2016. május 29., vasárnap

Csillagszámláló - Prológus

Sziasztok! Ez a nap is eljött, egy új történet kezdődik. Ilyenkor mindig izgatott vagyok, remélem, megírjátok, hogy mit szóltok hozzá. Még egyszer köszönöm a támogatást, amit kaptam a Jégszilánkok alatt, kérlek, most se hagyjatok cserben! :)

Van néhány dolog, amit így előre szeretnék közölni a Csillagszámlálóval kapcsolatban:
- A történet 18+-os, de nem fogom kiírni a részek előtt, hogy mikor lesz benne felnőtt tartalom, legyen meglepetés.
Homoszexuális részeket tartalmaz, ha nem bírod, akkor kérlek el se kezd!
- Előfordulhatnak benne trágár szavak
- Larry Stylinson fanfiction (AU)
- Hetente kétszer, előre láthatóan vasárnap és csütörtökön lesz rész.

Akkor kezdjük is, remélem, velem tartotok a következő, nagyjából egy hónapban!
*********************************************************************************

Az eső egész este megállíthatatlanul szakadt. A kövér vízcseppek hatalmas sebességgel csapódtak neki bármilyen szilárd dolognak, legyenek azok a már félig lecsupaszodott fák ágai, vagy a lehullott, megsárgult avar sáros felülete. Ősz volt, az erdő színes pompával tündökölt volna, ha elég fény éri. Így este, a látására nem, csupán egyéb érzékszerveire hagyatkozhatott. A sötét, kövér felhők a Hold és a csillagok megnyugtató fényét is eltakarták. A bagoly huhogása egyre hangosabb kántálássá változott a fejében, míg orrán keresztül beszívta a moha és az elrohadt falevelek kesernyés illatát. Kis ujjai csak a vizes földet, néhány követ, és kitudja milyen csúszómászókat tudtak kitapogatni ott, ahol éppen térdelt. Már hosszú órák óta sírt, de a zokogása mostanra szipogássá szelídült, és olyan észrevétlenül beleolvadt az erdő neszeibe, mintha mindig is oda tartozott volna. Hátát a gödör oldalának támasztotta, lábait maga alá húzta, és összefogta vékony kabátját, ami már annyira magába szívta a vizet, hogy a súlya megsokszorozódott. Vacogás, fogai összekoccanásának fájdalmas hangja, szipogás aztán vacogás… ez így ismétlődött, már kitudja, mióta.

2016. május 25., szerda

Jégszilánkok - Epilógus

Sziasztok! Igen, tényleg elérkeztünk az utolsó részhez. Emiatt egy kicsit szomorú vagyok, de örülök is, hiszen sikerült valamit egésszé formálni, ami eddig csak a fejemben létezett. Köszönöm a támogatásotokat, amiket ezidáig kaptam, a kedves hozzászólásokat, pipálásokat, oldallátogatásokat meg úgy mindent :) Közel 40 ezer oldalmegjelenítés...wow.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok néhány gondolatot a Jégszilánkokról, akkor is, ha eddig nem tettétek meg. Nagyon sokat jelentene :)

Na de nem búcsúzkodni jöttem, sőt! Nagyon izgatott vagyok az új történet miatt, ezért hoztam is a borítóját és a fülszövegét:

Te mitől féltél legjobban kiskorodban? A szekrény mélyén meglapuló mumustól? A bohócoktól? Esetleg a sötétben élő, ijesztő teremtményektől?

Harry átlagos kis srác volt, átlagos gyermeki félelmekkel, amíg rá nem ébredt, hogy az emberi gonoszság sokkal kegyetlenebb mindennél. 
Az akkor átélt trauma elkísérte az évek alatt, hiába próbált tőle megszabadulni. Váratlanul megadatik neki a lehetőség, hogy legyőzze a démonjait, de a terv teljes kudarcba fullad. Vagy mégsem?

A rémálmaiban szereplő kék tekintet egyik pillanatról a másikra angyalivá változik, a bosszúból szerelem lesz, a zuhanásból pedig repülés.

Annyit fűznék még hozzá, hogy igen, Larry Stylinson ff-ről van szó, de egyébként semmi köze a zenekarhoz. Továbbá tartalmaz 18+-os jeleneteket, homoszexualitást (ha utóbbit nem bírod, kérlek, kb. egy hónap múlva látogass vissza, akkor fogom kezdeni a következő, hosszabb légvételű sztorimat).
Terveim szerint hetente 2x lesz rész, vasárnap és csütörtökön, de ez még változhat.
Ami biztos, hogy május 29-én (vasárnap) hozom a Csillagszámláló prológusát!

Most pedig jó olvasást kívánok a Jégszilánkok epilógusához!

*********************************************************************************

BELLA

Mindig kellemetlen érzés lesz rajtam úrrá, mikor vissza kell térnem a házba, ahol felnőttem. Ez most sem volt másként, idegesen babráltam a frissen festett körmeimet, ahogy bekanyarodtunk a szüleim villája elé. Karácsony volt, a szeretet ünnepe, de ha erre járok, bármikor előfordulhat, hogy idegroncsként, sírva kell távoznom.
– Megjöttünk – jegyezte meg Oliver a nyilvánvalót, és bátorítóan megszorította a térdemet.
– Meg – helyeseltem egyhangúan, majd miután kikapcsoltam a biztonsági övet, odahajoltam hozzá egy pusziért. Szükségem volt mindenféle bátorításra, főleg azért, mert ha minden igaz, Lou és Kade is eljön.

2016. május 18., szerda

Jégszilánkok - 18.

Sziasztok! Utolsó előtti rész... hihetetlen :) Igyekeztem aranyosra venni a figurát, de emellett szexi is lett, szóval: 18+-os rész következik. Az epilógusra is tartogatok még néhány érdekes, talán meghökkentő momentumot, az után fog majd igazán összeállni a kép.

Végre megszületett a Larrys, kissé rövidebb novellám címe (a rövid az relatív, így is 20 ezer szónál járok, és még nincs vége :D), amit a Jégszilánkok után kezdek majd közzétenni. 
Tehát a jövőheti epilógussal már hozom a Csillagszámláló fülszövegét. 

Most is epekedve várom a kommenteket, remélem, nem hagytok cserben :) 

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

A fürdőszobai tükör előtt álltam, az arcomat vizsgálgattam miközben azon tűnődtem, hogy talán ki kellene sminkelnem magam alváshoz. Nagyon gáz lenne? Csak egy kis korrektor a szemem alá, vagy valami, mert a karikáim a sötét különböző árnyalataiban pompáztak. De mit is gondolkozom ilyen hülyeségeken? Oliver úgysem fogja látni, mert késő lesz, mire hazaér. Frusztráltan a hajamba túrtam, és megállapítottam, hogy egy hajmosás sem ártana, úgyhogy bemásztam a zuhany alá, de a fürdő ajtaját nyitva hagytam. Siettem, már majdnem sikerült teljesen lemosni a habot is a hajamról, mikor meghallottam a halk nyöszörgést, ami valószínűleg pillanatokon belül velőtrázó ordításba fog átcsapni. Gyorsítottam, az ujjaim őrült módon jártak a fürtjeim között, közben átkoztam magam, hogy minek hagytam ilyen hosszúra megnőni. Elzártam a vizet, egy törölköző a fejemre, másikat a törzsem köré csavartam, aztán rohantam ki, de már így is nagyban ment a sírás, mikor odaértem a kiságyhoz.

2016. május 11., szerda

Jégszilánkok - 17.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, mégpedig időben :) Tudom, mostanság nem nagyon szoktam zenéket beleírni a sztoriba, de ehhez azért mégis ajánlanék egyet: Apocalyptica - Bittersweet.
A részt tényleg ezzel a kifejezéssel tudnám leírni: keserédes.

Gondolom, már sejtitek, hogy lassan közeledünk a történet végéhez. Még lesz egy pár rész, de utána a Jégszilánkok elolvadnak, jön a nyár :) Azonban ne menjetek messzire, mert nem nagyon tervezek szünetet. Ezzel a történettel párhuzamban elkezdtem írni egy Larrys novellát, majd belekezdenék egy kicsit fantasy, vámpíros sztoriba, ami megint hosszabb lenne. Természetesen egyikből sem fog kimaradni a fülledt erotika, ezt garantálom ;)

Kíváncsi lennék a véleményetekre ezekkel kapcsolatban, remélem, maradtok a Jégszilánkok után is :)
*********************************************************************************

OLIVER
5 hónappal később

A fejem úgy lüktetett, mintha valami idegesítő törpe kopácsolna benne, és mikor ki akartam nyitni a szemem, a helyzet még rosszabb lett. Fájdalmasan nyöszörögtem, átgördültem a másik oldalamra, hogy a világosság ne vágjon a szemembe, majd próbáltam kitalálni, hogy mi bajom lehet. Gondolom, ez a rosszullét szorosan összefügg azzal, ami előző este történt. Bár vissza tudnék emlékezni! Próbáltam erőltetni az agyam, de csak még jobban sikerült megfájdítanom. Mit meg nem adnék most egy Aszpirinért! Hunyorogtam még egy kicsit, aztán felültem az ágyban, és próbáltam kitalálni, hogy kerültem ide… Várjunk csak, hol a fenében vagyok?! Amikor rájöttem, hogy nem a saját ágyamban fekszem, a szemeim teljesen kipattantak, és úgy forgattam körbe a fejem, mint egy ringlispílt. Egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg magam mellett a fehér párnán, és akkor már kezdtem kétségbe esni. Basszus, mit tettem?! Hogyan kerülök Michelle ágyába? Kusza emlékképek villantak fel az elmémben. Próbáltam őket rendszerezni és sorba rakni.

2016. május 5., csütörtök

Jégszilánkok - 16.

Sziasztok! Igen, tudom, késtem egy kicsit, de végre itt az új rész :) Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a két emberke, aki segíteni szokott a javításban kétféleképpen reagált a sztoriban történtekre, szóval alig várom, hogy kiderüljön, ti mit szóltok hozzá. :)

A másik fontos dolog, hogy elkezdtem felpakolgatni Wattpadra a történeteimet, a Vörös Szilánkok már teljes egészében felkerült, de sorban haladok és töltöm fel a többit is. Ha megtennétek, hogy csillagoztok, mert mondjuk szerettétek azt a történetet, akkor nagyon hálás lennék :)


*********************************************************************************


BELLA

Amint megállt a taxi, és Anthony kifizette a fuvart, máris a menekülési útvonalakat kerestem. Zavartam forogtam körbe, de Thony megfogta a csuklómat, mert észrevette, hogy miben sántikálok. Aztán elindultunk a közös lakásunk felé, kéz a kézben, mintha összetartoznánk.
– Miért kellett ide jönnöm? – érdeklődtem frusztráltan, és nem rejtettem véka alá, hogy bárhol szívesebben lennék most.
– Hiszen a feleségem vagy – felelte vállvonogatva, majd egy gonosz vigyort villantott rám.
– Nagyon vicces – jegyeztem meg gúnyosan, majd mikor beléptünk az ajtón, végre elengedte a kezemet. Durcásan ledobtam magam a kanapéra, és amikor Whiskyvel kínált, csak hevesen megráztam a fejem. Töltött magának, aztán helyet foglalt mellettem, és elcsigázott mosollyal nézett rám. – Most meg mi van? – kérdeztem tőle flegmán, és kissé távolabb húzódtam, mert jócskán belelógott az aurámba.

2016. április 27., szerda

Jégszilánkok - 15.

Sziasztok! Még pont éjfél előtt meg is hoztam az új részt :). Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat, remélem, most sem hagytok cserben. Jó olvasást!
*********************************************************************************

BELLA

Vacogva léptem be az ajtón, mert odakint rendesen lehűlt a levegő a tavaszi vihar után. Az SMS óta már ezer és ezer variációt átgondoltam, hogy Dominic mit írhatott Thonynak. Talán elárult, talán hiányzik neki, és találkozni akar vele. Egyik lehetőség sem tetszett.
– Hol van? – fordultam Nad felé, aki kinyitotta nekem az ajtót.
– A nappaliban. – Megfogta a karomat, kissé közelebb húzott magához, hogy ne kelljen hangosan beszélnie. – Gondold meg, mit csinálsz, Bella. Ne veszítsd el a fejed.
Bólintottam egy aprót, és az első utam máris Dominichoz vezetett. A kanapén ült törökülésben, kezében a telefonjával, amit azonnal letett maga mellé, mikor észrevette, hogy megérkeztem.
– Szia. Jó volt az estéd? – kérdezte, de a hozzá társuló mosoly abszolút nem volt őszinte.
– Kérem a mobilodat! – tértem azonnal a lényegre, mert túl fáradt voltam a játszadozáshoz.
– Tessék? – nézett rám elborzadva. – Mi bajod van?
– Kérlek, csak add ide – fújtam ki a levegőt, és nyújtottam a kezem.
– Dehogy adom! Hagyj békén! – Azonnal felpattant, de megfogtam a karját, és nem engedtem el.
– Dominic, add ide azt a kibaszott telefont! – Eddig tartott a türelmem, utána már az ujjait próbáltam lefeszegetni róla, hogy végre megkaparintsam. Ekkor lépett be Nad, és szörnyülködve mérte fel a helyzetet.

2016. április 21., csütörtök

Jégszilánkok - 14.

Sziasztok! Úgy alakult, hogy ma sikerült felraknom részt, ráadásul több, mint 4000 szó, és közel 27 000 karakter várja, hogy felfaljátok őket :D Szerintem eddig ez a leghosszabb fejezet, amit írtam.

Viszont amiatt kissé csalódott voltam, hogy csupán három komment érkezett az előző részhez (amiket egyébként nagyon köszönök). De szeretném, ha tudnátok, miután naponta több órát foglalkozom a történettel, rágom a bétáim fülét, hogy javítsanak gyorsan, stb, borzasztóan jól esik néhány vélemény.

Ehhez a részhez hozzá kell fűznöm, hogy elég pikánsra sikerült, ne kövezettek meg érte, de ez mégiscsak egy erotikus tartalmat is közvetítő blog, szóval, ha valakit zavar, akkor bocsi :) 
Szóval 18+-os tartalom, csak saját felelősségre! (a húzós rész kb. a két kép között található, ha valaki inkább kihagyná)
*********************************************************************************

BELLA

Egy hátizsákba pakoltuk a szükséges cuccokat, amiket végül Dominic hozott fel a kocsiból. Nad és Riley mindketten beleegyeztek, hogy segítenek a terv megvalósításában, ráadásul még Oliverrel is beszéltek a titkos találkáról. Tegnap egész nap azon pörögtem, hogy vajon el fog-e jönni… és még ma is, egészen addig, amíg nem találkozunk. Mivel Anthonyt nem foglalkoztatta, hogy Nadéknél töltök egy-egy estét, ezért most náluk gyűltünk össze mind a négyene, hogy nekilássunk a készülődésnek. Egész testemben remegtem, néha nevettem, máskor sírtam volna, végül odaadtam Dominicnek a kocsikulcsot, hogy vezessen ő, pedig tudtam, onnan úgyis egyedül kell folytatnom az utat.

2016. április 15., péntek

Jégszilánkok - 13.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és ígérem, a következő már tényleg vidámabb lesz, de azért remélem, ezt is szeretni fogjátok, van benne BELIVER ;) Ölelés és szép hétvégét mindenkinek!
*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

Nem tudtam elaludni, akárhogy próbáltam. A lakás hiába került egy vagyonba, a falak hangszigetelése egyenlő volt a nullával, úgyhogy hallgathattam, ahogy Thony a legújabb áldozatát döngeti, lassan már ájulásig. Aznap anyáék meglátogattak minket, ezért a közös lakásunkban vártuk őket, de a férjemnek már nem volt kedve és ideje este hazavinni, mert találkozója volt a szomszéd szobában éppen terítékre kerülő fiúval. Hiába akartam taxit hívni, megtiltotta, így nem volt más választásom. A párnát a fejemre húztam, de nem sokat segített a helyzeten, maximum tompította a sikolyokat. Egyre idegesebb lettem, végül kipattantam az ágyból, kitrappoltam a szobából, majd meg sem álltam a szomszédos, barna tölgyfaajtóig. Egy pillanatig sem finomkodtam, azonnal az öklöm élét használtam a kopogtatáshoz. Szinte magam előtt láttam, ahogy Anthony lassan, ráérősen odasétál, hogy kinyissa az ajtót.
– Mit akarsz?! – rivallt rám, ahogy megjelent előttem, anyaszült meztelenül, álló farokkal. Megszoktam, hogy ezt csinálja, még a hányinger sem jelentkezett, ahogy megláttam.
– Lehetne egy kicsit halkabban? Tudod, mintha nem éppen meghalni készülne, vagy valami… – feleltem gúnyosan.
Már nem féltem tőle, mert tudtam, hogy szüksége van rám ahhoz, hogy célba érjen. Talán csak néhány hét, és apa a nevére írat mindent. Az ügyvédjei már a szükséges dokumentumokon dolgoztak, miközben én némán imádkoztam, hogy minél előbb végezzenek.

2016. április 9., szombat

Jégszilánkok - 12.

Sziasztok! Most láttam, hogy már 40-en vagyunk :) Ennek örömére meghoztam a 12. részt. Remélem, sikerült némi pozitívumot is belecsempésznem a történet aktuálisan borongós hangulatába. Ha olvastátok, ne felejtsetek el írni, vagy legalább pipálni. Köszönöm, és szép napot Nektek! :)
*********************************************************************************

BELLA

Alig kaptam levegőt, úgy éreztem, a ruha, amit viselek, túl szorosan simul a testem köré. Kész szerencse, hogy ültünk, mert könnyen lehet, hogy állva elájultam volna. Thony hideg kezébe szorította az ujjaimat, miközben azt ecsetelte anyáéknak, hogy előző nap megkérte a kezemet, és hogy mennyire csodás lány vagyok. Én bambultam magam elé, olykor kierőltettem egy gyenge mosolyt, és a megfelelő részeknél bólintottam egyetértésem jeléül.
– Már a következő hónapban szeretnénk az esküvőt, ugye, szívem?
Kellett néhány pillanat, míg leesett, hogy hozzám beszél.
– Igen. Csak szűk családi körben, minimalistán tervezzük – helyeseltem a betanult szöveggel. Felnéztem a szüleimre. Büszkén mosolyogtak rám, a szemük boldogan csillogott a nagyszerű hír hallatán, és természetesen semmit nem vettek észre abból, hogy belül mennyire szenvedek. Még az sem izgatta őket, hogy nem lesz nagy felfordulás, csak végre kötelezzem már el magam egy nagyszerű társ oldalán. Ha tudnák, hogy leendő vejüknek csak a pénzükre fáj a foga…
Anthony előrenyúlt, hogy felvegye a kávéscsészéjét a dohányzóasztalról. Végre el tudtam tőle húzni a kezem, és gyorsan az ölembe fektettem. Nem akartam, hogy hozzámérjen, szívem szerint kihúzódtam volna a kanapé túlsó végébe. Annyira undorodtam tőle, sosem gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire utálni.
– Kicsim, nyugodtan elmondhatod nekünk, ha azért ez a nagy sietség, mert kisbabát vársz – jegyezte meg anya bizalmasan somolyogva. A szemem majdnem kiesett a fejemből, ahogy ránéztem.

2016. április 4., hétfő

Becca Prior: Stockholm-szindróma

Sziasztok! 

Most nem résszel jöttem, hanem szeretnék veletek megosztani valamit, ami számomra hatalmas élmény volt. Év elején részt vettem egy fantasztikus könyv előkészületeiben, mint olvasószerkesztő. 
Mivel a könyv a hónapban jelenik meg, úgy gondoltam, kiteszem ide is, hátha valakinek felkelti az érdeklődését. 
Ha csak egy picit is csíped a meleg-erotikus irományokat, akkor kötelező darab! ;)

Az írónő oldalán elérhető a megrendelés (katt a képre!)
Mikor elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 
Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 
Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket. 
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 
Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 
Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.