2022. szeptember 4., vasárnap

Distant Words 5.

Sziasztok! Ééés meghoztam a befejező részt. Jó olvasást hozzá ;)

5.

Amikor az ötödik feketére színeződött vattakorongot dobta ki a kukába, Damiano elgondolkodott, hogy ha már van sminkesük, miért nincs egy olyan fizetett személy is, aki éjjel eltünteti róluk a festéket. Sietett, és még le is akart zuhanyozni, de ez az egész procedúra borzasztóan hosszúnak és kimerítőnek tűnt spiccesen, és szexuálisan túlfűtötten. Újabb tíz perc telt el, mire megtörölközött, és a még nedves bőrére felrángatott egy melegítőt meg egy atlétát. Szíve szerint nem foglalkozott volna a ruhákkal, hiszen ha minden jól megy, hamarosan nem lesz rájuk szüksége, csakhogy még nem volt annyira részeg, hogy bűntudat nélkül kisétáljon teljesen meztelenül a szobája ajtaján, végig a szálloda folyosóján a liftig, hogy aztán két emeletet utazzon feljebb. Nem, a menedzserük túlságosan kiakadna, és már így is túl sok ősz hajszálat gyűjtött, amióta velük dolgozik. Magához vette a legfontosabb dolgokat: a telefonját és a kulcsát.
Halkan lopakodott ki a szobából, nem akart nagy feltűnést. Tudta, hogy bármikor felismerheti egy vendég, vagy egy szállodai dolgozó. Fűtötte az adrenalin, amíg teljes inkognitóban próbálta megtenni az öt perces utat, és amikor nem találkozott senkivel az 514-es ajtóig, csak akkor fújta ki magát. A homlokát az ajtónak döntötte, és halkan kuncogott. Még csak fél év telt el, amióta teljesen megváltozott minden, és ilyen elcseszett lett az életük. Kopogott az ajtón, és amikor másodszori próbálkozásra sem történt semmi lassan lenyomta a kilincset. Ethan természetesen nem zárta be az ajtót. Sosem tette, még akkor sem, amikor a mágneskártya nélkül is könnyen be lehetett jutni. Damiano szerette azt hinni, hogy miatta hagyja nyitva.
Amikor belépett a szobába, ráfordította a kulcsot a zárban, és a szeme azonnal a fiú nyúlánk alakját kereste. Ethan az ágyon hasalt, az állát a könyökére támasztott kezeivel tartotta, és a haja sötét függönyként takarta el az arcát. Valószínűleg ezért nem vette észre. És biztosan zenét hallgatott. Damiano hangtalanul osont az ágyig, aztán gyorsan feltérdelt a matracra, és belemarkolt a fiú hajába, aztán a csuklója köré tekerte a vastag loboncot. Ethan érdektelen arckifejezéssel nézett rá, és az sem hatotta meg, amikor Damiano hátrahúzta a fejét. Mintha meg sem lepődött volna, hogy már nincs egyedül a szobában. Damianot csak az bosszantotta, hogy nem tudta leolvasni az arcáról, örül-e ennek, vagy inkább dühös.
– Mi lenne, ha egy őrült rajongó lennék? Nyitva az ajtó, könnyedén betörhettem volna – duruzsolta a fiú arcába, aki csak felvonta a szemöldökét, és a telefonjára pillantott. Hát persze, valószínűleg semmit sem hallott. Damiano bosszúsan felsóhajtott, kiengedte az ujjai közül a selymes tincseket, és lehuppant a hátára, közel Ethan testéhez, amit csak a félig kigombolt fodros, hófehér inge, és a szűk fehér alsónadrágja takart. Közben próbált nem arra gondolni, hogy Ethan nyakán mennyire kívánatosan feszült meg az ín.
Aztán elkezdődött a várakozás. Ethan képes volt órákig kelletni magát, sosem adta könnyen, amire mindkettejüknek annyira nagyon szüksége volt. Úgy viselkedett, mint egy kis szűz, akit körbe kellett udvarolni. Damiano még nem döntötte el, hogy ezt gyűlölte vagy imádta benne. Most is úgy tett, mintha még mindig egyedül lenne. A telefonját nyomkodta, üzenetet pötyögött valakinek, és a válaszon elmosolyodott. Damianoban ilyenkor mindig feléledt a késztetés, mintha újra az utcán zenélnének, és valamivel fel kellene magára hívni az arra járók figyelmét.
Fészkelődött egy kicsit az ágyon, aztán Ethan felé fordul, a füle mögé simította a haját, és elvette az egyik fülesét. Led Zeppelinre, Metallicára, vagy bármi hasonlóra számított, de helyette egy lágy dallamot hallott, egy különleges női hanggal kiegészítve.
 „For our love is a ghost that the others can't see
It's a danger
Every shade of us you fade down to keep
Them in the dark on who we are
Oh what you do to me
This love is gonna be the death of me
It's a danger
Cause our love is a ghost that the others can't see”
A karja azonnal libabőrös lett. Hallotta már a dalt, de nem emlékezett az előadóra. Maga elé húzta Ethan telefonját, aki érdektelenül pillantott felé, aztán lefényképezte a zenelejátszó képernyőjét, és üzenetben elküldte magának a fotót. Amikor vége lett a dalnak, szerette volna újra meghallgatni, de Ethan kegyetlenül elvette tőle a fülest, és a készülékkel együtt az éjjeliszekrényre tette, aztán átfordult ő is a hátára. 
– Miért vagy itt, Damiano? – kérdezte a mély hang halkan. – Biztos vagyok benne, hogy nem zenét hallgatni jöttél.
Damiano tekintete elkalandozott Ethan testén oda, ahol az ing felcsúszott, és szabadon hagyta a fiú hasát, a kreol bőrével, és az édes szőrcsíkkal, ami az alsója alá tartott. Most kivételesen nem gyantáztatta le, amiért Damiano nagyon hálás volt. Annyira a hatása alá került, hogy majdnem elmulasztotta, amikor Ethan farka megrándult az alsó alatt.
– Miért játsszuk ezt mindig? – nevetett fel Damiano. – Pontosan tudod, hogy mit akarok. Ahogy én is tudom, hogy mit akarsz.
– Nem találtál mást, akivel dughatsz? – kérdezte Ethan unottan, ahogy a behajlított kezeit a feje alá tette.
– Csak azért, mert nem kerestem – húzta el a száját Damiano. Utálta a gondolatot, de kár volt tagadni, hogy könyörögni fog, ha szükséges. Elég volt egy zárható szoba, kettesben Ethan-nel, és máris teljesen kifordult magából.
Ethan szigorúan összeszorított ajkakkal nézte Damianot. A szemöldöke között még egy kis ránc is megjelent, de Damiano ismerte, és tudta, hogy nem haragszik rá, hanem gondolkodik valamin. Ez volt az első dolog, amit azon az estén biztosan le tudott olvasni a fiú arcáról. 
Ethan felé fordult, és végigsimította az arcát a kezével. Damiano ismerte az érzést, ahogy a bőrkeményedések végigcsúsznak az arcán, és észrevette, hogy egy tapasz még mindig a fiú egyik ujja köré volt tekerve. Mégsem vágyott kecses és puha női ujjakra, csakis Ethanét akarta a testén… a testében. Nyöszörögve élvezte a gyengéd kényeztetést, de amikor Ethan a nyaka köré fonta a kezét, teljesen elakadt a hangja. 
– Ittál – jelentette ki Ethan, miközben a tekintetét mélyen Damianoéba fúrta. Ő még nem mosta le a sminkjét, a szemeit elfüstösítette a fekete festék, és itt-ott csillámok villantak a szemhéján és szemzugában. Damiano hirtelen meztelenek érezte magát mellette, pedig még mindig rajta voltak a felkapott ruhák. – Hiába zuhanyoztál le és mostál fogat, mégis látom a tekintetedben.
Damiano nyelt egyet, ami kicsit nehezebben ment a kéjes szorítással a nyakán.
– Nem vagyok részeg – nyögte ki, és a kezét Ethan derekára simította. Ha a fiúnak volt joga megérinteni őt, akkor neki is. – Anyuci – tette hozzá elvigyorodva.
Ethan ajkai is mosolyra húzódtak, kivillantva a kusza fogait. Még ezzel a kis tökéletlenséggel is tökéletes volt Damiano szemében. 
– Ne hozd szóba anyámat, miközben itt kelleted magad – engedte el őt Ethan, de azért a bordái közé bökött a mutatóujjával. – Ital nélkül lennél olyan bátor, hogy megjelenj a szobámban azzal a szándékkal, hogy együtt legyünk? – kérdezte Ethan szemtelenül.
Damiano nyelvén már ott volt, hogy hogyne, ő aztán messze áll a beszari fogalmától, de aztán jobban átgondolta a kérdést, és rájött, hogy Ethan rátapintott a lényegre. Zavartan elmosolyodott, de nem nézett a másik szemébe. 
– Szóval erről van szó – próbálta elterelni a témát, mert esze ágában sem volt komolyan válaszolni. Helyette inkább átemelte az egyik lábát Ethan öle fölött, a feje két oldalán megtámaszkodott az ágy támlájában, aztán a fiú felé hajolt. – I'm beggin', beggin' you. So, put your loving hand out, baby – énekelte rekedten, mert angolul könyörögni talán nem olyan kellemetlen, mint az anyanyelvükön. A csípőjét lassú nyolcasokban ringatta, egészen addig, amíg Ethan a derekára nem szorította két oldalról a kezeit.
– Ha nem lennél ennyire átkozottul szexi, ez az egész nagyon-nagyon kínos lenne – susogta Ethan, és amikor Damiano önkéntelenül hajolt volna le a szájára, újabb ellenállásba ütközött. Ethan elfordította a fejét, és ha ez nem lenne elég, még el is tolta magától, hogy biztosra menjen. Damiano sírni tudott volna a frusztráltságtól. Olyan közel volt már… az arcán érezte a fiú leheletét, látta a szemeiben a tüzet, ami az övét tükrözte, és mégis…
– Nem vagy hozzászokva, hogy nem kapsz meg valakit azonnal? – kérdezte Ethan, de a kérdés költői volt, mert ahelyett, hogy a válaszra várt volna, a saját ágyéka felé intett a fejével.
Damiano éhesen mászott lejjebb, és egy pillanatra átfutott a gondolatain, hogy úgy viselkedik, mint egy ribanc, de gyorsan lerázta magáról a negatív gondolatokat. Úgy bontotta ki Ethant az alsójából, mint a karácsonyi ajándékot, és amikor felnézett rá, még mindig a szigorú tekintetű fiúval találta szemben magát. Damianoban feltámadt a bizonyítási vágy. Azt akarta, hogy Ethan az eszét vessze, miközben leszopja, éppen ezért az elején visszafogta magát. Ethan folyton hosszú előjátékokkal üldözi a szakadék peremére, és úgy gondolta, hogy most lemásolja ezt, akármennyire is türelmetlen. Kezdésnek csak a nyelvét használta, aztán bevetette az ajkait, de csak puhán, lélegzetfinoman fonta a kemény férfiasság köré. Ethan farka csodásan nézett ki, ahogy a nyálától csillogott, és itt elveszett a türelme. Damiano pedig egyre kétségbeesettebben próbálta a torkára engedni. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor Ethan a fejét a plafon felé fordította, és kontrollálhatatlanul felnyögött. Végre megérezte a masszírozó ujjakat a fején, a hajába tépve, és már tudta, hogy jó úton jár. Ethan előre hajolt, a haja árnyékot vetett az arcára, és lihegve néztek egymásra. A fiú pontosan úgy nézett ki a selyemingben, sminkkel, mintha egy 19. századi festményről mászott volna le. 
– Meg akarlak dugni – mondta végre ki, amitől hatalmas mosoly terült el Damiano arcán, és már mászott is, hogy a hasára forduljon. – Van nálad gumi? – Damiano megállt a mozdulatban, összevonta a szemöldökét és megcsóválta a fejét. – Idejöttél, hogy keféljünk, és nem hoztál óvszert?
Pontosan ez történt. Annyira azzal volt elfoglalva, hogy elkészüljön, és újra láthassa a fiút, hogy teljesen elfeledkezett erről a kis apróságról.
– Basszus. A picsába – dünnyögte magában Damiano, miközben a saját hajába túrt, és hátrasimította a tincseit. Az ágyon ült, a térdeit felhúzta az álla alá, és azon gondolkodott, most mi tévők legyenek. – Lemehetek, de nem emlékszem, hogy raktam volna a táskámba.
– Néha kibaszottul szétszórt vagy – dorgálta meg Ethan az orra alatt morogva.
– Te is felnőtt férfi vagy. Mi a francért nincs nálad? – vágott vissza Damiano frusztráltan.
– Egy kicsit szolidabb a szexuális életem, mint neked – mondta Ethan felháborodva. – Amire elhasználnék egy dobozzal, lejárna a szavatossága.
– Miért nem jössz át, ha szexelni van kedved?
– Mert én nem vagyok te! – fakadt ki Ethan. Damiannak talán meg kellett volna sértődnie ezen, de helyette gondolkodás nélkül tapadt a puha ajkakra, és húzta le magára a fiú masszív testét. Szerencsére Ethan nem küzdött tovább. Egy hosszú sóhajjal ereszkedett Damiano lábai közé.
– Ősszel voltam vizsgálaton, és azóta csak gumival – dünnyögte Damiano, miközben már tépte le magáról a melegítőt, ami alatt nem viselt semmit. – Mi a helyzet veled?
– Lassan egy éve nem voltam senkivel rajtad kívül – felelte Ethan. Damiano torka összeszorult valami megmagyarázhatatlan ok miatt, és a lepkék belülről kezdték csiklandozni a hasát. Lélegzetvisszafojtva nézték egymást, ki tudja, meddig. Elveszítették az időérzéküket, és amikor Ethan végre megmozdult, Damiano hálásan felsóhajtott.
– Mindketten rendben vagyunk, nem lesz gond – motyogta Damiano. A hangja reszelős volt, és nem csak a vágy miatt. Megint megpróbált a hasára fordulni, de Ethan lenyomta a csípőjét, hogy ne tudjon mozdulni, aztán szétgombolta a saját ingét, és a fehér selyem lassan levitorlázott az ágy mellé.
– Várj egy kicsit – kérte őt, miközben csókokkal, kis harapásokkal és nyalintásokkal halmozta el a mellkasát, a hasát, és a combjait. Utána Damiano farkát a kezébe vette, és lusta, gyengéd mozdulatokkal kényeztette. Pont úgy, hogy képtelen legyen elélvezni, de végig remegjen és nyöszörögjön. Ethan másik keze először Damiano golyóit kényeztették, aztán lecsúsztak a bejáratához.
– Síkosítód van, ugye? – kérdezte Damiano a lepedőbe markolva, amikor Ethan benyálazta az egyik ujját, és óvatosan betolta az első ujjpercig. Ethan bólintott a lábai között, és a fejével az éjjeliszekrényre tett kis táska felé intett. – Persze, hogy van síkosítód – vigyorodott el Damiano. – Mikor vallod be, hogy arra vágysz, megdugjalak? – kérdezte szemtelenül.
Ethan az arcát a combjába fúrta, és Damiano csak nevetett, még akkor is, amikor az az egyetlen ujj még beljebb furakodott. 
– Egy kicsit fogd be, és add ide a síkosítót – utasította Ethan. Damiano örömmel teljesítette a kérést, mert ez biztosan azt jelentette, hogy már csak néhány perc, és…
– Órákig tudnálak ujjazni – dünnyögte Ethan a hasába, miközben az egyik kezével simogatta, a másikkal pedig előkészítette, egy jó adag síkosítót bevetve.
– Nem érünk rá, holnap korán kell kelnünk – felelte Damiano összevont szemöldökkel, behunyt szemekkel.
– Ezért akarsz sürgetni, ugye? Hogy a szépítő alvásod el ne maradjon? – gúnyolódott Ethan gonoszul vigyorogva.
– Arra nincs szükségem, így is tökéletes vagyok – vágott vissza Damiano, és fél szemmel nézte Ethant, aki egészen elképesztő dolgokat művelt vele. Behajlította az ujjait, és Damiano végre elhalkult. Hangtalanul nyitotta szét az ajkait, a háta megfeszült, és az ujjai a másik fiú hajába siklottak.
– Végre megvagy – mosolygott Ethan elégedetten, amikor Damiano kétségbeesetten, óriásira tágult szemekkel nézett rá. – Shh, nyugalom, mindent megkapsz, amit szeretnél, ígérem.
Fogadni mert volna, hogy a mindenbe egészen biztosan beletartozik a fiú farka is, és ez földöntúli elégedettséggel töltötte el. Ethan utána már nem kínozta sokáig, Damianonak mégis úgy tűnt, mintha órákig tartaná a határon. Próbált másra összpontosítani, arra, hogy Ethan haja csiklandozza a hasát, a combját, de nem volt semmi, ami el tudta volna terelni a figyelmét. Ha becsukta a szemét, túl sok volt. Ha kinyitotta, azt látta, hogy a világ legszexibb fiúja támaszkodik felette, és már három ujja benne van, de nem elég. Ez sosem elég, akármennyire jó. 
Aztán egy váratlan pillanatban eltűntek az ujjak. Damiano lassan nyitotta ki a szemét, mert egy kicsit attól rettegett, hogy az egész csak álom volt. De nem, az égieknek hála. Ethan még mindig mellette térdelt, teljes, tökéletes valójában, és megfeszültek az izmai, amikor felnyúlt, hogy a hajgumival összefogja a haját egy kontyba a feje tetején. Damiano tudta, hogy ez mit jelent, és remegő tagokkal fordult a hasára. Amikor besüllyedt mellette a matrac, egy kis nyöszörgéshez hasonló hangot adott ki.
– Minden rendben? – bújt a füléhez Ethan, miközben a térdével szétnyomta Damiano lábait. A farka a fenekéhez nyomódott, de még mindig nem volt jó helyen…
– Én… igen, jól vagyok, csak... – hadarta kifulladva. – Csak annyira hiányzol. Mindig hiányzol.
– Nem értelek. Egész nap együtt vagyunk – felelte Ethan őszintén összezavarodva. Amikor Damiano nem válaszolt, beillesztette a farka hegyét, és óvatosan, gondoskodón nyomult egyre beljebb. Damiano elveszett. Sosem volt még együtt senkivel gumi nélkül, és a különbség érezhetőbb volt, mint gondolta. Az első behatolásnál forró bőr csúszott forró bőrön, néha teljesen lelassulva, aztán begyorsulva. Az égő érzés egy kicsit talán tovább tartott, de Ethan nem siettetett semmit. Megállt, és Damiano vállába harapott, hogy tompítson egy hangos nyögést, aztán remegve fújta ki a levegőt a nyakára.
– Te jó ég, ezt… ezt nem fogom sokáig bírni – suttogta hitetlenkedve, aztán Damiano kezéért nyúlt, és összefonta az ujjaikat a feje mellett.
Damiano képtelen volt megszólalni, mert összeszorult a torka. A fejét oldalra fordítva csak nézte, ahogy Ethan keze szorítja az övét. Mindkettejük körme feketére volt festve, és itt-ott már lekopott. Annyira hasonlóak voltak ők ketten, és mégis teljesen mások. 
Ethan mozogni kezdett, és a síkosító maszatossá tette a combjaikat. Damiano csak arra tudott gondolni, hogy Ethan vigyázni akar rá. Sosem bízta a véletlenre, mindig megduplázta a síkosító mennyiségét, és az előjátékra szükséges időt. Damiano senkivel nem érezte magát annyira biztonságban, mint vele. Tudta, hogy Ethan nem fog róla videót vagy fotót készíteni, miközben teljesen kiszolgáltatottan, meztelenül fekszik az ágyon. Hogy Ethan végig odafigyel rá, és nem kényszeríti olyan dolgokra, amit ő nem akar. 
– Itt vagy velem? – kérdezte Ethan.
Damiano válasz helyett közelebb húzta magához a fiú kezét, és egy kicsit a csuklójába harapott. Amikor már ennyire egymásba merültek, minden megváltozott. Damiano már nem tudott és nem szeretett beszélni, Ethan viszont átvette az irányítást. Tökéletes volt így, mert szavak nélkül is értették, mit akar a másik. Ethan már a harapásból tudta, hogy gyorsíthat, de előtte elengedte Damiano kezét, felhúzta a csípőjét, hogy egy párnát a hasa alá csúsztathasson, és még jobban széttolta a lábait. Damiano biztos volt benne, hogy így könnyen a csúcsra fog jutni, és ezt csak tetézte, amikor Ethan tenyere csattant a hátsóján. Ritkán csinálták ezt, és éppen ezért volt annyira különleges és lehengerlő. Ethan leginkább akkor vetette be, amikor azt érezte, hogy a másik elveszik a gondolataiban. Damiano felhördült, a lábai remegni kezdtek, az izmai összerándultak, és valószínűleg ez utóbbi volt az oka Ethan káromkodásának is. Aztán egy kis gyengéd simogatás, és egy újabb csattanás, amit még néhány követett. Amikor Ethan újra mozogni kezdett, és a csípőcsontja nekicsapódott a fenekének, Damiano kipirult bőre elég érzékeny volt, hogy felszisszenjen. Szerencsére Ethan tisztában volt vele, hogy ez nem rossz dolog, sőt. Belemarkolt Damiano derekába, hogy biztosan rajta maradjanak az együttlétük nyomai. 
Hamar vége lett. Damiano az ágyneműbe fúrta az arcát, de az orgazmusa annyira elveszett a nyögései között, hogy Ethan csak akkor jött rá, amikor később hasa és a matrac közé csúsztatta a kezét. Damiano így már kicsit tisztább fejjel tudott figyelni Ethanre. Talán két perc telt el, aztán ő is követte, és még időben húzódott ki, hogy a fenekére is jusson a magjából. Damiano kicsit összerezzent a meglepetéstől, amikor Ethan újra belé hatolt, de nem tartott sokáig, mert a fiú fájdalmasan nyöszörögve azonnal ki is húzódott.
– Mit művelsz? – nézett a válla fölött hátra, a könyökén támaszkodva.
– Ez a pornófilmekben működik – magyarázta Ethan fájdalmas arccal, amitől Damianonak nevetnie kellett.
– El kell, hogy keserítselek, de a való életben egy kicsit minden máshogy történik – oktatta ki Damiano. Feltámaszkodott, hogy megforduljon, de Ethan visszanyomta a matracra.
– Maradj még így. Nézni akarlak – mondta neki a sarkain ülve. – Kibaszott szexi a kipirult bőröd a fehér cseppekkel.
Damiano kihúzta maga alól az eláztatott párnát, és ledobta a földre, aztán mosolyogva lazult el a matracon. Úgy érezte, el tudna aludni. Ethan pillepuha csókjai a nyakán álmosítóak voltak, ahogy a gyengéd gondoskodás is, amikor egy törölközővel letörölgette őt. 
– Durva voltam? – kérdezte Ethan alig hallhatóan, Damiano oldalához bújva.
– Imádtam – biztosította Damiano egy ásítás kíséretében. Ethan magukra húzta a takarót, aztán a tenyerét a derekára fektette, és simogatni kezdte. Damiano egyre jobban elálmosodott. – Néha olyan, mintha szeretkeznénk – mondta lassan.
– Túlgondolod, túl sokat gondolkozol – felelte Ethan egy kis szünet után.
– Valószínűleg – egyezett bele Damiano, mert túl fáradt volt vitázni. Aztán kinyitotta a szemét, és szembetalálta magát azzal a sötét tekintettel, ami olyan sokat jelentett neki. – Bontsd ki a hajad.
– Miért? – kérdezte Ethan, de már nyúlt is, hogy kivegye a hajgumit.
– El akarok benne bújni a világ elől – mondta Damiano. – Csak reggelig.
Utána még percekig csókolóztak Ethan hajának takarásában, egészen addig, amíg elnyomta őket az álom.

***

Damiano ébredt fel előbb, amikor a reggeli nap sugarai utat találtak a sötétítő réseinél. Ethan a hasán feküdt, és az arcát felé fordította, de alig látott belőle valamit, mert teljesen eltakarta a haja. Azt viszont észrevette, hogy a sminkjét nem kímélte az együtt töltött éjszakájuk. Damiano koszosnak érezte magát, és biztosan az is volt, de ez sokkal kevésbé zavarta, mint azt gondolta volna. Nem tudta elképzelni, hogy bárki belé élvezzen, már a gondolattól kirázta a hideg, de valamilyen furcsa oknál fogva nem zavarta, hogy Ethan ondója a lepedőre folyik, miközben felül az ágyon. Talán azért, mert a fiú olyan volt neki, mintha a családja lenne… egy nagyon-nagyon jó barát. Mert ugye a barátok sokat szexelnek gumi nélkül. Minden bizonnyal… Nem akart fennakadni ezen, mert Ethannek igaza volt. Túl sokat gondolkodik. 
Megnézte az órát a telefonján, és örömmel vette tudomásul, hogy szerencsére még több, mint két órájuk volt, amíg el kell hagyniuk a szobákat. Két órába nagyon sok minden belefér. Újra Ethan alvó alakjára pillantott. Igen, két óra bőven sok a kellemetlen pillanatokra, amik azonnal elkezdődnek, ha a másik fiú is felébred. Talán le kellett volna lépnie, ahogy eddig minden reggel csinálta, csakhogy azonnal szüksége volt egy zuhanyra. Kizárt, hogy tud olyan halk lenni, hogy Ethan átaludja az egészet, de csak megoldják valahogy: zuhany után egymásra mosolyognak, és Damiano szó nélkül kisétál a szobaajtón. Ezért bezárkózott a fürdőbe a cuccaival, és amilyen gyorsan csak lehetséges, lesikálta magát. Amikor meglátta a szálloda fóliába csomagolt kis fogkeféjét, nem tudott ellenállni. Lehet, hogy Ethan megöli, amiért elhasználja az övét, bár attól, hogy óvszert nem szokott magánál hordani, még könnyen elképzelhető, hogy fogkefét csomagolt magának. Közben fél kézzel a telefonját böngészte, mert képtelen volt egy helyben álldogálni fogmosás közben. Bedugta a fülesét, és rákeresett arra a dalra, amit előző este elküldött magának. Arra a dalra, amit Ethan hallgatott az ágyban. Közben végzett a fogmosással, kiöblítette a száját, és nekidőlt az ajtónak, miközben tovább hallgatta a zenét. Már tudta, honnan volt ismerős.

***

Damiano a klub VIP részlegében terpeszkedett egy puha bőrkanapén. A lába zsibbadt, mert legalább egy órája ült már a combján egy lány, miközben koktélokat iszogattak és vízipipáztak. Azt hitte, hogy jó móka lesz magával vinni Ethant, de a hosszú hajú fiú csak ült velük szemben, és a telefonját nyomkodta, mintha unatkozna. Valójában akkor csinálta ezt, amikor egyedül érezte magát.
– Sokkal viccesebb lett volna, ha Vic-et vagy Thomast csempészem be magammal – jegyezte meg, és valamit súgott a lány fülébe, aki vigyorogva felállt és átsétált Ethan oldalára.
– Ragaszkodtál hozzá, hogy veled jöjjek – felelte a fiú, és közben gyanakvóan nézett a lányra maga mellett. – Amúgy is, nemsokára betöltöm a tizenhatot, és nem kell többet becsempészned.
A lány erre azonnal felkapta a fejét, és kérdőn nézett Damianora.
– Ne is foglalkozz vele, hülyéskedik. Nemsokára tizennyolc lesz, csak szereti játszani a hülye gyereket – mondta Damiano, és rosszallóan nézett Ethanre. Nem értette a fiút. Ő csak egy jó éjszakát akart neki szerezni, egyfajta béke ajándéknak, miután a héten alaposan összekaptak valamin.
– Ha nem akartok tőlem semmit, akkor én lelépnék – mondta a lány. Úgy tűnt, mint aki nem is tudja már, melyiküknek higgyen. Azonban mielőtt felállhatott volna a kanapéról, Ethan elkapta a csuklóját, a füléhez hajolt, és valamit suttogott neki. Akármi is volt az, a lány boldogan elmosolyodott, és egy puszit nyomott Ethan arcára, mielőtt magukra hagyta őket. Damianot sokáig furdalta a kíváncsiság, mert nem hallotta a zenétől, hogy Ethan mivel derítette ilyen jókedvre a lányt, de sosem kérdezte meg tőle.
– Mondd csak, Ethan – hajolt át az asztal felett Damiano. – Elrontottam? Egy fiút kellett volna hoznom?
Ethan fáradtan dörzsölte meg a szemeit. Szerencsére nem volt kifestve, mert különben nagy rongálást végzett volna a durva mozdulatokkal.
– Részeg vagy, Damiano. Ha nem lennél az, nem kérdeznél ilyen hülyeségeket.
– Miből gondolod?
– Tudod, hogy nincs szükségem arra, hogy a kerítőt játszd.
– De mi van, ha nézni akartalak titeket? – kérdezte provokálón Damiano, mindenféle komolyabb megfontolás nélkül, mert vissza akart valamivel vágni… kétségbeesetten érzelmeket akart kicsikarni Ethanből.
Először azt hitte, hogy nem járt sikerrel, mert Ethan néha egy kibaszott szürke szikla. Hideg, kemény és érzelemmentes. Főleg, ha megmakacsolja magát. 
Ethan először csak nézett maga elé, mint egy élettelen baba a teljesen szimmetrikus arcával, a sötét szemeivel és a gyönyörű hajával. Damiano meg őt nézte, és lélegezni is elfelejtett valamiért. A háttérben egy furcsa, alternatív zene szólt, az énekesnő hangja szinte kísértően törte meg a csöndet. Aztán Ethan felpattant a helyéről. Damiano már készült, hogy utána rohanjon, de legnagyobb meglepetésére a fiú elé lépett, lehajolt, és durván szájon csókolta őt. Nem úgy, mint barátként már sokszor. Ebben a csókban sokkal több volt, csupa nyelv, Ethan füstös íze, a lélegzetük összekeveredése...
– Nem kell félned – mondta Ethan, miután mélyen beszívta a levegőt, mintha örökké emlékezni akarna Damiano illatára.

***
Damiano sokáig nem tudta, miért mondta azt neki Ethan, hogy nem kell félnie. De ott, akkor, Ethan szállodai szobájának a fürdőjében, ahogy azt a dalt hallgatta, ami akkor szólt, amikor a dolgok bonyolulttá váltak kettejük között… már értette. Hogyne értette volna, amikor már csupán a tudattól száguldozni kezdett a szíve. Ő volt az, akinek mindig bátorságra volt szüksége, ha már fizikai tüneteket okozott neki Ethan hiánya. És ezt a bátorságot az alkoholban találta meg. És ha már eléggé felszabadult volt, kétségbeesetten rohant Ethanhöz. 
„Nem kell félned” – hallotta újra a fejében Ethan lágy, dünnyögő hangját. Vett néhány mély lélegzetet, és próbálta lenyugtatni magát. Mivel józan volt, ki akart rohanni a szobából, elbújni a saját legmélyebb vágya elől. Elbújni Ethan elől. 
Amikor kopogtattak az ajtón, szinte a füle mellett, újra megugrott a pulzusa.
– Damiano, szeretnék bejutni a fürdőmbe, mielőtt összehugyozom magam – mondta Ethan frusztráltan. Damiano elnevette magát a helyzet abszurditásán. Hirtelen elmúlt minden rossz érzése, és fülig érő szájjal nyitotta ki az ajtót.
– Milyen romantikus – vetette oda Ethannek, aki úgy nézett rá, mintha más bolygóról származna. A hosszú hajú fiú csak megcsóválta a fejét, és azonnal a WC-csészéhez lépett.
– Egyáltalán mit keresel még itt? – kérdezte később, amikor már kezet mosott. Damiano nem mozdult el mellőle, a haját próbálta beállítani a tükörben, még akkor is, amikor Ethan a fogát mosta, és a csípőjével lökdöste arrébb a mosdótól.
– Egyszer, régen azt mondtad nekem, hogy nem kell félnem. Úgy döntöttem, mától bátor leszek – dobta le a bombát Damiano. A tekintetük összetalálkozott a fürdő tükrében. Ethan haja kócos volt, és itt-ott behullámosodott az alvástól. A szemei alatt teljesen lefolyt a sötét festék, és az arca több helyen is fénylett a csillámportól. – Úgy nézel ki, mint egy elcseszett vámpír – vigyorodott el Damiano, de még mindig nem tudták elszakítani a pillantásukat egymásról. Lassan a vattakorongok felé nyúlt, elvett egyet, és benedvesítette sminklemosóval. – Segítek – mondta Ethannek, és a fiú álla alá nyúlva fordította az arcát maga felé. – Emlékszel, mit mondtál annak a lánynak akkor, két éve? – kérdezte, mert mindig is kíváncsi volt rá. Legnagyobb meglepetésére Ethan bólintott.
– Pontosan emlékszem rá – mondta, és hagyta, hogy Damiano lágyan törölgesse az arcát. – Azt mondtam neki, hogy gyönyörű. Meg azt, hogy ne vegye magára, de egyetlen ember van ott, aki érdekel, és az nem ő. – Damiano beleharapott az alsó ajkába, és tovább folytatta a műveletet. Már a harmadik vattapamacsnál járt. – Igazad van, talán, néha tényleg szeretkezünk – fűzte hozzá Ethan, és édesen összecsücsörítette az ajkait, miközben elgondolkodott.
– Talán… néha… – vigyorgott sejtelmesen Damiano, és a negyedik vattapamacsot is a kukába dobta, aztán megbökte Ethan oldalát. – Végeztünk.
– Én még nem végeztem veled – mondta Ethan, és Damiano lábai közé lépett, ezzel teljesen a mosdónak szorítva őt. – Ha jól láttam, legalább egy óránk van még.
– Mit szeretnél? – játszotta Damiano az ártatlant. Még egy picit furcsa volt józanul játszani a csábítót, de kétségkívül élvezte a helyzetet.
– Esetleg, talán… szeretkezhetnénk – dünnyögte a szavakat az ajkaira Ethan, Damiano pedig boldogan felsóhajtott.

VÉGE

3 megjegyzés:

BezTina írta...

Szia! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam!

HDawn írta...

Kedves BezTina!

Én köszönöm, hogy olvastad <3

Gyö írta...

Ajjjjjjj.....na jó. Az utolsó sorokkal kibékítettél. 🥰🥰🥰
A mi kis romantikus, mocskos 😜lelkünk megkapta a maga táplálékát. Természetese csavarokkal átitatva.

Ezer, meg ezer gondolatom van olvasás közben, de olyan megelégedetségi köd szállt az agyamra a végére...elsodorta őket a cunami.😁

De köszönöm, ez egy nagy csata volt nekünk olvasóknak és a fiúknak is egyaránt.

Ismételten csak köszönni tudom az újabb kalandot. Remélem visszatérnek még gyötörni minket, nagyon élvezetes volt.

Nem titok imádom Larry párosunkat, minden formában, de most ez egy kis változatosság volt...ami nagyon jólesett...és hát még több hosszú......haj.😁😉😁

😘😘😘