From the Grey - 17.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok Nektek a részhez! :)

17.

Besötétedett, mire visszaértem a srácok közösen bérelt, két szintes házához. A hosszú séta és az elszívott cigi megtette a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint mikor kiléptem az ajtón. Az utcában a házaknál égett a karácsonyi világítás, Noah volt az egyetlen, aki nem foglalkozott vele, hogy felkapcsolja. A karácsony nem tartozott a kedvenc ünnepei közé, és mivel a többiek hazautaztak, ez volt az egyetlen hely, ahol nem világítottak a fények. Az már sokkal jobban meglepett, hogy amikor beléptem az előszobába, teljes sötétség fogadott. Levettem a bakancsom, aztán a stúdió felé néztem, de az ajtó alól semmi fény nem szűrődött ki. A nappali kanapéja felé fordulva megláttam a mozdulatlanul ülő sötét alakot. Legalábbis a sziluettjét. 

Felkapcsoltam a sarokban az állólámpát, és figyeltem, ahogy Noah nagyokat pislog, és közben engem néz.

- Nem fair, hogy azt kéred, beszéljek mindenről, ami bennem történik, miközben te lelépsz, amikor beszélnünk kéne – mondta lassan. A hangja szomorúan csengett, és rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.

From the Grey - 16.

Sziasztok! Végre itt a folytatás :)

16.

Éppen a cigizésből tértem vissza Karácsony első napjának délutánján, és csöndesen visszaosontam Noah-hoz a stúdióba. Láttam, hogy nagyon koncentrál valamire, ezért hangtalanul lehuppantam a kanapéra, mert nem akartam zavarni. A fél napot ott töltöttük, beszélgettünk, zenét írtunk, és csókolóztunk… aztán még többet csókolóztunk. Megtehettem azt, amire már olyan régen vágytam, és még sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Hozzáérhettem, elmondhattam neki, hogy milyen csodálatos, a nyakába vagy a hajába fúrhattam az orrom, érezhettem az ajkait. Mintha akkor szabadultam volna egy kalitkából, és a határ a csillagos ég lenne. Az egész éjszakát végigbeszéltük, csak amikor megjelentek a hajnal első fényei, akkor aludtunk el egymást ölelve, Jolly ágyában. Noah végre beszélt az érzéseiről, és hogy úgy érzi, újra szüksége lesz a terápiára a rá nehezedő nyomás miatt, én pedig biztosítottam róla, hogy támogatom az ötletet, és megkértem rá, hogy nekem is mondjon el mindent, ami bántja, mert talán nem vagyok szakértő, de tudni akarom, mi zajlik le benne, hogy segíthessek a magam módján. Még mindig annyi témánk volt, amiről beszélnünk kellett, de úgy éreztem, hogy ez tökéletes kezdésnek. 

From the Grey - 15.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

15.

Noah felajánlotta, hogy hoz valamit inni mindhármunknak, de az is lehet, hogy egy kicsit ki akart szabadulni a nyomasztó feszültségből. Amikor eltűnt a konyhában, Mattra néztem:

- Mit csinált a csaj?

- Azt állítja, hogy veletek volt heteken keresztül a turné alatt. És hogy Noah megtiltotta neki, hogy tartsa a kapcsolatot a barátaival és a családjával – magyarázta Matt hevesen gesztikulálva. - Aztán felbukkant egy másik felhasználóról egy rajongó, aki állítólag látta Noaht a barátnőjével egy kávézóban.

Elkerekedett szemekkel meredtem rá, aztán hitetlenül megcsóváltam a fejem. 

- Ugyanaz lenne a két személy?

- Könnyen meglehet. Gyanítom, hogy a csajnak nem tetszett, hogy reggel elküldtem – felelte Matt.

- Egyáltalán nem biztos, hogy ő volt – jött vissza Noah dobozos üdítőkkel a kezében. - Akárki lehetett, aki unatkozott, és egy kis figyelemre vágyott.

- Hát most megkapta. Ettől zeng a zenekar közösségi médiája.

- A hazugságok általában sokkal gyorsabban terjednek, mint az unalmas valóság – vonta meg a vállát Noah.

From the Grey - 14.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem, tetszeni fog nektek :)

14.

Noah mellettem feküdt, mindkettőnk arca a plafon felé fordult, és csönd volt a szobában. Furcsa, hogy teljesen megszűnt az ágynemű sosogásának a hangja, és a kapkodó légvételeink sem törték meg a némaságot. Oldalra fordítottam a fejem, és ő is rám nézett egy pillanatra. Aztán felült az ágyon. Előre hajolt, a fejét a vállai közé ejtette. Felé nyújtottam a karom, és a mutatóujjammal éppen csak hozzáérve lassan elkezdtem végigsimítani a gerince vonalát. A kis pihék felálltak a karján, és éreztem, ahogy vesz egy mély levegőt.

Összevontam a szemöldököm, és felültem mögötte az ágyon.

- Valami baj van?

- Túl sok… itt feküdni melletted az ágyon, miközben nincs rajtad ruha.

- Miért? - kérdeztem, de ez inkább költői kérdés volt. Noah hátrafordult a válla felett, és zavartan elnevette magát. Leesett, miről van szó, meg sem kellett szólalnia. A térdeimen a háta mögé másztam, és átkaroltam a mellkasát az egyik kezemmel.

- Ne haragudj, kellett egy pár perc szünet, hogy feldolgozzam mindazt, ami történt – suttogtam a fülébe. - Kérlek, maradj.

From the Grey - 13.

Sziasztok! Végre meghoztam :) Jó olvasást kívánok a részhez!

13.

A reptéren hatalmas tömeg fogadott pár nappal karácsony előtt. Taxiba ültem, de amikor pakoltuk be a cuccaimat a csomagtartóba, kicsit elbizonytalanodtam. Egy nagy és egy kis bőrönd, meg egy hátizsák. Hetekre készültem, de mi van, ha valami félrecsúszik, és kellemetlenné válik a légkör közöttünk? Vajon mit fog szólni Noah, ha meglát a csomagokkal? Ő nagyjából fele ennyi cuccal költözött hozzám tizenkét éve. Próbáltam ezeket a gondolatokat háttérbe szorítani, és helyette bármi mással foglalkozni. Amikor elfoglaltam a helyem a kocsiban hátul, kivettem a telefonom és írtam Jollynak egy üzenetet:

Már LA-ben vagyok a reptéren. Ugye, nem mondtál neki semmit?

Nem mondtam. Megbeszéltük, hogy ez egy meglepi ;) - válaszolta szinte azonnal. - Hívj, ha itt vagy, és beengedlek.

Izgatott voltam, miközben átszeltük a fél várost. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e bejelentés nélkül idejönnöm, de már felesleges lett volna ezen agyalni. Kiszálltam a kétszintes, fehér ház előtt, és a légkondicionált taxi után szinte arcul csapott Los Angeles decemberi, meleg időjárása. Gyorsan felfogtam a hajam egy hanyag kontyba, és kicipzároztam a dzsekim. A sofőr kipakolta a csomagjaimat a járdára, és miután adtam neki borravalót, szép napot kívánt, aztán elhajtott. Megcsörgettem Jollyt, és két perc után már rohant is le a kőlépcsőn, hogy beengedjen. Ő jobban fel volt készülve a melegre, felül csak egy pólót viselt egy vékonyabb melegítőnadrággal.

From the Grey - 12.

Sziasztok! Ebben a részben ígérem, már előrébb jutunk egy lépést ;)

12.

- Nem akarom, hogy januárban visszamenj turnézni – ölelt meg Danni olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.

Az elmúlt hetek túl jók voltak. Olyan, mintha még mindig gyerekek lennénk. Az biztos, hogy a legjobb dolog, amit tehettem a szünetben az, hogy segítettem Danielle-nek új lakásba költözni. Túl sok szarság borult rám az elmúlt időszakban, és az éjszakába nyúló IKEA bútor összeszerelések, a régi fényképalbumaink átlapozása, a csipkelődések, a fagyizások mind jót tettek nekem. Egy polcot szereltünk fel a falra, amire majd családi képek kerülnek ki.

- Chris bármikor átjön segíteni, csak szólnod kell neki – simítottam ki egy tincset az arcából, miközben az enyémhez nagyon hasonló zöldesszürke szempárba néztem.

- Chrisnek már menyasszonya van. Nem kérhetem meg, hogy aludjon itt, és éjjelig filmezzünk, miközben popcornt vagy fagyit zabálunk – felelte Danni elszomorodva. - És amúgy is… mindig te voltál a kedvenc bátyám, de ezt senkinek ne áruld el – tömött a szájába egy marék gumicukrot.

- Nem fogom – válaszoltam nevetve. Visszafordultam a fal felé, és kifúrtam az utolsó lyukat, amire szükségünk volt.

- És… milyen Maya nélkül? - kérdezte váratlanul, amikor letettem a fúrót. Felé fordultam, és biztosan az arcomra volt írva, hogy meglepett a hirtelen témaváltás. Védekezőn felemelte a kezét, és kaptam az alkalmon, hogy lopjak tőle egy gumicukrot. - Amikor hazajöttél, azt kérted, hogy térjünk rá vissza később. Eltelt két hónap, szóval…

From the Grey - 11.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)

11.

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.

- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.

Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos. 

- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.

- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.

- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.

From the Grey - 10.

Sziasztok! Elérkeztünk a 10. részhez, és itt aztán lesz minden :) Jó olvasást!

10.

A végeláthatatlan utak, alvás a busz motorjának monoton zajára, naponta változó városok, őrjöngő rajongók, villódzó fények, éjszakázás, hajnali fogmosás egy benzinkúton, egészségtelen kaják, napkeltéig tartó videójátékozás, az időérzék totális elvesztése, a belső óra felborulása, Jolly buta poénjai, Folio hiperaktivitása, Noah csupafog mosolya, a hangja ébredés után, a haja illata, amikor a fejét kimerülten a vállamra hajtja… 

A közönség lelkes ordítása volt az, ami visszarántott a jelenbe. A színpadon álltam, Noah a tömeghez beszélt éppen, én pedig egy pillanatra teljesen elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal, miközben néztem őt. Nem válhat ez rutinommá, amikor mindenki szeme előtt vagyok. Gyorsan sarkon fordultam a nyakamban a gitárral, és lehajoltam a vizemért, hogy nyerjek egy kis időt. Most nem néző vagyok, hanem a zenekar tagja, és éppen dolgozom – ezt mantráztam magamban, miközben ittam néhány kortyot. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez, és a tetoválás is álommeló, szóval nem cseszhetem el. A fiúk számítanak rám. Hátrasimítottam az arcomra tapadt hajtincseimet, és felnéztem Foliora, aki rám mosolygott a dobok mögül. Viszonoztam a gesztust, és visszafordultam a közönség felé. A show folytatódott.

From the Grey - 9.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok, és legyen nagyon szép hetetek! :)

9.

A másnap felért a pokollal. Ráadásul pont olyan meleg volt, hogy miközben a napon aszalódtunk a kibaszott sivatag közepén, úgy éreztem, mintha a pokol tüzén égnék. Baromi sok ember volt, ahová csak néztem, és a zaj is csak rátett egy lapáttal a kezdődő fejfájásomra. Letöröltem a halántékomon lecsurgó izzadtságcseppet a kézfejemmel, miközben Maya tovább rángatott magával a vidámparkban. Már a harmadik hullámvasútra akart rábeszélni, amikor úgy döntöttem, elég volt.

- Ez nem jó ötlet – csóváltam a fejem, és megálltam a sor mellett, ahová be akart állni. - Nem érzem magam jól, inkább leülnék valami hűvös helyen.

- Nick, ne rontsd már el a bulit! - szólt rám rosszallóan, mintha egy gyerek lennék.

From the Grey - 8.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

8.

A turné hamarosan kezdetét vette, és Noah már az első úton töltött napon elkezdte tervezgetni a télit, amin majd főzenekarként fogunk fellépni. Két koncert között órákat beszélgettek Mattel, és láttam rajta, hogy lelkes, tele van ötletekkel, de közben egyre jobban fáradt. Lemondta, ha a srácokkal kimentünk esténként iszogatni, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót a hangszálainak az alkohol, és videojátékozni sem bújt elő. A napjai nagy részét a buszon vagy a szállodai szobában töltötte, megjelent a próbán és a koncert előtt, de ezen kívül alig láttuk őt. Minden este a maximumot adta, ami után hulla fáradtan köszönt el tőlünk és már nem is akartuk megkérdezni, hogy velünk tart-e a városba, mert sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél többet pihenhessen. 

Éppen elfoglaltuk a vegasi hotelszobáinkat a próba után, és amint ledobáltam a cuccaimat a földre, a lábaim szinte maguktól vittek Noah szobája felé. A recepción hallottam a szobaszámát, csak kettővel volt mellettem, így nem kellett messzire mennem. Kopogtattam az ajtaján, és pár másodperccel később kényelmes cuccokban, egy pólóban és egy rövidnadrágban nyitott ajtót. Kicsit meglepődött, amikor meglátott.