2022. október 17., hétfő

Szelídíts meg! - 23. Forradalom

Sziasztok! Hoztam nektek egy részt, és remélem, jól fog telni a hetetek :) Köszönöm az előzőhöz érkezett visszajelzéseket, egy kicsit féltem, hogy már senki nem lesz, aki olvassa ezt a sztorit... De löketetet adtatok a folytatáshoz, úgyhogy itt is van ;)

Ha lehet, a második visszatérésük alkalmával még melegebb fogadtatásban volt részük, mint az elsőnél. Persze, ehhez nagyban hozzájárult, hogy Harryék egy csomagtartónyi ajándékkal érkeztek, és a kis hibridek az árvaház előtt úgy rohamozták meg őket, mint egy méhraj. Elég volt mindössze két nap, hogy Harry beszéljen a sajtósokkal, egyeztessék a terveket, és hogy Louis is felhívja Carolt, aki szerencsére mindent elintézett nekik. Teagan is éjt nappallá téve készült, amióta eldöntötték, hogy mi legyen, amiről a szeme alatt található karikák árulkodtak. 
– Minden oké? – kérdezte Louis a lánytól, amikor kiszálltak az autóból, és Teagan mozdulatlanul, szemrebbenés nélkül nézte, ahogy Harry csokit és játékokat oszt a kicsiknek.
– Csak fáradt vagyok – dörzsölte meg a lány a szemét, és bágyadtan elmosolyodott. Louis egy lépéssel közelebb állt hozzá, és miközben halkan beszélt, Harryt figyelte.
– Nem kell hazudnod nekem – mondta, de a hangja gyengéd volt, vádaskodástól teljesen mentes. – Van valami terved?
Teagan először megfeszült, de aztán felsóhajtott. 
– Nincs, de olyan helyen vagyunk, ahol biztosan találok valakit – felelte. – Honnan tudod? Még legalább két napom van.
– Érzem az illatodon – vonta meg a vállát Louis. – De ne aggódj, csupán azért nyilvánvaló számomra mert… sok hasznos időt töltöttünk együtt – kuncogott a hibrid halkan.
Teagan oldalba bökte a könyökével, aztán elmosolyodott azon, ahogy egy kislány átölelte Harry lábait, aki annyira meghatódott a kedves gesztuson, hogy egy pillanatig nem is tudta, mit kéne csinálnia. A fiú ezután elindult az épületbe egy kartondobozzal, és a kicsik szinte rajzottak körülötte.
– Harryt távol kell tartanod tőlem – jegyezte meg Teagan.
– Harry kibaszottul nem mehet a közeledbe – szögezte le Louis elszántan.
– És holnaptól nekünk sem kellene találkoznunk.
Louis most a lány felé fordult, és sértettség tükröződött az arcán.
– Úgy gondolod, hogy egy tapasztalatlan gyerek vagyok, aki képtelen uralkodni az ösztönein? – kérdezte élesen. Az ajkai összeszorította, és a farkincáján felborzolta a szőrt.
Teagan elkerekedett szemekkel nézett rá, mert teljesen ledöbbentette a nyílt agresszió. Voltak már tüzes vitáik a fiúval, mégsem jutottak el erre a pontra soha.
– Louis, ne csinálj jelenetet. Rendben? – kérte a lány a fogai között sziszegve. – Mi bajod?
Louis ahelyett, hogy válaszolt volna, erősen a kocsi oldalának taszította a lányt, és vicsorítva nézett rá. Lihegett, a bőre kipirult, és az ökölbe szorított kezei remegtek. Teagan nem hitt a szemének, de a döbbeneten túl próbálta összerakni, hogy mi a fene történik. Amióta nem élt hibridekkel, teljesen elszokott ezektől a viselkedési formáktól, és főleg az akasztotta meg, hogy Louis-tól tapasztalta ezt az egészet. Úgy döntött, hogy ideje felfrissíteni a kikopott tudását, ezért oldalra billentette a fejét, és lassan pislogott a hibridre. 
– Nyugi, senki sem akar bántani, nagyfiú – mondta neki halkan. – Biztosan úgy érzed magad, mintha ketrecbe zártak volna, ugye, cica? Esküszöm, erről szó sincs. Hamarosan kiszabadulhatsz.
Louis zihálása enyhült, de még mindig nem tűnt teljesen önmagának. Teagan előre nyúlt, lassan kioldotta az ökölbe szorított kezeket, és összefonta az ujjaikat. 
– Én vagyok az, Teagan. Ugye nem akarsz bántani? – kérdezte, és reménykedett, hogy megfelelő választ fog kapni. De Louis nem könnyítette meg a dolgát, nem beszélt, nem csóválta meg a fejét, csak nézett rá nagy szemekkel, mintha le akarná vadászni. A következő pillanatban Louis fogai a saját ajkába mélyedtek, egészen addig, amíg vér kezdek csordogálni a szája sarkánál. Teagan felsóhajtott. – Oké… ezt most abba kell hagynod. Meg foglak ölelni – jelentette ki. Tudta jól, hogy ezzel egy durva sérülés lehetőségét kockáztatja, de rá kellett bírnia Louis-t, hogy visszatérjen. A félelmét teljesen figyelmen kívül hagyva húzta magához a fiút úgy, hogy Louis arca a nyakánál legyen. A hibrid erőtlenül tiltakozott.
– Harry… Harry – nyöszörögte.
– Sajnálom, most még nem vagy olyan állapotban, hogy a közelében legyél. Be kell érned velem.
Louis megcsóválta a fejét, ami máris hatalmas előrelépés volt. Amikor úgy tűnt, a kapkodó légvétele is lenyugodott, és már nem akarta megfojtani Teagant, a lány elengedte őt. 
– Ez az, végre visszatért a mi Louis-nk – mondta a lány, és letörölte a hibrid álláról a vért, de nem volt teljesen elégedett az eredménnyel. – Egy kicsit zárkózz be a fürdőbe – mondta neki, de Louis akkor már nem figyelt rá. Minden figyelmét lekötötte az árvaház főbejáratában álló fiú.

***

Harry lábai gyökeret eresztettek a földbe, amikor meglátta, ahogy Teagan bizalmasan magához ölelte Louis-t. Nem tehetett róla, újra előtört az az érzés, hogy ő nem teljes értékű hibrid, tapasztalatlan, és emiatt sosem fog igazán közéjük tartozni. A zöld szemű szörny feltámadt, és szörnyen hangzott akár csak saját magának is bevallani, de abban a pillanatba a lányra is féltékeny volt. Az önértékelésének nem tett jót az sem, hogy Louis-val mintha a héten még távolabb kerültek volna egymástól. A megismerkedésük óta nem volt olyan, hogy egy lakásban tartózkodtak, mégis napokon keresztül nem feküdtek le egymással. Louis mindig benne volt egy kis hancúrozásban, könnyű volt elcsábítani, és most Harry úgy érezte, hogy ezt a hatalmat is elvesztette a hibrid felett. A gondolataiba mélyedve alig vette észre, hogy Carol órája véget ért, és kijött, hogy üdvözölje őket. 
– Harry! – kiáltotta az asszony, és a gyerektömeg között utat tört magának a fiúig. – Örülök, hogy látlak – mondta, aztán odalépett, és magához ölelte őt. – Minden rendben? – kérdezte összezavarodva, amikor meglátta Harry arcát.
– Persze – felelte Harry, és kicsit megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. – Éppen a kocsihoz indultam, hogy behozzam a másik dobozt is – mutatott kifelé, ahol már csak Teagant látta. – Megkeresem Louis-t – tette hozzá aztán, és máris elindult. Nem tudta, mit mondhatna a nőnek, és a fürkésző szemei túlságosan zavaróak voltak abban a pillanatban.
– Harry, bevisszük még a… – szólt hozzá Teagan, de mivel felé sem fordult, nem mondta végig, mit szeretne. Nem baj, Harry képtelen lett volna normálisan válaszolni. Helyette inkább az ajtó felé sétált, ami az árvaház melletti külön épületbe nyílt. A benne elhelyezett lakrészek azért készültek, hogy az ott dolgozók használhassák. Carol elintézte, hogy ott maradhassanak a héten, és Harry meg Louis hiába kérte, a nő nem engedte, hogy fizessenek érte. Belépett a lakásba, ami egy különálló hálóból, abból nyíló fürdőből, és egy nagyobb nappaliból állt, aminek az egyik sarkában kis konyhát rendeztek be. Mivel a hangok a fürdőből érkeztek, arra vette az irányt. Louis az arcáról itatta fel a vizet egy kis törölközővel, amikor a tekintetük találkozott a tükörben. A hibrid szemei homályosak voltak, az írisze kéke teljesen elmosódott, a vonásai csalódottak, és amikor összetalálkozott a pillantásuk, még több fájdalom ült ki az arcára. Harry csak nézte őt, mert még így is elképesztően gyönyörű volt. A hibrid farkincája, fülecskéi, de az emberi arca is. Tudta, hogy mondania kellene valamit, de mégsem jöttek a szavak, és meglepetésére Louis megelőzte, és szembe fordult vele.
– Kis híján rátámadtam Teagan-re – mondta alig hallhatóan, miközben a tekintete a végtelenbe révedt. – Elveszítettem az eszem.
Harry most a döbbenet miatt maradt néma. Nem számított erre, mert nem azt látta rajtuk, mintha vitáztak volna, és így váratlanul hatottak rá Louis szavai.
– Miért? – kérdezte, de pontosan nem tudta, hogy minek a miértjét akarja tudni. Miért támadta meg? Miért ölelkeztek? Miért veszítette el az eszét? Miért állítja le állandóan, ha nyíltan kimutatja, hogy intimitásra vágyik?
– Tudod, hogy miért – nézett rá jelentőségteljesen Louis.
Harry fáradtan felnevetett, és az ujjait a hajába mélyesztette, hogy hátratúrja a fürtjeit a homlokáról.
– Nem tudom. Igazából csak találgatok, Louis.
Louis megkapaszkodott maga mögött a mosdóban. Az ujjai teljesen elfehéredtek, annyira szorította a porcelánt. 
– Szeretlek, Harry. Szerelmes vagyok beléd. A hibridem meg… ő szó szerint megőrül érted – nevetett Louis, mintha végre megkönnyebbült volna, hogy kimondta, a kezei is elengedték a mosdót.
Harry ennél talán összetettebb magyarázatra számított, de nem tagadhatta, hogy ez minden várakozását felülmúlta. A hibrid már volt, hogy visszamondta neki az édes szavakat, de csak olyankor, amikor még az orgazmus köde lepte el az elméjét. 
– Oké – lehelte Harry lassan, mert egy kicsit lefagyott a vallomástól. – És most… mit fogunk csinálni?
– Úgy érzem, nagyon ráfeszültünk erre az egészre… hogy ki a hibrid, ki nem, hogy mit kéne tennünk, hogy teljesen egymáséi legyünk… – magyarázta Louis, és közben figyelte Harry reakcióját. – Tudom, hogy veled akarok lenni, mással képtelen is lennék. Mi lenne, ha most erre koncentrálnánk? Ez… nekem is nehéz feldolgoznom mindezt, de tudd, hogy erősen próbálkozom.
– Te most bevallottad, hogy nem tudnál mással együtt lenni? – kérdezte Harry.
– Oké, látom, a lényeg megragadt – vigyorodott el Louis. – De igazad van, pontosan ezt mondtam. Nehéz lenne, mivel nem állna fel… A farkam nagyon válogatós lett, mióta ismerlek, kár lenne tagadni.
Most Harryn volt a sor, hogy elvigyorodjon. Közelebb lépett Louis-hoz, az egyik karját a dereka köré fonta, a másik tenyerét pedig a mosdóra támasztotta. Ilyen közelről már észrevette a fiú ajkán a sebet, és összevont szemöldökkel simította végig rajta a hüvelykujját.
– Ezt te csináltad? – kérdezte, és gondterhelt arccal nézett a hibrid szemeibe.
– Igen. Ha nem teszek valamit, talán bántottam volna Teagant – vallotta be Louis lesütött szemekkel. – És az a hülye lány… – Louis feszülten felnevetett, és hitetlenkedve megcsóválta a fejét. – Az a hülye, veszélyt nem ismerő lány odahúzott a nyakához, hogy lenyugtasson a feromonjaival, miközben tudta, hogy bánthatom. De mégsem tudok rá haragudni, mert… – mondta Louis, és nyelt egy nagyot, mielőtt folytatta –, mert nem lett volna jó, ha a közeledbe enged azokban a pillanatokban.
Harry elgondolkodott a hallottakon, és közben Louis puha tincseit simogatta. Sok-sok visszás érzelem tombolt benne, és úgy érezte, már képtelen őket magába fojtani. 
– Én akarok ott lenni, ha szükséged van valakire, aki megnyugtat.
Harry tudta, hogy ez úgy hangzik, mintha féltékeny lenne Teaganre, és talán így is volt, csakhogy nem kifejezetten a lányra. Sokkal inkább bármelyik hibridre, aki születése óta tisztában volt vele, hogy ki ő. 
– Már sokszor ott voltál nekem, ha hiszed, ha nem – felelte Louis. – Ösztönösen tetted, amit tenned kellett. – Harry csak félig volt elégedett ezzel, de nem tudott a csalódottságára koncentrálni, mert Louis a nyakához húzta. – Érzel valami furcsát?
Harrynek kellett egy kis idő, hogy rájöjjön, Louis a saját illatára gondol. Mélyen beszívta a hibrid illatát, és amikor felfedezte azt, amire a fiú gondolt, összezavarodva húzódott el.
– Egy kicsit...egy kicsit megváltozott – mondta bizonytalanul.
– Ó, tényleg? Mesélj Harry, milyen szokott lenni az illatom, és mi változott benne? – kérdezte Louis kíváncsian.
– Fahéj… egy csipetnyi vaníliával – Louis elmosolyodott, mire Harry önkéntelenül másolta le a reakcióját. – Most viszont sokkal erősebb a fahéj… egy picit kesernyésebb – próbálta Harry szavakba önteni.
– Mondtad, hogy sokkal intenzívebbek a hangok és a fények. Ezek szerint a szaglásod is változik – jelentette ki büszkén Louis.
– És még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok elég… – sóhajtotta Harry, miközben összetámasztotta a homlokukat. Nem akarta felelősségre vonni Louis-t, egyszerűen csak kimondta, amit érzett. – Oké… szóval, mit jelent ez a változás?
– Mindenképpen valami negatívat. Félelem, frusztráció, kétségbeesés… valószínűleg már nem olyan erősen, mint odakint, de valamennyire átitatta a ruháimat.
– Érzed, ha… ha szomorú vagyok? – kérdezte Harry bizonytalanul.
– Igen, most is – felelte a hibrid halkan, mintha egy titkot árulna el. – És… fogalmad sincs, mennyire bánt, mert amikor megismerkedtünk, csupa jókedv és életerő voltál. De azt is tudom, hogy mennyire örültél, amikor kimondtam, mit érzek – mosolyodott el. – Hatalmas önzőség volt ez részemről. Éreztem, hogy mennyire bántalak, mégsem voltam képes elszakadni tőled – tette hozzá elkomorodva.
– Egy percig se bánom. Még mindig úgy érzem, hogy megérte – biztosította Harry.
Louis csak mosolyogva csóválta a fejét, mielőtt átkarolta Harry nyakát, és lehúzta magához.
– Hihetetlen vagy – suttogta a csókba. Harry válaszképpen újra átkarolta a derekát, és a nyelvével lassan a sebes ajkak közé furakodott, amik máris elkezdtek begyógyulni.
Nehéz volt megálljt parancsolni a kezeinek, amik el akartak tűnni Louis ruhája alatt, hogy a selymes bőrét érintsék, de tudta, ha megtenné, igazi kihívás lenne megállni. Kár volt ezen aggódnia, mert amikor az orrával lassan végigcirógatta a hibrid nyakát, menthetetlenül elveszett.
– Lou… te jó ég – nyöszörögte beszívva Louis illatát, ami hirtelen sokkal édesebb lett, mint normál esetben. Nem kellett sok hozzá, hogy összerakja magában, miért változott. Louis válaszul az ágyékához dörgölte a sajátját, és elégedetten felmordult, amikor Harry lábai majdnem összecsuklottak. A hibrid megfordította magukat, így most a fiú dőlt a mosdónak, aztán lassan térdre ereszkedett előtte. Harry nehezen fogta fel, hogy mi történik, mert Louis gyakorlott mozdulatokkal szabadította ki a nadrágjából, és mielőtt kettőt pisloghatott volna, máris körbeölelte a nedves, bársonyos forróság. Olyan rég vágyott már erre, és ennek a hosszú várakozásnak az volt az eredménye, hogy amikor megkapta, túl hamar vége lett. Louis elégedetten nyalta körbe a száját, és kiegyenesedett Harry előtt, aki még mindig levegőért küzdött. Louis visszaigazította Harry nadrágját.
– Sejtettem, hogy gyors lesz, de semmi gond, fél óra múlva úgyis kamera elé kell állnom – mondta szemtelenül, aztán a tükör felé fordult, és megigazgatta a tincseit, amit Harry alaposan összekócolt az elmúlt alig tíz percben. Harry végre elég erősnek érezte magát, hogy elengedje a mosdót anélkül, hogy a lábai összecsuklanának.
– Szóval visszatért a határozott, mindenre elszánt Louis – jegyezte meg Harry, mielőtt magához rántotta a fiút egy újabb csókra. Louis ajkainak aromája most a saját ízét hordozták, de hamar túltette magát ezen a kis apróságon. Sokkal-sokkal fontosabb volt, hogy Louis-t csókolja.
– Igazából mindig is itt volt – harapott a hibrid Harry puha ajkaiba. – Csak egy kis időre… elbújt. Mondjuk így – válaszolta.
– Most nagy szükség lesz erre a Louis-ra – felelte Harry, és szorosan magához ölelte őt.

***

Amikor visszaértek a főépületbe, Carol, a néhány hónapos kisfia, Adam, és Teagan már vártak rájuk. Teagan meglátta őket a kéz a kézben feléjük sétálni, és azonnal elmosolyodott.
– Minden rendben? – kérdezett azért rá, és a két fiú szinkronban bólintott.
– Csak valamit… meg kellett beszélnünk – mondta Louis titokzatosan. – És itt mi a helyzet? Megérkeztek a tévések?
– Ó, igen – válaszolta Carol, és tovább ringatta az alvó kisfiát. – A hátsó udvarba parkoltak, és talán már be is hordtak mindent a terembe. Végre eláruljátok nekem is, mi fog most történni?
– Van néhány dolog, amit meg kell osztanunk a nagyvilággal – felelte Louis. – Elég súlyos téma ahhoz, hogy utána kicsit el kelljen rejtőznünk az emberek elől. De a nyilvánosság elől semmiképpen – tette hozzá nyomatékosan.
– Olyan dologról van szó, ami miatt bánthatnak titeket, ha visszamentek? – kérdezte Carol hitetlenkedve, és szorosabban magához ölelte a kicsit.
– Igen – mondta Louis kertelés nélkül. – De ha a tervünk beválik… akkor egy kisebb forradalmat indíthatunk azért, hogy a világunk megváltozzon. Hogy nyitottabb legyen a hibridek felé, és ne kelljen többé rejtőzködnünk.
Carol egy kicsit ijedten nézett hol Louis-ra, hol Teaganre. Látszott rajta, hogy ezerszer átgondolta, mit mondjon.
– Szeretlek titeket, mintha csak a saját gyerekeim lennétek – kezdte érzelmekkel telt hangon. – Így is elég veszélyes nektek odakint, mi lesz ezek után? Hogy engedhetlek vissza titeket?
– Már nem vagyunk gyerekek, Carol – bújt oda hozzá Teagan, és a fejét a nő vállára hajtotta. Harry sejtette, hogy próbálja megnyugtatni, még ha kissé bújtatott módon is. – Tudjuk, hogy mit vállalunk. És ha ez bejön, minden megváltozik.
– El akarom vinni Adamet Disneylandbe, ha nagyobb lesz. – Louis végigsimított a kisfiú hajas buksiján. – Azt akarom, hogy tudja, a világ ennél sokkal nagyobb. És itt van Harry – fordult a fiú felé gyengéd mosollyal. – Ha megtudnák, hogy félig hibrid, elveszítené a munkáját. Arról nem beszélve, hogy emiatt az elnyomás miatt nem tudhatott a nagyapjáról, aki olyan volt, mint mi.
Carolon látszott, hogy őrlődik, de végül beleegyezően bólintott.
– Csak arra kérlek, nagyon vigyázzatok magatokra. Mind a hárman – simította meg Harry vállát. 
– Vigyázunk. És egymásra is – biztosította őt Louis.

***

Harry a falnak támaszkodott a mellkasa előtt összefont kezekkel, és ott állt mellette Carol is, ezúttal a kisfia nélkül, akit a párjára bízott. Mindketten izgatottan figyelték, ahogy a szakemberek beállították a fényeket és a kamerát, mielőtt forgatni kezdtek.
– A nevem Louis Tomlinson, és a gyermekkoromat egy hibridtáborban töltöttem, teljesen kirekesztve a világból. Régen azt hittem, hogy ennek így kell lennie. Meggyőztem magam arról, hogy az emberek sokkal többet érnek, mint mi, akik csak egy elkorcsosult faj vagyunk. Semmi keresnivalónk nincs a világon, hiszen csak problémát okozunk azzal, hogy létezünk – kezdte Louis mélyen a kamerába nézve. Harry szinte szájtátva hallgatta, még sosem látta ennyire elszántnak, pedig Louis mindig megtett bármit azért, amit el akart érni. – De azt is tudtam, hogy idebent nincs jövőm. Ezért a saját lényemet megtagadva szöktem ki, hogy érvényesülni próbáljak az emberek világában. Eltakartam a fülecskéimet. Eltüntettem a farkincámat, és az apró sebhelyek még mindig emlékeztetnek arra, mit megtettem azért kétségbeesésemben, hogy úgy nézzek ki, mint a többiek. Mintha ember lennék. – Itt egy picit elhalkult, de aztán vett egy mély levegőt, és folytatta. – Séfként dolgoztam egy étteremben, amikor lebuktam. A főnökömet végtelenül feldühítette, hogy mi vagyok valójában, de ő nem volt hajlandó hozzám érni, a biztonságiakkal dobatott ki az utcára. Megértem, mert hazudtam neki, bár tudom, hogy ez zavarta a legkevésbé – tette hozzá fájdalmas mosollyal. – Csakhogy azóta a tudomásomra jutott valami. Kiderült, hogy az emberek is hazudtak rólunk, és nem csak nekünk, hibrideknek, hanem a saját fajuknak is. Ezt a hazugságot évtizedeken keresztül mélyen titkolták, és talán azt hitték, mára teljesen a feledés homályába merült. – Louis egy pillanatra Harryre nézett, és abban a tekintetben benne volt minden. Elszántság, düh, szeretet, féltés… – Itt az ideje, hogy szembenézzenek a tetteik következményével. Jobb, ha tudják, erősebbek vagyunk, mint valaha, és ki fogunk állni a saját jogainkért! – fejezte be úgy, hogy abba Harry szíve is beleremegett. Aztán oldalra lépett, és minden figyelem Teaganre szegeződött, aki elmagyarázta a tényeket, és bizonyítékokat mutatott fel.
Harry oldalról figyelte az elsápadt Carolt, és csak akkor jött rá, hogy ezek az információk nekik, a hibrid lakosságnak is teljes újdonság. És ha jók a megérzései… ez a lázadás lassan forradalommá nőheti ki magát. 

3 megjegyzés:

BezTina írta...

Szia! Izgalmas, fordulatos rész volt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam,! Neked is legyen szép heted!

Dreamy Girl írta...

Sziaa.
Olyan boldog voltam mikor megláttam, hogy új rész van. Nagyom vártam már. Imádom ezt a történetet😍❤️ Annyira szeretem őket együtt.
Szuper volt, izgalmas és nagyon imádtam minden sorát!
Köszönöm, várom a kövit.🥰❤️

Gyö írta...

Halihooo...vagy inkább Nyauuuuu!

Mindenek előtt....Elmondhatatlanul örülök, hogy sikeresen visszataláltál a betűidhez. Nem kérdés, imádom, hogy írsz, a tiszta haszon éltet. DE fontosabb, hogy újból beköltöztél betűvilágodba. Mondanám, hogy Isten hozott...bár ez kicsit fura, hisz mi vagyunk a vendégeid.😊

Na és akkor térjünk vissza a szokásokhoz...😁...

LouÉg, ez Harrysztikus lett.🤣😂🤣

Bátran mondhatom, hogy az év kb. legjobban hasznosított szabadnapján vagyok túl.
Az egész napomat a fiúkkal töltöttem!!! Annyira jó volt megint elmerülni a világukban. Nem vagyok egy macskás alkat. Na de azok a fülecskék...extra farkak..XD..mind játékosnál, játékosabb...megigéz az összes.
Az is jólesett, hogy még régi szeretett hosszú hajú Harryről,-vel állmodozhattam.
Egy szó, mint száz. Ez egy JÓL elcseszett nap lett...Mint a fiúknál oly sokszor. 😁

Minden egyébb szokásosat is leírhatnék újból. Imádom a fiúkat, imádom ezt a doromboló világot. Hihetetlen kreativitással varázsolsz nekünk jobbnál jobb, cselekményszálat.

Köszi, köszi...Köszi, hogy vagy nekünk.

U.i.: Az esetleg, hümmm, neked IS feltünt, hogy Harryből milyen zseniális, szív olvasztó, játszótéren anyukákat kocsonyásító kispapa lenne???Csak úgy megemlítem, hátha...hisz mindjárt kari..meg miku...meg ilyesmi.....(kacsintás)...nem vagyok telhetetlen...na jó DE. :)...de akár lehet lego gyerek is...XD...csak Lou-val rakják össze. XD..és erről egy tutorialt írj nekünk.XD