2016. július 3., vasárnap

Csillagszámláló - Epilógus

Sziasztok! Nekem hiányozni fog a Csillagszámláló :( Imádtam írni, de sajnos ez a történet is a végéhez ért. Most nem is húznám tovább a dolgokat, jó olvasást, és a rész alatt folytatom majd a szövegelést :)
********************************************************************************

Epilógus

Felüdülés volt James és Anne házában tartózkodni úgy, hogy Jesse valamelyik távoli szigeten nyaralt a menyasszonyával. Harry édesanyjának télikertje már majdnem elkészült a nyár közepére, csupán annyi dolguk volt, hogy lefessék a fa tartóelemeket. Louis és Harry szívesen vállalta a munkát, rájuk fért a kikapcsolódás a dolgos hétköznapok után, és így még több időt tölthettek együtt. Harry az egyik kisebb ecsetet a szájában tartotta, míg a másikkal lendületes mozdulatokkal festette fehérre a fát. Lou limonádét kortyolgatott, de hamar letette a poharat, hogy csinálhasson egy gyors fényképet a telefonjával. A „Harry fest” fotó bekerült a „Harry alszik”, „Harry virágokkal a hajában”, Harry vattacukrot eszik” és még néhány kép közé, aminek közös pontja meglepő módon a főszereplő volt, azaz Harry.
– Tudod, jó néhány fényképet láttam rólad az évek során – vallotta be Harry, miközben tovább mozgatta az ecsetet.
– Tessék? – kérdezte meglepetten Louis, majd a zsebébe süllyesztette a mobilt.
– Anya mindig küldött fotókat a családi rendezvényekről, amin általában én egyáltalán nem vettem részt. Könnyű volt nyomon követnem téged. Láttam, ahogy felnőttél – mondta Harry, majd párja felé fordult.
– Ez elég ijesztő lenne, ha nem ismernélek – vallotta be Louis zavart mosollyal.
– Tudni akartam, hogy nézel ki. Figyeltem, hogy mikor vagy boldog és mikor szomorú. Milyen a frizurád, vagy hogy éppen borostás-e az arcod. Ha valamilyen zenekaros pólót viseltél, elkezdtem én is hallgatni a számaikat. Én hülye, azt hittem, minden a bosszú miatt van, pedig talán csak azért volt, mert egyre jobban tetszettél. És akkor ott álltál előttem abban a buliban, hús-vér emberként, éreztem, ahogy a combod átmelegíti az enyémet. Nem sokkal később megtudtam azt is, hogy milyen érzés, ha megcsókolsz azokkal az ajkakkal, amit azelőtt csak képeken láttam. Kiderült, hogy mennyivel vagy alacsonyabb nálam, éreztem az illatod… egyszóval valósággá váltál. És az érzés letaglózott.
– Nem is vagyok sokkal alacsonyabb – jegyezte meg Louis durcásan.
– Kiragadtad a mondandóm lényegét – nevetett Harry is, mire megszólalt a telefonja. Adam kereste, és ő jókedvűen üdvözölte barátját.
– Adam hívja a gerlepárt – hallotta a vonal túlsó végéről Harry, mire sűrű szemforgatások közepette kihangosította a hívást. – Remélem, sokat turbékoltok.
– Szia Adam! – köszönt Lou is. – Mit szeretnél?
– Jaj, Tomlinson. Honnan a fenéből tudod, hogy akarok valamit? – ciccegett a fiú. – Költői kérdés volt, na! Kölcsönkérhetem a kocsid?
– Ez is költői kérdés volt? – érdeklődött Louis.
– Ez pont nem. Vagy de – tette hozzá gyorsan. – Már itt van a kezemben a kulcs, csak gondoltam, a formalitás végett felhívlak titeket.
– Akkor szerintem nincs túl sok választásom – jegyezte meg Lou egy mély sóhaj kíséretében. Ekkor furcsa hangok szűrődtek át a vonalon. Mintha valaki énekelt volna…
– Mit csináltál Lanával?! – kérdezte Harry hevesen. – Mondd, hogy nem füveztetek a házamban!
– Jaj, Harold, nyugi van. Lana éppen palacsintát süt, és jó a kedve, ennyi az egész.
– Neked persze semmi közöd a jókedvéhez, mi? – gúnyolódott Harry.
– Azt nem mondtam. Ismerős számodra az a tevékenység, ami sz-el kezdődik és x-el végződik? Várj, segítek. Szerintem mostanság egészen sokszor művelitek Lou-val – tette hozzá kuncogva.
– Te lefektetted… – hápogott Harry.
– Nem is tudod, miről maradtál le így, hogy meleg vagy. Csupa karmolás a hátam. Ha a helyedben lettem volna, én főzés, mosás, takarítás közben is…
– Ne féltsd Haroldot! – vágott közbe Louis nevetve. – Attól, hogy nem Lanával, még…
– Főzés közben nem is! – jegyezte meg Harry az orra alatt.
– Mert nem tudok főzni – kontrázott Lou, miközben összeborzolta a hullámos tincseket.
– Na, látom, titeket se kell félteni – vihogott Adam. – Mennem kell, elkészült a palacsinta extra öntettel. A továbbiakat nem akarjátok hallani – mondta egyre halkulva, majd ki is nyomta a hívást.
– Remélem, nem az ágyamban csinálják – grimaszolt Harry.
– Hm, szerintem a konyhapulton – mondta Louis, majd percekig nevetett azon, hogy a párja erre milyen fejet vágott.

Harrynek délután el kellett mennie a boltba, mert megérkeztek a virágtartók, amiket rendeltek. Egészen elképesztő volt, hogy alig több, mint egy órát töltött Louis nélkül, és máris hiányzott neki. Szinte futott a majdnem elkészült épület felé, hogy újra láthassa. Az idősebb nem vette rögtön észre, valamit dudorászott munka közben. Harry elvarázsolva figyelte, ahogy Lou a létrán állva riszálja a hátsóját, miközben festi a gerendákat. Nem is gondolta, hogy ennyire kellemes lehet a közös munka, de így, ahogy a tökéletes félgömböket nézegette pont szemmagasságban, arra jutott, hogy ilyet máskor is csinálhatnának.
– Megjöttem – szólalt meg végül, mikor kinézelődte magát.
– Hiányoztál – fordult felé Lou hatalmas vigyorral, és hagyta, hogy Harry leemelje a létráról. Úgy csimpaszkodott belé, mint egy kis majom, de az tuti, hogy annál sokkal jobban csókolt. Harry végül letette a földre, és előállt az ötletével:
– Sokat haladtunk ma. Mi lenne, ha egy kicsit sétálnánk a környéken? Tudod, mielőtt még beszívsz itt nekem a festékszagtól – tette hozzá nevetve Harry.
– Rendben – bólintott Lou, majd hagyta, hogy párja kézen fogva vezesse.
Átvágtak a ház mögötti mezőn, és Louis hamar rájött, hogy az erdő felé tartanak. Egy pillanatra megtorpant, de Harry keze elég erősen szorította ahhoz, hogy követnie kelljen.
– Ne húzz vissza, kérlek – könyörgött a Harry, és közben csak előre nézett, a céljuk felé. – Legszívesebben fejvesztve menekülnék innen, de muszáj odamennem, hogy teljesen lezárjam a dolgokat.
Louis beleegyezően sóhajtott, amikor felfogta a szavak jelentőségét. Egyikük sem szólalt meg, amíg beértek a fák közé, de nem is kellett beszélniük, anélkül is érezték, hogy ott vannak egymásnak. Harry egyszercsak megtorpant, nem tudta, merre tovább. Körbenézett, de az egész erdő átrendeződött a több, mint tíz év alatt. Erre nem gondolt. Így nehezebb lesz, mint először sejtette. Ekkor finom húzást érzett a kezén, ahol Louis meleg tenyere az övébe simult.
– Erre! – mondta halkan, majd elindult balra, nyomában Harryvel. Egy alig észrevehető ösvényen lépkedtek tovább halkan. A letört gallyakat is ösztönösen átlépték, nehogy megreccsenjen a talpuk alatt. Harry közben arra gondolt, hogy legalább most világos van, a madarak vidáman csiripelnek, és az eső sem esik. Az egész egy kellemes séta lett volna, ha nem kötődnek a helyhez rossz emlékek.
Néhány perc után Louis leült egy kidőlt fa törzsére, és Harry szavak nélkül is tudta, hogy megérkeztek. Körültekintően járta végig a területet, egyik fától a másikig, a talajt vizslatva. Betont keresett a puha földön, vagy az ismerős rácsot, ami kiskorában bezárta egy olyan börtönbe, ahonnan még azóta sem tudott kiszabadulni. Már mindent átkutatott, kezdte volna feladni, de akkor megállt Louis előtt, hogy megbeszéljék, merre tovább. Ám ott nem volt olyan süppedős a talaj, és amikor megérezte, azonnal letérdelt a földre, majd eszeveszetten kezdett ásni a kezeivel. Az ujjai azonnal beleakadtak a rácsba, mire odébb söpörte a földet, és amikor végre meglátta, hangos, ám fájdalmas nevetésben tört ki. A madarak felreppentek a fákról, minden elnémult, csupán Harry hangja volt az egyetlen zajforrás. Hátrahuppant a fenekére, és hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Betemette a föld – mondta hirtelen. – Nincs gödör, csak a vasrács, és a beton talapzat maradt meg.
– Egy kicsit segítettem benne – mondta halkan Louis. – Fogtam egy lapátot, és… Harry, édes, ne sírj!
Egyik pillanatról a másikra váltott át Harry kényszeredett nevetése pityergésbe. Lou úgy érezte, megszakad a szíve, ahogy az összekuporodott alakot nézte a földön. Olyan picinek tűnt, mintha ismét gyerek lenne. Arcát sáros kezeibe temette, és mikor elemelte onnan, látszott, hogy a kitörő könnyek fehér folyamot szántottak a koszba. Louis odatérdelt mellé, fejét a mellkasára húzta, és próbálta megnyugtatni. Ringatta, a fülébe suttogott, erősen szorította magához.
– Shh, itt vagyok veled. Nem lesz semmi baj, ne félj. Többet nem maradsz egyedül, ígérem.
Hosszú időbe telt, de Harry végül megnyugodott. Elszánt arccal térdelt fel újra, és a kezeivel visszahúzta a földet, hogy elrejtse a rácsot. Louis némán figyelte, de nem segített neki. Tudta, hogy ezt saját maga akarja megcsinálni. Amikor már semmi nem látszott ki, Harry végre kezdett újra a régi lenni.
– Jobb? – kérdezte Louis.  Párja bólintott, még egy halovány mosolyt is magára erőltetett. Úgy érezte, mintha a lelkén lévő, folyton begennyesedő seb végre gyógyulásnak indult volna. A heg örökké meg fog maradni, de úgy tudja majd folytatni az életét, hogy nem a múlt hatása vetül ki minden cselekedetére.
Ideje volt hazaindulniuk, hiszen időközben elkezdett sötétedni, és nem is szóltak senkinek, hogy hová mennek.
– Nem akarom, hogy anyáék így lássanak – mondta Harry, mikor visszaértek a házhoz. Végignézett sáros kezein, és tudta, az arca is hasonlóan járhatott, a kisírt szemeiről nem is beszélve.
– Ne aggódj, becsempészlek a fürdőbe valahogy. Senki nem fogja észrevenni – ígérte Louis kedvesen, kissé huncutul mosolyogva, majd előrement, hogy megnézze, tiszta-e a terep. Odalopakodott az ajtóhoz, és mivel senkit nem látott az előszobában, integetett Harrynek, hogy mehetnek. Lerúgták a cipőiket, majd úgy rohantak fel az emeleti fürdőbe, mint két gyerek. Próbáltak csöndesek lenni, de Harry egyszer majdnem orra esett, ami heves vihogást váltott ki mindkettőjükből. Amikor végre magukra zárták az ajtót, szabadon kitörhetett belőlük a nevetés.
Nem sokkal később már a zubogó víz alatt álltak. Louis hosszú ideig sikálta a a másikról a sarat, ráadásul olyan helyeken is elidőzött a keze, ahol egyáltalán nem volt koszos. Nem is lepődött meg, mikor végül a zuhany falára felkenve találta magát. Harry a nyakát csókolgatta, simogatta, ahol érte, egyre sűrűbb nyögéseket kicsikarva belőle.
– Légy ma éjjel az enyém! – dünnyögte valahová Louis nyakhajlatába.
– Örökké, Harry – nyögte Lou vágytól elködösült hanggal. – Örökké a tiéd vagyok.

VÉGE
*********************************************************************************

Itt vagyok újra. A régebbi olvasóim biztosan sejtik, hogy most a "hogyan tovább"-ról lesz szó. Mert napokon belül visszatérek egy újabb Larrys sztorival, ez már biztos. Többen is írtátok, hogy örülnétek neki, és én sem akarok tőlük elszakadni, úgyhogy miért ne? :) 
Jövőhéten igyekszem összehozni valami fülszöveg-szerűséget, de azt már most elárulhatom, hogy három főszereplős lesz a sztori, nem is akármilyen felállásban... ;) 
Csütörtökön tehát újra találkozunk!

Még szeretném megköszönni azoknak, akik az egész történet alatt velem tartottak, esetleg még hozzászólást is írtak. Imádlak titeket, és bízom benne, hogy a következő történet is elnyeri a tetszéseteket! :)

21 megjegyzés:

Nicole Evans írta...

Imádtam, tènyleg, meg minden, de azèrt azt a "lègy az enyèm"-et szívesen elolvastam volna...
Nagyon szeretem ezt a törtènetet, favorit lett.
Várom a kövi Larry-t..de azèrt kíváncsi vagyok arra a hármas felállásra...mièrt èrzek èn Harry-Louis-Niall-t? :D
Siess!
xxx Nicole E.

HDawn írta...

Kedves Nicole!
A "légy az enyém" részt mindenki saját, perverz fantáziájára bízom ;) Örülök, hogy tetszett, és hogy végig kitartottál. Sajnos a következő történetről még nem árulhatok el semmit, de nem kell sokáig várni rá ;)
Puszi!

Dreamy Girl írta...

Sziiaaa 😊
Imádtam, és nekem is nagyon fog hiányozni, de egy kicsit kárpótol az, hogy hamarosan kapunk egy újat! :D Juj, izgulok, hogy mi lesz! Már most megesz a kíváncsiság! :D Főleg a hármas felállás, ajajj :D
Ahogy az előttem kommentelő mondta, én is szívesen olvastam volna a "légy az enyém részt" :p De a fantáziámban már megvolt :D
Olyan édesek, aww, nem tudok velük betelni! Tuti még jó párszor el fogom olvasni 😊❤
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodálatos történetet! ❤❤ Feldobtad a napjaimat! Puszillak ❤❤

Zsuzsanna Andrea írta...

Jaj de sajnálom,hogy vége annyira imádtam őket!
De annak külön örülök,hogy ennyire szép a vége ott lesznek egymásnak mindig mindenhol örökké!
Nagyon várom az új sztoridat!
Addig is puszi Szuzi.

Kolett írta...

Hát akkor még várnom kell megint :( :(
Puszi Kolett

BezTina írta...

Kedves HDawn!

Elképesztő volt! -Ez is-

Az ahogyan szinte szertartásos módon - eltemették - a múltat és vele együtt a démonokat is...földindulóan fergeteges volt!

Na és a vége..."Örökké a tied vagyok".

Imádtam!

Köszönöm szépen, hogy eme történetednek is részese lehettem!

Kíváncsian várom, hogy olvashassam a következő történetedet! :)

Mindent nagyon szépen köszönök!

További szép délutánt valamint további szép hetet!

Szia

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Tökéletes lezárása volt ez egy tökéletes történetnek! Imádtam, minden cseppjét! :)
Különleges hármas felállás. Hmm.. felkeltetted az érdeklődésem. :D
Már alig várom a következő sztorit!
U.i.: Azért ezt a szexet még szívesen végigolvastam volna. :D
Számíthatsz rám ezek után is. ;)
Puszi: Ella xx

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Annyira gyönyörűek voltak, azok az utolsó lezáró mondatok, hogy a szívem szakadt meg. Ennek is vége... Hogy szalad az idő... Nem régiben, még csak feliratkoztam a blogba, most viszont már könnyes búcsút veszek a történettől. Azt gondoltam, az imádatot melyet a történeted iránt érzek, nem lehet fokozni, te még is képes voltál, az epilógus vezetésével.
Hát Woah... Mit is tudnék mondani. Köszönöm, hogy nyomon követhettem, ahogy Harry és Louis egymásra talál, egy gyönyörű szerelmes, ugyan akkor roppantúl erotikus Novellában.
Meg még annyit hogy, mindenképpen várom, legújabb írásod. Már most megijesztesz, a három főszereplővel...
Ha megadja akkor a helyzet, muszáj leszek intézkedni, hogy csak a két főszereplő maradjon. Pár maffia tag, jól érti a munkáját ;)
Hát akkor, zaklatlak majd a következő sztori komment szekciójába :3

HDawn írta...

Szia Dreamy!
Köszönöm, hogy végigkövetted a történetemet, és mindig szorgalmasan kommentelgettél. Remélem, a következőnél is velem tartasz :) Puszi

Kedves Szuzi!
Örülök, hogy tetszett a boldog befejezés, nemsoká újra találkozunk :)

Drága Kolett!
Sajnos még várnod kell, remélem, nem haragszol :(

Szia BezTina!
Én köszönöm, hogy végig itt voltál és mindig megosztottad velem a gondolataidat. Puszi :)

Kedves Ella!
Persze, hogy számítok rád ezek után is ;) Puszi!

Szia Noémi!
Alig várom, hogy zaklass a következő történetnél, lehetséges, hogy lesz miért XD. Köszönöm, hogy mindig leírtad a véleményed, nagyon sokat jelent :)
Puszi

kira írta...

Szia!
Lehet, kicsit későn írok, de most egyben elolvastam végre az egészet, és...
Wow.
Igazából ennyi mindent tudok így elsőre kinyögni.😂
Egyszerűen élvezet volt olvasni. Olyan maradandó élmény volt, mintha egy könyvet olvastam volna. A szereplők csodálatosak voltak, a háttérsztori is kifogástalan, és imádtam, hogy nem álltak neki drámázni, csak love és kész.
Szóval köszönöm, hogy olvashattam, tényleg csak dicsérni tudom. Fantasztikus vagy!💞
xxLiz

Unknown írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
HDawn írta...

Szia Fray!
Sosem késő kommentet írni :) Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed, és én köszönöm, hogy végigolvastad :)
puszi!

Unknown írta...

Jajj de imádtam, annyira szépen van leírva, gratulálok :)

HDawn írta...

Szia Éva itt is! :)
Köszönöm, próbálom a maximumot kihozni magamból, és ha csak egy picit is átjön az olvasóknak, akkor én már boldog vagyok :) Puszi

Carmen írta...

Kész vagyok. A sztori végigolvasásával is, meg úgy ámblokk.... nagyon-nagyon imádtam! Fantasztikus volt elejétől a végéig!

HDawn írta...

Drága Carmen!
Tudom, sablon duma, de nagyon örülök, hogy tetszett :) Tök jó, hogy ezt is végigolvastad, és köszönöm a kommentet. A Csillagszámláló mindig a szívem csücske lesz, mert valami hihetetlen mély transzban írtam az egészet :) Ezt nehéz elmagyarázni, de te is írsz, talán sejted, mire gondoltam. Sok puszi!

Marcsi írta...

Ez hihetetlen volt. Alig birtam abbahagyni az olvasást. Csodálatos és számomra elgondolkodtató történet. Nekem is volt/van az életemben egy olyan szakasz amin nehezen tudtam túl lépni, de mára már büszke vagyok rá, hogy átléptem rajta és ott hagytam ahova való. A múltban. Itt is megindító ahogy a fiúk túlléptek rajta. Lehet nem az elejétől olvasom a történeteidet, de mindent pótolni fogok. :)

Czifra Mónika írta...

Míg mások részenként jutottak el a végéig anno, nekem sikerült egyben olvasnom. Köszönöm az olvasás közbeni hullámvasúthoz hasonlítható érzéseket.
Remek író, remek történet, remek szereplőkkel. Csak gratulálni tudok.

HDawn írta...

Szia! Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett. Az meg külön öröm, hogy ilyen sokat jelentett neked :) Rendben, várlak a többi történetnél is ;)

HDawn írta...

Nagyon szépen köszönöm! :) Örülök, hogy tetszett, és remélem, a többi történetet is hasonlóképpen szeretni fogod. Köszönöm a kommentet :)