2022. október 2., vasárnap

Szelídíts meg! - 22. Egy lépés előre...

Sziasztok! 9, majdnem 10 hónap telt el, hogy frissítettem ezt a sztorit, és talán még nem rázódtam vissza teljesen az írásba, de lassan alakul a dolog :) Tudom, hogy sokan vártátok...  nekem is nagyon hiányzott cica Louis, és reménytelenül szerelmes Harry. Jó olvasást kívánok nektek, és jelezzetek, ha itt vagytok még :) ❤️

Louis nem tudott elaludni. Már késő lehetett, és legalább két órán keresztül forgolódott az ágyban, amire belátta, hogy ez nem fog menni. Lassan kicsusszant a takaró alól, vigyázva arra, nehogy felébressze Harryt. Mielőtt odakint leült a konyhaszékre, kitárta az ablakot, mert úgy érezte, hogy szüksége van egy kis friss levegőre, hátha akkor a gondolatai is kitisztulnak. Nem csoda, hogy nem tudott elaludni, hiszen még éjfél sem volt, Harry ennek ellenére már két órája kidőlt, és azóta meg sem mozdult a takaró alatt. Louis az együttlétük közben érezte, hogy a fiú bőre alatt erősebben kirajzolódnak a csontok, mint mielőtt a támadás történt, és a fáradtság is biztosan arra volt visszavezethető, hogy Harry nem volt még teljesen jól. Viszont azt, hogy mennyire kiakadt amiatt, ami történt – pontosabban ami nem történt meg-, azt nem lehetett a támadásra fogni. Louis egy nagyot sóhajtva temette az arcát a kezébe. Elcseszte. Megint nagyon-nagyon elcseszte, de most volt az első alkalom, amikor ennyire bánta. Az önsajnálatát a telefonja pittyegése szakította meg. Teagan írt neki egy üzenetet, amit azonnal meg is nyitott.
“Harry már veled van?”
Louis ahelyett, hogy bepötyögte volna a választ, inkább felhívta a lányt. Talán mazochista volt, és úgy érezte, szüksége van egy alapos lecseszésre, mindenesetre azonnal tárcsázta a számot. 
– Szia, Louis! Azt hittem, már alszol – üdvözölte a lány.
– Ez az este nem éppen úgy alakult, ahogy terveztem – vágott bele rögtön a sűrűjébe, a hangját lehalkítva, hogy ne zavarja az ágyában alvó fiút. – Illetve… az eleje tökéletes volt, de aztán…
– Aztán bepánikoltál, és nem haraptad meg őt – fejezte be a lány csöppet sem meglepetten.
Louis elhúzta a száját, aztán a körmeit kezdte rágcsálni, és a lába idegesen járt az asztal alatt. A farkincájáról nem is beszélve, ami ütemesen nekicsapódott a hűtőnek. 
– Megint megbántottam Harryt. És nem tudom, meddig fogja szó nélkül tűrni, hogy folyton összetöröm a szívét – vallotta be a legnagyobb félelmét.
– Egyszer már elküldött melegebb éghajlatra – jegyezte meg Teagan. – De mondd csak, mitől félsz jobban… attól, hogy ha megteszed, és elköteleződsz mellette… vagy attól, hogy egyszer csak bejelenti, hogy nem akar többet látni?
Louis nem tudta, mit feleljen erre. Mindkét lehetőségtől félt, de teljesen különböző módon. 
– Ha elhagyna, abba valószínűleg belehalnék – jelentette ki egy kis gondolkodás után.
– És miért félsz a másik lehetőségtől?
– Ijesztő… nagyon ijesztő, hogy ennyire függök valakitől már anélkül, hogy megharaptam volna – vallotta be Louis halkan. – Itt voltál velem, amikor a földön vonaglottam, és azt hajtogattam, hogy Harryt akarom. Láttad, hogy mennyire kikészültem, és ha nem tudtál volna jobb belátásra bírni, a saját testi épségemet is kockáztattam volna.
– Most nem tennéd ugyanezt, Louis? – szólalt meg indulatosan Teagan. – Ha egy puskagolyó repülne Harry felé, nem ugranál elé?
Louis hallotta a torkában dobogó szíve egyre gyorsabb ütemét. Egy kicsit megijedt, mert pontosan tudta a választ. 
– Milyen ostoba kérdés ez? – háborodott fel elterelésként, mert érezte, hogy lassan minden fala lebomlik. Tudnia kellett volna, hogy ez a barátjánál, aki olyan jól ismeri, nem fog működni.
– Akkor is ott voltam, amikor eldöntötted, hogy behódolsz neki, hogy ezzel megmentsd. Louis Tomlinson, a nagy alfahím, akit senki sem kényszeríthet alulra – vágta rá Teagan gúnyosan. – Ezért nem értem, miért olyan nehéz válaszolnod erre a kérdésre.
– Nem mondtam, hogy nehéz rá válaszolni – felelte Louis vékony hangon.
– Akkor nem értem, miért beszélgetünk még erről. Hiszel a sorsban, Louis?
– Nem igazán – felelte a fiú, de kíváncsian várta, mire akar ezzel kilyukadni Teagan.
– Pedig kellene, mert éppen az ágyadban fekszik, és nagyon csalódott, hogy ennyire fogyatékos hibriddel sodorta össze az élet.
– Haha – jegyezte meg Louis kedvetlenül. – Telefonban bátran sértegetsz.
– Tudod, hogy élőben is megtenném – szúrta oda Teagan.
– Miért is vagyunk mi barátok? – tette fel Louis a költői kérdést.
– Mert igazából arra van szükséged, hogy valaki helyretegyen, ha úgy adódik, csak ezt sosem vallanád be.
Louis csak a szemeit forgatta, és igazán sajnálta, hogy a lány ezt nem látta.
– Most mennem kell.
– Ígérd meg, hogy megpróbálod helyrehozni!
– Jó éjt, Teagan! – válaszolta makacsul a fiú, aztán kinyomta a hívást. Vizet forralt, és csinált magának egy teát. Rá sosem hatott úgy a koffein, mint másokra, és fekete tea ide vagy oda, tökéletesen el tudott utána aludni.

***

Reggel Louis arra ébredt, hogy Harry mocorog mellette. Nem így tervezte, szeretett volna ő kelni hamarabb, hogy meglephesse a fiút egy finom reggelivel, de hát az éjszakai ébrenlét megtette a hatását. A szemei szúrtak, amikor megpróbálta kinyitni őket, mégis kényszerítette magát, mert pánikolni kezdett.
– Hová mész? – kérdezte rekedten, miközben felült az ágyban.
– Csak a mosdóba – felelte Harry legalább ugyanannyira elcseszett szexi, reggeli hangon. – Aludj még, hét óra sincs.
Louis visszadőlt a párnákra, de egészen addig követte a szemével a fiút, amíg az be nem zárta maga mögött az ajtót. Aztán amíg a fiú vissza nem tért, a plafont bámulta, és közben gondolatban próbálta megmenteni a kapcsolatukat. 
– Beszélnünk kéne – kezdte óvatosan, amikor Harry lefeküdt mellé az ágyba. Nem takarózott be, és ennek köszönhetően a szexuális vágy azonnal eluralkodott Louis testén. Ez most csak frusztrálttá tette a hibridet, ezért igyekezett róla tudomást sem venni.
– Túl korán van.
– Éjjel pánikrohamod volt.
Harry megforgatta a szemét, és kissé keserűen kuncogott.
– Nem mondod…
– Pánikrohamod volt, miközben szexeltünk – pontosított Louis. – Máskor könyörögtél azért, hogy benned maradjak a végéig, most pedig el akartál lökni magadtól. Ez azért van, mert…
Harry újra kuncogott, de ezúttal teljesen őszintén.
– Még mindig nehezen fejezed ki magad, ha az érzelmekről van szó – szúrta oda a fiú, és mosolyogva fordult a hibrid felé megtámasztott fejjel. – Tudod, hogy miért történt. Talán el is hinném, hogy fogalmad sincs, ha nem hallottam volna, hogy felhívtad Teagant teljesen kétségbeesve.
Louis ritkán pirult el pusztán egy beszélgetéstől, de Harrynek vigyorogva megállapította, hogy jól állt neki az enyhe zavar.
– Én nem… mármint nem azért…
– Nem kell magyarázkodnod – szólt közbe Harry. – Bár be kell valljam, imponál, hogy ilyen könnyen sikerült elakasztanom a szavad – kacsintott a hibridre, aztán lenézett az idegesen csapkodó farkincájára. – Nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad mellettem.
Louis lassan bólintott, de látszott, hogy gondolatban már messze jár. 
– Éjjel csalódtál bennem. Nem akarok neked csalódást okozni – mondta halkan, miközben a kezét lassan Harry kézfejére simította. Ahogy Harry ránézett, a tekintete azonnal beleveszett a kék szempárba, és elemi erővel tört rá a vágy, hogy közelebb legyen hozzá. Nem fogta vissza magát, lassan a rózsaszín ajkakra hajolt, és puhán megcsókolta. A hibrid felett támaszkodott, a homlokát a övéhez nyomta, és semmi mást nem csinált, csak beszívta az illatát.
– Sok minden történt az elmúlt időszakban – vallotta be Harry. – Megismertelek, teljesen beléd estem, később megtudtam, hogy félig én is hibrid vagyok. Aztán most ez a támadás, és a tudat, hogy nem lehetek veled, amikor szükséged van rám… egyszerűen érzékenyebb vagyok mindenre. Időbe telik, amíg feldolgozom ezeket. Valószínűleg ezért tört rám a pánikroham.
– És mert egy seggfej vagyok – vágott közbe Louis, és amikor Harry el akarta hallgattatni egy csókkal, megcsóválta a fejét. – Nem, ez is hozzátartozik az igazsághoz. Nehezen köteleződöm el.
– Kideríthetnénk ennek az okát – vetette fel az ötletet Harry. – Biztos van valami, amire esetleg még te sem gondoltál. Úgy érzem, megegyezhetünk abban, hogy te is szeretnéd, de mégis van valami…
– Még mindig nem tudom elfogadni, hogy nem vagyok ember – suttogta halkan Louis, mintha egy titkot árulna el. Aztán nyelt egyet, és folytatta. – Voltak olyan időszakok, amikor egyenesen utáltam, hogy az ösztöneimnek vagyok kiszolgáltatva.
Harry arca elkomorult, ahogy a saját kezébe vette a hibridét, és megszorította.
– Most, hogy így belegondolok, hatalmas szerencse, hogy kórházba kerültem. Hiba lett volna, ha megharapsz, amikor teljesen az ösztöneidre vagy utalva.
– Nem úgy értettem...– kezdett szabadkozni Louis, de Harry megcsóválta a fejét.
– Én sem. De azt akarom, hogy teljesen tiszta legyen a fejed, amikor megteszed.
– Szánalmas rám nézve, hogy te sokkal jobban el tudtad fogadni, ami vagy – húzta el a száját Louis. – Nekem több, mint húsz évem lett volna rá, mégsem sikerült. Te pár hónap alatt tökéletesen alkalmazkodtál.
– Mert te vezettél végig az egészen – mosolyodott el Harry. – Hatalmas könnyebbség, ahogy az is, hogy egyszer már alkalmazkodnom kellett. Még tini koromban, amikor rájöttem, hogy a fiúkhoz vonzódom. Megtanultam magam szeretni ezekkel együtt, és most küldetésemnek érzem, hogy segítsek neked ebben. Már többször utaltál rá, hogy félsz azoktól a helyzetektől, amikor ki vagy szolgáltatva az ösztöneid miatt. Ez teljesen normális, hiszen amikor először megtörtént, egy idegen kikötözött az ágyhoz, és megerőszakolt.
Louis arca grimaszba rándult Harry szavai miatt, és hiába voltak már a nyelvén a tiltakozó szavak, valahogy mégsem tudott megszólalni. Összeszorult a torka, és kétségbeesetten nyeldekelt, aztán amikor Harry magához húzta, megpróbálta eltolni a fiút, de nem volt elég erős. Legalábbis nem próbálkozott elég erősen. Az arcát hozzányomta Harry forró mellkasához, és rájött, hogy most nagyon könnyen el tudna gyengülni, de ha megtenné, addig sírna amíg nem marad könnye. 
– Bosszantó, hogy folyton egy érzelmi masszává változtatsz – panaszkodott Louis Harry mellkasába bújva. 
– Rád férnek a különböző érzelmek. Túl sokszor fújtál már rám – jegyezte meg Harry viccesen, Louis puha haját simogatva az ujjai között.
Louis felemelte a fejét, kivillantotta a fogait, és tettetett haraggal fújt a fiú felé. Harry persze egy pillanatig sem vette komolyan, csak ránevetett a hibridre, és alaposan összekócolta a haját.
– Ha már nem alszunk, csinálok valami reggelit kettőnknek – mondta, aztán kiugrott a paplan alól, és öltözködni kezdett. Louis meg sem mozdult, csak az ágyból figyelte őt, a farkincája idegesen csapkodott a takaró alatt, a farka meg… a farka újból életre kelt, miközben Harry a formás popsiját próbálta beletuszkolni a szűk nadrágjába. Mégsem tett semmit, csak nyelt egy nagyot, és megpróbálta elterelni a gondolatait. Most magát is meghazudtolva úgy érezte, nem az a megoldás, ha Harryt visszacibálja az ágyba, a hasára fekteti és megdugja. Ez a taktika már túl sokszor vallott kudarcot, és igaz, hogy rövid távon kielégítőbb volt, mint bármi más, de hosszabb távon csak felőrölte mindkettőjüket. Tudta, hogy Harry mondandójának nagyon is volt igazságalapja, csakhogy olyan bűntudatot érzett, amit azóta sem, hogy szinte kölyökként elvette Teagan szüzességét. Nem akarta teljesen felmenteni magát a felelősség alól. Képtelen volt rá, Harry bármennyire is igyekezett elvenni a történtek élét. Éjjel, amikor a fiú alatta feküdt, és kontrollálhatatlanul remegett, csak akkor látta igazán, hogy mennyire tönkretette őt. Louis torka újra összeszorult, csakhogy most nem maga miatt, hanem valaki miatt… akit kedvelt? Akibe szerelmes volt? De mit ér a szerelem, ha csak összezúz életeket, szíveket? Louis életében először érezte azt, hogy valaki sokkal jobbat érdemel nála.

**

– Nyilvánvalóan vannak, akiknek nem tetszik, amit csinálunk – mondta Teagan Harry kanapéjáról, amin szinte teljesen elfeküdt, miközben a lábait Louis ölében pihentette. – És most már van a kezünkben egy fegyver, amivel eldönthetjük a csatát – utalt a lány a kísérletek bizonyított meglétére, amikről dokumentációkat is talált.
– Igen, azt hiszem, ez mindent megváltoztathat – bólogatott Harry a fotelből, és újabb adag chipset tüntetett el a szájában. Louis csak maga elé meredt, és a lány talpát masszírozta. Szinte komikus volt, hogy Reese mennyire nyugodtan feküdt a két hibrid farkincája között. – De vannak olyanok, akik nem akarnak változást, és ezért bármire képesek. Óvatosnak kell lennünk, és ki kell találnunk egy tervet, hogy hogyan tudnám az egészet előadni a vezetésnek.
Louis összehúzta a szemöldökét, úgy kapta fel a fejét, és nézett Harryre, mintha abban a pillanatban riadt volna fel egy álomból.
– Miről beszélsz? – mordult Harryre.
– Vannak ismerőseim a kormányhivatalban… ők segíthetnek elérni, hogy a hibridek többé ne legyenek kirekesztve…
– Felejtsd el! – vetette oda Louis, aztán lelökte az öléből a lány lábát, és felpattant a kanapéról. Reese is ijedten kapta fel a fejét, pillanatok alatt oda lett a vasárnap délutáni nyugalom. – Csupán két hete, hogy majdnem megöltek, Harry!
– Ezúttal óvatosabbak leszünk – vonta meg a vállát Harry, mintha csak arról beszélne, hogyan tudná megakadályozni, hogy odaégesse a vacsorát. – Már tudjuk, milyen veszéllyel állunk szemben, és hogy bármire képesek.
– Éppen ezért kell kimaradnod az egészből – kötötte az ebet a karóhoz Louis. – Ha szerencsénk van, akkor még nem jöttek rá, hogy hibrid vagy.
– Sajnos az elég árulkodó, hogy nagyon hamar felépült – szúrta közbe Teagan. – Abba a sérülésbe egy átlagos ember könnyen belehalhatott volna.
Louis hisztérikusan felnevetett, és hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
– Kösz, ezzel igazán megnyugtattál, okostojás.
Teagan megforgatta a szemeit, és felült a kanapén.
– Tudjuk, mire lenne szükséged, hogy végre lenyugodj, de sajnos még mindig túl gyáva vagy hozzá – vágott vissza villámokat szóró szemekkel.
Harry óvatosan lerakta a chipses zacskót a dohányzóasztalra, és érezte, hogy az arcába tolul a vér. Nem tetszett neki a beszélgetés iránya, ráadásul úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, akinek elbeszélnek a feje felett, pedig pont róla van szó.
– Nincs szükségünk kibaszott pár tanácsadóra, Teagan! – hördült fel Louis.
– Akkor ne hívogass folyton, miután huszadszorra is összetöröd Harry szívét, és nem tudod, hogy tehetnéd meg nem történtté az elcseszett dolgaidat!
Louis a saját hajába tépve fordult az említett felé, aki próbálta magát minél kisebbre összehúzni a fotelben. Az ő arca is kipirosodott, de inkább a dühtől, mint a zavartól. Amikor eldőlt, hogy Harry nem fogja megcáfolni Teagan vádját, Louis viharos léptekkel indult az előszobába, és már húzta is a cipőjét. Fél perc múlva pedig becsapódott mögötte a bejárati ajtó. Harry csak akkor vette észre, hogy visszatartotta a levegőt, és végre ki tudta fújni magát. Fáradt volt, hirtelen fejfájás kezdte gyötörni, és attól tartott, hogy a frusztrációja hamarosan utat tör magának éppen úgy, mint Louis-nál.
– Ne haragudj – kért bocsánatot Teagan. – Sokszor belefolyok olyan dolgokba, amihez semmi közöm.
– Mivel Louis hozzád megy, hogy kiöntse a szívét, igenis van hozzá közöd – felelte Harry a tenyere mögül, amibe belesüllyesztette az arcát. – És segítségre van szükségem, mert még mindig kibaszott keveset tudok a hibridekről. Louis mostanában… rosszul van, és úgy érzem, én tehetek róla.
– Louis azért van rosszul, mert egy makacs fasz – szögezte le Teagan gondolkodás nélkül. – Be fog kattanni, ha nem lép tovább veled. A hibrid benne sokkal jobban ragaszkodik a te hibridedhez, mint azt el tudnád képzelni. Csakhogy ahhoz, hogy ez egészségesen működjön, a viselkedésének is tükröznie kellene ezt a ragaszkodást. Teljes harcban áll önmagával, és lenne egy tippem, hogy ki fog ebből vesztesként kikerülni.
– Nem akarom ráerőltetni magam – mondta Harry halkan. – És úgy éreztem, hogy sokat fejlődtünk, mikor kórházba kerültem, de aztán mégis… Nem feküdt le velem azóta, mintha félne, hogy újabb pánikroham jön rám szex közben – vallotta be Harry szemlesütve.
– Édesem – szakadt ki a lányból, miközben Harry elé térdelt. – Nem a te hibád.
– Tudom – szedte össze magát Harry, és még a torkát is megköszörülte, hogy határozottabbnak tűnjön. – Képes vagyok kezelni a helyzetet, ne aggódj – mosolygott a lányra biztatóan. – Louis, ha ez lehetséges, megtanított még kitartóbbnak lenni.
– Hát, azt elhiszem, hogy sok kitartásra van szükség mellette – mondta Teagan szemforgatva.

***

Louis nem volt sokáig oda. Teagan és Harry épphogy csak elkezdték csinálni a vacsorát, amikor becsörtetett a lakásba, ledobta a dzsekijét, és a csatlakozott hozzájuk a konyhába. Amint megjelent, mindketten abbahagyták a nevetgélést, és amíg Teagan folytatta a zöldségek szeletelését, Harry Louis felé fordult, összefonta a mellkasa előtt a kezeit, és várt. Louis haja össze-vissza állt, ahogy lehúzta a fejéről a sapkát, és még a kis selymes szőrrel borított fülecskéi sem látszottak ki a kusza bozont közül.
– Gondolkodtam – mondta, miközben felpattant a konyhaasztalra, nem foglalkozva Teagan rosszalló pillantásaival. Harry nem szólalt meg, csupán a szemöldöke szökött magasabbra. – Azt mondtad, hogy vissza akarsz menni a hibrid árvaházba. Hát menjünk vissza, de vigyük magunkkal megint a tévéseket is. Azt hiszem, lenne mit mesélnem nekik.
– Célkeresztet csinálsz magadból – mondta Harry halkan.
– Nem lesz semmi baj. Ott leszel te, Teagan és Carol is, és még hibridek százai. Nem jövünk haza azonnal, ott maradunk egy pár napot, amíg meglátjuk, mi lesz a következménye ennek az egésznek.
– Szóval… a média segítségét kérjük, akik már ezerszer bemocskolták a fajunkat – motyogta Teagan.
– Segíteni fognak. Nekik az a fontos, hogy a címlap nagyot szóljon – vonta meg a vállát Harry, de egyértelmű volt, hogy nem volt benne biztos, mennyire okos döntés ledobni a bombát.
Teagan ujjai idegesen kopogtak a pulton, és hol az egyik, hol a másik fiúra nézett. Aztán Louis mellé lépett, a tenyerét a fiú vállára szorította.
– Ott leszek melletted, együtt csináljuk végig.
Louis lassan elmosolyodott, és a lány kézfejéhez dörgölte az arcát. 
– Mit gondolsz, Harry? – fordult most az elmélázott fiú felé Louis. A tekintetében remény csillant, egy kis félelemmel vegyítve, mintha Harry meg tudná akadályozni a tervben. Tényleg így volt? Harry egy pillanatig elgondolkodott ezen, de aztán belátta, hogy ez egy fontosabb döntés annál, minthogy hatalmi játszmákat játszanak.
– Rendben, csináljuk – bólintott rá végül.
Teagan izgatottan a levegőbe bokszolt, aztán odahúzta Harryt egy közös ölelésre. Louis ránézett, és a csodálatos kék szeme mintha könnyel telt volna meg. Harry csak akkor fogta fel, hogy ez mennyire fontos Louis-nak. Az életét is kockára tenné, ha ezzel egyenlőséget érhetne el az emberek és hibridek között, és ez egyszerre hatotta meg, illetve rémisztette halálra Harryt.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó hogy újra írsz.

Dreamy Girl írta...

Sziaa
Jaj annyira nagyon örültem mikor megláttam, hogy új részt tettél ki! Feldobtad az estémet! 😍❤️ Épp valamelyik nap jutott eszembe ez a történeted és gondoltam arra, hogy újra olvasom, mert hiányzott már. Erre tessék, jött az új rész! Köszönöm! Még szép, hogy itt vagyok! Imádom ezt a történeted!
Huh, szegény Harry... Sajnáltam, hogy Louis nem harapta meg, de Lout is meg lehet érteni. És amúgy is megbocsátottam neki miután beszélt telon Teagannel, akit nagyon bírok. Imádom ahogy megmondja a dolgokat Lounak😂😍 Jókat nevettem a szövegén. És olyan kis muki volt ahogy nem tudta hogyan is fejezze ki magát, mikor Harryvel beszélt az érzéseiről. Az a fújás meg hát imádtam. Annyira láttam magam előtt. Jaj úgy szeretem őket. Hiányoztak nagyooon. 😭❤️
Remélem nem lesz baj abból, amit terveznek. Kicsit félek.😬
Imádtam. Jaj de nagyon!
A visszarázódáshoz meg kitartást kívánok! Menni fog! ❤️💪😘

BezTina írta...

Szia! Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!

HDawn írta...

Kedves Névtelem, Dreamy és BezTina!

Köszönöm, higyjétek el nekem, ti is feldobtátok a napomat a kommentjeitekkel :) Öröm volt visszatérni az íráshoz, meg ehhez a két cuki mukihoz :D Köszönöm, hogy velem tartotok továbbra is <3