Back to You 6. - Kötelék

Sziasztok! Huh, azt kell mondjam, elég ciki egy karácsonyi sztori végét a nyár közepén publikálni, de hát így alakult. Mindenképpen megérdemelte a sztori a befejezést, amit most itt olvashattok. Talán tudjátok, hogy már a Sophie-val közös tündéres, illetve a fordításom is a vége felé közeledik. Ami azt jelenti, hogy hamarosan előveszem a hibrides történetem ;)

Harry másnap indult haza a családjához, hogy együtt is ünnepeljenek, Louis pedig a konyhaablakból figyelte, ahogy a magas alakja eltűnik a park fái között. Elment, és Louis meg volt róla győződve, hogy a szíve egy darabját is magával vitte. Egész nap nem találta a helyét. Fel-alá járkált a lakásban, rendezgette a holmijait, és még a kádat is kitakarította, pedig karácsony előtt járt nála egy takarítónő. Ha Harry három napig távol lesz, még az erkélye is úgy fog csillogni, mint egy karácsonyi gömb a fán. 

Ebéd után még nehezebben bírt magával. Ezerszer a kezébe került a telefonja, és az ujjai izgatottan remegve keresték ki Harry számát, de mindig elvetette az ötletet. Úgy gondolta, nem lenne szép húzás tőle megzavarni a családi karácsonyozást. 

Ugyanakkor egyáltalán nem érezte fairnek, hogy éppen visszakapta Harryt, és máris el kellett engednie. Az éj leple alatt váltott csókok, az óvatos tapogatózás, ami azt hivatott kideríteni, hogy még mindig ugyanaz a tűz lobog-e kettejük között, túl kevésnek bizonyultak. Louis-nak annyi mindent fel kellett még fedeznie vele kapcsolatban… például, hogy édeset vagy sósat eszik-e reggelire. Harry sietett, és azt mondta, majd a pékségben hazafelé vesz valamit, pedig Louis azt hitte, együtt fognak reggelizni. Aztán ki akarta deríteni azt is, hogy Harry milyen sampont használt. Amikor éjjel a hajába fúrta az orrát, olyan jó illata volt. Valami gyümölcsös, de nem túl édes, és nem is citrusos. Louis a nappaliba ment, és magához ölelte a párnát, amin éjjel Harry aludt. Halványan még mindig érezte az illatát, ami elég volt ahhoz, hogy a gondolatai máris sokkal intimebb kérdések felé terelődjenek. Azt már tudta, hogy milyen, ha Harry a csodálatos szájával kényezteti. De vajon ha ő tenné vele ugyanezt, milyen hangok hagynák el az ajkait? Előző este volt néhány pillanat, amikor a csókjuk hevesebbé vált, és Harry légvételei felgyorsultak. Amikor Louis lágyan a húsos ajakba harapott, Harry felnyögött, elhúzódott Louis-tól, és remegve fújta ki a levegőt. Louis-nak az emlék is elég volt, hogy kiszáradjon a szája, libabőrös legyen a karja, és a farka megránduljon a nadrágjában. Rájött, hogy nem fog eltelni egyetlen perc sem, hogy ne gondoljon a férfira. Kár lett volna küzdeni érte, inkább meg kell tanulnia együtt élni ezzel. Csak Harrynek ne kellett volna éppen most elutaznia…

Késő délután volt, mire úgy érezte, muszáj valakivel beszélnie, különben begolyózik. Tárcsázta Zayn számát, és izgatott volt, a barátja vajon mit fog szólni az előző esti fejleményekhez. Zayn körül gyerekek kiabáltak, amikor felvette a telefont, de gyorsan egy csendesebb zugba húzódott.

– Ne haragudj a zavarásért – szabadkozott rögtön Louis, és kicsit összeszorult a szíve. Ő volt az egyetlen, akinek nem volt családja, és egyedül kellett töltenie az ünnepet, miközben beleőrült az unalomba és Harry hiányába. – Később is beszélhetünk.

– A gyerekeket este tízig nehéz lesz lelőni – horkant fel Zayn a vonal túlsó oldalán. – Valójában örülök, hogy van néhány szabad percem – mondta kuncogva. – Amúgy is fel akartalak hívni, nap közben eszembe jutott sokszor, hogy mi lehet veled.

– Pff… a fene se gondolta volna, hogy egy nap után ennyire fogok hiányozni, mi? – viccelődött Louis mosolyogva.

– Be kell valljam, az amnézia utáni éned sokkal kellemesebb, mint az előző.

– Igen, ezt már Harrytől is megkaptam – fordította komolyra a szót. – Éppen róla szeretnék beszélni.

– Történt valami? – kérdezte Zayn, és az izgatottság tisztán kivehető volt a hangjában.

– Tegnap este felkeresett… de gondolom, ezen meg sem lepődsz, miután te adtad meg a címem – tette hozzá tettetett rosszallással.

– Valójában de, meglepődtem. Nem tudtam, hogy ennyire odavan érted még mindig. Valamikor este beszéltünk, és ezek szerint első dolga volt meglátogatni téged.

Louis hasában a pillangók őrült csapkodásba kezdtek, és nyelnie kellett egy nagyot, hogy kicsit lenyugtassa őket, és ne remegjen a hangja.

– Itt járt, és sokat beszélgettünk.

Hosszú csönd, majd:

– Csak beszélgettetek?

– Csókolóztunk – vágta rá gyorsan Louis. – Csókolóztunk, és élveztük egymás közelségét. De semmi több.

– Jajj, Louis, olyan édesek vagytok, mint két tini – lelkendezett Zayn, és Louis először a szemét forgatta, aztán az ajkába kellett harapnia, nehogy elnevesse magát. Boldog volt. Örült neki, hogy ilyen jól megértették egymást Harryvel, és már csak akkor lehetett volna boldogabb, ha…

– Várj, csöngettek – mondta a telefonba, és elindult az ajtó felé, de nem bontotta a hívást. Teljesen gyanútlanul nyitotta ki az ajtót, és ideje sem volt meglepődni, mert azonnal mézédes, hideg ajkak nyomódtak az övéire, és egy jégcsap kéz ért a meztelen derekához, ahol felhúzódott a pólója. Louis kiejtette a kezéből a telefont, a levegőt kapkodva tolta el magától Harryt, aki kétségbeesve nézett rá, mert nem értette, mi a baj.

– Jég hideg a kezed! – fakadt ki Louis nevetve Harry elkerekedett szemeit látva. – Olyan vagy, mint egy Télapó. Te jó ég, folyton behozod a telet a lakásomba – mondta, miközben lesöpörte a havat Harry válláról. Végre a másik is megértette, miért tolta el magától Louis, és ő is elmosolyodott.

– Remélem, legalább egy nagyon-nagyon szexi Télapó vagyok.

– Az attól függ, milyen ajándékot hoztál nekem – folytatta az évődést Louis lazán a falnak dőlve, a mellkasa előtt összefont karokkal.

– Hát, ha megmotozol, egy virgácsot biztos találsz valahol – felelte Harry, és közben a szemöldökét vonogatta.

Ekkor vették észre az alig hallható kiabálást a mobilból, ami még mindig az előszoba közepén feküdt.

– Louis! Louis!!

Louis a homlokára csapva kapta fel a mobilját.

– Ne haragudj Zayn…

– Csak… rakjuk le, és érezd jól magad – mondta a barátja gyorsan, és Louis egy percig sem tiltakozott. Kinyomta a hívást, és hirtelen túl nyilvánvalóvá vált, hogy Harry azóta bámulja őt, amióta elszakadt a csókból. Louis önkéntelenül seperte hátra a haját a homlokából, és ahogy lenézett, észrevette, hogy az előző esti alvós póló van rajta. Szeretett volna jobban kinézni Harry jelenlétében, aki még a hótól elázott hajával is úgy nézett ki, mint egy szexi angyal.

– Nem számítottam látogatásra – mondta zavartan, ahogy a pólóját húzgálta, ami már túlságosan összement a szárítógépben, de még mindig nem tudott tőle megválni. Éjjel valahogy… minden annyival könnyebb volt, ahogy a karácsonyfa fényében halkan beszélgettek Harryvel.

– Szeretnéd, ha elmennék? – kérdezte Harry óvatosan.

– Nem! Dehogyis! – vágta rá Louis ijedten. – Egyszerűen csak…

– Gyönyörű vagy – mosolyodott el Harry, és közelebb lépett a másikhoz. – Az összement pólódban és kócosan is.

Louis végre felemelte a fejét, és őszintén elmosolyodott. Igaz, meg volt róla győződve, hogy Harry túloz, de azért elképesztő jól estek a szavai. Tetszeni akart neki, azt akarta, hogy Harry ne tudja levenni róla a szemeit, mert ő is nehezen szakította el a tekintetét a férfiről. 

– Éppen zuhanyozni készültem – mondta végül. – De ahogy elnézlek, jól átfagyhattál. Mi lenne, ha… ha beülnénk egy kicsit a kádba? – kérdezte vakmerően, amivel egy széles mosolyt érdemelt ki Harrytől.

– Nagyszerű ötlet – felelte Harry lassan, és úgy tűnik, Louis elérte, amit akart. Harry nem tudta levenni róla a tekintetét.

Louis a fürdőbe ment, és elkezdte engedni a vizet, amíg Harry levette a cipőjét és a kabátját. Úgy vigyorgott, mint egy őrült, de ugyanakkor ideges is volt azzal kapcsolatban, hogyan tovább. Louis nem volt félénk, ha a testi szerelemről volt szó, csakhogy semmire sem emlékezett abból, amit már régen megtanult abban az időszakban, amikor Harryvel élt együtt. Tudnia kellett volna, mi az, amit Harry a legjobban szeret, melyek azok a porcikái, aminek az érintése remegést válthat ki, miközben Harry valószínűleg még mindig emlékezett mindenre, amitől Louis elveszítette a fejét.

– Mit szólnál egy pohár borhoz? – fordult a másik felé, amikor beállította a vizet kellemes hőmérsékletűre. Harry a fürdőszoba ajtajában állt, és úgy tűnt, ő sem magabiztos a következő lépésében. A bor viszont mindkettejük idegességén segíthet.

– Jó ötlet.

Louis a konyhába ment, és elővett két borospoharat, aztán felnyitott egy vörösbort, és töltött az üvegből. Nem siette el, úgy érezte, mindkettejüknek jól jön egy pár perces magány, hogy összeszedjék magukat. Amíg az előző este a gyengédségről és a nyugalomról szólt, miközben suttogva ismerkedtek, és Louis meghallgatta a történetüket, a mai estén egy kitörni készülő vulkán fortyogott a felszín alatt. A légkör teljesen megváltozott kettejük között, mintha nem csak pár óra telt volna el reggel óta, amikor elbúcsúztak egymástól, hanem napok vagy hetek.

Amikor Louis visszaért a fürdőbe, kezében a két borospohárral, Harry már a kádban volt, fejét hátrahajtotta, és a szemei be voltak csukva. A hosszú karját kilógatta, és a puha, bolyhos szőnyeget birizgálta az ujjaival. Louis egy pillanatig némán bámulta a tetoválásokat a karján, a mellkasán, aztán vett egy mély levegőt, és közelebb lépett, hogy lepakolhasson a kicsempézett peremre. Kicsit sajnálta, hogy nem láthat többet a férfiból a habos víz miatt, de tudta, hogy felesleges türelmetlennek lennie emiatt, előbb-utóbb úgyis eljutnak oda. Talán még aznap. 

– Meg sem kérdezted, hogy kerültem ide – jegyezte meg Harry még mindig csukott szemekkel.

Igaza volt. Louis annyira csupán azzal a ténnyel foglalkozott, hogy újra kettesben vannak, hogy ez eszébe sem jutott. 

– Minden rendben anyudékkal? – kérdezte, miközben áthúzta a fején a pólót. Harry a ruha susogására már kinyitotta a szemét, és lapos pillantásokkal nézett felé.

– Megvolt az ünnepi ebéd, az ajándékozás, és utána már úgy éreztem, itt a helyem, veled.

Louis beleharapott az ajkába, és próbálta elfojtani a mosolyát.

– Remélem, anyud nem haragudott nagyon – jegyezte meg, és kibújt a melegítő nadrágjából is.

– Ha nem akartam volna magamtól jönni, valószínűleg kirak a házból, az ablakon kidobálja az ajándékaimat, egy doboz sütit, és egyenesen visszazavar hozzád.

– Ó, szóval meséltél rólunk – harapott az ajkába Louis, és óvatosan letolta az alsónadrágját is. Hiába látta már Harry mindenét, mégis izgatottan dobogó szívvel lépett a kád felé.

– Anya imád téged – mondta Harry még a szokásosnál is dörmögősebb hangon, ahogy végignézett Louis testén, és amikor a fiú vele szemben készült leülni a kádban, megcsóválta a fejét. – Fordulj meg, és csússz közelebb. – Amikor Louis leült neki háttal, folytatta: – És küldött sütit neked is.

Louis óvatosan dőlt hátra, és halkan felsóhajtott, amikor a tetovált karok a törzse köré fonódtak. Harry bőrét érezni a sajátján valami egészen különleges érzés volt. Ismeretlenül izgalmas, és ismerősen otthonos egyszerre. A háta a vízben egy izmos, széles mellkashoz simult, és ahogy fészkelődött az ölelésben, érezte a derekánál megrándulni Harry férfiasságát. Minden olyan selymes volt… és nedves, csúszós.

– Imádom az édességet – jegyezte meg Louis remegő hangon, az előzőekre reagálva.

– Tudja, hogy mennyire édesszájú vagy – lehelte Harry a fülébe, mielőtt az ajka a nyakára vándorolt. Louis képtelen volt gátat szabni a feltörő nyöszörgésnek. Az egész teste libabőrös lett a harapásoktól, és az ágyéka majdnem teljesen felemelkedett a víz felszínére, amikor csodás ujjak fonódtak a farkára. – Túl sok? – kérdezte Harry, de egy pillanatra sem engedte el.

– Dehogy, tudom kezelni – felelte Louis összeszorított fogakkal, de amikor Harry a szabad kezével lefogta a derekát, hogy ne tudjon annyira mocorogni, a kéjes nyögései elárulták.

– Biztos vagyok benne, hogy tudod kezelni – kuncogott Harry. – De kérlek, azonnal szólj, ha túl gyors vagyok – váltott komolyabb hangnemre.

– Ugyan, már nagyon rég nem vagyok szűz – hencegett Louis kifulladva, miközben azt nézte, ahogy a víz alatt a makkja megjelenik, aztán eltűnik Harry markában. – Csak… csak arról nincs fogalmam, hogyan…

– A foglalkozáson azt állítottad, néztél meleg pornót – szólt közbe Harry.

– Tudom, hogy működik – szögezte le Louis, és ha Harry keze nem kényeztette volna olyan tökéletesen, talán még a szemeit is forgatta volna. – Nem erről van szó… én csak… nem fair, hogy fogalmam sincs a testedről. – Harry egy kicsit lassított, és érdeklődve várta, hogy Louis folytassa. – Nem láttalak még, csak érezlek a víz alatt, vagy néha eszembe jutnak bizonyos érzés foszlányok. Például, hogy jó téged ölelni. Vagy… amikor a hasamon feküdtem, és te betakartál a testeddel… tudom, hogy mennyire jó érzés volt. És izgató. Elég néhány emlékfoszlány, hogy felizguljak – nevette el magát Louis kifulladva, mintha az egész nagyon kínos lenne.

– Van a telefonomon egy felvétel – kezdte Harry váratlanul, miközben az állát Louis vállára támasztotta, és úgy nézett le a kezére, ami tovább dolgozott a víz alatt. – Véletlenül felvettem a hangunkat, miközben a számban voltál… Már ezerszer meghallgattam, és még mindig képes öt perc alatt a csúcsra juttatni. Csak a hangod, Lou… – suttogta Harry, és Louis beleborzongott a szavaiba. Szinte kontrollálhatatlan remegés futott végig rajta erre a vallomásra. 

– Nem hiszem, hogy nekem még szükségem van öt percre – vallotta be elcsukló hanggal.

Igaza volt. Talán még egy percre sem volt szükség, amikor teljesen széthullott Harry ölelésében, aki ha nem tartotta volna, könnyen lehet, hogy elmerül a vízben. A fejét Harry mellkasára támasztotta, és próbálta rendezni a légzését. Ez már a második orgazmus, amivel Harry megajándékozta, és ő még csak nem is láthatta meztelen valójában. Louis vett néhány mély lélegzetet, és még mindig remegett a lába, amikor megfordult, és feltérdelt a kádban. Azonnal visszamászott Harry széttárt combjai közé, és forrón tapadt az ajkaira.

– Mutasd magad – tolta el magától aztán.

Harry egy kaján vigyorral engedelmeskedett, és lassan kiemelkedett a vízből, kiült a kád peremére, és csak a lába maradt benne. Louis áhítattal nézte őt, szinte magába szívta Harry testének látványát, ahogy végigcsurgott rajta a víz. A haja össze volt fogva a feje tetején, hogy ne érjen a vízbe, a kidolgozott mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, a vállai csillogtak, és a lapos hasánál induló szőrcsík egyenes mutatta az utat még lejjebb, a csöppet sem közömbös férfiassága felé. Olyan volt, ahogy ott ült a két vörösborral töltött pohár mellett, lazán előre hajolva, mint egy görög isten. Louis nyelt egyet, és az agya lázasan dolgozott, mert azt sem tudta, mivel kezdje. Először csak jól az emlékezetébe akarta vésni Harry testét. Aztán rájött, hogy ha egy másik érzékszervét is bevonja a látásán kívül, mondjuk a tapintást, akkor még könnyebben meg tudná jegyezni. Tétovázva emelte fel a karját, amit Harry azonnal elkapott, és a szájához húzott, hogy egy puha csókot hintsen a kézfejére. Aztán a mellkasára fektette, és Louis azonnal a sötét, kis kemény mellbimbókra csúsztatta az ujjait. Harry sok helyen olyan szilárd volt, mint egy kő, közben pedig az övé volt a világ legpuhább ajka és legselymesebb bőre. Ha már a szilárd dolgoknál járunk… A farka úgy tűnt, szinte fájdalmasan feszül, Louis pedig alig várta, hogy a nyelvén érezhesse. Az egyik karjával megtámaszkodott Harry combján, amíg a másik keze tovább igyekezett felfedezni a férfi legérzékenyebb pontjait, aztán előre hajolt, és néhány játékos puszi után lassan a szájába vette. Kikapcsolta a gondolatait, amik azt súgták, azt sem tudja, mit csinál, és csakis az ösztöneire hallgatott. A tenyerét Harry izmos hasára fektette, mert közel sem állt készen mélytorkozásra. Igaz, közben rájött, hogy saját magával ellentétben Harry sokkal jobban tudja kontrollálni a mozgását, de azért jó volt érezni a hasizmok feszülését egy-egy erősebb szívásnál. Valamiért pontosan érezte, hogy mikor került a másik a szakadék szélére, ahonnan a zuhanás egyenlő egy orgazmussal. Talán azért, mert az agya hátsó zuga emlékezett rá, vagy azért, mert Harry is férfiból volt, mint ő maga, nem tudta. Harry a hajába markolt, és Louis meglepődött saját magán, amikor felnyögött a durvább érintéstől. Éppen hátrahúzta a fejét, felnézett Harryre, és látta, ahogy az angyali vonások eltorzulnak a kéjtől. Biztos volt benne, hogy ezt már tényleg nem fogja elfelejteni az élete végéig. 

Harry még mindig pihegett, amikor a szavak megformálódtak Louis ajkain.

– Szeretkezz velem.

– Amit csak szeretnél – felelte Harry, és előre hajolt, hogy a hüvelykujjával letöröljön egy fehér foltot Louis álláról, miközben remegve, lassan kifújta a levegőt. – Elő kell készítened, mert már régen…

– Nem – vágott közbe Louis, és hogy nyomatékosítsa, meg is csóválta a fejét. Aztán puhán megcsókolta Harry ujjait. – Azt szeretném, ha megdugnál.

Maga is meglepődött, hogy mennyire könnyen mondta ki a szavakat, de hát sosem volt szégyenlős, hiába tűnik most teljesen újnak a helyzet. Harry viszont egy pillanatra ledöbbent, és kíváncsian nézte Louis-t, mintha a lelkébe akarna látni. Pont, mint a foglalkozásokon.

– Tényleg ezt akarod? – érdeklődött kíváncsian.

– Miért furcsa ez? – értetlenkedett összevont szemöldökkel Louis.

– Csak… – kezdte Harry, aztán hirtelen megállt. – Csak régen nem volt a kedvenced, ennyi az egész. Akkor engedted, amikor el akartál érni valamit – vonta meg a vállát a férfi, és most kifejezetten úgy tűnt, zavarban van. Visszaült a vízbe Louis-val szemben, de nem nézett nagyon a szemébe.

– Úgy érted… ezzel manipuláltalak? – kérdezte Louis elképedve.

– Nem tudom…

– Hogyne tudnád, pszichológus vagy! – vágta hozzá Louis dühösen, de a mérgének semmi köze nem volt Harryhez. Csakis a régi önmagára haragudott. Megint. – Miért engedted? Te jó ég… – csóválta a fejét kiábrándultan és kétségbeesve.

– Őrülten szerelmes voltam beléd – vallotta be Harry, és Louis álla alá nyúlt, hogy találkozzon a pillantásuk. – Még mindig az vagyok.

Louis kifulladva csókolta Harryt, mintha nem lenne holnap. Talán attól félt, hogy újra elveszíti, mint legutóbb, amikor képtelen volt megbecsülni a csodát, ami Harry szerelme jelentett. Aztán leengedték a vizet, gyorsan lezuhanyoztak, és végre megitták az elfelejtett bort is. Csak ezek után mentek be a szobába.

A szeretkezés Harryvel… maga volt a mennyország. Talán előnyből indult, hiszen ismerte Louis összes érzékeny pontját, aki közben első kézből megtapasztalta, mi hiányzott az elmúlt évek együttléteiből: Harry. 

Még percekkel később is ziháltak a hátukon fekve, egymás mellett, és Louis még mindig magában érezte Harryt, de ahelyett, hogy ez zavarta volna, csak elégedetten elmosolyodott rajta, mint egy jóllakott cica. 

– A szex mindig… elképesztő volt veled – szólalt meg Harry, és oldalra fordította a fejét, hogy láthassák egymást.

– Hm, végre valami pozitívum, ami a régi énem illeti – gúnyolódott Louis, de közben a mosoly még mindig ott volt a szája sarkában. Valószínűleg a legutóbbi orgazmusa, és a boldogsághormonok...

– Azért ennél sokkal több szép emlékem is van. Például az, amikor odajöttél és megcsókoltál a könyvtárban, amikor én túl gyáva voltam, hogy kezdeményezzek. Vagy amikor visszajöttél az irodámba… és elmondtad, pontosan tudod, ki vagyok, és mi mik voltunk egymásnak.

Louis átfordult a hasára, és közelebb mászott Harry arcához.

– A vakmerőségem néha jó szolgálatot tett. Bármit megadnék, hogy emlékezzek rá, milyen volt, amikor először találkoztunk – vallotta be aztán, és a végére kicsit el is szomorodott. Annyi sok közös emlékük lehetne már…

Harry megfogta a kezét, és megszorította.

– Már elkezdtük az új emlékek gyártását – mondta neki halkan, és Louis-nak be kellett ismernie, igaza van.

– Hm, igen… első veszekedés, első csók, első szex… mi a holnapi program? – kérdezte Louis.

– Holnap lesz az első családlátogatás… anya szeretné, ha megkóstolnád az új mandulás tortáját.

– Ó. Erre nem fogok tudni nemet mondani – jelentette ki Louis vidáman. 

– Ebben biztos voltam. – Harry elhelyezkedett Louis lábai között, és a szájára hajolt, de Louis hamar eltolta magától, mert úgy érezte, végre neki is ki kell mondania. Vett egy mély lélegzetet, aztán belekezdett:

– Szeretlek. Azt hiszem, elveszett emlékek ide vagy oda, az érzés sosem szűnt meg.

Harry szemeiben a csillogás, a megkönnyebbült sóhaj és a remegő lélegzete többet mondott bárminél. Nem volt szükség több szóra, a testük tökéletes összhangban mozdult, mert a lelkük réges-régen összekapcsolódott már, és ez a kötelék erősebb volt az emlékek hatalmánál.

 

VÉGE