From the Grey - 20.

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárattalak titeket, de végre itt a folytatás :)

20.

Az éjszaka a kórház ügyeletén valószínűleg mindig kaotikus, de ez most extrémen annak tűnt. A légkör nyomasztó volt, a sürgés-forgás gombócot formált a torkomban. Egy nagyobb közlekedési baleset történt a környéken, betegeket toltak hordágyon vagy kerekesszékben, újra meg újra újabb mentő érkezett, és olyankor egy csapatnyi egészségügyi személyzeti előbukkant, hogy foglalkozzanak a súlyos esetekkel. Gyereksírást hallottam a folyosó végéről. Szegény pára már régen sírhatott, mert teljesen be volt rekedve. A szívem összeszorult, és még melankolikusabban ücsörögtem a széken. Noah mellettem volt, és a telefonját nyomkodta, de láttam, hogy ő is a síró gyereket keresi a tekintetével. Remegett a keze, amivel a mobilját fogta, és apró ráncok jelentek meg a szemöldöke között. Meg akartam ölelni, de attól féltem, ez csak fellobbantja azt a vágyam, hogy még közelebb tudhassam őt magamhoz, és mivel Matt is velünk volt, vissza kellett fognom magam.

Egy nővér futólag ránézett a sebemre, aztán a kezembe nyomott némi kötszert, és azt mondta, amint lesz szabad orvos, behívnak majd. Noah nem volt elragadtatva ettől, és idegesen fel-alá kezdett járkálni, aztán elindult nekünk kávét szerezni. Kimerülten támasztottam a fejem a falnak, lehunytam a szemeim, és közben azon filóztam, hogy ha kimennék rágyújtani, biztosan azonnal keresnének, hogy ellássanak. A karom egyre jobban lüktetett, és egy pillanatra kirázott a hideg is, talán a kimerültségtől, talán a fájdalomtól. Matt csöndben ült mellettem, és amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy aggódva pillant rám.

From the Grey - 19.

Sziasztok! Régen volt már rész, de végre meghoztam nektek a folytatást :) Jó olvasást hozzá!

19.

A folyosóról zajok szűrődtek be - léptek hangja, nevetés, beszélgetés -, és az előzenekarnak köszönhetően halk dübörgés járta át a falakat. A sötét, raktárnak használt kis helyiség dohos szagú volt, valószínűleg már hetek óta nem szellőztettek, de a vastag fémajtóhoz volt kulcs, ezért tökéletesen megfelelt nekünk. Kettesben voltunk Noah-val, nyolc napja akkor először. 

Amikor megérkeztünk Európába, köszönhetően a jetlagnek és a showk előtti izgatottságnak, még könnyen sikerült féken tartani magunkat, az érzéseinket, vágyainkat. Nappal az időeltolódás, éjjel a koncert utáni kimerültség miatt éreztük úgy, hogy aludnunk kell. Mindannyian bekuckóztunk a buszon az ágyunkba, és nem maradt sok idő arra, hogy a pihenésen, és az esti showkon kívül bármi mással foglalkozzunk. De amint eltelt a hét, a szervezetünk megbarátkozott a körülményekkel, és teljes turné üzemmódba kapcsolt, Noah-val egyre többször felejtettük a szemünket egymáson, egyre több volt az elhúzódó érintés, és előző este konkrétan a combján felejtettem a kezem a takaró alatt, miközben Folioval videojátékoztak. Addigra már teljesen kivoltam. A bezárható helyiséget is én találtam, de egy percig sem kellett őt győzködnöm, hogy kövessen két percre rá, hogy otthagytam a többieket az öltözőben. 

From the Grey - 18.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :)

18.

Hiányzol – olvastam a mobilom kijelzőjén az üzenetet.

Csupán egyetlen szó, semmi több, de ahhoz bőven elég volt, hogy azonnal mosolyt csaljon az arcomra. Felemeltem a fejem, és körbenéztem az asztalnál. Anya Chris-szel és a barátnőjével beszélgetett, Adeline az új telefonját nyomkodta, amit karácsonyra kapott. Szerencsére mindenki el volt valamivel foglalva, egyedül Danielle vigyorgott rám kajánul, a sütis villával szájában. 

- Az átlagosnál is jobban el vagy varázsolva – hajolt oda hozzám. - Anya, kimegyünk Nickkel beszélgetni kicsit – mondta sokkal hangosabban. Anya bólintott, aztán újra minden figyelmét a bátyámra és az új barátnőjére összpontosította. Danielle aztán felpattant az asztaltól, és türelmetlenül várt rám. Megforgattam a szemeim, de mosolyogva követtem őt.

Felvettük a dzsekinket, és máris egy szál cigit halásztam ki a dobozból.

- Én is kérek – fordult felém, és miután mindkettőnk cigijét meggyújtottam, várakozva néztem rá. - Szép időnk van ma – mondta a téli napsugártól fénylő előkertet nézve. - Karácsony alatt végig esett az eső. De gondolom, Kaliforniában azért jobb volt a helyzet.

Tudtam jól, hogy nem az időjárásról akar velem beszélgetni. Elmosolyodtam, ahogy kifújtam egy adag füstöt.

- Oké, mit szeretnél tudni?

Danielle elnevette magát, és széttárta a karjait.

- Mindent, természetesen. Mi történt azalatt a pár nap alatt, amíg ott voltál?

From the Grey - 17.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok Nektek a részhez! :)

17.

Besötétedett, mire visszaértem a srácok közösen bérelt, két szintes házához. A hosszú séta és az elszívott cigi megtette a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint mikor kiléptem az ajtón. Az utcában a házaknál égett a karácsonyi világítás, Noah volt az egyetlen, aki nem foglalkozott vele, hogy felkapcsolja. A karácsony nem tartozott a kedvenc ünnepei közé, és mivel a többiek hazautaztak, ez volt az egyetlen hely, ahol nem világítottak a fények. Az már sokkal jobban meglepett, hogy amikor beléptem az előszobába, teljes sötétség fogadott. Levettem a bakancsom, aztán a stúdió felé néztem, de az ajtó alól semmi fény nem szűrődött ki. A nappali kanapéja felé fordulva megláttam a mozdulatlanul ülő sötét alakot. Legalábbis a sziluettjét. 

Felkapcsoltam a sarokban az állólámpát, és figyeltem, ahogy Noah nagyokat pislog, és közben engem néz.

- Nem fair, hogy azt kéred, beszéljek mindenről, ami bennem történik, miközben te lelépsz, amikor beszélnünk kéne – mondta lassan. A hangja szomorúan csengett, és rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.

From the Grey - 16.

Sziasztok! Végre itt a folytatás :)

16.

Éppen a cigizésből tértem vissza Karácsony első napjának délutánján, és csöndesen visszaosontam Noah-hoz a stúdióba. Láttam, hogy nagyon koncentrál valamire, ezért hangtalanul lehuppantam a kanapéra, mert nem akartam zavarni. A fél napot ott töltöttük, beszélgettünk, zenét írtunk, és csókolóztunk… aztán még többet csókolóztunk. Megtehettem azt, amire már olyan régen vágytam, és még sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Hozzáérhettem, elmondhattam neki, hogy milyen csodálatos, a nyakába vagy a hajába fúrhattam az orrom, érezhettem az ajkait. Mintha akkor szabadultam volna egy kalitkából, és a határ a csillagos ég lenne. Az egész éjszakát végigbeszéltük, csak amikor megjelentek a hajnal első fényei, akkor aludtunk el egymást ölelve, Jolly ágyában. Noah végre beszélt az érzéseiről, és hogy úgy érzi, újra szüksége lesz a terápiára a rá nehezedő nyomás miatt, én pedig biztosítottam róla, hogy támogatom az ötletet, és megkértem rá, hogy nekem is mondjon el mindent, ami bántja, mert talán nem vagyok szakértő, de tudni akarom, mi zajlik le benne, hogy segíthessek a magam módján. Még mindig annyi témánk volt, amiről beszélnünk kellett, de úgy éreztem, hogy ez tökéletes kezdésnek. 

From the Grey - 15.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

15.

Noah felajánlotta, hogy hoz valamit inni mindhármunknak, de az is lehet, hogy egy kicsit ki akart szabadulni a nyomasztó feszültségből. Amikor eltűnt a konyhában, Mattra néztem:

- Mit csinált a csaj?

- Azt állítja, hogy veletek volt heteken keresztül a turné alatt. És hogy Noah megtiltotta neki, hogy tartsa a kapcsolatot a barátaival és a családjával – magyarázta Matt hevesen gesztikulálva. - Aztán felbukkant egy másik felhasználóról egy rajongó, aki állítólag látta Noaht a barátnőjével egy kávézóban.

Elkerekedett szemekkel meredtem rá, aztán hitetlenül megcsóváltam a fejem. 

- Ugyanaz lenne a két személy?

- Könnyen meglehet. Gyanítom, hogy a csajnak nem tetszett, hogy reggel elküldtem – felelte Matt.

- Egyáltalán nem biztos, hogy ő volt – jött vissza Noah dobozos üdítőkkel a kezében. - Akárki lehetett, aki unatkozott, és egy kis figyelemre vágyott.

- Hát most megkapta. Ettől zeng a zenekar közösségi médiája.

- A hazugságok általában sokkal gyorsabban terjednek, mint az unalmas valóság – vonta meg a vállát Noah.

From the Grey - 14.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem, tetszeni fog nektek :)

14.

Noah mellettem feküdt, mindkettőnk arca a plafon felé fordult, és csönd volt a szobában. Furcsa, hogy teljesen megszűnt az ágynemű sosogásának a hangja, és a kapkodó légvételeink sem törték meg a némaságot. Oldalra fordítottam a fejem, és ő is rám nézett egy pillanatra. Aztán felült az ágyon. Előre hajolt, a fejét a vállai közé ejtette. Felé nyújtottam a karom, és a mutatóujjammal éppen csak hozzáérve lassan elkezdtem végigsimítani a gerince vonalát. A kis pihék felálltak a karján, és éreztem, ahogy vesz egy mély levegőt.

Összevontam a szemöldököm, és felültem mögötte az ágyon.

- Valami baj van?

- Túl sok… itt feküdni melletted az ágyon, miközben nincs rajtad ruha.

- Miért? - kérdeztem, de ez inkább költői kérdés volt. Noah hátrafordult a válla felett, és zavartan elnevette magát. Leesett, miről van szó, meg sem kellett szólalnia. A térdeimen a háta mögé másztam, és átkaroltam a mellkasát az egyik kezemmel.

- Ne haragudj, kellett egy pár perc szünet, hogy feldolgozzam mindazt, ami történt – suttogtam a fülébe. - Kérlek, maradj.

From the Grey - 13.

Sziasztok! Végre meghoztam :) Jó olvasást kívánok a részhez!

13.

A reptéren hatalmas tömeg fogadott pár nappal karácsony előtt. Taxiba ültem, de amikor pakoltuk be a cuccaimat a csomagtartóba, kicsit elbizonytalanodtam. Egy nagy és egy kis bőrönd, meg egy hátizsák. Hetekre készültem, de mi van, ha valami félrecsúszik, és kellemetlenné válik a légkör közöttünk? Vajon mit fog szólni Noah, ha meglát a csomagokkal? Ő nagyjából fele ennyi cuccal költözött hozzám tizenkét éve. Próbáltam ezeket a gondolatokat háttérbe szorítani, és helyette bármi mással foglalkozni. Amikor elfoglaltam a helyem a kocsiban hátul, kivettem a telefonom és írtam Jollynak egy üzenetet:

Már LA-ben vagyok a reptéren. Ugye, nem mondtál neki semmit?

Nem mondtam. Megbeszéltük, hogy ez egy meglepi ;) - válaszolta szinte azonnal. - Hívj, ha itt vagy, és beengedlek.

Izgatott voltam, miközben átszeltük a fél várost. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e bejelentés nélkül idejönnöm, de már felesleges lett volna ezen agyalni. Kiszálltam a kétszintes, fehér ház előtt, és a légkondicionált taxi után szinte arcul csapott Los Angeles decemberi, meleg időjárása. Gyorsan felfogtam a hajam egy hanyag kontyba, és kicipzároztam a dzsekim. A sofőr kipakolta a csomagjaimat a járdára, és miután adtam neki borravalót, szép napot kívánt, aztán elhajtott. Megcsörgettem Jollyt, és két perc után már rohant is le a kőlépcsőn, hogy beengedjen. Ő jobban fel volt készülve a melegre, felül csak egy pólót viselt egy vékonyabb melegítőnadrággal.

From the Grey - 12.

Sziasztok! Ebben a részben ígérem, már előrébb jutunk egy lépést ;)

12.

- Nem akarom, hogy januárban visszamenj turnézni – ölelt meg Danni olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.

Az elmúlt hetek túl jók voltak. Olyan, mintha még mindig gyerekek lennénk. Az biztos, hogy a legjobb dolog, amit tehettem a szünetben az, hogy segítettem Danielle-nek új lakásba költözni. Túl sok szarság borult rám az elmúlt időszakban, és az éjszakába nyúló IKEA bútor összeszerelések, a régi fényképalbumaink átlapozása, a csipkelődések, a fagyizások mind jót tettek nekem. Egy polcot szereltünk fel a falra, amire majd családi képek kerülnek ki.

- Chris bármikor átjön segíteni, csak szólnod kell neki – simítottam ki egy tincset az arcából, miközben az enyémhez nagyon hasonló zöldesszürke szempárba néztem.

- Chrisnek már menyasszonya van. Nem kérhetem meg, hogy aludjon itt, és éjjelig filmezzünk, miközben popcornt vagy fagyit zabálunk – felelte Danni elszomorodva. - És amúgy is… mindig te voltál a kedvenc bátyám, de ezt senkinek ne áruld el – tömött a szájába egy marék gumicukrot.

- Nem fogom – válaszoltam nevetve. Visszafordultam a fal felé, és kifúrtam az utolsó lyukat, amire szükségünk volt.

- És… milyen Maya nélkül? - kérdezte váratlanul, amikor letettem a fúrót. Felé fordultam, és biztosan az arcomra volt írva, hogy meglepett a hirtelen témaváltás. Védekezőn felemelte a kezét, és kaptam az alkalmon, hogy lopjak tőle egy gumicukrot. - Amikor hazajöttél, azt kérted, hogy térjünk rá vissza később. Eltelt két hónap, szóval…

From the Grey - 11.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)

11.

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.

- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.

Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos. 

- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.

- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.

- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.