2016. június 19., vasárnap

Csillagszámláló - 6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok

Sziasztok! Máris vasárnap, és remélem, ez a rész is tetszeni fog Nektek :) Többen is írtátok, szeretitek, hogy van a résznek címe, úgyhogy most megsúgom, nekem ez a kedvenc címem :D Jó olvasást, és tudjátok, mindenféle visszajelzésnek örülök :)
*********************************************************************************

6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok (azaz repülni tanulni ijesztő)
Louis csak öt perce lépett le, hogy kicsit kiszellőztethesse a fejét, de a főnöke már telefonon kereste, mert szüksége volt valamire. Papírpohárral a kezében, mobillal a füle és a válla között próbálta kinyitni a hóna alá szorított mappát, miközben azon morfondírozott, hogy baromi jól jönne most egy plusz kéz. Aztán feladta, ledobta magát egy padra, és végre sikerült bediktálnia a kért adatokat. Amikor végzett a hívással, hátradőlt, de azonnal szúró fájdalom nyilallt az oldalába, ahol Jesse megütötte.
– A picsába! – szitkozódott fájdalmas hangon, majd próbált kényelmesebb pozíciót felvenni. Belekortyolt a teájába, lehunyta szemét, hogy rögtön egy mohazöld szempár, és az utánozhatatlan mosoly jelenjen meg lelki szemei előtt. Tudta, kezd süllyedni, de ez az érzés kellemes volt, mintha olvasztott karamellbe mártózott volna meg. Hm… Harry bőre, nyakának illata... A telefonja megrezzent a zsebében, és mikor megnyitotta az üzenetet, olyan szélesen vigyorgott, hogy az már fájdalmas volt. Szinte hihetetlen, hogy ugyanakkor gondolnak egymásra. Bár, ha őszinte akart lenni, az ő fejében minden percben a göndör járt.
„Készen állsz életed legjobb menetére?” – érkezett a kissé félreérthető SMS egyenesen vágyálmai főszereplőjétől.
„Hm, már napok óta!” – pötyögte be gyorsan a választ.
„Ma este elrepíthetlek a csillagokig, ha szeretnéd.”
Lou az ajkát rágcsálta, míg írta a választ:
„Tudod, hogy imádnám. Nálad, vagy nálam?”
„Hülye. A vidámparkban :P”
Louis hangosan kacagott, amikor elolvasta az üzenetet. Néhány arra sétáló ember furcsán méregette, de nem foglalkozott vele.
„Rendben. Mikor?”
„Este hétkor találkozunk a házam előtt, és indulhatunk is.”
„Ott leszek!”
Visszacsúsztatta a zsebébe a készüléket, és sokkal nagyobb kedvvel indult a cég épülete felé, hogy még lehúzza a maradék három órát az irodában.

Harry az ágyán hasalt, előtte a laptopja, és próbálta elütni az időt estig. Videókat nézett a neten, elolvasta a leveleit, és még egy részbe is belekezdett a kedvenc sorozatából, csak hogy hamarabb legyen este hét. Kiment a konyhába, szerzett innivalót, végül a nappaliban maradt, hogy beszélgethessenek Lanával.
– Hová mentek ma este? – érdeklődött a lány egy pajkos mosoly kíséretében.
– A vidámparkba.
– Felviszed a Csillagszámlálóra?
– Az a terv.
– Nehogy elfelejts sárgadinnyés nyalókát hozni nekem! – szólt rá a lány, mire Harry csak bólintott.
– Szerzek neked, ígérem.
– Rendben, de aztán hozd haza Louis-t, és… – kezdte csillogó tekintettel, de Harry a szavába vágott.
– Nem szükséges megtervezned az estémet, köszönöm.
– Légy kreatív! – bökte ki Lana csak azért is, és emiatt kísértetiesen emlékeztette egy másik személyre, akit szintén kedvel.
– Pff – mordult fel Harold, majd feltápászkodott a kanapéról, mert ideje volt készülődni. – Elfelejted, hogy mi a munkám.
Röhejes volt, hogy amíg elkészült, legalább annyi időt töltött a tükör előtt, mint máskor egy hónap alatt. A farmerben biztos volt, azonban a felsővel már akadtak gondjai. Először egy egyszerű pólót vett fel, de túl unalmasnak találta a randihoz. Aztán egy fekete ing volt a következő, de most nem volt kedve teljesen feketében menni, úgyhogy végül egy mintás ing lett a kiválasztott. Odakint sajnos nagyon lógott az eső lába, tehát egy dzsekit is vinnie kell majd. A következő problémát a haja jelentette. Egyszer összefogta, aztán kiengedte, míg végül újra összefogta. Akkor már nevetett saját magán, és a tényen, hogy mennyire tetszeni akar Louis-nak. Ugyanaz volt az oka, mint mikor először találkoztak. El akarta csábítani. Csakhogy már nem azért, mint napokkal ezelőtt.
Az ágyán ült türelmetlenül, mikor végre megszólalt a csengő. Felpattant, meg sem állt a bejárati ajtóig, ahol majdnem fellökte szegény Lanát. Gyorsan bocsánatot kért, és kicsit arrébb tolta a lányt az útból, aki nevetve hagyta magát.
– Majd én – mondta neki, és már le is nyomta a kilincset.
Hihetetlenül kék íriszekkel találta szembe magát, már nem először, de még most is meglepődött rajta, hogy mindez miket tud kiváltani belőle. Még a nevét is elfelejtette, miközben a pulzusa minden szívdobbanással egyre gyorsult.
– Jól nézel ki – mosolygott Louis, miközben végigpásztázta Harryt tetőtől talpig.
Te meg kibaszottul szexi vagy, és szívem szerint most elfelejteném az összes hülye randizós szabályt, majd felcipelnélek a hálóba, kibújtatnálak abból a pulcsiból, ami olyan puhának néz ki, aztán mindenhol végigcsókolnálak, igen, ott is… – gondolta a göndör, de végül csak annyit mondott:
– Te is.
Az arcán található sebek szépen begyógyultak, csak halványlila foltok jelezték, hogy néhány napja verekedésbe keveredett. Louis közelebb húzta magához, egy kis puszit nyomott az ajkára, azzal kilépett az ajtón, és miután elbúcsúztak Lanától, máris elindultak a vidámparkba.
Harry kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, mikor végre kiszálltak a kocsiból. Felnézett a felhős égboltra, majd kissé szomorúan felmordult, mikor egy esőcsepp az orrán kötött ki. Két napja még napoztak, most pedig elkél a meleg ruha és az esernyő.
Louis a kocsi másik oldaláról nézte, ahogy a fiatalabb az ég felé nyújtózik, majd elfintorodik, mikor egy hűvös esőcsepp az arcán landolt. Olyan volt, mint egy cica, akit felébresztettek délutáni szunyókálásából. Vajon ha elég ideig simogatná a megfelelő helyeken, dorombolna is? Perverz Louis! Ha ilyenekről fantáziálsz, ne csodálkozz, ha a farkadnak kevés a hely a nadrágban – korholta magát, és inkább elfordult a vidámpark színes fényei felé, amelyek egyre élesebben világítottak az alkonyban.
– Hm – mordult fel, amikor megérezte a vattacukor semmivel össze nem téveszthető illatát. – Menjünk, szükségem van valami fogrohasztó finomságra! – mondta vigyorogva, majd mikor a másik odalépett mellé, összefűzte az ujjaikat.
Harry élvezte, ahogy a kissé hűvös időben Lou meleg tenyere az övébe simult. Régen volt már, hogy valaki fogta a kezét. A hő kisugárzott egészen a lábujjától a feje búbjáig, átmelengetve a szívét. Még sosem volt ilyen különleges érzés elsétálni a színes, magas kapuig, a félhomályban. Néhányan sorba álltak a jegyekért, mire Harry előrehúzta Louist, egészen a kasszáig, ahol bemutatta a kártyáját, és már be is léphettek a csodák birodalmába.
– Váó, szóval ha terveznék egy hullámvasutat, ingyen látogathatnám a parkot? És még a sort sem kellene kivárni? – kérdezte Lou vigyorogva.
– Valami olyasmi – somolygott a göndör. – De az is megteszi, ha velem jössz ide.
– Ja, megteszi – jegyezte meg Louis szemöldökhúzogatva. – Menjünk oda először.
– Hova? – érdeklődött Harry, miközben a másik arcát figyelte.
– Hát a kicsikédhez.
A Csillagszámláló minden volt, csak kicsi nem. Louis megállt mellette, felnézett, és még sosem érezte magát ennyire alacsonynak. A hatalmas vasszerkezet tényleg az égig ért, legalábbis alulról nagyon úgy tűnt. Abból az ijesztő magasságból zuhantak alá a több kocsis vonatai, hogy aztán egymás után két hurkon száguldjanak át. Hegyeken, völgyeken, éles kanyarokon folytatva az útjukat, mintha nem ismernének lehetetlent. A kocsik oldala mélykékre volt festve, különböző méretű sárga csillagok világítottak rajtuk. Annyira fenséges és… félelmetes volt.
Harry Lou mögé lépett, állát a fiú vállgödrébe tette, kezét összekulcsolta a hasa előtt. A fiú ajkai kissé nyitva voltak, ahogy szemével végigkövette a vasút vonalát.
– Hogy tetszik? – suttogta, mire Louis kissé összerándult, mintha éppen akkor tért volna vissza a kábulatból.
– Öhm, hát nem vagyok nagy szakértője, de így elsőre eléggé extrémnek tűnik.
– Három és fél G a gyorsulása, szóval nem olyan vészes.
– Aha – motyogta Lou, mint akit nem sikerült túlságosan meggyőzni. – Hány G-be lehet belehalni?
Harry elnevette magát a kérdést hallva, az ujjai fürgén dolgoztak közben, hogy megtalálják Louis pihe-puha pulcsijának alját. Muszáj volt megérintenie a bőrét.
– Hat G fölött már eléggé kellemetlen érzés. Nem tesz jót a szervezetnek, főleg, ha előtte lógtál az űrhajós kiképzésről.
– Jézus, te biológiát is tanultál? – érdeklődött kitekeredett nyakkal. – Miben kell jártasnak lenni ahhoz, hogy valaki ilyet csináljon?
– Fizika, matek, biológia, egy kis pszichológia és sok-sok őrültség kell hozzá – foglalta össze egy szusszra Harry. – Kétség kívül az utolsóban vagyok a legjobb.
Végre sikerült a tenyerét Louis hasára fektetnie, a fiú bőre szinte égette az ujjait. Érezte, hogy a másik egy picit hátrébb lép, és így már tökéletesen illeszkedtek. Észre sem vették az arra mászkáló embereket, nem foglalkoztak semmivel, csak és kizárólag egymással. Tökéletes volt egy sötétebb zugban összesimulni.
– Harry – sóhajtotta két apró nyögés között Lou, és határozottan a fiú merev péniszéhez nyomta a fenekét. – Én annyira nagyon…
– Ssh, tudom, én is – nyugtatgatta a másikat, majd egy puszit nyomott a füle alá, aztán ujjaival a kócos tincsek közé túrt. – Ma megkapod, akármit szeretnél. De most menjünk!
Louis még mozdulatlanul állt néhány másodpercig, próbálta rendezni a légzését, csakhogy elég volt egy pillantás a Csillagszámlálóra, mire a szíve újra a torkában dobogott.
– Mi lenne, ha előtte bemelegítenénk valami mással? – kérdezte félénken.
– Oké, benne vagyok. És az édességről se feledkezzünk meg! – tette hozzá a göndör egy mosoly kíséretében.
Hamarosan felpakoltak némi finomsággal. Louis étcsokiba mártott epreket evett – bár a banános, tejszínhabos, csokimázzal leöntött belga gofri is nagyon csábító volt –, míg Harry maradt a hagyományosnak mondható, vanília ízű vattacukornál.
– Olyan, mintha újra gyerek lennék – nevetett fel az idősebb, majd lopott egy maréknyit a másik finomságából, amit azonnal a szájába tömött. – Szürreális, hogy délután még valami halálunalmas konferencián vettem részt.
Harry elmosolyodott a furcsa hasonlaton, mert tetszett neki, hogy Lou a kinti világot tekinti kevésbé valóságosnak, nem a finom illatokkal, nevetgélő gyerekekkel és felnőttekkel, csodákkal átitatott kis birodalmat. Elég volt egy apró pillantást vetnie a csillogó tekintetre, és tudta, hogy sikerült boldoggá tennie a másikat. És neki ez bőven elég volt. Miután ketten egy felejthetetlen órát töltöttek azon a gyönyörű tisztáson a virágok között, eldöntötte, hogy ő is el akarja bűvölni, és nagyon úgy tűnt, hogy jó úton halad.
Mászkáltak még kicsit a zsúfolt föld úton, amit számtalan ételes bódé vagy éppen valamilyen céllövölde övezett, aztán pedig felültek néhány hánytató körhintára és egyéb attrakcióra, amit Louis nagyon élvezett. A Csillagszámlálót hagyták utoljára.
Miután néhány percet álltak a sorban, ők mehettek be elsőnek a legújabb kör előtt. Harry egészen a szerelvény elejéhez húzta kézen fogva Lou-t, de aztán megtorpant, és be akarta engedni a fiút, ám úgy tűnt, a másiknak is ez a terve vele. Zavartan egymásra néztek, majd szinte egyszerre kitört belőlük a nevetés. Végül Louis szórakozottan megrántotta a vállát és beült a belső oldalra. Hamarosan az egész vonat megtelt. Izgatottan nevetgélő felnőttekkel, kacarászó gyerekkel voltak körbevéve. Lou egészen addig nyugodt volt, míg el nem indultak felfelé a hosszú kaptatón. A nehéz fémszerkezet ropogott alattuk, a fogaskerekek zakatoltak, míg az esti szellő az arcukba vágta a szemerkélő esőt. Nemsokára felülről látták a vidámpark elmosódott fényeit, és a szél is egyre erősebb lett.
– Harry – mondta fojtott hangon, de le nem vette volna a szemét az útról, ami még előttük állt felfelé. – Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon kedvellek. De ha innen élve lekerülök, én esküszöm, hogy… elfenekellek – tette hozzá bizonytalanul, lehalkítva a hangját.
Harrynek már fájt a hasa a nevetéstől, nem is emlékezett rá, hogy mikor volt utoljára ennyire vidám. Átfutott a fején, hogy megpróbálja lefejteni a másik kezét a fémvázról – már annyira szorította, hogy kifehéredtek az ujjai –, de aztán inkább az izmos combra simította a kezét és próbálta megnyugtatni, még mindig a kuncogással küszködve.
– Esküszöm, hogy biztonságos. Én terveztem – mondta meggyőződéssel, mire egy nem túl őszinte mosolyt kapott válaszul.
A szerelvény egy pillanatra megtorpant az emelkedő tetején, hogy aztán átbillenjen, és elkezdje hirtelen gyorsuló útját lefelé. Harry becsukta a szemét, élvezte, hogy szinte repül, miközben hallotta maga mellől Louis ordítását. Továbbra sem engedte el a combját, szüksége volt a fizikai kontaktusra. Annyiszor ült már a Csillagszámlálón, de most minden más volt. Itt volt vele Lou, érezte őt, az illatát, a testéből áradó hőt, a közelségét. Egy újabb élmény született éppen, amit ketten éltek át.
Sajnos hamar vége lett. Harry szívesen maradt volna még, de látta Lou-n, hogy egy kicsit elsápadt, viszont a szája a füléig ért. Kiszállt, a kezét nyújtotta az idősebb felé, hogy segítsen neki. Azok az ujjak most jéghidegek voltak, így Harry a tenyerébe zárta őket.
– Jól vagy? – kérdezte, ahogy elindultak kifelé.
– Én… – kezdte Louis lelkesen – nagyon! Máskor is szívesen eljönnék ide. A fene se gondolta, hogy ezt fogom mondani, de hihetetlen érzés volt – nevetett, és közben hátranézett a tömegre, akik utánuk jöttek ki.
– Kit keresel? – érdeklődött Harry, mert egyértelmű volt, hogy azt csinálja éppen.
– Volt valaki… – kezdte Louis, és kissé közelebb hajolt a magas fiúhoz. – Azóta téged bámult, hogy felszálltunk a hullámvasútra.
Harry egy pillanatra elcsodálkozott, aztán megvonta a vállát.
– Zavar? – kérdezett vissza.
– Persze, hogy zavar – háborodott fel Louis. – Szinte fel akart falni a szemével. Te észre sem vetted?
A fiatalabb csak megcsóválta a fejét, és most Lou-n volt a sor, hogy csodálkozzon. Harry olyan fejet vágott, mintha furcsa lenne, hogy egyáltalán valaki ránéz. Louis végre kiszúrta a tömegből a szőke fickót, aki megint feléjük pillantgatott, és gyorsan döntött. Megtorpant egy fánkos bódé oldalánál, közelebb húzta magához a göndört, és úgy tapadt az ajkaira, mint valami kiéhezett vándor. A másik felnyögött a hirtelen ért támadás miatt, de eszében sem volt ellökni magától. A nyelveik mélyen egymás szájában jártak, és ez most valahogy piszkosul izgató volt. Hogyan is hagyhatnák abba, ha ennyire jó érzés?
Louis büszkén konstatálta, hogy sikerült megvédenie a területét, mert a furcsa srácnak azonnal nyoma veszett, miután látta őket csókolózni.
– Mit… mi volt ez? – kérdezte Harry levegő után kapkodva.
– Az enyém vagy, és már ő is tudja – jelentette ki Louis, majd szinte észrevétlenül a göndörhöz dörgölőzött. – Nem bírom. Kellesz nekem, nagyon – dünnyögte buján.
– Az adrenalin miatt van – somolygott Harry, és egy picit eltolta a másikat, hogy levegőhöz jusson. Nem csak Louis volt kiéhezve, ez teljesen egyértelmű volt. És akkor Harold felidézte Lana szavait: „Légy kreatív!” Elmosolyodott, mikor sikerült szabadjára engednie a fantáziáját, és nem eredménytelenül. Kicsit húzósnak tűnt az ötlet, de ki kell próbálniuk. Muszáj, hogy ő…
– Gyere velem! – utasította Louis-t, akinek esélye sem volt ellentmondani, hiszen megragadta a karját és maga után vonszolta az emberek között. Végül az óriáskerék előtt álltak meg, ahol szerencsére alig lézengett néhány vendég.
– Mire készülsz? – érdeklődött Louis, és a fiatalabbat nézte, aki teljesen elmerülve figyelte a hatalmas építményt. – Az óriáskerék nem túl izgalmas.
Harry úgy tekintett rá, mint aki valamit forral a fejében.
– Majd mi azzá tesszük. Van rá úgy… tizenkét percünk.
Louis szemei hatalmasra tágultak, majd elmosolyodott, amikor felfogta, miről beszél a másik. Eszeveszett izgalom lett úrrá rajta, az ajkát harapdálta önkéntelenül, mire végre átjutottak a kapun és beszálltak az egyik fülkébe. Akkorra a farka már készült kiszakítani a szűk nadrágját. Odabent halovány volt a világítás, hogy az ablakokon keresztül tökéletesen látszódjanak az éjszakai város fényei. De most egyiküket sem érdekelte a festői látvány.
– Ülj le! – utasította Harry.
Louis eldöntötte, hogy most azt fogja csinálni, amit mond neki, hisz az egész szituáció annyira elvarázsolta, hogy azt sem tudta, hol van. Kényelmesen elhelyezkedett az ülésen, és szemével követte, ahogy Harry letérdelt a lábai közé. A látvány, ahogy a zöld tekintet felnézett rá, aztán tulajdonosa megnyalta a tökéletesen ívelt, rózsaszín ajkakat, máris túl sok volt. Lou nyelt egyet, és hátravetette a fejét, miközben érezte, hogy az ügyes kezek a nadrágját gombolják. Elég volt, hogy a forró ujjak az alsója anyagán keresztül hozzáérjenek, máris nyüszített. Harry felkapta a fejét a hangra, aztán mosolyogva szabadította ki a merev péniszt a ruhák fogságából.
– Lou – sóhajtotta áhítattal, mert meglepte, hogy a másik ennyire kész volt. Hiszen még alig ért hozzá. Hosszú ujjaival körbefogta, és lassan verni kezdte, mert valami azt súgta neki, ha azonnal a szájába venné, félig se tudnák kitölteni azt a tizenkét percet.
Louis próbált a légzésre koncentrálni, igyekezett lenyugodni, ám amikor megérezte magán Harry kezét, rájött, felesleges strapálnia magát. A göndör végig az arcát figyelte, néha letekintett kemény szerszámára. Nem volt választása, muszáj volt rábíznia a dolgok irányítását. Amikor a kéj cseppjei megjelentek vöröslő makkján, Harry elvesztette a türelmét, és lehajolt, hogy lenyalhassa.
Annyira finom volt, az íze részegítően hatott a Harryre. Belemarkolt az formás combokba, közelebb húzta magához a csípőjét, és miután végignyalogatta a feszülő péniszt, beengedte az ajkai közé, aztán igyekezett teljesen eltüntetni a szájában. Próbált mindent tökéletesen csinálni, de sajnos, Louis-val ellentétben neki nem volt túl sok tapasztalata. Kicsit elbizonytalanodott, de aztán az ujjak a hajába markoltak, és segítettek neki visszatalálni a megfelelő ritmushoz. Talán a másik nem is sejti, hogy mennyire nagyon szüksége volt a biztatásra.
Louis már csak a derekán támaszkodott, teljesen lecsúszott az ülésről, közben a pulcsija egyre inkább felhúzódott, de nem volt ideje foglalkozni vele. Az ujjak belemélyedtek a bőrébe a csípőcsontjánál, egy picit talán fájdalmasan, mégis annyira jó volt most ez a kissé kemény bánásmód. Figyelte Harry ténykedését, közben próbálta a tudtára hozni, hogy mi esik neki a legjobban. Szerencsére úgy látszott, a göndör gyorsan tanul, és mikor a torkára engedte, már nem bírta visszafogni a hangját:
– Harry, édes istenem!
– Ez így jó? – kérdezte Harold, miután kiengedte a szájából, és amíg a válaszra várt, lustán nyalogatta a merev szerszámot. Az ajka nedvesen csillogott, olyan szexi volt, hogy az hihetetlen.
– Ahh… nagyon. Csak csináld, könyörgöm! – hördült fel az Lou.
A gyönyör minden egyes nyalintással, minden szívással egyre határozottabban épült benne. Újra hátravetette a fejét, a gerince ívbe feszült. A száját harapdálta, hogy ne legyen túl hangos, de amikor lepillantott Harryre, akinek a torka éppen összeszorult körülötte, olyan hirtelen lepte el a kéj, hogy semmi ideje nem volt felkészülni. Szólni akart neki, hogy engedje ki a szájából, ha nem akarja lenyelni, mély lélegzetet akart venni, de egyik sem jött össze. Így csak a levegőt kapkodva tátogott, próbált nem lecsúszni a földre, mert a lábai megállíthatatlanul remegtek. A nedves forróság továbbra is körbeölelte lüktető péniszét, és finom szívásokkal kényeztette.
Amikor kezdett lecsillapodni, Harry egy utolsó nyalintással kiengedte a szájából, tenyerét a combjára, majd onnan az oldalára simította, és lágyan cirógatta a bőrét. Ahogy összeakadt a pillantásuk, Lou kicsit elszégyellte magát.
– Ne haragudj, nem akartam, hogy… – kezdte, mire Harry összezavarodott.
– Mit? – kérdezte, miközben felállt a földről és leporolta a térdét.
– Hát azt, hogy le kelljen nyelned – mondta ki Louis bűnbánóan, majd ő is elkezdte visszarendezni a ruháit. – Annyira gyorsan történt minden.
Harry néhány másodpercig kiismerhetetlen arccal bámulta, aztán feltérdelt az ülésre úgy, hogy a térdei Lou combját fogják közre, és szenvedélyesen megcsókolta a ledöbbent fiút.
– Úgysem hagyhatunk nyomokat – jegyezte meg, és a nyelvét végigfuttatta Lou ajkain. – Isteni az ízed, szóval én nem bánom.
Louis ezen a ponton teljesen elveszett. Lélegzetvisszafojtva kémlelte a zöld tekintetet, és ráébredt, hogy még több időt kell eltölteniük együtt ahhoz, hogy teljesen kiismerje. Egyik pillanatban szende szűz, a másikban pedig… Miért is van meglepődve? Már az első éjszakájuk is teljes káosz volt, de az tuti, hogy legélvezetesebb fajtából.
– Veled mi lesz? – kérdezte aztán, hiszen ahogy összesimultak, egyértelműen érezte Harry vágyát.
– Hazamegyünk, és a tiéd vagyok – felelte a göndör somolyogva, majd lekászálódott az öléből. – Mindjárt leérünk – közölte, ahogy kinézett az ablakon. – Remélem, ez soha nem fogod elfelejteni – nézett vissza a teljesen elképedt Louis-ra.
– Hogy a francba felejteném el? – nevetett fel a kérdezett. – Egy kibaszott óriáskeréken ültem, miközben te ismét a csillagokba repítettél.

A feszültséget szinte vágni lehetett a kocsiban, ráadásul Harry le merte volna fogadni, hogy még a kis szőrszálak is vigyázzba állnak a karján… más testrészéről nem is beszélve. Indulás előtt – miközben éppen a dinnyés nyalókákért álltak sorba –, megbeszélték, hogy Lou lakásába mennek, mert az kicsit közelebb van. Illetve abban is megegyeztek, hogy megpróbálják kibírni, míg odaérnek. Kicsit talán túlértékelték a önuralmukat. Louis egyre hevesebben fészkelődött az ülésen, míg Harold hálát adott az égnek, hogy a vezetés valamennyire lekötötte a figyelmét. Bár közelebb lenne a vidámpark ahhoz a fránya városhoz!
– Hallgathatunk valamit – ajánlotta a göndör, és a szeme sarkából látta, hogy a másik bólint, ezért benyomta a rádiót. Legalább a várakozásteljes némaság elillant, mikor az autó utasterét betöltötte a zene.
Végeláthatatlan kocsikázás után leparkoltak, aztán rekord sebesség alatt megtették az utat az ajtóig, ahol Louis bajlódott kicsit a kulcsokkal, de végül csak bejutottak az előszobába. Pillanatok alatt egymásnak estek, Lou azonnal a falhoz szorította Harryt, falta az ajkait, a nyakát, míg a kezei már a ruhái alatt jártak. Ekkor egy halk torokköszörülést hallottak. Lou először nem akart róla tudomást venni, azt gondolta, csak képzelődik, de Harold lemerevedett, és úgy nézett a nappali irányába, mintha szellemet látna.
– Sajnálom, nem akartam megzavarni semmit – érkezett az ismerős hang, Louis-nak nem kellett megfordulnia, hogy kitalálja, kihez tartozik. A homlokát gondterhelten Harry vállára ejtette, majd egy mély légvétel után a hang felé fordult.
– Dan, mi a fenét keresel itt?
A kérdezett felállt a kanapéból, majd néhány lépéssel közelebb sétált. Daniel barna haja tökéletesen az ég felé meredt, a szemei körül a karikák kialvatlanságról tanúskodtak, de szeretett bulizni és füvezni, ezt Lou pontosan tudta.
– Beszélnünk kell. Meg amúgy is, mi az, hogy SMS-ben szakítasz velem? – kérdezte felvont szemöldökkel.
Harry még mindig a falhoz simulva igyekezett összeszedni magát, mert teljesen összezavarodott, a gondolatok egymást kergették a fejében. Aztán rájött valamire. Neki most mindenképpen le kell lépnie, nem maradhat itt tovább. Teljesen elveszetten indult az ajtó felé, nem törődött azzal sem, hogy Lou a nevén szólongatta. Csak akkor állt meg, mikor a lépcsőházban valaki megragadta a karját.
– Harry – mondta Lou, bár ötlete sem volt, hogyan folytassa. – Nem tudom, hogy került ide, de kirakom két perc alatt. Maradj itt, könyörgöm! – A kék tekintet kétségbeesetten csillogott, szinte erőszakosan olvadt volna a zöldbe, de Harry makacsul igyekezett félrenézni.
– Semmi baj, menj, és beszéljétek meg! – Lou százszor elátkozta a döntését, amikor felajánlotta, hogy jöjjenek hozzá. Csak tíz perccel kellett volna tovább kocsikázniuk. Mindegy, késő bánat.
– Nem akarok tőle semmit, ugye tudod? – faggatta a göndört.
– Igen, tudom – válaszolta nem túl nagy meggyőződéssel Harry. – Most hazamegyek, de holnap beszélünk – ígérte, mert valójában nem tudta Louis-t hibáztatni. Csak ezt az elfuserált, halálosan kínos helyzetet.
Az idősebb nem elengedte el a karját, inkább közelebb vonta magához, és ellentmondást nem tűrően tapadt a finom ajkakra. Szerencsére a hevessége viszonzásra talált, így kicsit nyugodtabban vált el a Harrytől.
– Imádtam a mai estét – suttogta egy halvány mosollyal.
– Örülök. – Végre Harry is óvatosan elmosolyodott, mielőtt folytatta volna a lépcsőzést lefelé.
Louis frusztráltan sétált be az ajtón, majd azonnal Dan keresésére indult, akit végül a konyhában talált meg.
– Gratulálok, elérted, hogy lelépjen – mondta durcásan, majd engedett magának egy pohár vizet.
– Hidd el, jobb ez így! – jelentette ki Daniel, majd visszasétált a nappaliba.
– Na gyerünk, mit akarsz? Nem érek rá egész éjjel!
– Pedig most, hogy ketten maradtunk, nagyon is úgy tűnik, hogy ráérsz – felelte Dan vigyorogva. – Mellesleg aranyos… mindig is jó ízlésed volt pasik terén, nézz csak rám!
Louis nagy szemforgatások közepette leült a kanapéra, tisztes távolságban a fiútól, és türelmetlenül várta, hogy kiderüljön a késői látogatás oka.
– Mondd már! Tuti nem az SMS-em ébresztett rá, hogy ide kell jönnöd. Hetek óta felém se néztél.
Dan bágyadt mosollyal a szemközti falon található festményt fürkészte, és úgy kezdett beszélni.
– Van valami fontos, amiről tudnod kell, ezért vagyok itt.
Aztán mesélni kezdett.


12 megjegyzés:

Nicole Evans írta...

Mi? Mi? Mi? Mi?
Ahj, pedig olyan gyorsan faltam a sorokat, és már vártam volna a legjobb részt, erre meg idejön ez a Dan?
Mit akar mondani Lou-nak? Ugye nem valami rossz dolgot? (úgyis az) Csak nehogy megfenyegesse nekem valamivel..
Ahj, már Harry is kezdett volna teljesen feloldódni, erre meg közbeszólnak..ch.
Remélem Hazz nem lesz mérges, se semmi ilyesmi, aztán a következő részben kérem a kimaradt szexet! :D
pussz, Nicole E.

BezTina írta...

Sziaaa HDawn!
- es sikerul elolvasni-
-most mar nyugodt szivvel megyek tetelezni :d -

Nem csoda hogy ez a kedvenc cimed
Csak faltam es faltam es elfogyott
Dan....pillanatrombolô vattacukor savanyîtô csipős szunyogriasztônak használt elfuserált fajankô!!

Imádtam minden Hazza-Louis pillanatot csodas volt!

Ez a rêsz olyan volt mint az ezer izü nyalôka -meglepo, sokkolo, lenyugozo...minden kulon kis része egyedi es relytejes

Imadtam!
Koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvashattam!
Tovabbi szp estet!

Illetve elore is szep hetet!
Szia

LisaLucky írta...

Imádtam! :) Olyan jól írsz! :) Remélem minél hamarabb hozod a következő részt!

HDawn írta...

Szia Nicole!
Tudom, a vége kicsit hangulatromboló lett, de már túl szép és jó volt minden :) Köszönöm, hogy írtál.
Puszi

Szia BezTina!
Örültem, mikor megláttam a neved :) Meglehetősen jól összefoglaltad, mit gondolsz Dan-ről, nagyon tetszett :D További jó tanulást kívánok, és sok sikert jövőhétre!

Szia Lisa!
Köszönöm és örülök, hogy tetszik :) Csütörtökön hozom a folytatást!

Zsuzsanna Andrea írta...

Na ne nem tetszik nekem ez a Daniel!! Nagyon nem már most utálom!
De Harryt és Lout viszont imádom és a piszkos gondolataikat is-)))
Téged is imádlak mert nagyon jól írsz és én imádom olvasni!
Na ennyi imádom után nagyon várom a folytatást.
Puszi

HDawn írta...

Szia Szuzi!
:) Ez a hozzászólás nagyon aranyos lett. Én is imádlak, mert minden rész után írsz :)
Csütörtökön folytatás!
Puszi

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Tudtam, megmondtam, hogy Dan gondot fog okozni, hát tessék!!
Mondjuk már ott kitaláltam, hogy közbe fog zabarni, mikor azt olvastam Louishoz mennek. Ó, mondom, ez így túl egyszerű!
Mit akar mesélni? Szakított vele, menjen már onnan és hagyja már dugni őket! Ajj, már most irritálö karakter.. -,-
Amuugy Harry rohadt édes volt és a cím nagyon találó ((óriáskerék.. khm)).
Fáradt vagyok, úgyhogy remélem beéred egy rövidebb kommemttel is!:D
Várom a kövit!
Puszi: Ella xx

HDawn írta...

Szia Ella!
Dan már csak ilyen, elrontja a legjobb pillanatokat. Ezek szerinte tetszett az óriáskerék jelenet ;) Hááát, beérem most rövid kommentel, nem hagytál más választást :D
Puszi :)

Dreamy Girl írta...

Oh te jó ég!! Mi ez a vég? Mit akar mondani?? Jézusom!! Én csütörtökig meghalok!! Na neeee! Nem lehet itt vége!! Neeeeeem!! Dan mi a fene? Szakítottatok! Hagyd már a francba, ajj... Pedig épp újra a csillagokba akarták egymást repíteni... Miért nem tudtak inkább Harryhez menni?? Most nyugiban dugibugizhatnának... Ajj... Nehéz az élet... :D Na, de így az izgalmas, amit én nagyon imádok ;)
Az sms az elején volt a kedvencem XD Kis perverzeim, annyira szeretem őket ❤ Aww, cukik voltak, olyan hangulatos kis rész volt, csak Dan... Szemét...
Eszméletlenül imádtam!! Szuperfantasztikusancsodálatosantökéletesazegész!! ❤❤ Csodállak,olyan gyönyörűen írsz ❤❤
Puszi ❤ (Legyen csütörtök! Most! Kérlek :3)

HDawn írta...

Szia Dreamy! :)
Bocsánat a végéért, de hát kell némi izgalom. Túl egyszerű lett volna, ha hazamennek és dugibugiznak (vicces ez a szó) :D Úgy örültem a kommentednek, ééés ne halj meg csütörtökig, hogy fogsz úgy írni nekem?! Szóval kitartás :)
Köszi, hogy írtál
Puszi

Névtelen írta...

Oké...
Azt még eltűröm, hogy a lift szarakodott a régebbi részbe, de ezt most te se várhatod el tőlem, hogy át suhanjak felette mint egy kicseszett csillámláma.
ÉN KINYÍROM AZT A PONT, PONT, VESSZŐCSKÉT!!! NEM AKAROK KÁROMKODNI, TŰRTŐZTETEM MAGAM!
Na szóval...khm... tárgyaljunk egy kicsit... Mi volt a célod azzal, hogy oda küldted azt a Daniel harisnyát?
Szót sem hallgatok arról pláne, hogy lehetetlen helyen hagytad abba a részt.
Én imádlak téged, és a blogodat is, de vannak határok!
Noémi, dühös!
Végig vigyorogja az egész részt Noémi, és csillogó szemekkel várja hogy végre Harry, Louis nevét sikítsa, de ekkor eltör minden mint egy tükör. :(

Na mindeeeegy.... levezettem a dühömet, most már minden okés :D Iszonyat jó lett mellesleg a rész, kivétel azt a fránya befejezést... Annyira olvastam volna még 😍 Várom a következőt 😍💙

( Sorry, a kirohanásért, de egy érzelmi sokk bombát dobtál le a résszel 😂)

HDawn írta...

Szia Noémi! Megértem a dühödet, és tök jó, hogy ennyire szíveden viseled a sorsukat 😊 Valamit jól csinálhatok, ha ilyen érzelmeket sikerült kiváltanom 😀 A továbbiakban igyekszem majd kárpótolni titeket. Puszi 😊