annál inkább fogja élvezni a végén. Mikor már teljesen benne voltam, egy picit elkezdtem magamra is figyelni.
- Basszus, de szűk vagy – mondtam rekedt hangon, és élveztem a szorítását, a forróságát.
Óvatosan kezdtem benne mozogni ki-be, végig figyeltem az arcát, hallgattam a nyögdécselését. Időközben elkezdte masszírozni a hátsómat, és egyre erősebben húzott magába. Imádtam, mikor az ujjával simogatta a bejáratomat, tétován, mintha ismerkedne vele. Kicsit gyorsítottam, mire hátracsuklott a feje, és mély hörgés tört fel belőle. Aztán a feje fölött összekulcsoltam az ujjainkat. Ő kapaszkodott belém, mikor jött egy intenzívebb hullám, megszorította a kezemet. De aztán el kellett engednem, hogy máshol simogathassam. Lehajoltam, a nyelvemmel bejártam az egész mellkasát, ameddig csak tudtam, aztán a farka köré kulcsoltam az egyik kezem.
- Te jó ég – tört ki belőle, és a csípője elemelkedett a matracról, ahogy vonaglott alattam. - Kérlek…
- Mire? - kérdeztem vissza gondolkodás nélkül.
- Csináld gyorsabban.
- Itt? - kicsit gyorsítottam a kezem mozgásán, és jobban megmarkoltam. - Vagy itt? - azzal elkezdtem keményebben dugni, az ágy tiltakozóan nyikorgott alattunk, de a nyögéseink elnyomtak minden zajt.
- Basszus, mindenhol – hadarta két lökés között.
Éreztem, hogy a gerincem mentén végigszaladt egy izzadtságcsepp, de semmi pénzért nem lassítottam volna. Ricky erősen belemarkolt a vállamba, és tudtam, hogy már nincs sok hátra neki. A farka még keményebb lett, a pulzusa erősebb. Minden izma megfeszült, mielőtt elélvezett, majd hirtelen elernyedt. Gyorsan kapkodott levegő után, az arca kipirult, a szemei pedig csillogtak még a gyér fényben is. Ezek után nekem elég volt csupán pár másodperc, hogy kövessem őt. Lehajoltam, megcsókoltam, aztán kihúzódtam belőle és ledobtam az ágyra a gumit. Még néhány mozdulat a kezemmel, és követtem őt, pontosan ugyanoda, a hasára élvezve.
Lefeküdtem mellé, és hallgattam, ahogy a légzésünk lassan visszatért a normális ütembe. A fejét a mellkasomra húztam és lustán simogattam a haját.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle tétován.
Felnézett rám a csodás szemeivel és édesen elmosolyodott. Ennél több válaszra nem is volt szükségem. Lenyúltam az ágy mellé, ahol megtaláltam a levetett pólómat. Összegyűrtem és letörölgettem vele a hasát. Mikor hozzáértem vele a farkához is, az megrándult, mintha máris egy második menetre vágyna. A szám mosolyra húzódott, tetszett a gondolat.
- Menjünk, zuhanyozzunk le. Aztán meglátjuk.
Még mindig mosolyogva keltem volna fel az ágyról, de Ricky megragadta a karomat és visszatartott. Mikor kérdőn néztem rá, csak annyit mondott komoly, és kissé meghökkent arccal, mintha őt is meglepné a gondolat, ami megfogalmazódott a fejében:
- Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.
***

Valami furcsa zaj ébresztett fel. Először nem tudtam hová tenni, csak feküdtem mozdulatlanul, hallgatóztam, és a szívverésem a fülemben dübörgött. Aztán megint jött a hang, és rájöttem, hogy kutyaugatást hallok a falakon keresztül. Oldalra fordítottam a fejem, és a hajnali derengő fényekben láttam Rickyt, ahogy magzatpózban alszik mellettem, a hátsója a csípőmhöz nyomódik, mert valahogy átkerült az én takaróm alá. Kedvem szerint odafordultam volna hozzá, hogy arra ébredjen, hogy a farkam a hátához feszül, de túl korán volt még ahhoz, hogy felébresszem. Inkább a szavain filóztam, amit rögtön azután mondott, hogy végre igazából szexeltünk.
„Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.” - hallottam a fejemben újra meg újra a hangját, és most ismét éreztem azt a tanácstalanságot, amit kiváltott belőlem ez a néhány szó. Nem feleltem a vallomására. Csak elindultam a fürdő felé és kértem, hogy csatlakozzon majd. Aztán megint együtt voltunk. Megint nekem adta a testét, lelkét, mindenféle kérdés és feltétel nélkül. Én meg egy hatalmas szemétládának éreztem magam közben.
Óvatosan kibújtam az ágyból, aztán lassan visszahajtottam a takarót, hogy nehogy megfázzon. Az ő takarója valahol a földön hevert, álmában lerugdoshatta magáról. Amikor feltérdeltem az ágyra, elkezdett mocorogni, azonnal tudtam, hogy felébresztettem.
- Elden? - kérdezte álmos hangon.
Fölé hajoltam és egy puszit nyomtam a szája sarkára.
- Itt vagyok, aludj nyugodtan – suttogtam a fülébe. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam végig a vállát meg a karját, ami takaró felett volt. Libabőrös lett, és a halk nyöszörgése bennem is felélesztette a vágyat. De nekem most arra volt szükségem, hogy lenyugodjak.
- Ki kell mennem a mosdóba. Aludj csak – a vége már könyörgés volt, de szerencsére nem hallotta ki a hangomból a kétségbeesést. Lábujjhegyen mentem el a fürdő ajtajáig, aztán odabent felkapcsoltam a lámpát, miután magamra csuktam az ajtót. A szememet bántotta az éles fény, de nem sokáig foglalkoztam vele, inkább kinyitottam a pipereszekrény ajtaját, és megkerestem azt az üvegszilánkot, ami a múltkor olyan jó barátommá vált.
Már amikor a kezemben tartottam, éreztem, hogy elönt a megkönnyebbülés, és ezek után minden jobb lesz. A mosdóra támaszkodtam a tükör előtt, és percekig bámultam a tükörképem szemébe. Az agyam teljesen kiürült, nem aggódtam semmi miatt, nem számított a múlt, se a jövő, csak az az apró fájdalom, ami belenyilallt a tenyerembe. Kinyitottam a markom és láttam, hogy a szilánk felsebezte a bőrömet, miközben úgy szorítottam, ahogy Ricky szorított magához néhány órával ezelőtt. Az apró vágásokból már gyöngyözött a vér, és egy pillanatra bevillant, hogy hagynom kéne ezt a francba, és inkább bemenni a szobába, magamhoz ölelni őt, mintha az életem múlna rajta, és sose engedni el. De ez nem volt járható út számomra. Egy kellemes együttlét nem tudta úgy megkönnyíteni a lelkemet, mint ahogy ez a kis üvegdarab – hittem ezt, mielőtt megismertem volna Rickyt. Azonban visszatartott, hogy nem akartam kihasználni.
A csuklómat a fény felé fordítottam, ujjaimmal végigsimítottam az egyenetlen bőrfelületen. Ricky folyton kerüli ezt a területet. A szemével és a puszta érintésével is. Azon gondolkoztam, hogy esetleg utálja ezt a részem, vagy haragszik rám miatta, vagy már nem akar tudomást venni róla. Fogalmam sincs, de az biztos, hogy én utálom. Néha elfog miatta a szégyen, pontosan ezért takargatom olyan elszántan, de képtelen vagyok nélküle élni. Mindig új és új vágás kerül a régiek mellé, és ha már nem lesz elég hely a csuklómon, talán majd feljebb haladok az alkaromon. Minden egyes heghez egy fájdalmas emlék társul, van olyan, amelyikre pontosan emlékszem, hogy milyen kínok alól szabadított fel, miközben belevéstem a bőrömbe. Fájdalomra fájdalom – ez lehetett volna az egész életemnek a mottója.
Amikor kopogást hallottam az ajtón, a szívem hevesen kezdett dübörögni, és éreztem, hogy a halántékomon egy izzadságcsepp gördül végig.
- Minden rendben? - hallottam Ricky hangját.
- Aha – a hangom közel sem volt olyan határozott, mint amire szükség volt, hogy megnyugtassam.
Ezt magamtól is kitaláltam.
- Bemehetek? - kérdezte, és csöndben átkoztam azt a napot, amikor közel engedtem magamhoz ezt a csodálatos fiút.
- Ne. Mindjárt megyek.
Elhallgatott, de biztos voltam benne, hogy még mindig ott áll az ajtó előtt. Háttal a mosdónak támaszkodtam, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. A csöndben csak a saját lélegzeteimet hallottam, és a szilánk már a csuklóm bőrének feszült. Ekkor kinyílt az ajtó – nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi – belőlem pedig egy mély morgás tört fel. Nem kéne ezt látnia. Senkinek nem kéne így látnia.
- Menj vissza az ágyba, kérlek – a hangom feszült volt, de elszántan oda összpontosítottam a tekintetemmel, ahol a bőröm és a szilánk éle összeért.
- Elden – kezdte óvatos nyugodtsággal. - Add azt ide, jó?
Végre felemeltem a fejem és kétségbeesetten néztem rá.
- Nem kellene most itt lenned.
- Eszembe sincs itt hagyni – határozott volt, a hangja dacos, és ellentmondást nem tűrő.
Összekapcsolódott a tekintetünk, a szemeink némán harcoltak egymással.
- Miattam van? - a kérdése meghökkentett, és úgy hallottam, hogy fájt neki kiejteni ezeket a szavakat. - Azért, mert azt mondtam, hogy szeretlek?
Összeszorítottam a fogam, hogy ne kiáltsak fel, mintha teljesen elment volna az eszem.
- Én tehetek róla, hát nem látod, hogy milyen elcseszett vagyok?! - nem is értettem, hogy hihette azt, hogy ő az oka. Hiszen ő volt a legjobb, ami velem történhetett.
- Nem várok viszonzásra. Nem azért mondtam, csak akartam, hogy tudd. És pont ezért nem fogom hagyni, hogy ezt tedd magaddal.
Határozott volt, és jelen esetben felmerült bennem a kérdés, hogy most vajon melyikünk a felnőttebb? Észre se vettem, hogy az üveg behatolt a bőröm alá, csak mikor Ricky odalépett elém, és megpróbálta elvenni tőlem.
- Kérlek, add ide – könyörgött, és a hangja egyre kétségbeesettebb lett, ahogy kiserkent az élénkpiros vérem. Az ujjai az éles szilánk köré záródtak, és felszisszent, amikor nem akartam elengedni. Úgy ziháltam, mintha egy rossz álomból ébredtem volna, és hideg veríték öntött el.
- Basszus, mondtam, hogy menj innen – suttogtam remegő hangon, miközben a szilánkot ledobtam a földre, minél messzebb, és lassan kihajtogattam Ricky ujjait, hogy megnézzem, mennyire vágta meg a kezét. Hagyta magát, csak állt előttem mozdulatlanul, miközben az arca megfejthetetlen volt. Vérző csíkok haladtak keresztben az ujjain, talán nem volt túl mély, de elborzasztott a látványa. Miattam sérült meg.
- Ezeket le kell fertőtleníteni – hadartam, és elővettem egy alkoholos üveget meg egy vattát.
- Oké, semmi baj – nyugtatgatott, miközben remegő kézzel a sebekbe nyomtam az alkohollal átitatott vattát. Tudtam, hogy csípi, és próbáltam óvatos lenni, hogy ne okozzak nagyobb fájdalmat. Még csak fel sem szisszent, azért, hogy ne legyek még elkeseredettebb. Végül megfogta a kezemet és kivette belőle a rózsaszínre színeződött vattát.
- Már jó lesz.
- Annyira sajnálom, sosem akarlak bántani, és mégis folyton ez történik – a szavak megállíthatatlanul ömlöttek belőlem. - Nem tudom szavakba önteni, amit érzek, amikor együtt vagyunk, és azt a fájdalmat sem tudom körülírni, mikor nem vagy velem. Nem érdemlem meg, hogy velem legyél…
- Hagyjuk ezt, mert nincs igazad – mondta, és a tenyerébe fogta az arcomat, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. - Tudom, mit érzel, és ehhez nem kell kimondanod azokat a buta szavakat, hallod? Nincs szükségem szavakra, amikor úgy nézel rám, mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Nincs szükségem szavakra, amíg úgy ölelsz, mint ma éjjel. És amíg így csókolsz…
Elakadt a lélegzetem, amikor a száját az az ajkaimra tapasztotta. Úgy csókoltuk egymást, mintha a világ egy armageddon felé közeledne, és bármikor megszűnhetnénk létezni. Azt hiszem, még a szívünk is ugyanarra az ütemre dobogott, mikor Ricky végigsimított a mellkasomon, és a tenyerét végül a szívem fölé szorította.
- Basszus, fogalmad sincs mennyire sze… - kezdtem, miközben felültettem a pultra, de a mutatóujját a ajkaimra tette.
- Ssh, emlékszel, mit mondtam a buta szavakról?
Valami rémlett a beszélgetésünkből, de éppen nem tudtam semmi másra figyelni, csak rá. A puha csókjaira a bőrömön, a keményebb harapásokra a nyakamnál, és a kezére, ami a fenekemre siklott, hogy belemarkolhasson. Az érintése forró nyomokat hagyott a bőrömön, miközben a fejem a nyakhajlatához szorítottam, és belélegeztem az illatát. Most nem vágytam arra, hogy fájdalmat okozzak magamnak. Pontosan elég volt az a kéjes, borzongató érzés, ahogy kissé belemélyesztette a fogait a bőrömbe.
Nem tettünk semmi különöset, csak csókoltuk és simogattuk egymást, de életemben először éreztem úgy, hogy szeretkezek valakivel. És a fenébe, teljesen más érzés volt, mint csak a vágyaimat hajszolni ész nélkül. Azért csókoltam, hogy jó legyen neki, és nem csak azért, mert a nyögései felizgattak. Te jó ég, Ricky már a kezdetektől ezt tette, most ébredtem csak rá. De most végre én is teljesnek érezhettem magam. Ha ő nem lenne, még mindig a sötétben tapogatóznék, miközben lassan elveszíteném a józan eszem. Vagy az életem.
***

- Jó reggelt – hallottam azt a hangot, amire olyan jó volt felébredni. - Jól aludtál?
Lustán a hátamra fordultam és elnyújtóztam az ágyon. Ricky ott ült mellettem, a laptop a ölében és már fel volt öltözve.
- Aha. Hány óra van?
- Lassan tíz – letette a gépet, és odabújt hozzám. A lábát a combomra fonta, a karját átvetette a hasamon.
- Miért öltöztél fel? - kérdeztem kissé csalódottan. - Ha most meztelen lennél…
- Ha most meztelen lennék, biztosan elkésnél a ruhapróbáról – fejezte be helyettem a mondatot vigyorogva.
- A francba tényleg – temettem a az arcom a kezembe. - Fél óra múlva indulnom kell. Velem tartasz?
- Akarod, hogy ott legyek? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, tudod van valaki, akit le akarok rázni – vallottam be. - Eljöhetnél, és talán megértené a célzást.
Ricky felvonta a szemöldökét, tekintetében kíváncsiság csillant.
- Talán lefeküdtél vele, és most nem tudsz tőle szabadulni? - kérdezte, miközben igyekezett visszafojtani a mosolyát.
- Talán igen – mondtam bizonytalanul, mert nem tudtam, mit fog hozzá szólni.
Aztán belebokszolt a vállamba és kitört belőle a nevetés.
- Ne aggódj már, tudom, hogy volt életed előttem is. Mellesleg meg tudom érteni szegény fickót.
Miután felkelt az ágyból, - úgy, hogy átmászott rajtam, a kelleténél többet időzve a csípőmön ücsörögve - rácsaptam a fenekére, mire visszafordult és érzékien körbenyalta az ajkát. Tudom, hogy csak viccből csinálta, de bennem feltámadt a vágy, és azon gondolkoztam, milyen indokkal tudnám átrakatni máskorra azt a hülye próbát. De aztán rászántam magam, és elkezdtem készülődni.
Mire felöltöztem, Ricky ott állt előttem egy croissant-al, és egy bögre kávéval. Gyorsan megreggeliztem és megittam a kávét – ami pont olyan volt, ahogy szeretem, sok tejjel és egy cukorral – kissé vonakodva léptem be a fürdőbe fogat mosni. Azt hittem, hogy vérfoltokat fogok találni a fehér mosdón és a járólapon, de meglepetésemre minden teljesen tiszta volt. Pedig hajnalban még le is kellett zuhanyoznunk, mert összefogdostuk egymást a vérző kezeinkkel. Ricky minden bizonnyal kitakarított, míg aludtam, és ezért nem lehettem elég hálás neki. Ha megtalálom a szilánkot, talán úgy hatott volna rám, mint leszokó félben lévő alkoholistára egy üveg whiskey.
Mielőtt elindultunk, megint hallottam a kutyaugatást a szomszédos lakásból, és nem értettem, mi történhetett. Már néhány hónapja itt laktam, de az a kutyus mindig csöndben volt, sose hangoskodott, főleg éjszaka nem.
- Bent hagytam a mobilomat – panaszkodott Ricky, mikor végre elindultunk, és már a lépcsőházban sétáltunk lefelé.
Odaadtam neki a kulcsot, de felkísértem, és amíg visszament a lakásba, és bekopogtam a szomszédos ajtón. A kutya odabent izgatottam elkezdett csaholni, de egyébként semmi mást nem hallottam.
- Hahó, van itthon valaki? - kiabáltam, és a csengőt is megnyomtam, de semmi jelét nem találtam annak, hogy van bent valaki, aki kinyithatná az ajtót.
Lenyomtam a kilincset, és legnagyobb döbbenetemre az ajtó kitárult. Az ausztrál juhászkutya majdnem az ölembe ugrott örömében, úgy kellett visszaterelnem az előszobába.
- Jól van, jól van – vakargattam a füle tövét, hogy kissé nyugodjon le. - Itt hagytak egyedül? Éhes vagy?
Megtaláltam az etetőtálkáját, és ott volt mellette egy három kilós kajás zacskó is. Öntöttem neki, és bár jobbra-balra járt a farka, ahogy a szemek csörömpölve estek a tálkába, nem akart odajönni, hogy egyen belőle. Amikor elindultam felé, odament az egyik bezárt ajtóhoz, és idegesen kezdte kaparászni. Egyértelmű volt, hogy mit akar, és mikor lenyomtam a kilincset, még akkor sem esett le, hogy valami nagy baj van.
A fürdőbe léptem be, ahol valami nagyon furcsa, émelyítő szag csapott meg. És mikor megláttam a lányt a kádban, könnyű volt beazonosítani, hogy mindent átitató vérszag van az egész helyiségben. Ösztönösen odaléptem, és azonnal kiemeltem a vízből, majd lefektettem a szőnyegre. Minden csupa vér lett, de nem törődtem vele, ki akartam tapogatni a pulzusát, és mikor nem találtam, újra akartam éleszteni. Azonban észrevettem a sebeket az alkarján, melyek már egészen kiáztak a víz miatt, és akkor leesett, hogy már több órája halott. A bőre a szürke némely borzasztó árnyalatában játszott, és tudtam, hogy mostanra alig maradt vér a testében. Remegő, vizes kezemet a bolyhos szőnyegbe töröltem, és máris nyúltam a zsebembe, hogy hívjam a mentőket és a rendőrséget. Éppen, mikor valami diszpécserrel beszéltem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, ráadásul a kutyus is folyton oda akart menni a gazdája holttestéhez, meghallottam magam mögött Ricky szuszogását. Végre befejeztem a hívást, és odafordultam felé. Nem kéne itt lennie. Nem kellene ezt látnia. Már túl késő volt, amikor végre rá tudtam figyelni. Megsemmisülve dőlt az ajtófélfának, és a szemét nem tudta levenni a lányról. A sebet bámulta a karján, és nem volt nehéz kitalálni, mire gondol éppen.
- Ricky – felálltam a földről és odaléptem hozzá, hogy kitakarjam a szeme elől a holttestet. - Ricky, kérlek, vidd le a kutyát sétálni.
Próbáltam nyugodt hangot megütni, de mikor nem válaszolt és nem is mozdult, megragadtam a karját, és kissé megráztam.
- Ricky, szedd össze magad, hallod?! - parancsoltam, már hangosabban.
Végre pislogott, és felém fordította a fejét, mintha most tért volna vissza valami más világból.
- Oké – suttogta erőtlenül. - Kell egy póráz.
Azzal megfordult, és elkezdett kutakodni az előszobában. Néztem, ahogy próbálja lenyugtatni magát, ahogy próbál gondolkozni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Leguggolt a kutyushoz és gyakorlott mozdulatokkal rácsatolta a pórázt a nyakörvre. Amikor az megint indult volna a fürdő felé, Ricky megfogta a nyakörvét és kiterelte az ajtón. Egyedül maradtam a lakásban, és nem bántam, hogy van egy kis időm, míg ideérnek a bennfentesek.
Bementem a nappaliba, kinyitottam az erkélyajtót és vettem néhány mély lélegzetet. A kanapén találtam egy puha plédet, úgyhogy azt magammal vittem a fürdőbe. A lány még mindig ott feküdt, ahol hagytam – nem is tudom, ezt miért lepett meg. Letérdeltem mellé, és betakargattam a pléddel. A lábánál kezdtem, majd mielőtt a fejét is letakartam volna, minden arcvonását az emlékezetembe véstem. Olyan fiatal volt, és olyan szép. Te jó ég, ha két napja kicsit jobban figyeltem volna rá, talán… talán felismertem volna benne önmagamat. Ráhajtottam a puha anyagot, és így már nem volt más, csak egy kupac a földön.
Nem tudom, mi vezérelt, mikor bementem a hálószobájába. Többet akartam róla megtudni, bár a fejem azt súgta, hogy ezzel alaposan elkéstem. Már több hónapja éltünk egymás mellett, és én még a keresztnevét sem tudtam. Felkapcsoltam a villanyt, mert be volt sötétítve a szobában. Az ágya fel volt túrva, tankönyvek hevertek szanaszét a padlón. Művészettörténetet tanult, és mikor felnéztem a falra, láttam, hogy igazán tehetséges volt. Az ágy fejtámlája körül tucatnyi rajz és akvarell festmény díszítette a falat. Legszívesebben embereket ábrázolt, de volt néhány kép a kutyájáról is. Megakadt a pillantásom egy rajzon, és néhány pillanatig dermedten bámultam a grafittal telerajzolt papírra. Letéptem a celluxszal odaerősített képet, és közelebbről is megnéztem. Ha ezt emlékezetből rajzolta, akkor hihetetlenül ügyes volt. Ricky és én voltunk rajta, amikor a lépcsőházban csókolóztunk. Éppen beleharaptam az ajkába, mikor ő felnyögött a vágytól. Szárnyaim voltak, amit először nagyon furcsálltam. Az erotika szinte átitatta a lapot, sosem éreztem még hasonlót. Óvatos mozdulatokkal, nehogy nagyon meggyűrődjön vagy elkenődjön, beleraktam a képet a kabátom zsebébe.
Néhány perccel később megérkeztek a rendőrök, és kérdéseket tettek fel. Több, mint egy óra múlva sikerült elszabadulnom, és végre írhattam egy üzenetet, hogy nem tudok bemenni a próbára. Átmentem a lakásomba, és letettem a magammal hozott kutyatápot és etetőtálat az előszobába. Úgy döntöttem, gondját viselem a kutyának, ha már így alakult, és ha senki nem jön érte. Arra számítottam, hogy mire végzek a zuhanyzással, Rickyvel már visszaérnek a sétából, de nem találtam őket. Felöltöztem, bementem a konyhába, fogtam egy üveg sört, és lementem a ház elé, szükségem volt egy kis levegőre. Szerencsére a holttestet már korábban elszállították, csak a rendőrök vizsgálódtak még.
Öt perccel később láttam, ahogy Ricky és a kutyus – akinek lassan ideje lenne nevet adni – egymás mellett sétálnak a járdán. Kibontottam a sört, és ittam belőle, majd rágyújtottam a cigire is.
- Nem tudtam, hogy szoktál inni. Szabad? - intett Ricky a fejével a sör felé.
- Ritkán szoktam alkoholt inni, én vagyok az, aki a haverjait éjszaka hazaviszi kocsival egy átbulizott este után. Nem kéne innod, még túl fiatal vagy – mondtam inkább csak magamnak.
Ricky a szemét forgatta, és felemelte a lépcsőről az üveget, ahová időközben letelepedtem.
- Szerintem ma eltekinthetünk attól, hogy ihatok-e – majd gyorsan néhányat kortyolt, mielőtt visszatette mellém. - Tudom, hogy sok most itt a rendőr. Nem akarlak balhéba keverni.
Fejbólintással nyugtáztam, amit mondott.
- Ismerted őt?
Végre felnéztem rá, és megcsóváltam a fejem.
- Most már biztosan kiírhatnánk a homlokomra, hogy „érzéketlen tuskó” - mikor Ricky értetlenül nézett rám, folytattam. - Két napja odajött hozzám, ott volt a szemében a segélykiáltás, és én csak, én… - vettem egy mély lélegzetet, mert úgy éreztem, mindjárt megfulladok. - Hozzám általában akkor jönnek oda lányok vagy pasik, ha szexelni akarnak velem. Érted?
- Hé, nem a te hibád, ami történt – leült mellém a lépcsőre és a kezét a kezemre tette. - Nem láthattál bele a fejébe.
- De mikor annyira nyilvánvaló volt. Csak magamból kellett volna kiindulnom. Amikor felhívtalak... – éreztem, hogy megálljt kéne parancsolni a nyelvemnek, de már túlhaladtam azon a ponton. - Azért hívtalak fel, mert attól féltem, hogy ha nem teszem meg, már túl késő lesz nekem.
Ricky ajka remegett, amikor felfogta a dolgok jelentőségét. Nem akartam megijeszteni, de olyan jó volt ennyire őszintének lenni valakivel. Elnyomtam a cigit a földön és idegesen vártam a válaszát.
- Istenem, Elden én…
- Te megmentetted az életem. Azt akarom, hogy tudd – suttogtam, majd a zsebemben kezdtem kotorászni. Óvatosan, mintha egy értékes műtárgy lenne, kisimítottam a térdemen a papírt, és megmutattam neki. - Nem kell műelemzőnek lennem ahhoz, hogy egyértelmű legyen, tőlem várta, hogy segítsek rajta. Ahogy te segítettél nekem – tettem hozzá elgondolkozva.
Ricky elvette a lapot és megnézte. A szája szegletében apró mosoly bujkált, miközben az ujjaival néhány milliméterre a papírtól végigrajzolta a körvonalainkat.
- Ez gyönyörű – mondta áhítattal. - Bár ahogy emlékszem, legutóbb, mikor meztelen voltál, nem voltak szárnyaid.
Oldalba böktem a könyökömmel és odahúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam.
- Nem kéne itt kint, a rendőrök bármikor… - motyogta, mikor elhúzódott tőlem.
- A fenébe – foglaltam össze a helyzetet. - De már csak két hét.
Elmosolyodott, de valami kósza gondolat azonnal elvette a jókedvét.
- Elden, én attól félek, hogy nem tudlak egyedül megmenteni.
Beletemettem az arcomat a tenyerembe, azonnal tudtam, hogy hová akar kilyukadni. Nem tudtam érte hibáztatni, és ráadásul átkozottul igaza is volt.
- Rendben, felkeresek egy terapeutát – egyeztem végül bele. - Nem akarom, hogy bármikor így találj rám.
- Ne csak miattam tedd, magad miatt is. Kérlek – a szemei annyira könyörögtek, hogy nem tudtam ellenállni.
- Oké, megígérem.
Ekkor a tenyerébe fogta a bal csuklómat, és hüvelykujjával simogatta a forradásokat. Meglepett, hogy nem undorodott tőlük. A szájához emelte a kezem és apró csókokat adott a fehér vonalakra. Amikor a nyelvét éreztem a bőrömön, megremegtem belül, olyan jó érzés volt, hogy egy pillanatra be kellett csuknom a szememet. Felnézett rám a hihetetlen szemeivel, és végül kibökte, amit már rég meg akart kérdezni:
- Elmondod, mi történt Kade és közted?
Vettem egy mély lélegzetet, és a távolba meredtem, miközben válaszoltam.
- Ez egy hosszú történet, és nem vagyok túl jó mesélő.
- Van időm. Tekintsd ezt a terápia első fázisának.
Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, mielőtt belekezdtem volna. Nem gondoltam, hogy ha végre lezárom életem azon szakaszát, ilyen könnyű lesz róla beszélni.

De ez már egy másik történet…

VÉGE

9 megjegyzés:

  1. Most nincsenek szavaim, de majd holnapra összeszedem magam es reszletesen kitargyaljuk, jo?!? Imadtam, most csak ennyit . <3<3

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm hogy olvashattam,nagyon jó történet volt.:)))

    VálaszTörlés
  3. Nem találok szavakat arra az érzésre, ami most van bennem. Ha azt mondom nagyon tetszett és megindított, azzal keveset mondtam. Örülök, hogy rád találtam és elolvashattam. Köszönöm az élményt!

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy rátaláltam az oldaladra. Nagyon tetszett ez a törénet.
    Csak így tovább :)):))

    VálaszTörlés
  5. Kedves szmoleage!
    Én köszönöm, hogy elolvastad :) Puszi!

    Kedves Kővári Ferencné!
    Köszönöm a hozzászólást, nagyon jól esett :) Puszi!

    Kedves névtelen!
    Igyekszem, volt egy kis szünet a blogon, de tavasszal remélhetőleg újra beindul! Puszi!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm imádtam minden egyes sorát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm hogy olvastad és írtál is 🙂 Örülök hogy tetszett.

      Törlés
  7. Teeee... elrontottad a sminkemet! :P
    Huh, nagyon-nagyon tetszett. Tuudom, már írnom kéne inkább, de ezt még végig akartam olvasni, ha már elkezdtem legalább egy hete.. erre odaírod a végére gyakorlatilag, hogy folyt.köv.??? Szóval csak magadat hibáztathatod, ha nem kapod meg a Larry sztorid egyhamar.. XD
    Nem sűrűn szoktam origi karakteres sztorikat olvasni, de most jól tettem, hogy bíztam benned. Sosem tudtam még azoknak a gyerekeknek a szemével nézni a dolgokat, akik vagdossák magukat, azt hiszem eddig meg sem próbáltam, de ez a történet egy icipicit megváltoztatta a nézeteimet a dologról. Hm. Nem egy felejthető valamit alkottál, az biztos.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó volt a történet. Még most sem tudok mit mondani. Csak annyit, hogy csodálatos ahogyan írsz

    VálaszTörlés