2016. március 23., szerda

Jégszilánkok - 10.

Sziasztok! Itt a folytatás, jó olvasást kívánok minden erre tévedőnek. Hihetetlen, hogy már a 10. résznél járunk.  A véleményeket továbbra is szívesen fogadom. :)
*********************************************************************************

OLIVER


A tenerifei kiruccanás után egy héttel már demót kellett készítenünk, hogy elküldhessük a lemezkiadó cégnek. Bella sikerrel járt, profin elintézett mindent, így már csak rajtunk volt a sor, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Én a zenekarral töltöttem a napjaimat, Bella visszament dolgozni, ezért sajnos csak az esték maradtak, amiket kettesben tölthettünk. Hál istennek ez is elég volt ahhoz, hogy alaposan megismerhessem. Azonban olyan napok is voltak, mikor egyáltalán nem találkoztunk, mert annyira fáradtak voltunk, hogy hazaérve a melóból azonnal beestünk az ágyba. Ilyenkor egy SMS-sel kívántunk egymásnak jó éjszakát, de az is előfordult, hogy megírtuk egymásnak, mit csinálnánk a másikkal, ha együtt lennénk. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire izgalmas elfoglaltság lehet. Nem egyszer volt, hogy utána meg kellett ismételnem a zuhanyozást, és hálát adtam azért, hogy anyáék már hetek óta leléptek, különben biztosan felébresztettem volna őket a hangommal, mikor Bella azt ecsetelte, hogy mennyire nedves már odalenn.
Egyik este próba után Kade eljött Lou-ért, de mielőtt hazamentek volna, ragaszkodtak hozzá, hogy beszélgessünk egy kicsit. Furcsán jött ki a dolog, mert Kade-del csak akkor társalogtam, ha szükséges volt, most mégis ő kezdeményezte ezt az egészet. Az ő ötlete volt az is, hogy menjünk fel a bárba meginni valamit. Akkor már kezdett leesni, hogy Belláról lesz szó, de kíváncsi voltam, pontosan mit szeretne.

– Egyre jobban nézel ki, már nem tűnsz betegesnek – jegyezte meg Kade, mikor megérkezett az italrendelésünk.
– Igen, jobban is érzem magam. De valami azt súgja, nem rólam akarsz beszélgetni – jegyeztem meg a kólám felett vigyorogva.
– Helyes meglátás, amúgy sem vagyok a kertelés nagymestere. Szóval összejöttetek Bellával? – tért rá rögtön a lényegre, aminek nagyon örültem.
– Igen, mondhatni – feleltem.
– Jól kijöttök? – vette át a szót Lou mosolyogva. – Nagyon örülök nektek – tette hozzá lelkesen.
– Egész jól megvagyunk. Valójában engem is meglepett, hogy mennyire tökéletesen összeillünk – vallottam be, és kortyoltam egyet az üvegből. – De mi az oka ennek az előre megtervezett kupaktanácsnak?
Lou és Kade sokat sejtetően összenéztek, de nem volt meglepő, mikor végül Kade szólalt meg:
– Csak szeretnélek megkérni, hogy vigyázz rá. Tudod, mi… – itt elakadt, kereste a megfelelő szót – nem kaptunk otthon túl sok szeretetet. Márkás ruhák, külföldi nyaralások, a legújabb elektronikai eszközök, minden amit csak pénzért meg lehet venni… ezek megvoltak, de a legfontosabb hiányzott. Erre csak akkor jöttem rá, mikor megismertem Lu-lut. Bellának szüksége van rá, hogy szeressék, hogy törődjenek vele. Érted?
Bólintottam.
– Nem is tudod mennyire – motyogtam, és közben az egész jelenet lejátszódott előttem, ahogy Bella megpillantotta a marcipános tortát. Először értetlen arcot vágott, utána nem hitt a szemének, és már akkor közel állt a síráshoz. Később, a teraszon nem fogta vissza magát, még percek múltán is éreztem az arcán a sós könnyek ízét, mikor megpusziltam. – A múlt héten voltunk a szüleiteknél, és milyen jól tettem, hogy vele mentem. Szüksége volt rám.
Kade egy pillanatra ledöbbent, aztán egy hatalmas mosoly kúszott a szájára.
– Te tényleg nagyon kedveled, ha szembenéztél a családommal a kedvéért – felelte aztán szélesen vigyorogva. – Tetszik, hogy nem vagy egy beszari alak.
Hangosan felkacagtam ezen a kijelentésen, miközben Lou játékosan, de azért célzás értékűen Kade bordái közé könyökölt, majd engesztelésképpen egy apró csókot nyomott a szája sarkába.
– Kade, én is kérhetek valamit? – váltottam újra komolyra. Megvártam, míg bólint, aztán folytattam: – Jó lenne, ha te is ugyanazt tennéd Bellával kapcsolatban, mint amit tőlem vársz. Szüksége van rád, ne hagyd cserben!
Egy rövid ideig gondolkodott a válaszon, de biztosan tudtam, hogy már régen eldöntötte.
– Rendben, megígérem.
Ezek után kissé lazábbra vettük a beszélgetést, szó esett a próbákról, arról, hogy hamarosan stúdióba vonulunk felvenni néhány számot, amit aztán továbbítunk a kiadónak. Nem volt könnyű megszervezni a dolgokat, ráadásul Lou napközben az egyetemen volt, úgyhogy mindent előre meg kellett terveznünk.
Miután megittunk az italaink maradékát, elindultunk ki, a parkoló felé, mert már elég későre járt az idő. Azonban mielőtt elváltunk volna, Kade mellém lépett, és bizalmasan megjegyezte, hogy máskor, ha Bellával szexelünk, ne felejtsük el bezárni az ajtót. Mikor beültem a kocsiba, kitört belőlem a nevetés, ha valaki látott volna, biztos hülyének néz, ahogy magamban kacagok, mint akit elhagyott a józan esze. Lou összes aggodalma feleslegesnek bizonyult azzal kapcsolatban, hogy nem kéne Kade-nek tudomást szereznie arról, hogy kavarok a testvérével. Talán ő már hamarabb rájött, mint a barátnője.
A jókedvem még akkor is kitartott, mikor beléptem Bella lakásába immár a saját kulcsommal, ám kissé meglepődtem, hogy őt sehol nem találtam. Aggódva nyitottam be a fürdőbe, a hálóba, de feleslegesen, mert Bella biztosan nem tartózkodott otthon. Kicsit elkeseredve léptem be a konyhába, hogy töltsek egy pohár vizet, amikor megláttam a cetlit a pulton.


„Szia, édes! Ne haragudj, de át kellett ugranom egy rövid időre Nadékhez.

Sietek haza, mire visszaérek, ne legyen rajtad ruha! ;)
Addig is érezd magad otthon!
Csók: Bella”


Nad… hát persze. Mi lehet olyan fontos, hogy az estét egymással töltsék? Megcsóváltam a fejem, és igyekeztem minden sötét gondolatot kiűzni magamból. Bízom Bellában, semmi okom féltékenykedni. Leejtettem a papírt a pultra, és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Bekapcsoltam a tévét, igyekeztem elfoglalni magam, amíg hazaér. Valami hihetetlenül szar horrorfilm ment éppen, mégis valahogy ott ragadtam le, mert a többi műsor is hasonlóan unalmas volt. Folyt a vér, a főhősnő minden tízpercben sikítozott, egy idő után alig tudtam nyitva tartani a szemeimet. Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de azt hiszem, sikerült elaludnom.

BELLA

Nad szorosan magához ölelt, mikor beléptem a lakásába. Igaz, már kibékültünk, és sikerült másmilyen szintre helyeznünk a kapcsolatunkat, de az utóbbi időben elég keveset találkoztunk. Míg a karjaiban tartott, hallgatóztam, mert meg akartam bizonyosodni, hogy Riley nincs otthon. Valami azt súgta, hogy az a legjobb, ha minél kevesebb embert avatok be. Igazából nagy az esélye, hogy feleslegesen játszom a nyomozósdit, de akkor sem hagyott nyugodni az a jeges szempár, ami úgy meredt rám, mintha a csontomig hatolva át tudna fagyasztani.
– Egyedül vagy? – kérdeztem, mert bár úgy tűnt, Riley nincs otthon, nem akartam kockáztatni. Ráadásul még azt sem tudom, végül Nad elmondta-e neki, mivel foglalkozik.
– Riley dolgozik – bólintott, majd a nappali felé invitált. – Elég titokzatos voltál a telefonban, elárulod, miről van szó?
Gondterhelten helyezkedtem el, az egyik lábam magam alá hajtogatva, míg törtem a fejem, honnan kéne kezdenem. Nad leült közvetlenül mellém, kezét megnyugtatóan a lábamra tette, majd finoman megsimogatott. Van, ami sosem változik, de közben mégis átalakul valami egészen mássá. Régen ez az intim mozdulat biztosan felkorbácsolta volna a vágyaimat, most viszont csak gondoskodást és szeretet éreztem. A szenvedély elillant közülünk, mióta elmondta, hogy szerelmes.
– Néhány napja találkoztam egy férfivel, apám üzlettársának a fiával. Felszínes beszélgetésbe elegyedtünk, ami végül mégsem volt olyan ártatlan csevegés, mint ahogy indult. – Vettem egy mély lélegzetet, és igyekeztem visszaidézni Thony összes szavát, amit hozzám intézett. – Ismeri Kade-et. Tudja mi volt a munkája, és sejtésem szerint együtt voltak. Egészen pontosan hencegett vele, hogy lefektette a testvéremet. Annyira… furcsa volt.
Nad lehajtott fejjel elgondolkozott a hallottakon, majd felnézett rám.
– Gondolom nem újdonság számodra, hogy Kade az évek alatt sok emberrel találkozott a munkája során. De miért nem kérdezed meg erről az érintettet?
– Nem is tudom – vallottam be. – Talán tévednek a megérzéseim, és Anthony le sem feküdt vele. A fene tudja. Minden esetre, az orrom alá dörgölte, hogy a testvérem prosti volt.
– Hm – dünnyögte Nad. – Ez nem túl jó jel. Lehet, hogy túl sok krimit nézek, de ha nyomozó lennék, a hallottak alapján arra gondolnék, hogy meg akar zsarolni. A birtokában van valami tudás, ami nem vet túl jó fényt rátok. De kit akar ezzel lejáratni? Úgy értem, hogy a szüleid például magasról tesznek rá, hogy mi a helyzet a fiukkal.
– Így van – bólintottam egyetértően. – Azt hiszem, tőlem akar valamit.
Nad pillantása azonnal rám villant, szemeiből sütött a félelem és a gondoskodás.
– Ígérd meg, hogy messzire elkerülöd ezt azt Anthonyt! – Hogy nyomatékosítsa szavait, megfogta a kezem és a tenyerébe szorította. – Hallod, Bella?! Ne csinálj semmi hülyeséget!
– Jól van, óvatos leszek – próbáltam csitítgatni. – De nem lesz egyszerű elkerülni. Apáék össze akarnak hozni vele – vallottam be csöndesen.
– Mi van?! – háborodott fel Nad hangosan. Ritkán fordult elő, hogy kiabált, de ha mégis, akkor meg volt rá az oka. – Oliver szeme láttára játszották a kerítőt?
– Valami olyasmi – sóhajtottam szomorúan. – El sem tudod képzelni, mennyire szégyellem ilyenkor őket. Fogalmam sincs, Oliver mit gondolhat erről az egészről, minden esetre utálja Anthonyt.
– Nem is csodálom – jegyezte meg Nad mérgesen. – Gondolom a kis Thony szemei már az első pillanattól kezdve rajtad csüngtek.
Visszaemlékeztem arra a délutánra, aztán csak megcsóváltam a fejem.
– Attól tartok, az a pasi ennél rafináltabb. Semmi jelét nem adta, hogy meg akar szerezni magának, csak túlságosan bizalmaskodó volt.
– Ha járt Kade-nél, könnyen lehet, hogy meleg – gondolkozott Nad hangosan. – Talán csak a szülei elvárásnak akar megfelelni, és ezért érdeklődik irántad.
– Ja, és úgy kezdi a csajozást, hogy elmondja, tisztában van azzal,  a testvérem árulta a testét – nevettem fel kényszeredetten. – Ez nem túl romantikus.
Nad gondterhelten túrt a hajába, látszott rajta, hogy mennyire aggódik.
– Ebben igazad van. Meg tudod mondani a teljes nevét? Esetleg Rose-nál érdeklődhetek. Talán engedékeny lesz, és szolgál valami használható információval.
Rose a fiúk közvetítője volt, ő szervezte meg a találkákat, tartotta a kapcsolatot az ügyfelekkel. Ha Nad tudna vele beszélni, kideríthetnénk, tényleg járt-e a testvéremnél Thony, és ha igen, mikor.
– Az ügyféllista nem hétpecsétes titok? – húztam magasra a szemöldököm.
– És tudsz valakit, aki ellen tudott nekem állni? – kérdezett vissza Nad huncutul vigyorogva. – Rileyt kivéve – tette hozzá aztán kissé csalódottan.
Erre már felkaptam a fejem, és vártam, hogy folytassa, de csak a térdét bámulta, mintha az válaszolni tudna a fel sem tett kérdésekre.
– Nadhir, nézz rám, légy szíves! – ritkán használtam a teljes nevét, de ezzel mindig el tudtam érni, hogy rám figyeljen. – Mi történt? Elmondtad neki?
Egy apró bólintást kaptam válaszul. Megfogtam a kezét és bátorítóan megszorítottam. Tudtam, olyan hangulatban van, hogy vagy magától kezd el beszélni, vagy csöndben marad, de a faggatózással nem megyek semmire. Percek teltek el némaságban. Türelmesen várakoztam, a hüvelykujjammal a kézfejét cirógattam, és közben arra gondoltam, hogy milyen szar lenne az életem, ha ő nem létezne.
– Elmondtam neki mindent, és az fáj a legjobban, hogy úgy reagált, mintha nem is érdekelné. Vágta volna a fejemhez, hogy kurva vagyok, vagy nem tudom, de csak ült velem szemben, bólintott egyet, és azt mondta: „Oké, semmi baj. Engem nem zavar.”
– Ó, kicsim, annyira sajnálom – tört ki belőlem érzelmesen, és közelebb csúsztam hozzá, hogy magamhoz ölelhessem. Nem erre számított. Nem erre számítottunk. Azt hitte, hogy Riley ki lesz akadva miatta, mert érdekli annyira a lakótársa, hogy helytelennek találja ezt az egészet. Bennem még élt a remény, hogy azért reagált így, mert nem meri felfedni az érzéseit Nad előtt.
– Ne aggódj, nem fogok miatta sírni vagy felvágni az ereimet – motyogta a hajamba. – Nem végződhet minden sztori úgy, mint a testvéred és Lou története.
– Ki tudja, Nad? Talán még semmi nincs veszve. – Próbáltam pozitívan hozzáállni, hátha átragad rá a felfogásom. Nem felelt semmit, csak tovább öleltük egymást, és én igyekeztem megvigasztalni a szeretetemmel.
– Megváltozott az illatod – suttogta váratlanul, a hangjában nevetés bujkált. – Mondd csak, te és Oliver egyáltalán kimásztok az ágyból?
Hangosan felkacagtam, majd játékosan megcsikiztem az oldalát, hogy most már engedjen el. Haza kell mennem, Oliver már biztosan régen ott vár rám. Egy gyors puszit leheltem Nad arcára, aztán az előszobában már vettem is fel a cipőmet és a dzsekimet.
– Holnap hívsz? – kérdeztem még sietősen.
– Persze, amint megtudok valamit – ígérte. – Vigyázz magadra!
Elmosolyodtam.
– Rendben, te is!
Halkan nyitottam ki az ajtót, mert már tizenegy is elmúlt, mire végre hazakeveredtem. Letettem a cuccaimat, aztán Oliver keresésére indultam, de megtalálnom könnyebb volt, mint sejtettem. A nappaliban ment a tévé, ő pedig a kanapén aludt. Lehalkítottam a filmet és letérdeltem mellé a szőnyegre. Hallgattam egyenletes szuszogását, figyeltem az arca apró rezdüléseit a félhomályban. Tanácstalan voltam, hogy felébresszem-e, vagy hagyjam, hadd pihenje ki magát a kanapén. Tudtam, hogy az egész napot próbával töltötték, és Oliver olyan főnök volt, aki a tökéletességre törekszik. Ez azonban eléggé leszívta az energiáit, és már többször említette, hogy ideje lesz újra nekiveselkedni a sziklamászásnak, hogy feltöltődjön. Engem a hideg is kirázott a gondolatra, ugyanis tériszonyom van.

Vele akartam aludni, de nem volt szívem megzavarni az álmát. Óvatosan kiegyenesedtem és betakartam egy pokróccal, majd a fürdő felé vettem az irányt, ahol gyorsan végeztem, mert én is nagyon álmos voltam. Kissé szomorúan másztam be a hideg ágyamba, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy inkább a nappaliban alszom a földön, csak hogy közelebb legyek hozzá, de aztán csak elmosolyodtam a butaságomon.
Éjszaka arra ébredtem, hogy lesüllyed mögöttem a matrac, a következő pillanatban pedig egy kar fonódott a derekam köré, majd magához vont, hogy a lehető legtökéletesebben simuljunk össze. Mosollyal az ajkaimon aludtam vissza szinte azonnal.
Azonban reggel már nem volt velem. Tudtam, hogy hamar el kell indulnia, mert a szüleit ment meglátogatni, és kicsit haragudtam magamra amiért mélyen aludtam, és nem ébredtem föl, hogy legalább elköszönhessek. Kitapogattam a telefonom az éjjeliszekrényen, majd kikerestem a számát.
– Felébredtél, kis álomszuszék? – üdvözölt viccelődve.
– Félig – vallottam be kissé reszelős hangon. – Sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni.
A zúgás mellett most halk kuncogást hallottam a vonalból. Oliver úton volt, talán már órák óta.
– Én elköszöntem. Adtam egy puszit a válladra – jelentette ki büszkén.
– Merre jársz? Messze vagy még? – kíváncsiskodtam, és közben azt reméltem, hogy minél hamarabb visszaér.
– A GPS szerint még negyven perc. Majd felhívlak, ha odaértem, de éjjel szerintem anyáéknál maradok.
Nem voltam boldog a hír miatt, de hát csak egy nap, és újra találkozunk.
– Érezd jól magad. Legközelebb együtt megyünk – ígértem neki. Aznap még be kellett ugranom a vállalathoz, ezért sajnos nem tarthattam vele.
– Ha velem jössz, majd megmutatom neked a régi szobámat. És az ágyamat – tette hozzá kissé halkabban. – Még szerencse, hogy tegnap este nem vetkőztem le, mert megfagytam volna, amíg várlak. – Egy kis rosszallás volt a hangjában, de tudtam, hogy nem haragszik igazán.
– Nadnek lelki támaszra volt szüksége, eléggé maga alatt van – szabadkoztam, mert nem akartam senkinek beszélni a Thony ügyről, míg ki nem derül valami konkrétum.
– Megértem. Az utóbbi napokban tényleg sokat voltunk együtt, de a barátainkat sem hanyagolhatjuk el.
Elmosolyodtam, és már ott volt a nyelvemen az a bizonyos szó, de megrémültem. Nem mondhatom ki. Ha nem beszélünk róla, az a buta érzés nem is létezik. Nem lehetek szerelmes! Ekkor halk csipogás hívta fel a figyelmemet, hogy kaptam egy SMS-t.
Miután elbúcsúztunk, az volt az első dolgom, hogy megnyissam a Nadtől érkezett üzenetet.
„Múlt tavasszal járt a testvérednél egy Anthony, de a vezetéknév nem egyezik.”
Egész délelőtt ezen járt az eszem, pedig nagy a valószínűsége, hogy másik férfiról van szó. Hülyeség ezen agyalni, hiszen mi van akkor, ha Thony tényleg felkereste Kade-et? Semmi, az az ő dolga, nincs jelentősége. Miután hazaértem a cégtől, úgy döntöttem, lefoglalom a gondolataim, és inkább főzök valami finomat másnapra.
A spagetti tökéletes ötletnek tűnt, tudtam, hogy Oliver szereti. Hagymát pucoltam, darált húst olvasztottam a mikróban, és éppen a paradicsomkonzerv felnyitásával bajlódtam, mikor a mobilom üzenetet jelzett. Mosolyogva mostam kezet és nyitottam meg anélkül, hogy megnéztem volna a feladót. Arra gondoltam, biztosan Oliver küldte, mert délelőtt is készített néhány képet a szüleiről meg a házról. Az első pillantás után azt hittem, ez csak valami rossz vicc lehet.
Egy meztelen férfi volt a képen, ágyhoz kötözve, a feje előrebukott, majdnem egészen a mellkasáig, mintha nem lenne magánál. A felvétel félhomályban készült, de ennek ellenére tökéletesen ki tudtam venni a vért… az oldalán volt egy vágás, melyből vastag csíkokban folydogált a sötétpiros folyadék, hogy beszínezze az ágyneműt. A kezem a szám elé kaptam, és meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Hányingerem lett, nem sok hiányzott, hogy viszontlássam az ebédemet. Vettem néhány mély lélegzetet, próbáltam összeszedni magam, aztán újra a telefon kijelzőjét bámultam, mert nagyon rossz érzés kerített hatalmába.
Remegő ujjakkal nagyítottam fel a képet, és előre féltem, hogy igazam lesz. Közben mondogattam magamban, hogy: nem, nem, az nem lehet! De tudnom kellett, mert a bizonytalanság megőrjített. Alaposan megnéztem a fotót, és már megfejtettem: Kade volt rajta. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben, sebesültem, egy szobában egy pszichopatával. Kiesett a telefon a kezemből, aztán a fürdő felé rohantam. Térdre estem a WC előtt, és hánytam. Mikor teljesen kiürült a gyomrom, megmostam az arcom hideg vízzel, aztán szerencsére a felfrissülés után az agyam is elkezdett dolgozni.
Kade-nek van egy sebhely az oldalán, pont ott, ahol a fotón is látszik. Azt mondta, hogy akkor ismerkedtek meg Lou-val, mikor elment hozzá, hogy összevarrja. Próbáltam felidézni magamban a beszélgetésünket, melyet az erkélyen folytattunk, a szállodában. Mit mondott még? Azt, hogy valami drogot kevertek az italába. Ez tavaly történt, tavasszal. Emlékszem, hogy Nad akkor mesélt először Lou-ról, meg arról, hogy sokat vannak a testvéremmel egymás közelében. Tehát a képnek is akkor kellett készülnie.
Berobogtam a konyhába, letérdeltem a földre és előkotortam a telefonom az asztal alól. A kétségbeesés és zavar helyét egyre jobban átvette a düh. Volt egy rövid szöveges üzenet is, amit csak most vettem észre.
„Így majd megérted, honnan ismerem a testvéredet. Este kilenckor találkozzunk a Dark Clouds bárban! Egyedül gyere, ne mondj senkinek semmit, és akkor nem kell több vérnek folynia!”
Olyan ingerült lettem, hogy majdnem összeroppantottam a készüléket. Anthony, esküszöm, az első adandó alkalommal megöllek!

10 megjegyzés:

BezTina írta...

Kedves Hdawn!
Oliver és Kade közti beszélgetésen jót mosolyogtam..

Nad imádnivaló barát...

Thony pedig egy féreg...

Imádtam ezt a részt is!

További szép délutánt!
Szia

HDawn írta...

Kedves BezTina!

Örülök, hogy írtál megint :) Na igen, innentől kissé bonyolódni fog a helyzet, de többet nem árulhatok el.

Szép estét! :)

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Szegény Nad remélem nála is bejön majd a szerelem...
Anthony. Mindig minden történetben megtalálom a sajá ellenségem, aki számára külön kis imádnivaló kínzókamrát készítek, majd amikor valamivel keresztbehúzzák a számításokat, ott kétszer háromszor gondolatban megkínzom és ááá megnyugvás. Ez mindig segít. Noss a mostani üzenetnél háromszor sikerült fejben megöljem. Csak az a gond, hogy a történetben nem tudom. Pedig nagyon szivesen megtenném ott is :))))
Fantasztikus rész lett, nagyon várom a kövit! :)
Ölelés: Andi♡

HDawn írta...

Szia Andi!

Ezen jót röhögtem... :D hát azt kell mondjam, jobb, ha izzítod a kínzókamrát, szükség lesz még rá... :S Köszönöm, hogy írtál, olyan jó olvasni a gondolataitokat a szereplőkről :)

Puszi

Sky Jensen írta...

Úristen, hol kezdjem? Bella szerelmes! Bella aki SOSE szerelme, Oliver tud valamit:) Ezt a nyomi Thonyt meg remélem ízekre szedi mert húú, vajon mit akarhat pontosan ez a féreg?:O

HDawn írta...

Szia! Láttam, hogy az előző 2 részhez is írtál, de én itt válaszolok, ha nem baj :) Oliver tényleg tud valamit... pl megmenteni a vízbefulladástól valakit, aztán pedig... tudod mi volt aztán :D
Thony nem a legjobb ember, ezzel nem vitatkozhatok, a többi majd kiderül a folytatásból ;)
Puszi

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Drága HDawn!
Bella csakis utánam nyírhatja ki Anthony-t, mert őt én fogom! De most komolyan, hogy lehet egy ilyen mocskos kis... á, hagyjuk.
A lényeg, hogy Beliver forever, és még mindig imádom a történetet, ahogy egyre izgalmasabb és feszültebb lesz a hangulata. Már most nagyon várom a folytatást!

Emma Clark írta...

Szia!
Nem is értem, hogy eddig miért nem esett le nekem. Hát egyértelmű, hogy Anthony az a fickó, aki Kade-et megsebesítette.. nagyon utálom és előre félek, hogy milyen bajt fog még okozni.. jézus de felhúzott! :D Oliver meg egyem meg olyan cuki!! Kell nekem ilyen pasi **--** :)
Már alig várom a folytatást, remélem most már végre kicsit kettesben is lesznek Bellával! :P ♥♥

Kolett írta...

Szia :)
Nagyon jó lett az elmúlt két rész :) Kade és Oliver beszélgetésén jót nevettem :) Hát remélem Bella nem csinál hülyeséget és segítséget kér félre teszi a büszkeségét, mert úgy érzem Thony még gondot fog okozni nekik :( Várom a következőt :)
Puszi Kolett

HDawn írta...

Szia Nessa!
Már lassan sorba kell állni azért, hogy ki nyírja ki Anthonyt :D Lehetséges, hogy a jövőben fájdalmas kínzási módokat is meg fogtok említeni, ki tudja... ;)

Szia Emma!
Anthony nem egy angyal, az biztos. Sajnos nem mindenkit a jó cél vezérel, de hát ilyen az élet. A történet vége még odébb van, szóval bármi lehet. Igen, lesznek még kettesben Bellával, és igen, lesznek forró pillanatok, úgyhogy türelem :)

Szia Kolett!
Örülök, hogy szereted, igyekszem jól megírni :) És ha elbizonytalanodom, csak elolvasok néhány hozzászólást, és utána lelkesen írom tovább. Thony elég nagy szarkavaró, de kellett a történetbe, mert nem lehet mindenki kedves, aranyos :D
Puszi :)