2016. június 23., csütörtök

Csillagszámláló - 7. Hernyók és pillangók


Sziasztok! Lehet, hogy megint nem fogtok szeretni... :D A részről annyit, hogy a tanulmányaim miatt eléggé szívemen viselem a témát. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és ha már sikerül átadnom néhány fontos dolgot, akkor nem dolgoztam hiába :). Jó olvasást!
*********************************************************************************

7. Hernyók és pillangók (azaz egy másik bolygóra is követnélek)

Louis teljes némaságban ült, az arca kiismerhetetlen, és levegőt is csak akkor vett, ha nagyon muszáj volt. Próbálta feldolgozni Dan szavait, az agya megállás nélkül dolgozott, és már rohant volna a géphez, hogy az interneten jobban utána tudjon nézni a dolgoknak, de egyelőre lesokkolta a sok információ.
– Lefeküdtél vele? – kérdezte halkan Daniel, és a térdére simította a kezét.
– Ne érj hozzám! – rezzent össze Louis, és még távolabb húzódott.
– Kérlek, Lou, ez fontos! Szedd össze magad! – szólt rá erélyesen a fiú. Louis kezdett rájönni, hogy nagyon gyerekesen viselkedik, úgyhogy próbálta lenyugtatni magát.
– Ez az. Figyelj rám, mert fontos amit mondok – kezdte Dan, de nem kockáztatta meg, hogy újra hozzáérjen a másikhoz. – Mivel te voltál az aktív fél, így elég kevés az esélye, hogy gond legyen veled. De hogy biztosak legyünk, el kell menned csináltatni egy tesztet.
– Te azt mondtad, hogy nincs semmi bajod! – fakadt ki Louis. – Akkor mégis hogy lehetséges ez? Biztos vagy benne, hogy nem utánam kaptad el?
– Sajnos biztos. Akkor kaptam el, amikor… – Dan félve pillantott a másikra, és úgy tűnt, nem akarja befejezni a mondatot.
– Mikor?
– Amikor mi együtt jártunk – suttogta.
– Nem, az nem lehet! – Lou erősen az ajkába harapott, és próbált nem felrobbanni. Legszívesebben percekig csak üvöltött volna, amíg el nem megy a hangja, mégis olyan halkan szólalt meg, hogy Dan alig hallotta:
– Tűnj el a házamból, most!
– Lou, én csak segíteni akarok neked…
– Azt mondtam, most! – morogta sokkal erőteljesebben.
Daniel tétovázva indult az ajtó irányába, de még visszanézett a kanapén kuporgó, teljesen magába zuhant fiúra:
– Lou, annyira sajnálom. Én tényleg szerettelek. De nem tudtam megváltozni. Nem tudtam hűséges lenni – szabadkozott, aztán mikor nem kapott választ, az előszobában letette a pótkulcsot. – Remélem, minden jól alakul, és egyszer talán megbocsátasz nekem – motyogta maga elé, majd végül kisétált a lakásból.
Louis összekuporodva feküdt a kanapén a teljes sötétségben. Nem sok lehetett hátra hajnalig, de már órák óta nem moccant onnan. Ahogy lehunyta a szemét, Harry smaragdzöld íriszei jelentek meg előtte, az ártatlan arc, a különlegesen gyönyörű vonásokkal. Gondolatban a fiú kezét fogta, újra a vidámparkban sétáltak végig, beszívták az édes illatokat, és teljesen gondtalanok voltak. Eszébe jutott az óriáskerék, a titkos kis néhány perc, amit eltöltöttek együtt.
Még nem beszéltek róla, de Lou sejtette, hogy Harrynek nem volt túl sok kapcsolata. A szíve megtelt szeretettel, ahogy arra emlékezett, amikor a fiatalabb igyekezett elérni, hogy neki a legjobb legyen. Nem lehetett még sok tapasztalata a mélytorkozást illetően, de lelkesen próbálkozott, és Louis az első perctől fogva imádta. Basszus, hiszen olyan gyorsan elélvezett, mintha tini lenne! Naná, hogy Harry tökéletesen csinálta. Minden egyes mozdulata, rezdülése kábító koktélként hatott rá. Harry... Ha neki valami baja lesz, soha nem fogja megbocsátani magának. Már ártott neki gyermekkorukban, nem lehet, hogy megint… Jézus! Lou felült a kanapén, arcát a kezébe temette.
– Csak őt ne, könyörgöm! – suttogta maga elé. – Annyira ártatlan, kérlek, ne! – Ujjai a hajába siklottak, tépte a világosbarna fürtöket, és mintha kívülről hallotta volna magát, a légzése egyre szaporább lett.
Pánikroham… nagyszerű. Nem ez volt az első eset, úgyhogy könnyen felismerte a jeleket. Le kell nyugodnia! Ezzel semmit nem old meg. Hétfőn szépen elmegy a kórházba, és csináltat egy HIV tesztet. Ha pozitív lesz, akkor sincs nagy baj. Végül is gyógyszerekkel együtt élhet a betegséggel. De ha elkapta, akkor meglehet, hogy Harry is… Nem, nem! El kell mondania neki… Még nem. Majd később. Erőt kell gyűjtenie hozzá. Nem biztos, hogy ő olyan nyugodtan, szemrebbenés nélkül tudná kezelni a helyzetet, mint ahogy Dan tette. Frusztráltan újra a hajába túrt, az ujjai között megakadt jó pár kitépett hajszál, és a fejbőre már sajgott a kegyetlen bánásmódtól.
Néhány perc múlva muszáj volt elmozdulnia a helyéről, mert pisilnie kellett. Szíve szerint hétfőig fel sem kelt volna a kanapéról, de a testének más elképzelése volt erről. Amikor végzett, inkább a szobájába vette az irányt, mert ott mégiscsak kényelmesebb volt feküdni. Levette a ruháit, aztán a bebújt a takaró alá. Hajnali öt volt. Valahogy elnyomta az álom, de bár ne tette volna.

Harry már sokadszorra tekintgetett a mobilja felé, mint ahogy az elmúlt nap is tette. Vasárnap volt, teljesen egyedül volt a hatalmas házban, hiszen Lana ilyenkor a szabadnapját töltötte. Egész szombaton azt várta, hogy Lou majd felhívja, megkéri, hogy találkozzanak, de semmi ilyesmi nem történt. Teljesen kétségbeesett. Mi van, ha már nem kell neki? Ha rájött, hogy tapasztalatlan, és Dan sokkal izgalmasabb partnernek ígérkezik? Dan… vajon most is együtt vannak? Lehet, hogy Lou éppen őt csókolja? Dühösen vette magához a telefont, és azonnal hívni kezdte a megfelelő számot.
– Harry? – szólt bele az ismerős, rekedtes hang erőtlenül. A fiú mérge hirtelen elpárolgott, azt is elfelejtette, hogy kérdőre akarta vonni, amiért nem kereste.
– Lou, jól vagy? – kérdezte aggódva.
– Harry… – sóhajtotta újra. – Át tudnál jönni?
– Persze, de mi történt? – kérdezte, miközben már húzta fel a cipőjét és kereste a kocsikulcsot. A hangja remegett az idegességtől. Louis beteg? Vagy esetleg Dan bántotta? Mi lehet a baja?
– Kérlek, szükségem van rád! – könyörögte a vonal túlsó végén a vékony hang. Harry már rohant a kocsijához.
– Máris indulok. Sietek, jó? Vonalban maradsz addig? – kérdezte, miközben már indította is az autó motorját.
– Nem, nem. Figyelj a vezetésre! – motyogta Louis, azzal máris letette.

Harry meglepődve tapasztalta, hogy a lakás ajtaja nyitva volt, majd egy kis hezitálás után belépett az előszobába.
– Louis, merre vagy? – kérdezte, amíg lerugdosta a cipőit.
– Háló! – érkezett az erőtlen felelet, úgyhogy nem teketóriázott, a hangot követve lépett be a szobába. Délután volt, de a sötétítők be voltak húzva, így tökéletes félhomály uralkodott a helyiségben. Louis alakja az ágy szélén gubbasztott, a homloka majdnem a térdét érte, ahogy ott ücsörgött, háttal Harrynek. A szobában szinte vágni lehetett a füstöt, és a hamutál is tele volt csikkekkel. A fiú halkan lépett oda hozzá, felmászott az ágyra, majd hátulról átölelte Lou-t. Éppen puszit készült adni a szája sarkába, mikor az idősebb elhúzódott, mintha megijedt volna.
– Ne! Ezt most ne! – lökte el magától Harryt, aki döbbenten ült le a sarkaira. Kétségbeesés, félelem, fájdalom… mindez az arcára volt írva, de Louis még csak rá sem pillantott.
– Mi történt? – kérdezte végül a göndör, mielőtt beleőrült volna a tudatlanságba. – Te és Dan… újra összejöttetek? – Bár ne remegett volna úgy a hangja! Bár erősebb lenne! Bár… ne kedvelné ennyire Louis-t!
– Mi? – fordította hátra a fejét hirtelen Lou. – Dehogy is! Nem jöttünk össze! Éppen ellenkezőleg! Örökre végeztünk egymással.
Harry teljes szívéből megkönnyebbült, de ez nem tartott tovább néhány másodpercnél. Utána újra rossz gondolatok furakodtak az elméjébe.
– Akkor miért vagy ilyen? Rájöttél, hogy én nem vagyok elég jó…?
Louis-nak most igazán nem volt türelme ehhez. Talán csak egyszerűen el kéne árulnia ahelyett, hogy hagyja, Harry agyában szörnyűbbnél szörnyűbb gondolatok szülessenek. Érezte, hogy az ágy megmozdul mögötte. Ráeszmélt, hogy a másik már percek óta válaszra vár, és azt hiszi, azért nem mond semmit, mert nem akarja megbántani.
Lou fuldoklókat megszégyenítő sebességgel kapott a fiú kezei után. Nem engedi el még egyszer, az biztos! A karokat a saját teste köré fonta, aztán ellentmondást nem tűrően belesimult a kierőszakolt ölelésbe. Szerencsére nem kellett aggódnia, Harry egy pár pillanattal később már erősen szorította a mellkasához. Louis a füle mellett hallotta a szívdobbanásokat, a hátán érezte a forróságot, ami a másik testéből áradt. Az illatát lassan átvette a szoba levegője, és ez valahogy megnyugvással töltötte el.
A göndör nem kérdezett többet, egyszerűen csak ölelte, mert érezte, hogy erre van most igazán szüksége. A kétség idegőrlő tud lenni, de tudta, hogy válaszokat fog kapni, amint a másik készen áll, hogy megadja azokat.
– Mi lenne, ha kimennénk egy kis friss levegőt szívni? Szép idő van ma – dünnyögte néhány perccel később. Maga is meglepődött, mikor Lou bólintott, de örült, hogy ilyen könnyen rá tudta venni, mozduljanak ki.
– Egy kicsit rendbe szedem magam, aztán mehetünk – mondta Louis, és amíg ő eltűnt a fürdőben, Harry alaposan kiszellőztetett.
Nemsokára a parkban sétáltak, majd leültek egy elhagyatottabb padra az árnyékban, egymással szemben. Louis tudta, hogy eljött az idő, nem várhat tovább, és ha túl lesz rajta, talán megkönnyebbül egy kicsit.
– Dan azért jött pénteken, hogy elmondja, HIV pozitív – bökte ki egy szusszra. Végre felnézett a zöld szemekbe, hogy mit reagál erre, de Harry csak kíváncsian várta a folytatást. – Lehet, hogy én is. Előfordult, hogy nem védekeztünk.
– Attól még egyáltalán nem biztos – szólt közbe Harry, tenyerét a másik térdére simítva. – Mikor mész tesztre?
– Holnap.
– Veled megyek! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Ne félj, nem lesz semmi baj. Ott leszek veled. Akármi történik, melletted maradok.
Louis alig kapott levegőt a rátörő érzelmektől. Gyorsan kipislogta a könnyeket, aztán erőt gyűjtött, hogy folytassa.
– Köszönöm – motyogta. – Harry… elképzelhető, hogy te… hogy te is elkaptad. – Nem bírta tovább tartani a szemkontaktust, tekintetét lesütötte, miközben próbált megbirkózni a szégyennel és a bűntudattal.
– Mi mindig használtunk gumit... – értetlenkedett a fiatalabb, mire Lou a szavába vágott, talán kissé erélyesebben, mint kellett volna:
– Csókolóztunk, amikor vérzett a szám! – És akkor eszébe jutott még egy dolog, amire ezidáig nem is gondolt. – Ó, Jézusom! Mi van, ha Jesse is elkapta?! Verekedtünk, és…
– Lou! Állj le! – Most Harryn volt a sor, hogy felemelje a hangját. – Egyre őrültebb elméleteket gyártasz. Próbálj megnyugodni, kérlek!
Volt abban némi igazság, amit Harry mondott, ezt Louis is belátta, de mégis annyira nehéz volt nem erre gondolni.
– Nem tudnék kiegyezni a lelkiismeretemmel, ha megbetegednél miattam – vallotta be halkan Harrynek. – Én talán megérdemlem, de te semmiképpen.
– Mi ez a hülyeség, hogy megérdemled? – kérdezte Harry mérgesen. – Senki sem érdemli meg.
– Csináltam butaságokat Dan előtt is. Ha találkoztam egy szexi pasival, igyekeztem elcsábítani, és addig nem nyugodtam, míg magam alatt nem tudtam – vallotta be szemlesütve. – Amikor kérdezted a tisztáson… pasim nem sok volt, de egyéjszakás kalandom rengeteg akadt.
– Hé, emiatt nem kell szégyellned magad! – Harry lágyan összefonta az ujjaikat Louis combján. – Csak keresgéltél. Ez teljesen normális. „Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.”– idézte Harry elgondolkozva.
– Ez A kis hercegből van? – nézett fel lassan az idősebb, a szeme furcsán csillogott a ki nem gördült könnyek miatt.
– Igen.
Louis lassan végigvezette az ujjait Harry mellkasán, majd lejjebb, míg el nem érte a pillangós tetoválást. Legalábbis sejtette, hogy ott lehet, mert a fekete póló eltakarta a mintát, de ő pontosan emlékezett rá. Halkan suttogta a szavakat, mégis teljesen érthetően:
– Azt hiszem, én már ismerem az enyémet.
Harry úgy érezte, bele fog őrülni, mire tényleg egymáséi lehetnek. Nem úgy, mint a buli éjszakáján, hanem annál sokkal igazabbul. Meg akarta csókolni Louis-t, viszont azt is tudta, hogy a fiú most nem örülne neki, nem tudná felszabadultan viszonozni. Hisz még megérinteni is félt a fiatalabbat, mintha összemocskolhatná. Ezért inkább közelebb csúszott a padon, Lou lábait a combjaira húzta, majd előrehajolt, hogy megölelhessék egymást.
Nem tudták, mennyi ideig maradtak így, mozdulatlanul, de a külvilág – ami kívül esett a kis burkon, amit maguknak alkottak –, elkezdett lehűlni, és Harry arra eszmélt, hogy Lou karja csupa libabőr.
– Mennünk kéne, kezd sötétedni – törte meg végül a csendet. Louis álmosakat pislogva bólogatott, majd kelletlenül lekászálódott Harryről, aztán pedig a padról.
Végig fogták egymás kezét, amíg visszaértek a lakáshoz, majd bedobtak egy gyorsfagyasztott mozzarellás pizzát a sütőbe. Nem sokkal később el is készült a vacsorájuk, isteni illatok töltötték be a konyhát. Harry nekiállt felszeletelni a pizzavágóval. Először elfelezte és felnézett Lou-ra. Mivel a másik csak megcsóválta a fejét, negyedbe vágta az ételt, de Louis még mindig nem nyúlt érte.
– Louis! – szólt rá Harry. – Enned kell valamit!
– Vágd ketté! – utasította a másik, és mikor értetlen fejet vágott, hozzátette: – A negyedet felezd el.
– Az egynyolcad pizza – vonta le az egyértelmű következtetést Harry, de megtette, amire kérte.
– Tudod, hogy imádom azt az okos buksidat – jelentette ki Louis vigyorogva, beletúrt a göndör fürtökbe, hogy összekócolhassa, majd a tányérjára tette a papírvékony szeletet. – Nézd a jó oldalát! Neked több marad.
– Ez kurvára nem vicces – jegyezte meg Harry és igyekezett mérges fejet vágni. Azonban most sokkal nehezebb volt, hiszen Louis végre nevetett. Ha csak egy percre, de akkor is sikerült elérnie, hogy megfeledkezzen minden rosszról.

Reggel az ébresztőóra csörgése helyett arra ébredt, hogy Louis hangosan becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Harry a hátára gördült, próbálta kipislogni az álmosságot a szeméből. Nem tudta eldönteni, hogy utána menjen-e. Louis a hangokból ítélve hányt, bár elképzelése sem volt, hogy mit, hiszen alig evett egész hétvégén. Már felült az ágyon, de végül nem ment utána, mert valahogy úgy érezte, Lou nem örülne neki. Szörnyű volt a gondolat is, hogy rosszul van, de nem segíthet rajta. Minél hamarabb meglesz az eredmény, annál hamarabb jön majd helyre – legalábbis Harry ebben bízott. A tudata mélyén persze megszólalt egy kis vészcsengő, hogy akár ő is beteg lehet, de ezt alaposan elzárta, és csak Lou-ra koncentrált.
A reggelijüket hamar befejezték. Harrynek sem volt nagy étvágya, Louis pedig letudta egy bögre tejjel az egészet, de azt is csak azért, mert Harry rászólt, hogy jó lenne, ha nem ájulna el a kórházban.
– Majd ott leszel, és elkapsz – jelentette ki Lou, és kinyújtotta a nyelvét.
Mindketten igyekeztek kicsit feldobni a feszült hangulatot, és az úton a kórházig is úgy tettek, mintha nem is HIV tesztre igyekeznének. A látszólagos jókedvük egészen addig kitartott, míg helyet nem foglaltak a szűrőközpontban a megfelelő ajtó előtt. Harry a telefonját kezdte nyomkodni, míg Louis az ujjait tördelte, mintha a végítéletre várna. Bár nem fogták egymás kezét, a karjuk mégis összeért.
– Neked ma nem kellett volna dolgozni menned? – érdeklődött az idősebb.
– A héten otthonról dolgozom, csak csütörtökön és pénteken kell bemennem – magyarázta Harry. – Éppen a anyagbeszerzési fázisnál tartunk, aztán kezdhetjük az építést.
– Az építését minek?
– Egy bazi nagy háznak. Magánügyfélről van szó, sok pénzzel.
Ekkor egy középkorú férfi állt meg előttük, a mappáját nézegette, mielőtt feléjük fordult volna:
– Vérvizsgálatra jöttek? – kérdezte színtelen hangon, az orra alatt dörmögve.
– Igen – válaszolta Louis, és a faszi máris nagyon unszimpatikus volt neki.
– Szifilisz, Hepatitis, HIV?
Lou nyelt egy nagyot, majd megerőltette magát, és halkan válaszolt:
– Az utolsó.
– Tessék? – kérdezett vissza a férfi felvont szemöldökkel.
– HIV tesztre jöttem – jelentette ki Louis hangosan és egyre idegesebben. Már nem érdekelte, hogy a váróban mindenki őket nézi, csak túl akart esni az egészen. A férfi egy darabig a papírokat bámulta, majd lassan végigmérte a két fiút.
– Szólok egy asszisztensnek – vetette oda, és már indult is tovább. Azonban néhány lépés után visszafordult, fejével az ajtó felé intett: – Addig menjenek be nyugodtan.
Louis odabent is dúlt-fúlt a méregtől, fel-alá járkált és az orra alatt káromkodott.
– El fogsz szédülni – jegyezte meg Harry gondterhelten, de a másik már nem tudott erre válaszolni, mert az ajtóban megjelent egy fiatal lány. Szemüveges volt, hosszú, barna haját összefogta hátul, az ajkai mintha alapjáraton mosolyra húzódnának.
Kicsit elcsodálkozott, ahogy belépett a kis helyiségbe, de azonnal összeszedte magát:
– Ketten? – érdeklődött kedvesen.
– Igen!
– Nem!
– Ha már itt vagyunk, én is túlesek rajta – fordult Harry Louis felé, aki végül bólintott.
– Rendben, akkor ketten – vonta le a következtetést a lány. – Tegezhetjük egymást? – kérdezte, miközben helyet foglalt az asztalnál. Mivel mindkét fiú bólogatott, folytatta: – Én Jane vagyok, de nektek nem kell elmondanotok a neveteket, a szűrés teljesen anonim. Egy kis vért fogok venni az ujjatokból, és amíg várunk az eredményre, valamiféle felvilágosítást kellene tartanom az óvszer fontosságáról, de majd igyekszem a lényegre koncentrálni – nevetett, és közben gumikesztyűt húzott, majd kibontotta a tesztcsíkokat. – Szólaljatok meg légyszi, így elég idegőrlő lesz a hármasban töltött húsz perc.
Louis elmosolyodott, érezte, hogy a tagjaiból kezd eltűnni a feszültség.
– Az exem megkeresett azzal, hogy HIV fertőzött, ezért vagyok most itt – vallotta be, miközben a lány már az ujját fertőtlenítette.
– Van okod aggódni miatta? – érdeklődött Jane. – Ez egy picit fájni fog – tette hozzá, és gyorsan megszúrta Louis ujját egy vékony tűvel.
– Igen, van, ha arra gondolsz, hogy csináltuk-e védekezés nélkül.
– Aktív vagy passzív fél voltál?
– Aktív.
– Ez jó hír – mosolygott Jane. – Így jóval kevesebb az esélye, hogy elkaptad tőle.
– Ő is ezt mondta – dünnyögte Louis, majd egy kis vattát szorított az apró sebre. – Csak borzasztóan tartok attól, hogy esetleg megfertőztem… öhm… Harryt. Mi csókolóztunk, mikor vérzett a szám.
Jane elvégezte ugyanazt a műveletet Harryvel is, mielőtt válaszolt volna.
– Csak csókolóztatok?
– Meg volt némi khm… orális szex is – tette hozzá Louis gyorsan, mire Harry elpirult. Lou bocsánatkérően nézett rá, de hát ő sosem tartozott a szégyenlősök közé.
Jane az ajkába harapott, nehogy elmosolyogja magát ezen a két, hihetetlenül édes fiún. Tökéletesen kiegészítették egymást, és a lány hirtelen azon kezdett aggódni, nehogy rossz hírt kelljen közölnie velük.
– Ez mikor volt? – kérdezte.
– Kicsivel több, mint egy hete. Mármint a csók.
– A rossz hír az – nézett Louis felé –, hogy ha esetleg pozitív lenne az eredményed, Harryét egy-két hónap múlva meg kéne ismételni, mert ilyen rövid idő elteltével még nem mutatható ki a vírus. Vagy ha Harry előzőleg valaki mással…
– Nem – érkezett a határozott válasz. – Már több, mint egy éve nem voltam együtt senkivel.
Csak úgy hirtelen kicsúszott a száján, és késő volt, amikor észrevette magát. Két csodálkozó szempár fordult felé. Jane azért, mert meglepődött, hogy ő is megszólalt, Lou pedig valami teljesen más okból nézett rá furcsán. Harry szerette volna tudni, hogy miért, azonban most nem akarta megkérdezni. Majd ha kettesben lesznek. De miért bámulja még mindig Louis, mintha valami egészen elképesztőt mondott volna?
– Innentől a dolog hasonlít egy terhességi tesztre – törte meg a kínos csöndet Jane. – Megjelent egy-egy vonal, és ha nem lesz másik, akkor minden oké.
– És ha lesz? – kérdezte Lou feszengve, miután nagy nehezen elszakította a tekintetét Harryről.
– Akkor egy kis idő elteltével vissza kell jönni rendes vérvételre, de szerintem egyelőre hanyagoljuk ezt a témát. Ráadásul már eltelt több, mint negyed óra, és még semmi jele egyik teszten sem a második piros csíknak, szóval…
– Szóval? – kérdezett rá hevesen Louis.
– Szóval egyikőtöknek sincs baja – jelentette ki Jane mosolyogva. Szinte látta, ahogy a két fiú vesz egy mély lélegzetet, mintha tonnás súlytól szabadultak volna meg. Még azt is megbocsátotta nekik, hogy ezek után a magasabb úgy csókolta meg a másikat, mintha ő ott sem lett volna.
– Oké, legyetek jók, de ne nagyon, és ne felejtsétek a védekezés fontosságát! – kezdte sorolni a lány mosolyogva, ahogy kikísérte őket a váróterembe – Vigyázzatok egymásra!

– És most mit csinálunk? – kérdezte Harry felszabadultan, ahogy beszálltak a kocsiba. – Mi lenne, ha elmennénk valahová ebédelni? Vagy mi lenne, ha hozzám mennénk, és csinálnék kaját?
– A második jobban tetszik! – jegyezte meg Louis vigyorogva. Éhes volt, de semmire sem vágyott annyira, mint kettesben lenni Harryvel. Azzal is tökéletesen megelégedett volna, ha csak ölelik egymást órákig, de azért más tervei is voltak. Beugrottak még hozzá is, összeszedett néhány fontos dolgot, hogy éjjel Harrynél aludhasson, és reggel onnan indulhasson munkába.
Otthon azonnal nekiálltak az ebéd készítésnek. Lana is besegített, előszedte a hozzávalókat, és tanácsokkal látta el Haroldot. Valami könnyű ételt akartak főzni, mert Louis egész hétvégén alig evett valamit, így végül saláta és sült csirkemell mellett döntöttek. A lány már az ebédnél kettesben akarta hagyni őket, de addig unszolták, míg végül ő is velük evett.
Lana elgondolkodva nézte a két fiút, miközben a falatokat rágcsálta. Valami megváltozott kettejük között, de nem tudta, mi okozhatta ezt egyetlen hétvége alatt. Persze, eddig is lerítt róluk, hogy tetszenek egymásnak, de ahogy Louis nézett az ő Haroldjára, abban volt valami egészen különleges. Ráadásul Harry sokkal magabiztosabbnak tűnt a kapcsolatukat illetően, többször is odahajolt a kék szeműhöz, hogy forró csókokat lopjon tőle. Tény, hogy napról-napra változott, amióta együtt voltak, szerencsére jó irányba. Vajon tudják, hogy már menthetetlenül szerelembe estek? – morfondírozott Lana magában, mire a mosoly az arcán egyre csak nőtt.
– Lana, mi olyan vicces? – fordult felé Harold összezavarodva.
– Semmi, semmi – mondta gyorsan a lány, és megtörölte a száját egy szalvétával. – Stephen jutott eszembe, ennyi az egész – hazudta, majd felállt az asztaltól, és gyorsan bepakolta a koszos edényeket a mosogatógépbe. Két perc alatt végzett, aztán már az ajtóban volt, hogy lelépjen.
– Lana el volt ma varázsolva – jegyezte meg Lou, miközben a kanapén terpeszkedett narancslével a kezében.
– Biztosan azért, mert szerelmes – vonta meg a vállát Harry, majd a másikhoz bújt, fejét a vállára hajtva.
Kicsit mindketten elálmosodtak az ebéd után, de azért az mégiscsak meglepő volt, hogy Louis a kanapén összekucorodva ébredt arra, hogy Harry beletérdelt a derekába. Fájdalmasan felnyögött, mire a fiatalabb fiú is mocorogni kezdett. Feltápászkodott a kényelmetlen fekvőhelyről, hátrapillantott, de Harold nem úgy nézett ki, mint aki fel akar kelni. Most, hogy több helye lett, a hátára fordult, szemeit továbbra is csukva tartotta. A hasáról felcsúszott a póló, fedetlenül hagyva néhány tetkót, a csípőcsontját és az izmokat, amik gyönyörűen kiadták a v-vonalát. Lou elmosolyodott, aztán lassan kibotorkált a fürdőbe, ásítozva elvégezte a dolgát, de amikor a kezét mosta, a tükörből visszanéző alak eléggé megrémisztette. Az idegesség, az, hogy nem evett, nem aludt rendesen, mind-mind az arcára volt írva. Gyorsan megmosta hideg vízzel, hogy legalább az álmosságot eltüntesse róla, és egy kicsit a haját is lesimította, majd összeborzolta, hogy javítson a kinézetén.
Amikor visszament a nappaliba, Harry még mindig az előző pózban feküdt. Halkan odalépett, majd lassan, beharapott ajkakkal végigsimított a fedetlen bőrfelületen a nadrág dereka és a póló között. A göndör összerezzent, félig kinyitotta a szemét, és mikor meggyőződött rajta, hogy Lou az, közelebb bújt a simogatáshoz és jólesően nyöszörgött.
– Harry, édes, ébredj fel! – kérlelte, miközben a fiú egyre feljebb csúszott a kanapén, hogy a simogatás egészen más területre koncentrálódjon. Lou már csak azt vette észre, hogy ujjai egy igen határozottan izgalomban lévő péniszt simogatnak a farmeron keresztül. – Ha egy picit figyelsz arra, amit mondok, ígérem, kiszabadítom a farkad, és keményen leszoplak – suttogta rekedt hangon Louis. Harry meghallhatta, amit mondott, mert mélyen felnyögött, és még elszántabban feszült a cirógató kézhez. Talán most figyel… talán, ha a jóleső érzés nem ködösíti el teljesen az agyát. – Arra gondoltam, hogy én… – kezdte Louis, de megtorpant egy pillanatra, mert egyértelműen kell fogalmaznia. Megnyalta az ajkát, aztán folytatta: – Mi lenne, ha most te lennél az aktív fél?
Végre kimondta, ami már napok óta a fejében motoszkált. Kíváncsi volt, milyen érzés, és Harryben teljesen megbízott ahhoz, hogy kipróbálja. A reakción viszont kissé meglepődött.
A fiatalabb szemei kipattantak, az álmossága eltűnt, amikor felfogta az imént hallottakat, majd úgy vizslatta Lou-t, mintha a tréfa jeleit keresné rajta. Mikor Louis nem nevette el magát, vagy mondta azt: „csak hülyéskedtem”, Harry felült a kanapén és hátratúrta a haját.
– Miért? – kérdezte meglepődve.
– Mert szeretném tudni, milyen, ha teljesen odaadom magam neked. Ha rád bízom magam. – Kereste a megfelelő szavakat, és mikor kiöntötte a lelkét, úgy érezte, hogy velejéig felfedte magát a másik előtt. Most már csak a fiún múlik, mit fog ezzel kezdeni.
– Én… – nyögte Harry, majd a mélyen beszívta a levegőt. – Oké, én… mindjárt visszajövök.
Határozott léptekkel indult a fürdő felé, becsukta maga mögött az ajtót, hátrahagyva a teljesen összezavarodott Lou-t.

8 megjegyzés:

Nicole Evans írta...

jajj ugye első vagyok?
remèlem, na mindegy..
fel - le emelkedő mellkassal olvastam vègig az elejèt, de aztán megnyugodtam, mikor szerencsère egyikőjüknek sincs baja..
imádom a sztorit, ezt mindig el fogom mondani!
remèlem hamar itt lesz a vasárnao ès addigra Hazz összeszedi magát az aktív szerepèhez...kíváncsi vagyok...
pussz, Nicole E.

Unknown írta...

HDawnnn! (Ez borzasztóan jött ki, de mivel nem tudom a neved megelégszem ezzel is.)

Olyan kis cukin (már amennyire tudok cuki lenni) odamentem anyához és megkérdeztem, hogy:"Anyaaaa, mi az a HIV vírus"? Ő meg nagyon cukin válaszolta, hogy nemi betegség. Mondom:"Kössz anya a felvilágosítást, ezt eddig is tudtam. Engem a tünetek érdekelnek". Erre ő megint halál cukin: "Ott a google keress utána". Hát kössz annya, elvileg korházi dolgozó vagy, ráadásul az osztályon mondhatni ő a legjobb nővér, meg járt mindenféle izére is... kösz-kösz. Szóval miután ez a párbeszéd lezajlott és kiokosodtam, majd anya még odakiáltott, hogy egyébként ez a buzik betegsége meg a mocskos drogosoké( ezt így szóról-szóra. Jólvan anyucka jól van.), végre tudtam teljesen koncentrálni.

Egész végig konkrétan átkonvertáltam a világodba és azt is leszartam, hogy tesóm szólongatott, plussz mèg anya is, miután a kedves öcsém elkezdett árulkodni... Annyira be tudsz szippantani, minden gyönyörűen átjön és csak úgy fogalmazódnak meg bennem a gondolatok. Respect neked!

Sajna ennyire tellett tőlem, remélem majd a kövinél végre tudok egy normálisat kommentelni! Millió puszi! ♡♡♡♡
(Fuu de várom már azt a szopást, ami be lett ígérve Harrynek *-* *-*)

Dreamy Girl írta...

Te lány!!! Most komolyan?? A szívbajt akarod rámhozni?? Hát én már majdnem bőgtem az elején, komolyan. Mondom nee!! Nem lehet!! Ilyen nincs. Tiszta ideg voltam, már szétrágtam a számat, és mikor vártak az eredményre hát én kikészültem! De te aranyos vagy, és megmentetted őket! Köszönöm! ❤ (rendesen beparáztattál :D)
Kis aranyosak, és most mindketten megnyuhodhatnak, meg mi is ❤
Oha! Harry aktív? Juuuj! Nagyon kell! ;) nagyon kíváncsi vagyok :D
Egész nap erre vártam, folyton frissítettem! Csak azért éltem túl a napom, mert tudtam, hogy este jön az új rész!
Imádom!! Tudom, hogy már unalmas de akkor is elmondom minden egyes résznél! Szereteeeem ezt a történetet! ❤
Puszillak, és izgatottan várom a vasárnapot! ❤❤❤❤
Ui: az előző résznél dugimugit akartam írni, de szokásomhoz híven elírtam XD

Névtelen írta...

Wowwww!!!
Már kezdtem volna élezni a késeimet hogy kinyírjak egy bizonyos embert, de megnyugodtam ahogy csak egy csíkos lett a teszt :3
Annyira édesek voltak ebbe a részbe hogy ahwwww 😍😍😍
Per-fect 👌
És most térjünk rá a #tops ra... Hát igen...
Na most én itten, elméletileg #Harrytopsos lennék, de pár hete most #Louistopsos lettem... A világ gondjai... Szóval nagyon kíváncsi leszek a topsra, mert meginoghatok, és újra #Harrytops leszek 😂 Tehát egy sors fordító döntési érvelés áll tartományodba... :3 💙

UI.: Amúgy nem, mert vérbeli #Louistopsos vagyok, Harry egy Hercegnő Jej!!! 😂🌈☁💙

Zsuzsanna Andrea írta...

Te jó ég komolyan a szívbaj kerülgetett!!
Ne csináld ezt többet-))
Nagyon izgalmas és felettébb aranyos rész lett! Mindig imádom őket és úgy gondolom most még csak izgalmasabb lesz,mert ha Haz végre rászánja magát az aktív szerepre szerintem olyan élményben lesz részük mint még soha.
Én remélem megpróbálják.
Imádom a sztorit!
Puszi Szuzi

BezTina írta...

Kedves HDawn!
Te szent bogaras kukorica cső!

Már említettem, de nem lehet elégszer mondani, hogy imádom, ahogyan kibontod a különösebbnél különösebb témákat...amik az életünk részei....fenyegetnek bennünket...félünk tőlük..kerülgetjük őket...=TABUK...pedig nagyon is ott vannak... itt vannak... csak "mi elbujunk előlük..", mert mumus... és esetleg beszélünk róluk...oké... és talán még ha olyan van el el megyünk a "megfelelő szervekhez"..., de konkrétan felvállalni a dolgokat más...., Te pedig "burkoltan- még is nyiltan- finoman- még is nyersen elénk dobod" és egyszerűen megveszek "ezekért " a csoda szerzeményekért...remélem még rengeteg "ilyened lesz" ... nyiss nyiss nyiss..bármit én szívesen fogadom és szerintem mások is..
hogy mennyire jött át?...igaz későn tudtam tegnap elolvasni ... és szinte agyam se volt.., de egyszerűen minden elpárolgott, kinyilt a tudatom és csak pislogtam, hogy Jesszus Szent Csokis Planacsinta "EZ" A Nő! Elevenen bekebelezi minden sejtem!
Nagyon élveztem!
A tanulmány szó felkelltette az érdeklődésem.. megkérdezhetem, hogy végül is hova szakosodsz/szakosodttál?

Miért érzem úgy, hogy ezzel az "egy csikkal" még nincs vége? oké tudom, majd valamikor a történet folyamán választ kapok...
De, eszméletlen nagy változáson mentek keresztül, hisz Lou meggyőződhetett Róla, hogy Hazza minden körülményekközött mellette van.. hiszen oké megfordult a fejébe, hogy igen talán Ő is beteg lehet..., de természetes módon elnyomta magába és csak Lou egészsége forgodt a fejében és mindent olyan "nyugodt természetességggel" igyekezett mondani... és ezzel akkora löketet és támogatást adott Lou-nak, hogy "szinte én láttam, ahogyan kisebb kő morzsák estek le Lou szívéről"
Áh, a nővér nagyon nagyon aranyos és rendkívül normális volt!

Na és a pillanat amikor Hazza kijelentette, hogy egy éve nem volt senkivel...
Óh, HDawn! Végem van! - óh és Lana- elkalandozása, ahogyan észrevette, hogy mennyi minden változott szinte egy pár óra alatt - jó egy nap alatt- a két fiatal között! Na igen...
Mindent nagyon nagyon szépen köszönök!
További szép napot illetve előre is szép hétvégét!
Szia

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Az elejét végig izgultam, egészen addig míg Jane nem közölte a pozitív hírt. Nagyon megkönnyebbültem.
De örültem, hogy Harry nem fogadta olyan rosszul Lou feltevését, miszerint lehet HIV fertőzött. Vele ellentétben én biztos nagyon kiakadtam volna..
Miért lepődött meg ennyire Hazz? Szedje össze magát vasárnapig és vállalja be az aktív szerepet is! Én arra is roppant kíváncsi lennék! Remélem össze szedi a bátorságát.
Lananak igaza van! Ők már menthetetlenek. Olyan szinten formálódik a két szereplő egymás mellett, ez főleg Harryn látszik. Én is szeretnék egy olyan szerelmet, mint az övék!:3
Nekem is van egy olyan megérzésem, hogy azzal az egy csíkkal ez még nincs lerendezve. És érdekel, mikor kapunk erre még választ a történet során.
Ez a komment egy nagy összevisszaság, tudom és ne haragudj! De a lényeg, hogy ezt a részt is imádtam ((melyiket nem?:D)). A következő részt aztán már tényleg izgatottan, reménykedve várom!
Puszi: Ella xx

HDawn írta...

Sziasztok! Nem tűntem el, csak a héten itthon vagyunk, és ilyenkor nincs idő semmire :D De semmi pánik, holnap már megyünk haza, aztán késő délután érkezik a 8. rész ;)

Szia Nicole!
Igen, első lettél, és már nem először :) Már tényleg mindjárt itt a vasárnap ééés kiderül minden :)
Puszi!

Szia Andi!
Elárulom, Hajni vagyok, máskor ilyen néven szidhatsz, vagy amit akarsz :D Remélem, a következő rész közben is sok gondolat fogalmazódik majd meg benned, én kíváncsi leszek, szóval mindenképpen írd majd le :)

Szia Dreamy!
Bocsi, de kell néha egy kis izgalom :) Nekem nem unalmas, ha minden résznél leírod, mennyire szereted, inkább kedvet ad az íráshoz :) Dugimugi, és dugibugi is vicces egyébként :D

Szia Noémi!
Jót nevettem a ki a tops-os okfejtéseden :D Nem mondatom el, mi lesz a következőben, de azért bízom benne, szeretni fogjátok ;)

Szia Szuzi!
Kell az izgalom néha, de azért ne kapj szívbajt :) A folytatásból kiderül, mi lesz ebből az ötletből :)
Puszi!

Szia BezTina!
Remélem, jól sikerültek a vizsgáid :) Nagyon örültem, amikor írtad, hogy szereted ezeket a tabu témákat a történetben, mert én is szeretem őket írni. Mármint... kicsit furcsa, hogy egy romantikus történetben a szereplők HIV tesztre mennek, de sztem ettől lesz életszerű :) A másik, hogy mindig sikerül kiemelned olyan momentumokat, amiket néha még én sem tudatosan használok, de a történet szempontából sokat jelentenek.
Egészségügyi főiskolára jártam, egészségügyi szervezőként diplomáztam, szeretem a biológiát, anatómiát meg minden ehhez hasonló témát, úgyhogy szerintem ezek a további történeteimben is meg fognak jelenni, remélem, nem baj :D Köszönöm, hogy írtál :) Puszi!

Szia Ella!
Holnap kiderül, Harry összeszedi-e magát, már nem kell sokat várni :) én is úgy érzem, hogy sokat formálódnak egymás mellett, igazából egy picit rájuk fért, mert mindkettőnek voltak kis hülyeségeik :) Nem lett összevisszaság a hozzászólásod, és örülök, hogy írtál :)
Puszi