Distant Words 3.

Sziasztok! Hoztam a folytatást. Mit gondoltok a dolgok alakulásáról? Ha van időtök, hagyjatok egy kommentet. :)

3.

Ethan korán felkelt, de ügyelt rá, hogy ne ébressze fel az ágyában alvó lányt. Lefőzött egy adag kávét, elszívott egy cigit a teraszon, és mikor felnézett a közösségi oldalakra, csak akkor jutott eszébe, hogy válaszolnia kellene Damianonak.

Ethan (08:28): Ne haragudj, tegnap este hamar elaludtam. Fontos dolog miatt hívtál?

Nem várta meg a választ, inkább bement a fürdőszobába, és kényelmes tempóban lezuhanyozott. A haját is megmosta, és egy kicsit hagyta, hogy a víz áztassa. Fogalma sem volt arról, hogy a többiek mikor érkeznek, de abban biztos volt, hogy addigra el kellene küldenie a lányt az ágyából. Sosem titkolta a futó kapcsolatait, de nem is hencegett velük egyszer sem. Most mégis úgy érezte, hogy nem akarja hallgatni a csipkelődéseket, a vicces megjegyzéseket, mert Vicnek és Damianonak biztos lesz hozzáfűznivalója, még ha Thomas csak csendesen mosolyogva húzza meg magát a sarokban. Amikor kilépett a zuhany alól, és letörölte a párát a tükörről, rájött, hogy amúgy is be kell mennie a szobába a hajkeféjéért, és ez nagyszerű módnak tűnt, hogy óvatosan felébressze a lányt. 

Amikor a törölközőt a dereka köré tekerve belépett a szobájába, a lány még mindig édesen aludt. Ethan elmosolyodott, és  leült mellé. Azt megállapította, hogy el tudná képzelni, hogy minden reggel ugyanaz az álmos arc fogadja, főleg ha az olyan csinos, mint Marlenáé. A lány a feje alá behajlított karral aludt, a haja kócos volt, az arca kipirult, és a melle kicsit kikandikált a takaró alól. Olyan volt, mint egy nedves álom. És abban a pillanatban Ethan elbizonytalanodott. Furcsa mód nem az zavarta meg, hogy elég volt a lányra néznie, máris feltámadt benne a szexuális vágy, hanem az, hogy rájött, nem is ismeri őt. És hogy talán szeretné megismerni. Damianonak igaza volt… az egyéjszakás kapcsolatokat nem Ethannek találták ki, aki már egyetlen együttlét után a jövőt tervezgeti valakivel. Ugyanakkor végtelenül zavarta is, hogy úgy feküdtek le, hogy még a lány vezetéknevét sem tudja. Semmit, maximum azt, hogy ő is imádja a hamburgert és a koktélokat. És hogy milyen a hangja, az illata, az íze szex közben. Nem volt ez így helyes… felállt az ágyról, és a bőröndjéhez lépett, amiből amúgy is ideje lenne kipakolnia a ruhákat a szekrénybe. Amikor kihúzta a cipzárt, Marlena végre ébredezni kezdett. 

– Hány óra van? – kérdezte álmos hangon.

Ethan megfordult, és erőltetetten elmosolyodott. Azon gondolkodott, hogy hogy tudná megkérni a lányt, hogy menjen vissza a szobájába anélkül, hogy megbántaná. 

– Kilenc huszonöt, Csipkerózsika.

Marlena felült az ágyban, magára húzta a takarót, de nem úgy tűnt, mint aki menni készül. Ethan várakozva állt egyik lábáról a másikra, aztán felmutatta a hajkefét. 

– Visszamegyek a fürdőbe kibontani a hajam, aztán… aztán szeretnék kicsit egyedül lenni. Van egy dal, amit be kell fejeznem…

– Most komolyan ki akarsz dobni? – vonta fel a szemöldökét a lány, miközben határozottan belevágott Ethan sokkal kevésbé határozott szavaiba. – Minden lánnyal ezt teszed szex után?

– Tessék? – kérdezett vissza a fiú meglepetten, mert erre a reakcióra nem számított.

– Azt hittem, te normálisabb vagy – vágta a fejéhez Marlena flegmán. – De ugyanolyan öntelt pöcsfej vagy, mint az összes férfi.

Ethan kínjában felnevetett, és csak megcsóválta a fejét. Az egész annyira abszurd volt.

– Tudod mit? Csak… megkérlek, hogy mire visszajövök, ne legyél itt – mondta, azzal kitrappolt a szobából, még mielőtt a lány hozzávághatott volna egy újabb sértést.

Bezárkózott a fürdőbe, mert attól tartott, hogy a lány még ott is megjelenik, mint egy pióca, és akkor nem lesz képes udvarias maradni vele. Aztán a kelleténél kicsit erélyesebben kezdte fésülni a haját. Nem értette, hogy mivel érdemelte ki azokat a szavakat, pont ő, amikor mindig próbált a lehető legudvariasabban viselkedni. De utána egyértelművé vált: ha előbb megismerte volna Marlenát, biztosan nem kötnek ki az ágyban. Volt valami őrült a tekintetében, amikor rárontott azzal, hogy mi jogon kéri meg a távozásra. Az egész jelenettől borsózott Ethan háta. 

Amikor hajszárítás után kilépett a fürdőből, először nem akart hinni a fülének. Damiano hangját hallotta egyenesen a szobájából. 

– Mit keresel itt, Marlena? – kérdezte az énekes, amikor Ethan belépett a hálóba.

– Damiano? – fordult azonnal a barátja felé. – Azt hittem, csak később értek ide.

– Nagy szerencséd van Ethan, hogy ideértem, mielőtt ez a nőszemély… – kezdte Damiano vehemensen, de aztán hirtelen elhallgatott. Közelebb lépett az ágyhoz, amiből Marlena még mindig nem mozdult, csak felült, és magára húzta a takarót. Ijedten kapkodta a tekintetét a két fiú között, és úgy szorította a takarót, mintha az élete múlna rajta.

– Semmi szükség rá, hogy… – mondta Ethan összezavarodva, de akkor Damiano olyat tett, amitől elakadt a szava. Lerántotta a lányról a takarót, aki kétségbeesetten kapott utána. Marlena felsikított, Ethan ettől végre magához tért, és távolabb lökte Damianot az ágy mellől.

– Mi a szart csinálsz?! – üvöltött a barátjára. Damiano viselkedése túlment minden létező határon, benne pedig szinte fellángolt a védelmező ösztön a törékeny lány iránt. Damiano hatalmasra tágult pupillákkal pislogott rá, ahogy Ethan a két öklében tartotta a pólóját.

– Lefeküdtél vele? Dugtatok? – kérdezte elvékonyodott hangon. A tekintete elhomályosult, és hiába tombolt benne a düh, Ethan attól félt, hogy darabjaira hullik a kezei között, mint a törött üveg.

– Semmi közöd hozzá, hogy mit csináltunk – sziszegte neki a furcsa érzés ellenére. – Mégis mit képzelsz magadról?

Damiano először nem felelt, csak szinte kétségbeesetten nézett rá. Az ajkai remegtek, és hihetetlen sebezhetőnek tűnt. Ethan nem értette. Semmit sem értett.

– Nem láttam semmi olyat, amit ezelőtt ne láttam volna – lökte el magától Damiano. A tekintetéből eltűnt a sebezhetőség, és már csak a megvetés maradt. – Gratulálok, Ethan, sikerült elcsábítanod egy megszállott rajongónkat, aki a legutóbbi látogatásunkkor rám akaszkodott. Nem tudom, hogy te is érdekled-e, vagy csak ezzel próbált engem féltékennyé tenni. A naivitásod egyszer a sírba fog vinni!

Ethan szóhoz sem jutott. Próbált valamit kinyögni, de addigra már Damiano kiviharzott a szobából. Egyszerre érzett meglepettséget, bánatot, szégyent, dühöt… Aztán meghallotta a halk szipogást az ágyból, és rájött, hogy nincs egyedül. Azzal a személlyel van, akit már látni sem akart.

– Menned kéne.

– Ethan, kérlek…

Ethan a lányra nézett. Frusztrált volt, de nem kiabált, mert ő egyszerűen nem szerette a hangos kifakadásokat és a drámát, ellentétben Damianoval.

– Mondtam már, egyedül akarok lenni – felelte a lány könyörgésére.

Marlena végre vette az adást, és fél perc alatt magára kapkodta a ruháit, aztán sietős léptekkel ment ki a szobából. Ethan végre fel tudott lélegezni. Amikor a háta a matracot érte, a keze már az arcán volt, és gondterhelten dörzsölte meg a csukott szemeit. Mindent sikerült elrontania egy csinos lány miatt. Mindent, amit csak hónapok hosszú munkájával tudott helyrehozni Damianoval. A barátjának nyilvánvalóan voltak érzései Marlena iránt, látta a sötét szemeiben. Abban a tekintetben, ami a szomorúság miatt képes volt pillanatok alatt évtizedeket öregedni. Ez megmagyarázza, miért volt annyira csalódott, és miért fordult ki önmagából. Ethan nem tudta… honnan is tudhatta volna, hogy Damiano bárkivel összemelegedett a téli szünetükben? Valamiért sem a fiú, sem a többiek nem beszéltek róla, pedig közel sem tűnt jelentéktelennek a dolog. 

Ethan csillapíthatatlan vágyat érzett egy kis nikotin után, de a lábai mégis nehezen vitték ki a szobából. Biztonságos volt elbújni a gondolataival, nem vágyott más emberek társaságára. Éppen ezért nem fordult a konyha felé, amikor hangokat hallott onnan, hanem egyenesen a kertbe ment. Kivett a dobozból egy szál cigit, az ajkai közé fogta, és akkor fedezte fel, hogy nincs nála gyújtó. A keze remegni kezdett, ahogy átkutatta a melegítője zsebeit. A visszafojtott indulat utat keresett magának, hogy kitörhessen. Ez volt a hátránya annak, hogy nem tudta úgy kikiabálni magát, mint ahogy Damiano tette. 

– Adhatok tüzet? – szólalt meg mögötte váratlanul Thomas. A fiú csupán egy fürdőnadrágot viselt, na meg a kedves mosolyát, ami miatt képtelenség volt rá haragudni. Még akkor is, ha egyedül akart lenni. Ethan magához ölelte a magas, törékeny testet, és már ez nyugtatóan hatott rá.

– Még nem is köszöntem nektek – mondta Ethan, ahogy a gitárost ölelte. Egy féloldalas mosoly azért az ő arcán is ott volt, mert Thomas egyszerűen így hatott az emberekre. Végtelen nyugalmat, szeretetet, törődést árasztott, kivéve talán a reggeli ébredése utáni egy órát, amíg magához tért. Ethannel ellentétben nem volt egy reggeli pacsirta, de ezt egy idő után mindenki helyén tudta kezelni. Thomas utált korán kelni, de imádta a kávét, főleg, ha az ágyába kapta. Egy erős feketével bármikor le lehetett kenyerezni.

– Nem a te hibád. Elég furcsán indult ez a reggel – jegyezte meg Thomas, miközben meggyújtotta Ethan cigijét, aztán a sajátját is.

– Hallottátok?

– Damianot nem lehet nem hallani, ha mérges – nevetett fel Thomas keserédesen. – De megnyugtatlak, a csaj már lelépett.

– Hála istennek – sóhajtott fel Ethan. – Ugye tudjátok, hogy nekem fogalmam sem volt, hogy ők ketten…

– Hé, nyugi, haver – simította a vállára Thomas a kezét. – Honnan is tudhattad volna, nem voltál itt akkor.

– Nem is az én világom az egyéjszakás kapcsolatok – húzta el a száját.

– Nem kell megmagyaráznod, Marlena gyönyörű lány – nyugtatta meg Thomas együttérzően. – Talán csak beszélned kéne Damianoval – fűzte hozzá.

Ethan a medencében úszó falevelet nézte. Tudta jól, hogy mit kellene csinálnia, csak éppen kedve nem volt hozzá. Odabentről visszafojtott szóváltás hallatszott.

– Victoria küldött, amíg ő Damianoval beszél? – kérdezte felhorkanva, amikor rájött, mi történik. – Nem biztos, hogy jó ötlet volt, hogy ő ment hozzá.

Ha ők ketten nem értettek egyet valamiben, abból oltári nagy veszekedés is kerekedhetett, ezt mindannyian jól tudták. Thomasnak kellett volna Damianoval beszélni, ha Ethant kérdezik… de őt nem kérdezték. 

– Vic ragaszkodott hozzá – felelte Thomas. Hát persze. Általában Damiano és Victoria volt a főnök, amíg Thomas és Ethan csak alkalmazkodtak hozzájuk. Ez enyhe túlzás volt, de Ethan abban a pillanatban nem tudott teljesen tisztán gondolkodni. 

– Nem akarok Damianoval beszélni. Most nem – mondta Thomasnak őszintén.

– Pedig most fogunk beszélni – hallotta meg a semmiből Damiano mély hangját, aznap már másodszor. – Thomas, kérlek, hadd maradjak vele kettesben.

Ethan nem fordult hátra, még mindig a medence lágyan fodrozódó vizét nézte. A szeme sarkából látta, hogy Thomas bemegy a házba, és Damiano áll a helyére. 

– Mit akarsz? Hogy bocsánatot kérjek? Akkor bocsánat, nem tudtam arról, hogy az exed – hadarta el Ethan, de nem nézett a fiúra. – Holnapra elfelejtjük, ami történt, rendben? Most csak… szeretnék egyedül lenni – ismételte önmagát már sokadszorra.

Damiano a legnagyobb meglepetésére nem válaszolt, hanem elkezdett kuncogni. Ethan úgy nézett rá, mint egy őrültre.

– Ne haragudj, de ugye te sem gondoltad komolyan, hogy lejövünk ide, és te majd egy napra bezárkózol? Mégis mit kellene tennünk? Behívni egy járókelőt, hogy üljön helyetted a dobok mögé? Dolgoznunk kell, nincs idő arra, hogy a sebzett egódat ápolgasd. Egy zenekar vagyunk, és nem egy elcseszett valóságshowt forgatunk éppen.

Ethan vöröset látott, és szívesen Damiano fejéhez vágta volna, hogy ő kezdte az egész drámát. Talán bele volt esve a lányba, talán Marlena összetörte a szívét, de akkor sem volt joga így beszélni. Az egyetlen, amiért nem tette, az a tisztelet az énekes felé, és az a testvéri szeretet, ami egyre erősebb lett mindent nézeteltérés ellenére. De Ethant még egyetlen testvére sem bosszantotta fel ennyire. Még akkor sem, amikor a húga véletlenül eltépte a kedvenc ingét. Meglátta Damiano ujjai között az elhervadt jázmint, amit egészen biztosan a lány szobájában talált. Hitetlenkedve megcsóválta a fejét, és nagy léptekkel indult a medence felé, hogy elkerülje a robbanást. Nem is tudta, miért pont arra ment, csak azt, hogy muszáj távolabb kerülnie a fiútól. De Damiano ki nem állhatta, ha nem hallgatták végig a mondandóját. Ethan gondolta, hogy utána fog menni. Hamarosan egy kéz ragadta meg a karját, hogy visszahúzza, és amikor megpróbálta kitépni magát, Damiano megragadta a haját. Ethan szemébe könny szökött a fájdalomtól, és minden régen eltemetett emlék visszatért. Az iskolai bántalmazások, a csúfolások arról, hogy buzi, hogy a hosszú hajával úgy néz ki, mint egy lány. A hajába ragasztott rágógumiktól kezdve egészen odáig, amikor egyszer megpróbálták felgyújtani a haját. Gondolkodás nélkül lökte el magától Damianot, aki egyenesen a vízben landolt. Már nem volt olyan szerencsétlen, gyenge kisfiú, akit kinevetnek azért, mert nem tudja rendesen kiejteni az R betűt. Ethan próbálta lenyugtatni magát, és beletelt néhány másodpercbe, hogy rájöjjön, Damiano még mindig a víz alatt van. Az egésznek nem volt semmi értelme. Damiano tökéletesen tudott úszni. 

Ethan úgy, ahogy volt, beugrott a medencébe, és megragadta a fiú ruháját ott, ahol érte. Átkozottul nehéz volt az átázott ruhákban úszni, de a pániktól mintha megduplázódott volna az ereje. Csak akkor lassított, amikor már mindkettőjük feje a vízfelszín felett volt. Ethan a medence széléhez húzta, és hason félig felfektette a partra. Damiano köhögni kezdett. Ezt jó jelnek vette, és végre ő is fellélegzett, ahogy tartotta a fiút. 

– Ne haragudj – mondta halkan Damiano fülébe, mikor alábbhagyott a köhögése, és úgy szorította magához, mintha még mindig veszélyben lenne. A fiú megfordult az ölelésben, hogy szembe legyenek egymással. Még mindig kapkodta a levegőt, és Ethan rájött, mi lehetett a gond. A medence vizének klóros szaga mellett megérezte az alkoholt is Damiano lélegzetében. Az énekes nem mondott semmit, csak nézte őt komoran, mintha minden rosszkedve és problémája okozója Ethan lenne. A pillanat elnyúlt, és már mindenhol Damianot érezte. A tenyere alatt a bőrét, ahogy a derekánál tartotta, az illatát az alkohol szaga alatt, a lábait, amik most a combjai köré tekeredtek, az ágyékánál Damiano merevedését… nem akarta elhinni, hogy ez történik. Arra gondolt, hogy talán csak a ruhájuk gyűrődött be kettejük között, és mielőtt átgondolhatta volna, a csípőjével a medence falához szorította a fiú testét. Győzött a kíváncsisága.

– Edgar, a francba… – lehelte Damiano kifulladt hanggal, ami most kicsit magasabb és kétségbeesettebb volt, mint ahogy Ethan ismerte. Ezek után nem maradt semmi kétsége. Damiano szinte megszállottan bámulta az ajkait, és mozdult, hogy most ő csókolja meg.

– Veletek meg mi a franc történt?! – rohant oda hozzájuk Victoria. Damiano megállt a mozdulat közben, de nem lökte el magától a fiút.– Az egyik percben még a kertben beszélgettek, aztán egy pillanatra nem nézünk oda, és ti eltűntök.

– Semmi gond, még nem fojtottuk egymást a vízbe – felelte Damiano könnyedén. Ethan hálás volt, mert még mindig nem tudott megszólalni. – Csak úgy döntöttünk, kicsit lehűtjük az indulatokat – vigyorgott Ethanre, aki végre újra magához tért, és nehézkesen kiült a medence partjára.

– Na ne mondd, hogy kedvetek támadt ruhában úszkálni – hitetlenkedett Victoria.

– Pedig jó móka. A skinny dipping már unalmas veletek – mondta Damiano, és hátra dobta a klóros víztől összetapadt haját. Aztán a hatás kedvéért még le is fröcskölte Victoriát, aki sikítva ugrott el a hideg víz elől kisebb-nagyobb sikerrel. Hamarosan Thomas is megjelent egy vízipisztollyal, és nagy csata vette kezdetét. Ethan viszont ott ragadt a vízbe lógatott lábaival, és csak akkor mozdult meg, amikor Thomas furcsán nézett rá, amiért még akkor sem reagált, amikor arcon lőtte a vízipisztollyal.

**

A medencében történt kis incidens után újra megváltozott minden. Damiano elkezdte keresni a testi közelséget Ethannel, aki viszont menekült előle. A pokol akkor szabadult el igazán, amikor az énekes ivott, felbátorodott, és elfeledkezett a személyes tér fogalmáról. Ethan olyankor a poklot élte át, több ok miatt is. Nem akarta megbántani Damianot, mert kincsként próbálta őrizni azt a barátságot, ami előző évben kissé megfakult kettejük között, de nagy nehezen sikerült feléleszteni. Ugyanakkor borzasztó kellemetlenül érezte magát, ahogy Damiano teste szinte égette azokon a pontokon, ahol érintkeztek. Hétköznap késő délután volt, és kevesen voltak a klubban. Egy boxban foglaltak helyet, már a sokadik koktélt iszogatva, és csak egy kicsin múlott, hogy az énekes nem ült az ölében. Aztán ott voltak azok a furcsa érzések, amiket a fiú közelsége váltott ki belőle. Vagy lehet, hogy az egészet csak beképzelte. Egy fárasztó próbán voltak túl, és Ethan csuklója megint nehezen bírta a gyűrődést, talán ez is hozzátett az ingerlékenységéhez. A hétvégén két fesztivál volt betervezve, és emiatt nem élvezhette a pihentetés luxusát. 

– Mindjárt visszajövök – csúszott ki a műbőrrel bevont félkörnyi ülőhelyről, és sietős léptekkel indult a mosdó felé. Jó érzés volt könnyíteni magán, de az volt az igazán jó, hogy végre lélegzethez juthatott. Bár még így is az orrában érezte Damiano illatát. Éppen a sliccét húzta fel a farmerján, amikor Victoria magától értetődően lépett be a férfi mosdóba, mintha nem is lehetne jobb helyen, és megállt a tükör előtt. Egy kis keresgélés után megtalálta a táskájában a szemceruzát, és hozzálátott kijavítani a sminkjét.

Ethan mellé lépett, hogy kezet mosson, és közben összemosolyogtak a tükörben. 

– Minden rendben? – érdeklődött a lány, és tovább igazgatta a füstös szemét. – Nagyon feszült vagy.

– Próba közben megfájdult a kezem – húzta el a száját Ethan. Összefont karokkal a mosdónak dőlt, és türelmesen várt a lányra.

– Hé, ne zárkózz el – szólt rá Victoria, és az ujjával megbökte a karját. – Nem csak ma vagy feszült, hanem már hetek óta. Néha olyan érzésem van, hogy menekülsz Damianotól – tette hozzá, és miután végzett az ajakápoló felvitelével is, elpakolt mindent, és várakozón nézett Ethanre.

A fiú hazudhatott volna. De vágyott már a beszélgetésre is, és arra, hogy valaki megértse.

– Damiano néha… – kereste a megfelelő szavakat – néha sok. Mostanában főleg.

– Hogy érted? Én pont azt látom, hogy már nem baszogat annyit, mint régen.

– Túl közel van – bökte ki Ethan idegesen. – Folyton a közelemben akar lenni.

Victoria összevonta a szemöldökét.

– Ez azelőtt sosem zavart – jegyezte meg összezavarodva. – Mindannyian ilyenek vagyunk. Na jó, talán te nem annyira – nevetett a lány. – Néha szereted a magányos farkas látszatát kelteni. De tudom, hogy egy ölelést sosem utasítanál vissza hármunktól. Múlt héten ellökted magadtól Damianot, amikor meg akart ölelni a koncert után.

Ethan próbálta elpislogni a szemébe gyűlő könnyeket. Utálta magát amiatt, amit múlt héten tett, de isten látja lelkét, hogy nem bírta volna elviselni azt az ölelést. Egész nap, és éjszaka is Damiano járt a fejében. Tudni akarta, hol van az énekes, és mit csinál. Mindig. És érezte, hogy a közelsége csak még inkább bonyolítana a helyzeten. 

– Van valakid? – kérdezte halkan Victoria, mintha egy titokról lenne szó.

– Hogy van-e valakim? – kérdezett vissza Ethan hitetlenkedve.

– Valami megváltozott. Thomassal arra gondoltunk, hogy esetleg van valakid, és ezért zavar annyira Damiano közvetlensége. Ugye… ugye nem arról a Marlenáról van szó? – nyíltak el Victoria kék szemei hatalmasra.

– Dehogy! – vágta rá Ethan elborzadva. Az egész történettől hányingere lett, ha csak eszébe jutott. – Nincs Marlena, és más lány sem.

– És fiú? – dőlt az oldalának Victoria játékosan, és kíváncsian nézett fel az egy fejjel magasabb barátjára.

– Nincs senki – csóválta a fejét Ethan, miközben egy szőke tincset a lány füle mögé simított. – Szingli vagyok, és talán az is maradok.

– Ilyen pofival nehéz lesz – jelentette ki Victoria, és újra elővette a szemceruzát. Ezúttal azonban nem magát, hanem a fiút kezdte festeni, miután a fény felé fordította az arcát. Felült a mosdó melletti pultra, és erősen koncentrált. Egy darabig meg sem szólaltak, csak Vic utasította, hogy mikor nyissa vagy csukja be a szemét. – Akkor Damianoval van a baj. Amikor hozzád bújtam, nem rezzentél úgy össze, mint mostanság vele, ha közeledik hozzád.

Ethan vett egy mély lélegzetet, de nem szólt, amikor rájött, hogy besétált a csapdába. – Készen vagy.

Szerencsére valaki éppen ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen a mosdóba, így nem kellett magyarázkodnia. A középkorú férfi rájuk nézett, aztán perverzen elvigyorodott.

– Na mi van, fiatalok, nincs egy zárható szoba, ahová mehetnétek?

Victoria csak megforgatta szemét, leugrott a pultról, és magával húzta Ethant. Damiano egyenesen a fiúra szegezte a tekintetét, amint meglátta őket. A tekintete teljesen üres volt, vagy talán csak túl sokat ivott. Ethan nem tudta eldönteni.

***

Aznap este történt először, hogy Damiano éjjel a szobájában járt, és egy furcsa véletlennek köszönhetően éppen akkor, amikor Ethan a legkiszolgáltatottabb helyzetben volt. Thomas szüleinek a házában aludtak, mert a család elment nyaralni egy hétre, és ott bőven jutott hely mind a négyüknek. Ethan már lemosta magáról a forró augusztusi napot, de ahogy a takaró tetején feküdt, még a klíma mellett is úgy érezte, hogy túl meleg van. Nem tudott elaludni, csak forgolódott, aztán úgy döntött, megszabadul az alsónadrágjától is. Elég volt az anyag súrlódása a bőrén ahhoz, hogy a farka izgatottan megránduljon, és akkor rájött, hogy talán ez lesz a megoldás. Ha egy kicsit kényezteti magát, az orgazmus után biztosan gyorsabban el tud majd aludni. Nem akarta túlságosan elhúzni a dolgot, ezért magához vette a mobilját, bedugta a füleseket, és rákeresett a kedvenc pornó oldalára. Elindított egy videót, és lehet, hogy a csaj túljátszott nyögései nem voltak a legizgatóbbak, de azért megtették a hatásukat. Végtére is, Ethan még csak tizennyolc volt, nem kellett túl sok hozzá, hogy kellemesen érezze magát. Nagyjából öt perc alatt végzett, aztán lihegve, kiterülve feküdt az ágyon, és a lábai még mindig remegtek az orgazmus utóhatásaként. Amikor kicsit visszatért a földre, először fel sem fogta, hogy mit lát. 

A sötét alak az ágya mellett hanyagul nekivetette a vállát a falnak, és úgy nézte őt, mint egy démon. 

Csak a mobilja, az utcáról beszűrődő fény és a hold világította meg a szobát. De Ethan egy pillanatra sem ijedt meg. Inkább érzett kíváncsiságot, egy pici szégyent, és hirtelen rátörő, mindent maga mögé utasító vágyat, ami nagyon furcsa volt két perccel egy kielégítő orgazmus után. Megnyalta a kiszáradt ajkait, lassan kinyújtotta a lábait és teljesen elterült a matracon. A keze tétován indult a hasa felé, amikor észrevette, hogy Damiano a rövidnadrágja alá nyúlt. Ethan nyelt egy nagyot, miközben az ujjaival szétkente a hasán csillogó magját. Zavarnia kellett volna az átható tekintetnek, de olyan mélyen járt, hogy minden ésszerű gondolat kiröppent a fejéből. Nem létezett más, csak Damiano frusztrált mozdulatai, ahogy a hajtotta magát a vég felé, és ő, aki végignézhette az egészet. Bele se mert gondolni, hogy az énekes miatta ilyen türelmetlen. A fülében még mindig a pornófilmből nagy nehezen a tudatáig eljutó hangokat hallotta, de nem merte kivenni a fülest, mert már a látvány is túl sok volt. Damiano túl hamar elélvezett – legalábbis Ethan így érezte, mert még órákig képes lett volna bámulni őt. Az énekes egész teste beleremegett az orgazmusba, és a szabad karját a szája elé emelte, hogy visszaszorítsa a hangját. Ethan már bánta, hogy a buta pornó miatt még azt sem hallhatta. Első sorból nézte végig, ahogy a mindig erős fiú megmutatta a legtörékenyebb oldalát, ahogy a falnak vetett fejjel próbálta lelassítani a légzését, és alig bírt megállni a kocsonyává vált lábain. Ethan fel akart kelni az ágyról, hogy odamenjen hozzá, és megtartsa őt. Damiano olyan szeretőnek tűnt, aki hagyja magát leigázni, de aztán szüksége van a csókokra, a kényeztető simogatásokra, és a kedves, elsuttogott bókokra, hogy visszatérhessen a megszokott személyisége. Ethan vissza akarta őt építeni az alapoktól kezdve a gondoskodó érintésekkel, de Damiano nem várta meg. Ugyanolyan halkan sétált ki a szobából, mintha egy szellem lenne. A tartása merev volt, szinte már dacos, és teljesen elfeledtette Ethannel az előző gondolatait.