2016. december 23., péntek

Larry Christmas!

Sziasztok! Először is nagyon kellemes Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni minden olvasómnak! Nekem egy hatalmas ajándék, hogy itt vagytok, és igyekszem meghálálni a sok szeretet, amit tőletek kapok. Ezt legjobban, azt hiszem, az íráson keresztül tudom. Egy karácsonyi történetem a hétvégén debütál az első résszel a Larry Christmas blogon.
A sztori címe Sleeping Sun, négy rész fog felkerülni szépen sorjában az ünnepi blogra, más írok jobbnál jobb történeteivel együtt. 
Továbbá Szilveszterre is készülök valami meglepivel ;)

A kis kedvcsináló videót én készítettem, fogadjátok sok szeretettel: LARRY CHRISTMAS BEHARANGOZÓ
Várunk titeket a http://larrykaracsony.blogspot.hu/ oldalon, és ha már ott jártok, kérlek, örvendeztessetek meg minket egy hozzászólással :)


A Játsszuk el, hogy tetszel! folytatása is felkerül a napokban :)



2016. december 11., vasárnap

Játsszuk el, hogy tetszel! - 9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat. 
*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.

2016. október 21., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 8. A világ a feje tetejére áll

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket. Jó tudni, hogy annak ellenére, hogy ritkán vannak részek, még mindig akadnak, akik szeretik :) Amint látjátok, meghoztam a 8. részt, amihez jó olvasást kívánok.
************************************************************

Az óra ritmikus kattogása, a vízforraló halk morajlása, és egy távoli szomszédtól beszűrődő fűnyíró zúgása volt az összes hang a konyhában. Honey szipogása teljesen megszűnt, szerencsére a két lánynak sikerült elaltatnia. Louis a gondolataiba mélyedve ült az asztalnál, arcát néha a tenyerébe temetve, miközben próbálta feldolgozni a délután történteket. Ha neki ilyen nehezen megy, el sem tudta képzelni, Harry vajon hogy fog vele megbirkózni. Zombiként lépdelt a konyhapulthoz, hogy a forró vizet a teafűre öntse, mikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent, annyira, hogy a víz kilöttyent a kezére. Fájdalmasan felnyögött, ahogy lerázta a tűzforró folyadékot. Ash anélkül dugta Louis kezét a hideg vízsugár alá, hogy bármint mondott volna. A fiú döbbent arccal fordult felé, mintha próbálná újra kiismerni, sutba dobva az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttek. Nem tudott elképzelni nála gondoskodóbb személyt, a kislányát mégis elhagyta.
– Miért, Ashlee? – suttogta Louis.
– Mit miért? – kérdezett vissza a lány élesen.
– Honey... nem kellett neked? – A fiú hangja csupa értetlenkedés volt, ami csak még jobban bosszantotta Ash-t.

2016. október 3., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 7. A zöld szalag

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, szeretni fogjátok, annak ellenére, hogy megint késtem vele. Nem ígérek semmit, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem, és amit kész, felkerül a blogra. Jó olvasást! :)
****************************************************************

Harry nem tudta hová tenni Louis furcsa viselkedését. Már elmúlt éjfél, és úgy tűnt, a gépük késni fog egy órát. Ahogy a terminál egyik kevésbé forgalmas részén várakoztak, hogy felszállhassanak, a fiú megállás nélkül dobolt a lábaival a földön, vagy éppen az ujjait tördelte és sóhajtozott. Harrynek akkor lett elege, mikor kedvesen Lou-ra mosolygott, és cserébe kierőltetett vicsorgást kapott.
– Tündérke, mi a baj? Félsz a repüléstől? – kérdezte együttérzően, és az egyik tenyerét a fiú combjára fektette. Louis megkövülten bámulta az említett testrészt, majd felkapta a fejét, és gyorsan körbenézett, látja-e őket valaki. Harry azonnal értette a célzást, és kissé durcásan, de elvette a kezét. – Hozok egy kávét. Kérsz te is? – pattant fel azonnal, mert érezte, ha ott marad, robbanni fog. Pedig az idő és a hely sem volt alkalmas, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg később megbánná az egészet.

2016. szeptember 18., vasárnap

Interjú

Sziasztok! Most nem új résszel jöttem, de a jövőhéten igyekszem hozni azt is, ígérem :) Néhány nappal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy készítettek velem egy interjút. Tegnap ki is került az egész a blogra, szóval itt a lehetőség, hogy kicsit többet is megtudjatok rólam, vagy például  a Csillagszámláló születéséről.
Köszönöm Brukúnak a nagyszerű és izgalmas kérdéseket :)

Első bekezdés blog - az interjúért KATT IDE!!!



2016. szeptember 16., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 6. Kétségek között

Sziasztok! Hű, de jó érzés újra blogbejegyzést írni. :) A szünet kicsit hosszabbra nyúlt, mint amennyire terveztem, amiért bocsánatot kérek minden olvasómtól. Remélem, vagytok még páran, akiket ennek ellenére érdekel még a sztori. Az egész ősz sűrű lesz nekem, de próbálom hozni a részeket, lehetőleg hetente, de ha késnék vele, kérlek, akkor se aggódjatok, mert amint tudom, írom a folytatást. 

Egy nagyon-nagyon jó barátomnak javítom a legújabb történetét, ha kérhetnélek titeket, nézzetek be hozzá is, és 1-2 mondatos hozzászólásnak is nagyon örülne. Valahogy meg kell fűznöm, hogy tanítson meg, hogyan lehet olyan gyönyörű mondatokat írni, amilyeneket ő szokott :)
Colton Haynes, Larry fanfic: http://thepowerofseduction-chls.blogspot.lu
**********************************************************************


Harry szemöldöke azonnal a homloka közepére szaladt, amikor meglátta Louis pillantásában az eltökéltséget. A fiú úgy nézett rá, mint ahogy egy vadász néz az áldozatára egy olyan harcban, amit már régen lejátszottak. Mintha neki más dolga sem lenne, csak hagyni, hogy használják. Bosszantotta a tudat, hogy Lou semmit nem lát egy szép testen kívül, amit azonnal a sajátja alatt akar tudni. De az még rosszabb volt, hogy a tartását erőszakkal kellett összekapargatnia, hogy ne engedelmeskedjen a leigázó tekintetnek.
– Miért jöttél ide tulajdonképpen? – kérdezte Harry, miközben összefonta maga előtt a karjait, hogy kevésbé érezze magát sebezhetőnek. Hiába mutatta azt, hogy erős, jól tudta, hogy Louis néhány szóval darabokra tépheti, ha úgy tarja kedve.
– Mert kívánlak – hunyta le a szemét a kérdezett, majd előredőlt, hogy megcsókolhassa. Harry az utolsó centiknél – mielőtt összeért volna az ajkuk – kapta el, és tolta magától egy kicsit távolabb. Miután Louis visszanyerte az egyensúlyát, szemei hatalmasra tágultak. Nem értette a visszautasítást, hiszen ezelőtt mindig Harry kereste az alkalmat, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.

2016. augusztus 14., vasárnap

Játsszuk el, hogy tetszel! - 5. A jövő fénye és árnyéka

Sziasztok! Elég régen volt rész, éppen itt az ideje, hogy kikerüljön a folytatás. Tegnap jöttünk haza külföldről a családot meglátogatni és nyaralni, de sajnos a laptopomat nem hoztam magammal, úgyhogy két hétig biztosan nem lesz rész :( Terveztem már egy kisebb szünetet a blogon, mert tavaly október óta hetente hozom a részeket, úgyhogy azt hiszem, most lesz. Nincs túl sok választásom, a részt is egy kölcsön gépről teszem most fel :D Kérlek, írjátok meg nekem, ha érdekel még titeket a történet, mert a kommentek olvasása után mindig sokszoros lendülettel írom a folytatást :) Köszönöm, és mégegyszer bocsánat, amiért megvárakoztatlak titeket...
*********************************************************************************

Harry fáradtan lépett be a hotel előcsarnokába, kezében egy papírzacskóval, ami a vacsoráját rejtette. Biccentett a recepciósnak, majd azonnal a lépcsők felé vette az irányt. A szobája a másodikon volt. Már harmadik napja tartózkodott a hotelben, ideje, hogy találjon végre egy elfogadható albérletet. Ahogy bejutott a kártyával, máris kihalászta a laptopját a táskájából, és megnézte, pontosan mikorra kell mennie az ügynökkel megbeszélt találkozóra. Még volt közel egy órája, ezért gyorsan megette a péksüteményt, majd lezuhanyozott, hogy egy kicsit felfrissítse magát.  A haját összefogta, magához vette a legszükségesebb dolgokat, majd néhány perccel később az utcán volt, hogy fogjon magának egy taxit. Bediktálta a címet, hátradőlt, és közben átgondolta magában az elmúlt napok történéseit. Nagyon hiányzott neki Sassy, és majd beleőrült a gondolatba, hogy nem lehet Louis közelében, de meg kellett hoznia ezt a döntést. A kiadós veszekedés után – ami igazából nem is volt veszekedés, mert Lou csak csendben ült a konyhában, és megsemmisülten hallgatta végig a mondandójukat –, Harry úgy döntött, azonnal cselekednie kell. Nem bírta kiverni a fejéből, hogy amíg ő nem volt velük, addig minden rendben ment kettejük között. Valószínűleg ezt a költözés dolgot is át tudják majd vészelni. Louis erős, túlteszi magát Ashlee-n előbb vagy utóbb.

2016. augusztus 1., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 4. Visszafordíthatatlan vágy

Sziasztok! Hát vannak kétségeim a résszel kapcsolatban... Remélem, azért tetszeni fog, és nem nyírtok ki miatta :D Nem is dumálok tovább, csak annyi még, hogy várom a véleményeket, és jó olvasást kívánok! :)
************************************************************************

4. Visszafordíthatatlan vágy

Louis a harmadik pohár után már nem is igazán érezte, hogy az alkohol végigmarja a torkát. Keserű tekintettel figyelte, hogy Ash és Harry milyen jól elszórakoztatja egymást, míg ő a kanapén ücsörög, és beletemetkezik az önsajnálatba. Ami Harry és közte történt a fürdőben… annak nagyon nem lett volna szabad. Ráadásul nagy lelkifájdalmak, illetve néhány pohár tömény után muszáj volt elfogadnia, hogy Harry talán férfi, de az egyetlen olyan a neméből, akire úgy rá van gerjedve, mint egy molylepke a világító villanykörtére. Halkan felkuncogott a hasonlaton, és még akkor is nevetett a pohár alját vizsgálgatva, mikor Ashlee leült mellé.
- Mi olyan vicces, édes? - kérdezte a lány, majd odabújt a barátjához.
- Harry - nyögte ki mindenféle körítés nélkül. - Bejött a fürdőbe, és kiverte nekem, miután te felizgattál. Haragszol rám? - furdult Louis a lány felé. Már sokkal komolyabb volt az arckifejezése, mint néhány pillanattal korábban. Meglepetten tapasztalta, hogy az alkoholtól kezd túlságosan is megeredni a nyelve.
- Nem - csóválta a fejét a lány. - Harry kibaszott szexi, megértem, ha tetszett, amit veled tett. Mert tetszett, ugye?
Louis egy kicsit hangosabban csapta le a poharat a dohányzóasztalra, mert a beszélgetés elérkezett ahhoz a ponthoz, amihez semmi kedve nem volt. Talán már belátta a tényt, de nem akarta elfogadni, beszélni róla meg abszolút nem volt kedve.

2016. július 26., kedd

Játsszuk el, hogy tetszel! - 3. Tűzben izzó szemek

Sziasztok! Siettem a következő résszel, és végre ti is olvashatjátok :) 
Egy kicsit azért szomorú voltam, mert egyre kevesebb hozzászólás érkezik a részekhez, amit nem nagyon értek, mert az oldalmegjelenítés magas. Kérlek, dobjatok meg egy-két mondattal, ha elolvastátok. Jó lenne tudni, hogy tetszik-e még nektek. Köszönöm, hogy itt vagytok velem, és jó olvasást kívánok! :)
*********************************************************************************

3. Tűzben izzó szemek

Louis fáradtan téblábolt a lakásban. Ezen a pénteken nem ment dolgozni, viszont Ashlee estére vendégeket hívott, így ki volt zárva, hogy édes semmittevéssel töltse a napot. A lány délelőtt nem érezte jól magát, ezért reggelit csinált neki, aztán egész délután paradicsomot és sajtot szeletelt a salátához, sőt, még valami süteménytésztát is kavart, hogy segítsen a barátnőjének.
– Azt hiszem, készen vagyunk – jelentette be a lány, miközben boldogan mosolyogva sétált oda Lou-hoz. – Köszönöm, hogy segítettél – duruzsolta a fiú fülébe, majd az ajkait lejjebb csúsztatva puszilta végig a nyakát. Újra eszébe jutott az a kérdés, amit már azóta fel akar tenni, hogy Harry megérkezett hozzájuk, de Ashlee folyton elterelte a témát.
– Ash, Harry tud róla? Ő tudja, hogy…
– Most komolyan erről akarsz beszélni? – kérdezte a lány tettetett csalódottsággal. – Nem tud róla, és neked sem szabad elmondanod – mondta szigorúan, miközben a keze sem tétlenkedett, az egyiket gyakorlott mozdulatokkal csúsztatta be barátja alsója alá. Ahogy körbefogta ujjaival éledező férfiasságát, Louis halkan felnyögött.
– Ash, mindjárt itt lesznek a vendégek – próbálta eltolni magától a lányt, de tiltakozása süket fülekre talált.

2016. július 21., csütörtök

Játsszuk el, hogy tetszel! - 2. A napfényben fürdő tincsek

Sziasztok! Újra itt, immár a második résszel :) Remélem, hogy nem haragudtok nagyon, hogy kicsit lassabban érkezem a bejegyzésekkel, talán a tartalom kárpótol. Jó olvasást kívánok!
*********************************************************************************

2. A napfényben fürdő tincsek

Ashlee futva tette meg a távot a kocsitól a patakpartig. Harry mosolyogva követte a tisztáson keresztül, miközben telefonált. Az egyik céggel egyeztetett időpontot, ahol majd előadást kell tartania a következő héten, de közben elbűvölve bámulta a lányt, akinek fehér ruhája lobogott a szélben. Egy pillangót követett, amit bár nem akart fogságba ejteni, ennek ellenére örömmel töltötte el a tény, hogy szaladhat utána. A tűző napnak, vagy Harry túl élénk fantáziájának köszönhetően olyan illékonynak tűnt az egész jelenet, mintha a következő pillanatban akár el is tűnhetne, ezért nem merte levenni róla a szemét. Mikor végzett a hívással, megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Már nem voltak messze, a víz csobogása egyre hangosabban kivehető volt a szél halk susogása mellett. Beléptek a magas, lombos fák közé az árnyékba, és ott végre nem volt olyan perzselő a hőség. Ash valahol elveszítette az apró, röpködő szépséget, ezért bevárta a fiút, és együtt kerestek helyet, ahová leülhetnek elfogyasztani az ebédjüket. Végül találtak egy kis, füves részt közvetlenül a patak mellett, és meg is álltak, hogy elhelyezkedjenek. Harry levette a hátizsákot, amibe az ételeket pakolták, majd ő is leült, kényelmesen kinyújtott lábakkal, hátul támaszkodva a karjain. Ash mindeközben úgy vetette rá magát az egyik szendvicsre, mintha már napok óta nem evett volna.