2018. április 8., vasárnap

My Indigo 5.

Sziasztok! Tudom, régen volt már rész, de most sikerült újra visszarázódnom az angyalaink világába ;) Jó olvasást kívánok a részhez, és kíváncsian várom a véleményeket :) 

5. There's one thing you should know

– Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni – jegyezte meg Tom. A fejét az ülés támlájához támasztotta, és a szemeit szorosan lehunyta. A bevillanó képkockák minden erejét elszívták, a végtagjai megállíthatatlanul remegtek, a tenyerén lévő sebhely pedig lüktetett, és szinte sóvárgott azért, hogy a hozzá tartozó fénylény feltöltse energiával.
– Megtanultam ezt-azt idelent – motyogta Bill, és egy pillanatra a bátyjára nézett. Tom még a félig lehunyt szemhéjai alól is látta a fiú gondterhelt tekintetét. – Ha szerencsénk van, nem állít meg egy rendőr rutinellenőrzésre, ugyanis ittam néhány koktélt.
– Ne aggódj, minden rendben lesz – ígérte halkan, és közben Bill kézfejére simította a tenyerét, ami éppen a váltón pihent.

2018. április 1., vasárnap

Megfigyelve - 14. Felnőtté válás

Sziasztok! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek! :) A nyuszi meghozta a következő részt, amihez jó olvasást kívánok. A jövőhétre pedig TU-val és My indigo-val is készülök ;)


14. Maturation 
Felnőtté válás: A genetika által meghatározott természetes öregedési folyamatoknak köszönhető változások.

14 évesen

Egy kis, műanyag pengetőt fogtak az ujjak, amelyeken a bőr a fiatal kor ellenére máris megkeményedett. A pengető találkozott a húrokkal, és létrehoztak egy dallamot, amit elénekelt szavak kísértek. A hálószoba akusztikája szörnyű volt, de fontosnak tartották a gyakorlást akkor is, ha távol voltak a stúdiótól. A felvételek hamarosan elkezdődnek, és addig is a zenekarnak még sokat kell fejlődnie. A szerződés aláírást követő önbizalmuk hamar megcsappant, amikor szembesültek a valósággal, hogy bár elég jók voltak a kiadónak, még nagy út áll előttük.
– Ez nem hangzik jól. Valami nem stimmel – szólt közbe Andreas a földről, ahol közönségként és kritikusként is közreműködött a próbán. Egyedül az alkotói folyamatok közben és a próbákon volt lehetősége találkozni az ikrekkel az iskolán kívül. Úgy tűnt, mindig nagyon elfoglaltak voltak, és amikor a stúdióhoz tartozó kis lakásba költöztek, egyáltalán nem láthatta őket.

2018. március 23., péntek

The unforgiving - 17. Hozzád tartozom

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon hiányoltátok, remélem, tetszeni fog nektek :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, nagyon várom a hozzászólásokat. Jó olvasást :)

Dangerous - Veszélyes
Semmi sem számít
Olyan, mintha a Föld fölött lebegnék
Fejest ugrok a levegő karjaiba
Fénysugarak villognak körülöttem
Olyan, mintha az idő lelassulna
És az egész világ eltűnik
Az emlékeket az elmémben őrzöm
Nem hagyom hátra őket

L.

Letöröltem a tükörről a párát, és még mindig piros orral és fáradtan pislogó szemekkel néztem bele. A lázam legalább lement, és aznap este már lezuhanyozhattam, de a lábaim még mindig remegtek a kimerültség miatt. A mosdó felé hajolva kicsit összeborzoltam a hajam, hogy ne lelapulva száradjon meg, majd az odakészített eldobható borotva felé nyúltam. Abban a pillanatban érkeztek meg a dolgozók a munkanapról. Harry is besétált a közös vizesblokkba, és már nem foglalkoztam azzal, hogy a lábaim alig bírnak megtartani. A tekintetünk lopva találkozott a tükörben, és képtelen voltam

2018. március 18., vasárnap

Megfigyelve - 13. Dezorientáció

Sziasztok! Holnap visszatérek a dolgos hétköznapokhoz, és pár napon belül hozom a saját írásaimat is :) Addig is, itt van nektek egy előre elkészült fordítás, amihez jó szórakozást kívánok. Ismét egy izgalmas rész, számtalan kérdéssel, sok történéssel és még több érzelemmel.



13. Disorientation
Dezorientáció: Nem ismerjük fel, hogy kik vagyunk (személy), mit csinálunk (helyzet), nem észleljük az időt és a dátumot (idő), vagy hogy hol vagyunk (hely).

13 évesen

– Menj innen! – kiáltotta Bill a szobájából, ahová bezárkózott. A kopogást nem fogadta szívesen, még akkor sem, ha az ajtót ütő kéz Tomhoz tartozott.
– Bill, ugyan már! Nyisd ki az ajtót! Csak beszélgessünk – kérte Tom. Újra rácsapott az ajtóra, ezúttal inkább azért, hogy levezesse a frusztrációt, mintsem, hogy felhívja magára az öccse figyelmét.
– Nem akarok veled beszélni, Tom. Csak menj el! – válaszolta Bill. A szavai dühösek voltak, de a hangja fájdalomtól csengett.
Tom hallotta, ahogy a testvére próbálja visszatartani a könnyeit. A bűntudat újra elöntötte, és ráütött az ajtóra, mert kétségbeesetten szerette volna látni az öccsét.
A kiabálást fojtott zokogás követte az ajtón túlról:
– M-menj innen, Tom. Ez a te h-hibád – nyögte ki sírva Bill, miközben levetette magát az ágyra és bebújt a takaró alá. Még mindig érezte az ágyneműn Tom illatát, és hiába volt rá mérges, ez megnyugtatta.

2018. március 13., kedd

Megfigyelve - 12. Féltékenység

Sziasztok! A héten szünetelnek a saját írásaim, de mivel a fordításból előre dolgoztam, ezért hoztam nektek ma egyet, és lesz vasárnap is rész :) Jó olvasást!


12. Jealousy
Féltékenység: Védekező reakció egy értékes kapcsolattal szemben észlelt fenyegetésre.

12 évesen

– Bill, hagyd békén! – morogta Tom, miközben az öccse már megint a rasztáit rángatta. Nem olyan régen készültek el, és még nem csomósodtak össze rendesen. Ha Bill sokáig húzgálja, teljesen elronthatja. – El fogod baszni őket! – kiáltotta, amikor a testvére újra belemarkolt a hajába.
– Az jó. Nem szeretem így a hajad – jelentette ki Bill körülbelül századszorra, miközben hátradőlt a kanapén, és megint egy rövid tincset rángatott.
Tom elkapta Bill kezét és ránézett a fiúra:
– Mi a bajod? Ez az én hajam. Azt csinálok vele, amit akarok.
Bill távolabb húzódott a kanapén, és csak duzzogott. Egy hónapon keresztül próbálta lebeszélni a bátyját a rasztákról, de Tom nem hallgatott rá.
– Már nem ugyanúgy nézünk ki – suttogta, végre bevallva az igazi okot, ami az állandó hajhúzogatás mögött állt.
Tom a testvére felé fordult, és meg volt róla győződve, hogy ez a leghülyébb dolog, amit az öccse mondott.

2018. március 4., vasárnap

Megfigyelve - 11. Kognitív disszonancia

Sziasztok :) Hoztam nektek valamit. Jó olvasást kívánok ;)


11. Cognitive Dissonance:
Kognitív disszonancia: Ellenmondások megvalósulása a saját magatartásban és viselkedésben.

11 évesen

Kognitív disszonancia; így hívták a szakmabeliek azt az érzést, amit Doktor Engle megtapasztalt. Az érzést az az ellentmondás okozta, hogy különbözött, amit igaznak vélt, és amit elfogultság nélkül igaznak hitt. Röviden, a doktor elméje önmagával harcolt. Minden egyes foglalkozás, amit az elmúlt hat hónapban az ikrekkel folytatott, megnövelték a eltérést az ösztönszerű terápia és a tanulmányai között.
Ennél még rosszabb volt a doktor félelme, miszerint beleesett abba a hibába, hogy hagyta, hogy a vele megtörtént eset beleszóljon a végső döntésébe. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, fél éve eltért az etikai kódextől, valójában már évek óta ezt tette a Kaulitz ikrekkel kapcsolatban. Az első szabály, amit egyetemi hallgatóként megtanult: soha ne vállalj el olyan esetet, ami valamilyen oknál kifolyólag személyesen érint.

2018. március 1., csütörtök

The unforgiving - 16. A szerelem örök


Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez :) Lassan haladunk előre a történetben, és vannak dolgok, amiket már nem nagyon tudok halogatni, de remélem, szeretni fogjátok :)

Bittersweet - Keserédes
Ha azt mondom neked,
meg fogsz hallgatni?
Maradni fogsz?
Örökké itt leszel?
Sosem mész el?
Sosem gondoltam, hogy ez változhat
Tarts erősen,
Kérlek, ne mondd megint,
hogy menned kell.
Végig csak rád fogok gondolni
Egészen addig, míg újra találkozunk
Várni fogok rád.

H.

Nyugtalanul ücsörögtem a kis cellámban, pedig mindent megpróbáltam, hogy eltereljem a figyelmem. Az ebédből sem tudtam eleget enni, minden falat nehezen csúszott le, úgyhogy hamar feladtam. Inkább olvastam, a Lou-val közösen eltöltött éjszakák mámoros pillanatait idéztem vissza, és még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek edzeni, de elvetettem a lehetőséget, mert mindenképpen ott akartam lenni, amikor visszajön. Ezért lerogytam az ágyra, az egyik térdemet felhúztam az állam alá, a másik talpammal pedig a földön doboltam. Mi tart ilyen sokáig? Egyszerűen csak meg kell beszélniük, hogy mikor engedik ki, nem? Akármennyire is kétségbeejtő volt, miszerint az életem hamarosan szabadul, míg én maradok, azt kívántam, hogy minél hamarabb engedjék el. A két hónap alatt már annyi sérelem érte, eljött az ideje, hogy végre szabadon szárnyalhasson.

2018. február 23., péntek

Megfigyelve - 10. Önelemzés

Sziasztok! Jubileumi 10. rész :) Hihetetlen, hogy máris itt járunk. Izgalmas rész lesz, úgyhogy kalandra fel ;)


10. Introspection
Önelemzés: A saját tudat vizsgálatának folyamata.

10 évesen

– Jobban éreznéd magad, ha valamivel le tudnád foglalni a kezed, míg beszélgetünk? Van néhány filctollam és színes ceruzám, ha szeretnéd – zavarta meg a csendet Doktor Engle ismerős hangja.
Annak ellenére, hogy már az előtte ülő fiú testbeszédéből is sokat ki tudott olvasni, eljött az ideje, hogy végre beszéljenek.
Tom megrázta a fejét miközben a hosszú, kócos, szőke haja az arcába hullott. A tízéves fiú a kanapé szélén ült, a lábai megállás nélkül mozogtak, és az alsó ajkát beszívta, hogy idegesen rágcsálhassa. A tenyerét néha a combjához dörzsölte, és a farmerjába törölte a nedvességet. Több, mint két év telt el azóta, hogy az ikrek közül az egyik szorongást mutatott, és a doktor ennek még nem fedezte fel a forrását. Most Tommal találkozott először, de a fiú nem szólt többet néhány elenyésző szónál az elmúlt negyedórában. Doktor Engle-t az egész jelenet nagyon emlékeztette a két évvel ezelőtt történtekre.

2018. február 21., szerda

My Indigo 4.

Sziasztok! Hú, hát elég sokat filóztam ezen a részen, hogy a lehető legjobb legyen :) Remélem, szeretni fogjátok. Lesz benne cukiság, és egy kis izgalom is ;) 

4. You don't have to love me

Tom biztos volt benne, hogy rettentően alulöltözött lesz a fekete farmerben és a sötétkék pólóban – amelyet most legalább még eltakart a kabátja -, de Bill azt mondta, ne foglalkozzon vele. Azt is jól tudta, hogy Bill tündökölni fog, de amikor megérkezett az épület elé, és a testvére kilépett az üvegajtón, a látvány minden gondolatát felülmúlta. Egy darabig észre sem vette az öccsével érkező fiatal lányt, mert képtelen volt levenni a tekintetét arról a vékony, magas fiúról, aki nélkül eddig sem tudta elképzelni az életét, és most mintha csak óráról órára egyre inkább ragaszkodna hozzá. Végül is a lelke másik fele, aki máris elrabolta a szívét is. Nem tudta, mikor történhetett. Talán már akkor, amikor megszülettek, és először bújtak össze a kiságyban, de az biztos, hogy a sorsuk akkor íródott, amikor megfogantak. Bill észrevette őt a lépcsősor alján ácsorogva, és rávillantotta a legszebb mosolyát, miközben a szemei összehúzódtak, és kilátszódtak a hófehér fogai. A sötét haja lágyan terült szét a vállán, mint egy fekete fátyol, és Tom elképesztően szeretett volna beletúrni, miközben megízleli azokat a fényes, dús ajkakat. Bill egy fekete, szűk farmert viselt, amelyet itt-ott aranyszínű, véletlenszerű csíkok díszítettek, felül pedig egy sötétszürke dzsekit.

2018. február 18., vasárnap

Megfigyelve - 9. A környezetből érkező irányítás

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok a részhez, és a fejezet alján megint hagytam nektek néhány kérdést :) 



9. External Locus of Control
A környezetből érkező irányítás: Az a meggyőződés, hogy az egyén környezetének nagyobb hatása van a saját életkörülményeire, mint magának a személyének.

10 évesen

Tom kikelt az ágyából és azonnal Bill szobája felé futott. Az ajtót nyitva találta, de a szoba üres volt, és Bill ágya be volt vetve. Tom ösztönei azt diktálták, hogy fusson le a lépcsőn, és ott végre megtalálja a testvérét, de akkor egy hang megszólalt a fejében, hogy muszáj „normálisan” viselkednie. Nem tehet semmi olyat, amit a szülei furcsának találhatnak. Hirtelen megtorpant, beleharapott az ajkába és inkább visszament a szobájába, hogy felvegye az első kezébe akadó ruhát. A póló még csak félig volt rajta, amikor lement a lépcsőn és belépett a konyhába.
Bill az asztalnál ült, és egy tál müzlit bámult. Az energikus személyisége ellenére a fiatalabb testvér nem volt egy reggeli pacsirta, ráadásul ez a reggel egyáltalán nem volt kellemes. Bill teli szájjal felnézett, amikor a testvére belépett. Tom olyan arcot vágott, mintha kigyulladt volna a ház.