Játsszuk el, hogy tetszel! - 18. Tulipán kisasszony

Sziasztok! Itt is vagyok a JEHT folytatásával :) Szerettem ezt a részt írni, de ugyanakkor egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen ezután már csak az epilógus van hátra. De utána - szokásomhoz híven -,érkezik a legújabb Larrys sztorim :) The unforgiving, azaz A könyörtelen lesz a címe. Hamarosan hozom a hozzá készített videómat is, amiből több minden kiderül majd a történetről ;)

Addig is jó olvasást kívánok ehhez, és imádlak titeket, amiért eddig kitartottatok mellettem <3

(Az Escort folytatását megpróbálom péntekre hozni :))

********************************************

– Hm, ezt minden reggel el tudnám képzelni – nyögött fel Louis, amikor megízlelte az almás-fahéjas palacsintát. Csukott szemekkel, átszellemült arccal rágta a falatot. Amikor újra Harryre nézett, érezte, hogy nyakig elpirul az átható pillantás alatt.
– A ma reggelt én is szívesen megismételném minden egyes nap – mondta Harry jelentőségteljesen, és még a szemöldökét is megemelgette, hogy Lou pontosan tudja, mire gondol.

Escort - 4. fejezet

Sziasztok! A hétvége eléggé pörgősre sikeredett, még nem tudtam elkészülni a JEHT következő részével, de úgy gondoltam, megleplek titeket egy új Escort fejezettel. Rövid rész, de nagyon fontos.

Szeretném Szabina barátnőmnek megköszönni, hogy mindig szakít időt arra, hogy segítsen nekem a fordítás javításában. Puszillak innen is :) 

– Biztos benne? – kérdezte Tom, miközben a telefont a fülénél tartva dobolt az asztalon a tollával.
– Teljesen, uram. Bill a következő hat hónapra be van táblázva, és a munkavállalóinknak maximum fél évre előre foglalunk időpontokat – mondta a nő a vonal túloldalán bocsánatkérően. Tom hallotta, hogy a billentyűzetet nyomkodja, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy a számítógép előtt ül. – Beírhatom önt a várólistára, ha esetleg valaki törölné a foglalást? Vagy van itt egy másik fiatal fiú is, aki talán elnyerné a tetszését. 24.-ére van egy szabad időpont.
Tom felsóhajtott.
– Nem, köszönöm. Talán a következő hónapban újra próbálkozom.
– Sajnálom, hogy nem tudtunk ma segíteni, uram.
– Igen, biztos vagyok benne – mondta Tom, majd kinyomta a telefont, és ledobta a pultra.

Escort - 3. fejezet

Sziasztok! Facebookon létrehoztam egy csoportot, amelyben tudunk beszélgetni a történetekről, néha részleteket osztok meg, vagy éppen videókat, képeket. Ha szeretnétek csatlakozni, a következő linken keresztül megtehetitek: HDawn stories 

Mindenkit szeretettel várok! :)

Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, nagyon örülök, hogy tetszett nektek a fordítás. És most itt is vagyok a 3. résszel, ami jóval hosszabb és hm...édesebb(?) :) Kellemes kikapcsolódást kívánok, és kérlek, ne feledkezzetek meg a visszajelzésekről sem! :)

Bill végighúzta a borotvát a nyakáig. Azon fáradozott, hogy eltüntesse azt a kis borostát, amely a nap folyamán kinőtt. Megnézte magát a tükörben – ami még mindig párás volt a zuhanyozás óta -, és a hüvelykujjával megbizonyosodott arról, hogy egyetlen foltot sem hagyott ki az egyenetlen területeken. Elégedetten biccentett, aztán törölközőt csavart a dereka köré. Felkapta a hajsprayt, mellyel simává és egyenessé varázsolhatta a frizuráját, de ezzel majd csak azután foglalkozik, ha már felöltözött. Nem volt értelme előre megcsinálni, hogy majd aztán később összekócolja az egészet.

Escort - 2. fejezet

Sziasztok! Megérkeztem az Escort második részével. Életem első fordítása fog most debütálni, remélem, ti is annyira szeretitek majd, mint én :) Izgatottan várok minden hozzászólást, és jó olvasást kívánok.

Sophie Anne oldalán találhatjátok meg az első részt. Még egyszer belinkelem ide, és ezúton meg is köszönöm neki, hogy hozzájárult ahhoz, hogy publikálhassam a történet további fordítását.

Escort 1. fejezet

Az eredeti történet angol nyelven pedig itt található: Escort by Gaja

Tervben van, hogy még hét közben hozom a folytatást, és ha sok visszajelzést kapok, ígérem, sietni fogok vele ;)

Bill hanyagul átlapozta a divatmagazint, amit vásárolt. Olyan modellt keresett, aki a tökéletes keveréke a törékenységnek és szépségnek, de egyben olyan ruhát visel, ami nem kínos vagy szörnyű. Az előző év elég béna volt, már ami a divattervezést illeti – és amennyire ő tudta -, de most nem is magának nézelődött. A magazint nyitva hagyta egy random vöröshajúnál, akit édessé tettek a szeplői, majd odasétált az ágyhoz, és a nadrágját lecsúsztatta a bokájáig.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 17. Kis kíváncsi

Sziasztok! Ééés, itt a várva-várt rész, remélem, szeretni fogjátok ;) Erről most nem is mondanék többet, viszont lenne egy kérdésem és kérésem felétek: 

A hétvégén elkezdtem lefordítani egy slash sztorit (fiúxfiú, viszont nem Larry) amit hamarosan szeretnék itt is közzétenni. Mivel az első részét Sophie Anne már lefordította, ezért máris kaphattok egy kis betekintést, miről van szó:

http://sophieanneworld.blogspot.lu/2016/11/escort-1.html

Vannak itt olyanok, akiket ez érdekelne? A fordításában rengeteg munka van, pont azért, mert egy angolul zseniálisan megírt sztoriról beszélünk, de én imádom csinálni, minden percet és energiát megér. Ha az első rész felkeltette a figyelmeteket, kérlek, jelezzétek kommentben. (remélem, vagyunk még egy páran, aki oda-vissza van a perverz, szókimondó, édes történetekért :))

Úgy terveztem, hogy nagyjából hetente lenne abból, és a Larrys sztorimból is egy-egy rész. Tehát heti KÉT új bejegyzést tervezek. Mit gondoltok?

*****************************************

Louis egy pillanatra megállt a mozdulatban, de hamar túltette magát a tényen, hogy Harry mindenről tud. Amikor a fürdőben összeakadt a pillantásuk, nyilvánvaló volt, hogy Harry rájött: nem egy kék műanyag-kacsát rejteget a habok alatt, amitől már gyermekkora óta képtelen megválni. Louis pirult még néhány másodpercig, aztán felhúzta az alsóját, és olyan határozottan fordult meg, hogy egy pillanatra párját is ledöbbentette.

Vakvágány

Sziasztok! 

Most kivételesen nem új részt hoztam - az is jön 1-2 napon belül -, hanem azért írom ezt a bejegyzést, mert rengetegen érdeklődtetek a Vakvágány után. A történet egy rövid részlete megtalálható Becca Prior – A tanítvány 3. részének végén, és nagyon sokan visszajeleztetek arról, hogy mennyire tetszett, és alig várjátok, hogy az egészet olvashassátok nyomtatott formátumban. Elképesztően hálás vagyok az érdeklődés miatt, és igyekszem viszonozni azzal, hogy végül tényleg egy minőségi, felejthetetlen olvasnivalót adjak a kezeitekbe. 

Gondolom, furcsálljátok, hogy ennyi idő alatt még nem jelent meg a sztori, és úgy érzem, tartozok némi magyarázattal. 

Sajnos az év eleje számomra nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Történt az életemben egy nagy törés, amit még most is próbálok kiheverni. Sokáig hozzá sem nyúltam a Vakvágányhoz (mondván: minek, ha a számomra egyik legfontosabb ember már nem olvashatja el?). A blogot is szüneteltettem, de később rájöttem, hogy az írás mindig ott volt, ha el akartam menekülni valahová, ahol én befolyásolom a szálakat. Egy biztonságos helyre, ahol végül minden Happy End. A hozzászólásaitok átsegítettek a nehezebb időszakokon, újra és újra erőt adtak, biztosítottak, hogy van értelme folytatnom. Két hónapja, nagy kihagyás után belekezdtem a JEHT soron következő részébe, és a napokban a Vakvágányt is átolvastam, szerkesztgettem, de bizony még sok munkám lesz vele.

Nem ígérgetek arról, hogy mikorra készülök el, de tudnotok kell, hogy nem szeretem a befejezetlen történeteket - ahogy a gyorsan összecsapottakat sem -, úgyhogy én azon leszek, hogy mielőbb olvashassátok.

Még egyszer köszönöm a rendületlen támogatásotokat, nagyon szeretlek Titeket! :) 💜

Játsszuk el, hogy tetszel! - 16. Nézz a tükörbe!

Sziasztok! Meghoztam az új, extra hosszúságú részt. Itt aztán minden fog történni, remélem, szeretni fogjátok :) A végéért pedig ne utáljatok nagyon, ha tudom, hogy várjátok, sietni fogok a következő résszel ;) 

Drága olvasóm, hűséges kommentelőm, Carmen is elkezdett egy Larrys sztorit, és én máris imádom. Ha elolvassátok az első részt, kérlek, mindenképpen írjatok neki, mert nagyon megérdemli :) (megsúgom, a többi története is nagyon jó, én pár napig mániákusan azokkal keltem, azokkal feküdtem le) 

[A képre kattintva elérhetitek az oldalt!]

Mindketten hullafáradtak voltak, amikor megérkeztek a kis hotelbe, alig két utcányira a kórháztól, ahol Ashlee-t műtötték aznap délután. Út közben folyamatosan tartották a kapcsolatot Emmával, aki bent volt a húgával egészen addig, amíg betolták a műtőbe, majd két órával később visszavitték, de ezúttal az intenzívre. Amikor Harry felhozta a bőröndjét a kocsiból, Lou épp vonalban volt a lánnyal. Szerette volna tudni, éppen miről beszélnek, de Louis hamarosan kinyomta a hívást, és nézte, ahogy Harry hajából patakokban ömlik a víz.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 15. Lapra vésett múlt

Sziasztok! Ha vártátok a folytatást, most van egy jó hírem: megérkezett ;) Köszönöm a kommentelőknek a rendületlen támogatást, nélkületek nagyon kétségbe lennék esve. Most is ez adott erőt, hogy minél hamarabb elkészüljek a résszel. Jó olvasást kívánok, és imádok mindenkit! :)

*****************************************

Az emberek félnek attól, amiről nem tudnak túl sokat. Félnek a bizonytalanságtól, a kilátástalanságtól, attól, hogy nem tehetik már meg azt, amit szeretnének. Hogy nem láthatják, akik fontosak számukra, nem mondhatják el, amit éreznek irántuk. Az emberek félnek a haláltól. Olykor előfordul, hogy egy levél tűnik az utolsó lehetőségnek arra, hogy kiöntsék a lelküket, amit addig szilárd falak mögé zárva rejtegettek a kíváncsi tekintetek elől. De olyan is előfordul, hogy a halál lehetősége indít meg bennük újfajta gondolatokat. Vagy egyszerűen csak arra vágynak, hogy ne feledkezzenek meg róluk? Vagy hogy végül feloldozzák őket bűneik alól? Egy biztos: ez az a helyzet, amikor nincs értelme hazudni.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 14. Csak fogd a kezem!

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárakoztattalak benneteket, de az utóbbi két hét elég zsúfolt volt. Nem panaszkodom, mert jól telt, de nem sok időm maradt az írásra. Most viszont itt vagyok a folytatással. Nem mondom, hogy minden egy csapásra megjavul, mert nem így van, de szépen alakulnak a dolgok. A közepe egy icipicit vidámabb, mint az előző rész volt ;) Köszönöm a 86 feliratkozót, már tényleg nem sok van a százig :) És szeretettel várom a kommenteket is, nagyon sokat jelent, ha érzem, hogy támogattok. Jó olvasást! 

********************************

Az időjárás pont olyan volt, mint ami először az ember eszébe jut, ha valaki megemlíti az őszt. A szél fújt, és a napsütést szinte óránként váltogatta a szemerkélő eső. Louis megállt tankolni egy kútnál, és kávét is vett, amikor bement fizetni. A dzsekije kapucniját a fejére hajtotta, és a forró italt az ujjai között szorongatva sprintelt vissza a kocsihoz. Amikor a pohártartóba tette a papírpoharat, vizes kezeit a farmerjébe törölte, majd beindította a motort, és feltekerte a fűtést. Dermesztő volt ez a bőr alá kúszó, nedves hideg. Szerencsére már csak fél órára volt az úti céltól. A benzinkútról kihajtva hamarosan besorolt az autópálya délutáni forgalmába, és az ablaktörlőt is gyorsabbra kellett állítania, mert az eső igencsak rákezdett.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 13. Virág a sziklák között

Sziasztok! Új rész, amiért talán nem fogtok szeretni, de úgy gondolom, ettől függetlenül a sajátos módján azért aranyos lett :) Az előolvasók között mindenesetre alaposan megoszlanak a vélemények, kissé elbizonytalanodtam, de végül majdnem az eredeti formájában maradt. Izgulok nagyon, hogy Ti mit fogtok majd szólni, és hogy átjön-e, aminek át kellene. A kommenteket nagyon köszönöm, úgyhogy ha ti elolvastatok, engem is dobjatok meg egy kis olvasnivalóval, kérlek :) További szép hetet!

****************************************************

Másnap Harry lehajtott fejjel, bűnbánóan téblábolt a konyhában. Hamarabb kelt, hogy csinálhasson friss avokádókrémes pirítóst, Honey kedvencét. Amikor Louis megjelent a konyhában, és odalépett hozzá, hogy átölelje, teljesen ledermedt.
– Azt hittem, haragszol rám – vallotta be, amikor Lou az orrával simogatta a nyakát, aztán pedig megpuszilta a finom bőrt.
– Miért haragudnék? – kérdezte Louis. Mutatóujját a már kikevert krémbe nyomta, felvett egy keveset, és hümmögve tüntette el a szájában. – Már napok óta látom rajtad, hogy mennyire fáradt vagy. Nem lepett meg, hogy kidőltél. Ez finom, de kéne bele egy kis só – intett a tál felé.
– Felébreszthettél volna, hogy legalább az ágyunkban aludjak – jegyezte meg Harry, és közben már keverte is a sót a krémbe.
– Ő a lányod – válaszolta Louis felháborodva. – Eszembe sem jutott volna elhívni mellőle. Szükségetek van egymásra.
– Tegnap este ígértem dolgokat, amik… – kezdte Harry, de Louis azonnal a puha ajkak elé tapasztotta az ujjait.