The unforgiving - 23. Te... állandóan te

Sziasztok! Elkészültem egy új TU résszel, és már hozom is nektek. Köszönöm a kommenteket, amiket vagy itt, vagy a csoportban hagytok nekem, esetleg mindkét helyen :) Amikor ide írtok, az mindig maradandóbb, könnyebben vissza tudom keresni, a facebookon pedig tudunk kicsit beszélgetni az adott részről :) Szóval, visszatérve a történethez... egy kicsit hosszabb rész, jó olvasást hozzá! ;)

L.

Az ujjaim pillekönnyű érintéssel futottak végig az arcán, mert nem akartam megkockáztatni, hogy felébredjen, viszont képtelen voltam ellenállni annak, hogy érezzem a bőrét. Az állán már megjelentek az apró borosták, de ezt leszámítva olyan puha volt a bőre, hogy szívem szerint egész nap simogattam volna. Bárcsak hagyná… bár ne nézne rám olyan ijedt tekintettel, minden alkalommal, amikor közeledni próbálok hozzá. A tekintetem lesiklott a begipszelt karjára, és megcsóváltam a fejem. Nem mesélt arról, mit csinált vele Jason, amióta kiengedtek, én pedig túl korainak éreztem még, hogy rákérdezzek. Legalább a kék foltok eltűntek már a karjáról. Az ujjaim tovább kalandoztak a mellkasára, miközben a gondolataimba mélyedve cirógattam tovább. Ez volt a harmadik reggel, hogy Harry velem volt. Velem aludt, és velem ébredt. Két napot már együtt töltöttünk, de úgy éreztem, mintha csak fizikailag lenne ott. Nem áltattam magam, már az első nap után tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és hogy baj van. Nappal olyan volt, mintha teljesen máshol járna, valami egészen sötét és ijesztő helyen, ahonnan nehéz a kijutás, éjjel pedig a rémálmai üldözték. Előző este kénytelen voltam adni neki egy altatót, mert már a második reggel kelt fel
kimerültebben, mint ahogy lefeküdt. Most legalább nyugodtan végigaludta az egész éjszakát, és én voltam az, aki már hajnalban azzal próbálta elütni az időt, hogy a helyes vonásait fürkészte. Sokkal jobb volt, mint azon agyalni, hogy vajon rendbe fog-e jönni lelkileg. Abban már biztos voltam, hogy szükségünk lesz segítségre, de előtte mindenképpen meg akartam beszélni vele is. A pánikrohamok, a rémálmok és az, hogy megváltozott a személyisége, semmi jót nem ígértek. De én hittem benne. Tudtam, hogy erős, és mint mindenen, ezen is túl fog majd jutni. Egy kis ránc jelent meg a szemöldökei között, és már attól tartottam, megint fel fog riadni, de a grimaszt hamarosan egy alig észrevehető édes, őszinte mosoly váltotta fel, amit már hosszú ideje nem láttam. A kezem visszakalandozott az arcához, és még egyszer megsimogattam, amíg nyugodtan aludt, és nem húzódott el. Kukkolónak éreztem magam, sőt, az is felmerült bennem, hogy nem helyes valakit úgy simogatni álmában, hogy ha ébren lenne, talán nem hagyná, de képtelen voltam elvonatkoztatni attól a kiváltságtól, hogy pár hete még az ajkaimmal is bejárhattam a testét. Lassan elhúztam a kezem, majd egy halk sóhaj után kimásztam az ágyból, hogy besurranhassak a fürdőszobába.
A reggeli napfény betűzött a kis ablakon, és én álmosan pislogva álltam a tükör előtt. Jó lett volna, ha a reggeli rutinomat megoszthatom vele, és mondjuk együtt zuhanyozunk le, de úgy látszott, egy darabig meg kell elégednem az ártatlan csókokkal és érintésekkel. Lehúztam az alsómat, és egyszerűen csak kiléptem belőle, amikor szembetaláltam magam egy másik problémával. Harry mellett ébredni egyszerre volt áldás és átok. Kívántam őt, és a helyzet reggelről reggelre egyre egyértelműbb lett, de nem voltam rá képes, hogy egyedül, a fürdőben intézzem el a problémát. Tudtam, hogy csak egy silány másolata lenne annak az érzésnek, amit ő adhatna nekem, így ellenálltam a kísértésnek, és úgy tettem, mintha a kőkemény farkam ott sem lenne. Beléptem a zuhanyzóba, és a tervem egészen jól működött, míg aztán kénytelen voltam hozzáérni a péniszemhez. A kis mocsok persze azonnal azt hitte, hogy többet is kap a simogatásból, de ahogy végeztem a mosakodással, azonnal elhúztam a kezem, és inkább a zuhanyrózsát szorítottam, mintha az életem múlna rajta. Persze nem voltam hülye, sejtettem, hogy nem fogok még hosszú hetekig ellenállni, főleg ha Harry a közelemben van, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Megfogadtam, hogy legközelebb ő fog hozzám érni, ő fog eljuttatni a csúcsra, és ezt komolyan is gondoltam. De erőltetni nem fogom a dolgot, az tuti.
Éppen a hajamat töröltem szárazra, amikor meghallottam, hogy csörög a telefonom a hálóban. Egy törölközőt a derekam köré tekertem, hogy gyorsan megpróbáljam megtalálni és fogadni a hívást, mielőtt Harry felébredne. Sajnos nem jártam sikerrel. Már az ágyon ülve találtam, amikor kiléptem a fürdőből.
– Jól aludtál? – kérdeztem tőle halkan. Bólintott, miközben végignéztem az éjjeliszekrényt, és már éppen le akartam térdelni, hogy bekukkantsak az ágy alá is, amikor Harry előhúzta a mobilom a párna alól. – Köszi – suttogtam neki hálásan, bár nem tudom, miért beszéltem halkan, amikor az a fránya készülék már elképzelhető, hogy a szomszédot is felverte.
– Louis, végre – hallottam Zach hangját a vonal túloldaláról. – Azt hittem, már sosem veszed fel.
– Zuhanyoztam – feleltem morcosan, miközben kiléptem a szobából, és a nappali felé vettem az irányt. – Mit akarsz ilyen korán?
– Harry ügyéről van szó – felelte, és szinte magam előtt láttam, ahogy megforgatta a szemeit.
– Oké, oké, ne haragudj – mondtam neki, mert akármennyire is irritált az, hogy már korán reggel a hangját kell hallgatnom, mégis ő volt az, aki néhány hét alatt kihozta Harryt. – Szóval… mi a helyzet? A pénzt megkaptad?
– Igen, megérkezett a számlámra. Harry megteszi a feljelentést? – kérdezte, és az emlegetett abban a pillanatban megjelent a lépcsőn.
– Nem tudom – mondtam halkan, miközben figyeltem, ahogy Harry bement a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Nem volt rajta semmi a bokszert leszámítva, amiben aludt.
– Hogy érted azt, hogy nem tudod? – érdeklődött Zachary összezavarodva.
– Figyelj, ez most nem a legjobb időpont… – kezdtem halkan, de ő a szavamba vágott.
– Ez azt jelenti, hogy ő nem is tud róla? Louis… nem akarok hülyét csinálni magamból, a fenébe is! Megkértél valamire, és én elkezdtem bevonni embereket…
– Hé, hé, nyugalom. Csak egy kis időre van szükségem – sziszegtem a fogaim között. Egyébként sem érdekelt, ki előtt csinált magából hülyét, volt ennél nagyobb gondom is. – Harrynek időre van szüksége, érted? – suttogtam a készülékbe, és néztem, ahogy Harry müzlit és tejet öntött egy tálba. Szinte mágnesként vonzott, hogy azonnal odamenjek hozzá, átkaroljam, és végigharapdáljam a nyakát, de előtte le kellett ráznom a telefonálót. Aztán teszek egy próbát. Hiányzott a puha ajka, a simogatása, az izmos testének minden egyes porcikája...
– Nagyszerű – jelentette ki Zach szarkasztikusan, és csúnyán kiszakított az álmodozásból. – Tudod, már elmúlt az az idő, amikor bármit megtettem volna a csinos pofikádért. És azt, hogy leégessem magam a szakmámban, még a te kedvedért sem teszem meg.
– Ha jól emlékszem, a seggemet többet bámultad, mint a csinos pofimat – feleltem gúnyosan és hangosabban a kelleténél. Csak akkor jöttem rá, hogy mit tettem, mikor Harry felkapta a fejét, és rám villant a tekintete.
– Mit kellett volna néznem, ha folyton hátat fordítottál nekem? – kérdezte Zach halkan kuncogva. Elmosolyodtam, de ez a vággyal telt féloldalas mosoly nem a telefonálónak szólt. Még mindig farkasszemet néztünk Harryvel, és nem is akartam elszakadni tőle. A szemeiben szinte láttam lángolni a tüzet, amit az utóbbi néhány napban elhomályosított a belőle áradó szomorúság és elveszettség. De most újra olyan volt, mint a börtönben, amikor egyszerre támadt ránk a vágy.
– Zach, most le kell tennem – mondtam eltökélten a készülékbe, és mielőtt még alkalma lett volna bármit mondani, kinyomtam a hívást. Miközben felálltam a kanapéról, és elindultam Harry felé, a telefon úgy csúszott ki az ujjaim közül, és koppant tompán a szőnyegen, mintha ott sem lett volna.
Még csak le sem néztem, helyette inkább fogva tartottam a pillantását, mert attól féltem, ha csak egy pillanatra másik irányba nézek, vagy pislogok, akkor eltűnik a szemeiből az ígéretes csillogás.

– Jó reggelt – mondtam halkan, ahogy odaértem az asztalhoz. Vettem egy mély levegőt, és az egyik lábam átemeltem a combjain, hogy az ölébe tudjak ülni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tartottam attól, hogy ellök magától, és a fenekem fájdalmasan találkozik majd a márvány járólappal. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Ahogy leültem, a törölköző teljesen felcsúszott a derekamnál, és éreztem, ahogy lassan szétnyílik az anyag. Az asztal lapja a derekamba vájt, de nem foglalkoztam vele, mert minden figyelmemet a Harry bokszere alatt feszülő szerszáma kötötte le. Jól gondoltam, fel volt izgulva, nem is kicsit. A karjaimat a nyaka köré fontam, és odahajoltam, hogy megcsókolhassam. Ahogy végignyaltam az ajkain, éreztem a karamellás cornflakes ízét, de azt egyáltalán nem, hogy ő is akarja ezt. Mozdulatlanul hagyta, hogy azt tegyek vele, amit szeretnék, és ez teljesen összezavart, ezért elhúzódtam, hogy láthassam az arcát. Valamit félreértettem?
– Harry… – kezdtem halkan.
– Kivel telefonáltál? – kérdezte színtelen hangon. Értetlenül ráncoltam a homlokom, és valahogy munkára bírtam az agyam. Amikor a felismerés szinte pofon vágott, majdnem elnevettem magam.
– Csak Zach-kel – mondtam neki vigyorogva. – Miért?
– Úgy beszéltél vele, mintha kicsit közelebb állnátok egymáshoz, mint munkatársak – felelte lehajtott fejjel.
– Barátok voltunk, mielőtt elárult – magyaráztam Harrynek, és az ujjaimat lassan az álla alá csúsztattam, hogy megemelhessem a fejét. – Nem akarok most róla beszélni – tettem hozzá őszintén, a szemeibe nézve.
– Nekem úgy tűnt, több volt, mint barát – jegyezte meg Harry.
– Az ő részéről igen – vallottam be. – Én viszont sosem akartam tőle semmit. Főleg most… egyetlen ember van, aki érdekel, és a fenébe is, biztosan nem ő az – mondtam, miközben előre hajoltam, és finoman beleharaptam Harry ajkába. – Ó, nem hagytalak megreggelizni – sopánkodtam magam mögé pillantva a majdnem teli müzlis tálra. – De arra gondoltam, esetleg kérsz még hozzá egy kis tejet – viccelődtem felhúzott szemöldökkel, és miközben végigsimítottam a hüvelykujjammal a száján, végre Harry is elmosolyodott a szánalmas poénomon. Egy kicsit izgultam, és olyankor túl sokat beszélek. Nem tehettem róla, de még mindig bennem volt, hogy ellökhet magától, és nem voltam benne biztos, hogy azt túlélném. Szükségem volt rá… majd megbolondultam azért, hogy végre érezzem az érintéseit.
– Mi jár a buksidban? – kérdezte Harry oldalra biccentett fejjel, miután én már attól a levegőt kapkodtam, hogy a combomra rakta a kezét.
– Te… állandóan te – mondtam fojtott hangon.
– Csak én?
– Na jó, néha-néha a farkad is eszembe jut – tettem hozzá ártatlan mosollyal, ami azonnal leolvadt az arcomról, és a vonásaim inkább a kétségbeesést tükrözték, amikor a tenyere becsúszott a törölköző alá. Attól féltem, hogy azonnal felrobbanok, ha hozzám ér ott. Harry az arcomat nézte, majd lepillantott oda, ahol eltűnt a keze a fehér anyag alatt.
– Tetszik, hogy ilyen könnyen hozzád férek – vallotta be reszelős hangon. Én már csak bólogatni voltam képes, amikor a tenyere megállt a combjaim tövénél. – Ne haragudj, hogy…
– Shh, nem haragszom – szorítottam a puha ajkaira a mutatóujjamat, majd nem sokkal később a számat. Most nem kellett csalódottan elhúzódnom, Harry is ugyanolyan aktívan részt vett a csókban, mint én. Néhány pillanattal később már a szájába nyöszörögtem, miközben a nyelvünk vadul táncolt, és ahogy megállíthatatlanul mocorogtam az ölében, a törölköző hamarosan teljesen szétnyílt.
– Ülj fel az asztalra – kérte Harry, miközben a müzlis tálat eltolta az útból, hogy helyet csináljon nekem. Remegő lábakkal álltam föl, hogy engedelmeskedjek neki, és amikor a fenekem a hideg üveghez ért, kicsit felszisszentem. Harry nem mozdult a székről, csak lassan szétnyitotta a lelógó lábaimat, és figyelmeztetés nélkül a kezébe fogta a farkamat. Elég volt néhány pumpáló mozdulat, hogy az előnedvem megjelenjen, és egy sűrű cseppben lefolyjon Harry kezére. Amikor megnyalta az ajkát, lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi lesz a következő lépése, és az agyam egy kis szeglete talán tiltakozni akart, hiszen nem kellett ezt csinálnia, de végül teljesen más szavak hagyták el a számat, amikor rám hajolt.
– Ó, igen, kérlek, kérlek… – nyögtem magamon kívül, amikor a nyelvével eltüntette a fényes cseppeket a makkomról, majd a a farkamat a hasamhoz simítva nyalta végig a golyóimtól egészen a végéig. Amikor az ujjaimat a hajába mélyesztettem, és néztem, ahogy óvatosan, kísérletezve szopogat, még mindig nem hittem el, hogy ez történik. Alig egy órával ezelőtt még a fürdőben sopánkodtam azon, hogy megint egyedül kell zuhanyoznom, erre most azon izgulhattam, hogy két percnél tovább bírjam, mert az érzés máris isteni volt. Nem azért, mert Harry olyan profin és magabiztosan csinálta, hanem azért, mert ő csinálta. Egyszerűen megőrültem a kis bizonytalanságától, ami arra utalt, hogy azt akarta, a lehető legjobb legyen nekem. Nem kellett hozzá sok, hogy félig eltüntessen a szájában, és a nyelvével lágyan masszírozzon, miközben a maradék részt az ép kezével vette kezelésbe. Mintha olvasna a gondolataimban. Amikor lassú ütemben elkezdte mozgatni a fejét, és lágyan szívogatta a szerszámomat, a gerincem hátrahajlott, és kénytelen voltam elengedni a haját egy pillanatra, hogy megtámaszkodjak magam mögött.
– Basszus! – nyögtem összeszorított fogakkal. – A picsába! – tettem hozzá, amikor éreztem, hogy sikerült beletenyerelnem a tálba, és a hideg, édes folyadék ez elázott müzliszemekkel felborult az asztalon. Harry egy pillanatra felnézett, és a farkam végével még mindig a szájában elmosolyodott, majd pontosan onnan folytatta, ahol abbahagyta. Úgy döntöttem, én sem foglalkozom vele, bár elég nehéz volt figyelmen kívül hagyni, ahogy a karamelles tej befolyt a hátam alá, és már az asztal szélén csöpögött le. Mindenem libabőrös lett, de volt valami más, ami jobban lekötötte a figyelmem. Harry a mellkasomra tett kezével jelezte, hogy dőljek hátra, a kezeivel a térdem alá nyúlt, és lassan feltolta a lábaimat az asztalra. A talpamat megtámasztottam az üveglapon, és kíváncsian emelgettem a fejem, nehogy lemaradjak valamiről.
– Nem ér lesni – suttogta féloldalas mosollyal. Két ujját belemártotta az asztalon folydogáló reggelijébe, az ajkaihoz emelte, és lassan lenyalogatta. Egy kis csepp valahogy ottmaradt a szája sarkában… vajon tisztában van vele, mit csinál velem?! Mert én nem hiszem, hogy láttam már valaha ennél izgatóbbat. Most már szégyentelenül nyöszörögtem az asztalon fekve, és felkínáltam magam, mintha én lennék a főétel. Nem tudtam, mit akar velem csinálni, de abban biztos voltam, hogy imádni fogom. A kezeim szinte önkéntelenül siklottak a mellbimbóimhoz, és szinte már túl sok volt, amikor megéreztem a hideg ujjait a bejáratomnál. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedtem, és próbáltam magam összeszedni. Meg voltam róla győződve, hogy hamarosan megérzem az ujját magamban, ezért a plafonra bámulva pislogtam, és igyekeztem némi nyugalmat erőltetni magamra. Mindegy volt, úgysem tudtam volna felkészülni arra, hogy belém fog nyalni. Az egész olyan váratlanul ért, hogy meg kellett kapaszkodnom az asztal szélében, mert biztos voltam benne, hogy leesek, ha nem teszem. A farkam megrándult, az izmaim összehúzódtak, és Harry ziháló lélegzetét hallva valószínűleg ott lent, hátul is. Újra felemeltem a fejem, és amikor összeolvadt a tekintetünk, láttam rajta, hogy még csak most kezdi felfogni, mekkora hatalma van felettem. Úgy tűnt, ez a tudat kicsit ledöbbentette.
– Nehogy abbahagyd – mondtam neki kétségbeesve, de végre felébredt a kábulatból.
– Eszemben sincs – felelte mosolyogva, mielőtt újra lehajolt. Először végigpuszilta a combom belső részét, és közben a kezeivel feszítette szét a lábam, hogy jobban hozzám férjen. Aztán nem volt megállás, és az ezután következő pillanatokban megjártam a mennyországot. Miközben ott lent nyalogatott, és egyre mélyebbre merészkedett a nyelvével, a keze sem volt tétlen. Szinte őrjítően lassan simogatott, és néha a farkamon is végignyalt, csakhogy a végén már remegve, nyöszörögve könyörögjek a megváltásért.
– Kérlek, Harry! Csinálj valamit – mondtam neki, amikor már percek óta a határon tartott. Addigra már nem érdekelt semmi, csak le akartam végre zuhanni. Harry újra a szájába vett. Az ajkai szorosan körbeölelték a farkam, a nyelve a makkomat cirógatta minden oldalról, és végre olyan erősen és lendülettel szopott, hogy csillagokat láttam. Még hallottam, ahogy tompán felnyög, mielőtt elnyelt volna a sötétség. Felszabadító volt, hogy nem kellett arra figyelnem, nehogy valaki meghalljon. Csak átadtam magam a fenomenális érzésnek, és hagytam, hogy megtörténjen. Nem emlékeztem arra, hogy valaha ennyire erősen éltem volna át az orgazmust. Még utána is percekig lihegtem, de Harry sem volt beszámíthatóbb állapotban. A mellkasomon feküdt, és még remegett a teste, amikor sikerült lélekben is visszatérnem a konyhaasztalra.
– Tudod...legközelebb csinálhatjuk egymásnak is – jegyeztem meg akadozó lélegzettel.
– Ez így most tökéletes volt – válaszolta Harry, miközben kiegyenesedett, és a törölközőmbe törölte a kezét, majd a még félig merev farkát visszatuszkolta az alsóba. Elég volt néznem, hogy a nyálam szinte folyni kezdjen. – Illetve majdnem… a gipsz nem könnyítette meg a dolgom.
–  Csodás voltál… el sem merem képzelni, milyen lesz, ha meggyógyul a karod – ültem fel az asztalon, és a kezeim közé fogtam az arcát, hogy visszahúzhassam egy csókra. Amikor éreztem, hogy a hátamon folyik valami, és a fenekem nagy valószínűséggel odaragadt az asztalhoz, elfintorodva húzódtam el. – Le kell zuhanyoznom.
Harry nevetve a hajamba túrt, és letörölt néhány ragacsos cseppen a tincseimről.
– És hajat is kell mosnod – tette hozzá, mielőtt játékosan beleharapott a vállamba. – Hm, isteni ez a müzli. De rajtad tálalva még jobb.
Nevetve húzódtam el, amikor végignyalt a gerincem mentén, és lecsusszantam a földre, bele egy tócsába. – Gyere, valamit ráhúzunk a karodra, és fürödhetünk együtt. Aztán majd takarítunk. Tudod… még én sem reggeliztem – mondtam neki a vállam fölött hátrapillantva egy kis kacsintással.                                                     

Ugrás a folytatáshoz!