2017. április 20., csütörtök

Fuck harder, love deeper 3.

Sziasztok! Már 78-an feliratkoztatok a blogomra, el sem hiszem :) Innentől a 100 a cél! :D 
Lassan, de egyre többen leszünk. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, már mindre válaszoltam. Most is alig várom őket, mert kicsit izgatott vagyok, fog-e tetszeni ez a rész. 
*******************************************

H. 22:45
Már régen haza kellett volna mennem. Amint megláttam Lou-t, menekülnöm kellett volna, jó messzire. Ehelyett egy kényelmes kanapén ücsörögtem, újfent, és hallgattam, ahogy Niall próbálta leimádkozni a bugyit Taráról. Louis és Zayn egy távolabbi sarokban beszélgettek, Liam pedig Laurát untatta a szánalmas poénjaival. Szívem szerint toporzékoltam volna, mert velem senki sem foglalkozott, de amikor erre rájöttem, azonnal elszégyelltem magam. Arról nem beszélve, hogy a kocsis incidens óta Lou szóba sem állt velem. De miért is csodálkozom, hiszen eléggé elutasító voltam vele, amikor rákérdezett, hogy jól vagyok-e… A kis mocsok! Mintha nem tudná, mennyire beindultam a kerek fenekétől, ami olyan tökéletesen illeszkedett az ölembe. Ráadásul az elején pimaszul helyezkedett, és dörzsölte magát a farkamhoz, mintha egy kis ribanc lenne. Az egyik pillanatban gyűlöltem, a következőben pedig le akartam fektetni. Újra feléjük néztem, és egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Tudom, hogy Zayn és közte régebben történt egy s más, és ez csak tovább szította a dühömet. Bizalmasan összebújtak, és amikor észrevették, hogy nézem őket, Zayn valamit Lou fülébe súgott, amitől a fiú megborzongott. Laura ezt miért nem veszi észre? Undorítóak! De akkor én mi vagyok? Bele akartam tépni Louis hajába, a nyakát csókolni, de úgy, hogy másnap foltos legyen, és megdugni. Kegyetlenül megdugni, hadd sikítson csak. Te jó ég! Mi a fene történik velem???

2017. április 16., vasárnap

Fuck harder, love deeper 2.

Kellemes Húsvétot mindenkinek! :) Szóval itt a második rész, és bár alig érkezett hozzászólás az elsőhöz, én bízom benne, hogy most egy kicsit több visszajelzést kapok. 

Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni, az az, hogy most fejeztem be egy javítást. Egész pontosan Sam Wilberry Just Hold On 59. fejezetét javítottam (és köszönöm a lehetőséget, ugyanis imádtam úgy, mint eddig az összes részt :)). Ha még nem tettétek volna, mindenképpen nézzetek be hozzá, és hagyjatok valami nyomot nála is. 
A történet a valóságot veszi alapul. A saját elképzelése szerint írja meg Harry és Louis egymásra találását a 2010-es évektől kezdve. Ötvözi a megtörtént eseményeket azokkal a háttértörténésekkel, amiket ő talál ki(és valljuk be, elég színes a fantáziája ;)). Íme egy kis ízelítő:
„Egy varázslatos világ… távol a szürke hétköznapoktól, az örökös rohanástól… Egy csodálatos szerelem… Két fiú, akik összetartoznak. Larry Stylinson! Az első érintés… Az első csók… Az első igazi mindenből.”


H. 21:14
Valami varázslat hatása alatt jutottam vissza a kanapéig, és gyorsan le is ültem, mielőtt még elájultam volna. Amikor kifújtam magam, és sikerült vennem néhány mély levegőt, eszembe jutott, hogy miért vagyok ott. Ijedten néztem le a kanapéra, és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nem ültem rá Ginára. A lány mellettem foglalt helyet, fejét a tenyerével támasztotta, hosszú haja teljesen eltakarta őt a kíváncsi tekintetek elől. Ösztönösen nyúltam oda, hogy lassan, megnyugtatóan simogassam a hátát.

2017. április 13., csütörtök

Fuck harder, love deeper 1.

És igen, elérkezett a csütörtök, vele pedig egy rövid utazás első állomása. A következő részt vasárnap fogom hozni, összesen négyfelé bontottam a történetet. Remélem, hogy tetszeni fog, mindenképpen írjátok meg, hogy várjátok-e a folytatást. :) Nem nagyon szoktam ajánlást vagy ilyesmit írni, most is rövidre zárom: Hiányzol Anya. Te voltál a leghűségesebb olvasóm. 
*********************************************

1. rész
H. 21:03
Volt már olyan veled, hogy úgy tűnt, látszólag minden rendben, a nap reggel csak miattad kelt fel, mégis úgy érezted, hiányzik valami? Egy kedves tárgy, egy szeretett személy, vagy csupán az, hogy érezz valamit, amikor egy bombázó a nyakadat rágcsálja a szilveszteri buliban? Ginát – igen, pontosan az volt a neve, mint a partidrognak –, délután szedtem fel egy bárban, ahová a haverokkal mentem bemelegíteni az este előtt. Szinte védjegyemmé vált, hogy a partikat lány nélkül kezdem, de mindig van társaságom, amikor eljön az ágybabújás ideje. Szerintem mondanom sem kell, hogy a város legjobb csajaival nem azért fekszem be a paplan alá, hogy aludjak. Sőt, elég ritka, hogy egyáltalán az ágyig eljussunk. Az meg még megdöbbentőbb, ha a saját párnámon terül szét valami hosszú hajzuhatag – persze a sajátomon kívül. Az alkalmi szexeknek nem ott van helye. Inkább a fal mellett, a házibuli kertjében, vagy egy szórakozóhely mosdójában. Most a buli kibaszott közepén ücsörögtem egy kényelmes, ám ódivatú kanapén, és Gina úgy mászott rám, mintha én lennék a lottó főnyeremény. Hosszú, műkörmös ujjai már megtalálták az utat a pólóm alatt a hasamhoz, és ha nem kapom el a kezét, régen eljutott volna délebbre is.
– Szivi, ne itt! – szóltam rá olyan kioktató hangsúllyal, mintha az apja lennék. – Mi lenne, ha hoznék neked egy pohár vizet? – emeltem fel ujjaimmal az állát, és megállapítottam, hogy szegény lány holtsápadt. Annyit vedelt délután óta, hogy félő volt, az ebédje az én nyakamban fog kikötni.
– Harry – nyöszörögte, és hajolt volna a szám felé, ha nem tartom el messzire magamtól.

2017. április 10., hétfő

Sziasztok!

Már egy órája azon töprengek, hogyan kezdjem el ezt a bejegyzést. Mondhatnám, hogy sajnálom, mert tényleg így van, de az a helyzet, hogy tőlem kívül álló okok miatt volt több hónapos kihagyás. Az élet alaposan közbeszólt, pont ezért igyekszem összeszedni magam és folytatni a blogot. Úgy érzem, ez segíthet, és remélem, ti is várjátok már az új részeket.
Tegnap láttam, hogy mennyien érdeklődtetek az előző bejegyzés alatt felőlem. Nem tudom szavakkal összefoglalni, mennyire hálás vagyok, hogy ilyen olvasóim vannak 💖

És akkor a tervemről: Van nekem egy Larrys, rövidebb hangvételű kész sztorim, ami még a karácsonyi blogra lett tervezve (mert Szilveszterkor játszódik), de oda nem került ki, úgyhogy ha nem bánjátok, és kíváncsiak vagytok rá, szívesen megosztom veletek itt (csütörtökön tenném fel az első részt). Ez kiváló lenne ahhoz, hogy máris újra tudjam éleszteni a blogot.
A címe Fuck harder, love deeper (ami elég sokat elmond :)), de hoztam egy kisebb részletet is kedvcsináló gyanánt:

"Valaki oldalba bökött, aztán Niall halk hangját hallottam a fülem mellett:
– Ne bámuld már őket ennyire nyíltan.
– Zaynnek elment az esze – sziszegte Liam a fogai között. – Mi a francért hozta ide ezt a díszmajmot?
– Semmi gond, joguk van itt lenni – vontam vállat, mintha abszolút nem érdekelne a dolog. – Ezt meg kell itatnom Ginával – utaltam a vízre, amit azóta is a kezemben szorongattam.
Öles léptekkel szeltem át a termet, csakhogy pont a díszes társaság felé vezetett az utam. Kihúztam magam, és legalább a tudat némi örömet okozott, hogy egy fél fejjel magasabb vagyok nála. Ekkor vett észre. Előtte teljesen elmerült a partnerével folytatott beszélgetésben. Úgy éreztem, hogy percekig tart, míg megteszem felé a maradék két lépést, és végre kikerülünk egymás látóköréből. Az idő lelassult… fájóan lassan vánszorgott. Louis tekintete rám villant, és azonnal az arcomon állapodott meg. Aztán még arra is volt ideje, hogy végignézzen rajtam, és elmosolyodjon… A fenébe a lábaim remegésével! A fenébe azzal, hogy nem kaptam levegőt, amíg nézett! És a fenébe, amiért Louis Tomlinson visszatért, hogy újra elvegye az eszemet!"

Visszakanyarodva a Játsszuk el, hogy tetszelhez, már írom a folytatást, tehát terveim szerint 2 hét múlva azt is olvashatjátok majd.

Ha megtetszett a kis kedvcsináló, csütörtökön, 18:00-kor újra találkozunk! :)

2016. december 23., péntek

Larry Christmas!

Sziasztok! Először is nagyon kellemes Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni minden olvasómnak! Nekem egy hatalmas ajándék, hogy itt vagytok, és igyekszem meghálálni a sok szeretet, amit tőletek kapok. Ezt legjobban, azt hiszem, az íráson keresztül tudom. Egy karácsonyi történetem a hétvégén debütál az első résszel a Larry Christmas blogon.
A sztori címe Sleeping Sun, négy rész fog felkerülni szépen sorjában az ünnepi blogra, más írok jobbnál jobb történeteivel együtt. 
Továbbá Szilveszterre is készülök valami meglepivel ;)

A kis kedvcsináló videót én készítettem, fogadjátok sok szeretettel: LARRY CHRISTMAS BEHARANGOZÓ
Várunk titeket a http://larrykaracsony.blogspot.hu/ oldalon, és ha már ott jártok, kérlek, örvendeztessetek meg minket egy hozzászólással :)


A Játsszuk el, hogy tetszel! folytatása is felkerül a napokban :)



2016. december 11., vasárnap

Játsszuk el, hogy tetszel! - 9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat. 
*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.

2016. október 21., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 8. A világ a feje tetejére áll

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket. Jó tudni, hogy annak ellenére, hogy ritkán vannak részek, még mindig akadnak, akik szeretik :) Amint látjátok, meghoztam a 8. részt, amihez jó olvasást kívánok.
************************************************************

Az óra ritmikus kattogása, a vízforraló halk morajlása, és egy távoli szomszédtól beszűrődő fűnyíró zúgása volt az összes hang a konyhában. Honey szipogása teljesen megszűnt, szerencsére a két lánynak sikerült elaltatnia. Louis a gondolataiba mélyedve ült az asztalnál, arcát néha a tenyerébe temetve, miközben próbálta feldolgozni a délután történteket. Ha neki ilyen nehezen megy, el sem tudta képzelni, Harry vajon hogy fog vele megbirkózni. Zombiként lépdelt a konyhapulthoz, hogy a forró vizet a teafűre öntse, mikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent, annyira, hogy a víz kilöttyent a kezére. Fájdalmasan felnyögött, ahogy lerázta a tűzforró folyadékot. Ash anélkül dugta Louis kezét a hideg vízsugár alá, hogy bármint mondott volna. A fiú döbbent arccal fordult felé, mintha próbálná újra kiismerni, sutba dobva az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttek. Nem tudott elképzelni nála gondoskodóbb személyt, a kislányát mégis elhagyta.
– Miért, Ashlee? – suttogta Louis.
– Mit miért? – kérdezett vissza a lány élesen.
– Honey... nem kellett neked? – A fiú hangja csupa értetlenkedés volt, ami csak még jobban bosszantotta Ash-t.

2016. október 3., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 7. A zöld szalag

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, szeretni fogjátok, annak ellenére, hogy megint késtem vele. Nem ígérek semmit, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem, és amit kész, felkerül a blogra. Jó olvasást! :)
****************************************************************

Harry nem tudta hová tenni Louis furcsa viselkedését. Már elmúlt éjfél, és úgy tűnt, a gépük késni fog egy órát. Ahogy a terminál egyik kevésbé forgalmas részén várakoztak, hogy felszállhassanak, a fiú megállás nélkül dobolt a lábaival a földön, vagy éppen az ujjait tördelte és sóhajtozott. Harrynek akkor lett elege, mikor kedvesen Lou-ra mosolygott, és cserébe kierőltetett vicsorgást kapott.
– Tündérke, mi a baj? Félsz a repüléstől? – kérdezte együttérzően, és az egyik tenyerét a fiú combjára fektette. Louis megkövülten bámulta az említett testrészt, majd felkapta a fejét, és gyorsan körbenézett, látja-e őket valaki. Harry azonnal értette a célzást, és kissé durcásan, de elvette a kezét. – Hozok egy kávét. Kérsz te is? – pattant fel azonnal, mert érezte, ha ott marad, robbanni fog. Pedig az idő és a hely sem volt alkalmas, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg később megbánná az egészet.

2016. szeptember 18., vasárnap

Interjú

Sziasztok! Most nem új résszel jöttem, de a jövőhéten igyekszem hozni azt is, ígérem :) Néhány nappal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy készítettek velem egy interjút. Tegnap ki is került az egész a blogra, szóval itt a lehetőség, hogy kicsit többet is megtudjatok rólam, vagy például  a Csillagszámláló születéséről.
Köszönöm Brukúnak a nagyszerű és izgalmas kérdéseket :)

Első bekezdés blog - az interjúért KATT IDE!!!



2016. szeptember 16., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 6. Kétségek között

Sziasztok! Hű, de jó érzés újra blogbejegyzést írni. :) A szünet kicsit hosszabbra nyúlt, mint amennyire terveztem, amiért bocsánatot kérek minden olvasómtól. Remélem, vagytok még páran, akiket ennek ellenére érdekel még a sztori. Az egész ősz sűrű lesz nekem, de próbálom hozni a részeket, lehetőleg hetente, de ha késnék vele, kérlek, akkor se aggódjatok, mert amint tudom, írom a folytatást. 

Egy nagyon-nagyon jó barátomnak javítom a legújabb történetét, ha kérhetnélek titeket, nézzetek be hozzá is, és 1-2 mondatos hozzászólásnak is nagyon örülne. Valahogy meg kell fűznöm, hogy tanítson meg, hogyan lehet olyan gyönyörű mondatokat írni, amilyeneket ő szokott :)
Colton Haynes, Larry fanfic: http://thepowerofseduction-chls.blogspot.lu
**********************************************************************


Harry szemöldöke azonnal a homloka közepére szaladt, amikor meglátta Louis pillantásában az eltökéltséget. A fiú úgy nézett rá, mint ahogy egy vadász néz az áldozatára egy olyan harcban, amit már régen lejátszottak. Mintha neki más dolga sem lenne, csak hagyni, hogy használják. Bosszantotta a tudat, hogy Lou semmit nem lát egy szép testen kívül, amit azonnal a sajátja alatt akar tudni. De az még rosszabb volt, hogy a tartását erőszakkal kellett összekapargatnia, hogy ne engedelmeskedjen a leigázó tekintetnek.
– Miért jöttél ide tulajdonképpen? – kérdezte Harry, miközben összefonta maga előtt a karjait, hogy kevésbé érezze magát sebezhetőnek. Hiába mutatta azt, hogy erős, jól tudta, hogy Louis néhány szóval darabokra tépheti, ha úgy tarja kedve.
– Mert kívánlak – hunyta le a szemét a kérdezett, majd előredőlt, hogy megcsókolhassa. Harry az utolsó centiknél – mielőtt összeért volna az ajkuk – kapta el, és tolta magától egy kicsit távolabb. Miután Louis visszanyerte az egyensúlyát, szemei hatalmasra tágultak. Nem értette a visszautasítást, hiszen ezelőtt mindig Harry kereste az alkalmat, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.