2017. június 20., kedd

Játsszuk el, hogy tetszel! - 15. Lapra vésett múlt

Sziasztok! Ha vártátok a folytatást, most van egy jó hírem: megérkezett ;) Köszönöm a kommentelőknek a rendületlen támogatást, nélkületek nagyon kétségbe lennék esve. Most is ez adott erőt, hogy minél hamarabb elkészüljek a résszel. Jó olvasást kívánok, és imádok mindenkit! :)
*****************************************

Az emberek félnek attól, amiről nem tudnak túl sokat. Félnek a bizonytalanságtól, a kilátástalanságtól, attól, hogy nem tehetik már meg azt, amit szeretnének. Hogy nem láthatják, akik fontosak számukra, nem mondhatják el, amit éreznek irántuk. Az emberek félnek a haláltól. Olykor előfordul, hogy egy levél tűnik az utolsó lehetőségnek arra, hogy kiöntsék a lelküket, amit addig szilárd falak mögé zárva rejtegettek a kíváncsi tekintetek elől. De olyan is előfordul, hogy a halál lehetősége indít meg bennük újfajta gondolatokat. Vagy egyszerűen csak arra vágynak, hogy ne feledkezzenek meg róluk? Vagy hogy végül feloldozzák őket bűneik alól? Egy biztos: ez az a helyzet, amikor nincs értelme hazudni.

2017. június 14., szerda

Játsszuk el, hogy tetszel! - 14. Csak fogd a kezem!

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárakoztattalak benneteket, de az utóbbi két hét elég zsúfolt volt. Nem panaszkodom, mert jól telt, de nem sok időm maradt az írásra. Most viszont itt vagyok a folytatással. Nem mondom, hogy minden egy csapásra megjavul, mert nem így van, de szépen alakulnak a dolgok. A közepe egy icipicit vidámabb, mint az előző rész volt ;) Köszönöm a 86 feliratkozót, már tényleg nem sok van a százig :) És szeretettel várom a kommenteket is, nagyon sokat jelent, ha érzem, hogy támogattok. Jó olvasást! 
********************************

Az időjárás pont olyan volt, mint ami először az ember eszébe jut, ha valaki megemlíti az őszt. A szél fújt, és a napsütést szinte óránként váltogatta a szemerkélő eső. Louis megállt tankolni egy kútnál, és kávét is vett, amikor bement fizetni. A dzsekije kapucniját a fejére hajtotta, és a forró italt az ujjai között szorongatva sprintelt vissza a kocsihoz. Amikor a pohártartóba tette a papírpoharat, vizes kezeit a farmerjébe törölte, majd beindította a motort, és feltekerte a fűtést. Dermesztő volt ez a bőr alá kúszó, nedves hideg. Szerencsére már csak fél órára volt az úti céltól. A benzinkútról kihajtva hamarosan besorolt az autópálya délutáni forgalmába, és az ablaktörlőt is gyorsabbra kellett állítania, mert az eső igencsak rákezdett.

2017. május 30., kedd

Játsszuk el, hogy tetszel! - 13. Virág a sziklák között

Sziasztok! Új rész, amiért talán nem fogtok szeretni, de úgy gondolom, ettől függetlenül a sajátos módján azért aranyos lett :) Az előolvasók között mindenesetre alaposan megoszlanak a vélemények, kissé elbizonytalanodtam, de végül majdnem az eredeti formájában maradt. Izgulok nagyon, hogy Ti mit fogtok majd szólni, és hogy átjön-e, aminek át kellene. A kommenteket nagyon köszönöm, úgyhogy ha ti elolvastatok, engem is dobjatok meg egy kis olvasnivalóval, kérlek :) További szép hetet!
****************************************************

Másnap Harry lehajtott fejjel, bűnbánóan téblábolt a konyhában. Hamarabb kelt, hogy csinálhasson friss avokádókrémes pirítóst, Honey kedvencét. Amikor Louis megjelent a konyhában, és odalépett hozzá, hogy átölelje, teljesen ledermedt.
– Azt hittem, haragszol rám – vallotta be, amikor Lou az orrával simogatta a nyakát, aztán pedig megpuszilta a finom bőrt.
– Miért haragudnék? – kérdezte Louis. Mutatóujját a már kikevert krémbe nyomta, felvett egy keveset, és hümmögve tüntette el a szájában. – Már napok óta látom rajtad, hogy mennyire fáradt vagy. Nem lepett meg, hogy kidőltél. Ez finom, de kéne bele egy kis só – intett a tál felé.
– Felébreszthettél volna, hogy legalább az ágyunkban aludjak – jegyezte meg Harry, és közben már keverte is a sót a krémbe.
– Ő a lányod – válaszolta Louis felháborodva. – Eszembe sem jutott volna elhívni mellőle. Szükségetek van egymásra.
– Tegnap este ígértem dolgokat, amik… – kezdte Harry, de Louis azonnal a puha ajkak elé tapasztotta az ujjait.

2017. május 19., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 12. Szivárványszínű valóság

Sziasztok! Az előző részhez sajnos nem jött túl sok komment, de a rendíthetetlen támogatóimnak köszönök mindent :) <3 Meghoztam a folytatást, és most is nagyon örülnék a hozzászólásoknak. Szép hétvégét, jó olvasást kívánok! :)
****************************************

– Gyerünk, hercegnő, ma velem jössz – hajolt le Harry a kislányához hajgumival a kezében, és próbálta összefogni a hosszú, puha fürtöket egy aránylag esztétikus lófarokba. – Válaszd ki, hogy melyik színeződet hozod!
Louis is belépett a szobába, mert segíteni akart a reggeli készülődésben.
– A lovacskás vagy a törpés legyen? – kérdezte Honey-tól, a kezében tartva a kis füzeteket, amelyek már eléggé megviseltek voltak a folytonos lapozgatástól.
– A lovacskás – felelte a kicsi, és amíg a hajával foglalkoztak, ő is az egyik babáját fésülte. – Anya mikor jön vissza?
Harry azonnal összenézett Lou-val, és kellett néhány másodperc, amíg rájött, hogy Honey úgy tudja, Emma az anyukája.
– Kéthetente meg fog látogatni – ígérte neki Harry, és elégedetten fejezte be a kicsi frizuráját.
– Az sok idő? – fordult Honey Louis felé.
– Nem picim, nem olyan sok idő – ült le mellé Louis az ágyra. – Egy hét az hét nap, vagyis hétszer fogsz azalatt fürdeni a dinnye illatú habfürdővel, amit annyira szeretsz. Aztán még egyszer ugyanannyi, és már itt is lesz Emma – felelte, és közben a kislány ujjain mutatta, mennyi is az annyi.
– De addig hétszer kell fogat mosnom? – húzta el a száját Honey, mert hiába szeretett fürdeni, a fogmosást szívből utálta.

2017. május 8., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 11. Valami, ami csak a Tiéd

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék nektek szép hetet kívánni! :) Remélem, tetszeni fog, én nagyon várom a visszajelzéseket! Az előző részhez érkezett kommentekre este fogok válaszolni. 
*************************************

Zuhogott az eső, amikor péntek este kiszálltak a taxiból. Harry a fejük felé emelte a dzsekijét, és már előre sajnálta, hogy tönkre fog menni a műve, ugyanis indulás előtt majdnem egy órát vett igénybe, míg mindkettejük haját tökéletesen beállította. Louis egy határozott mozdulattal lesimította az arcába hulló cseppeket, de még bőrig ázva is olyan hihetetlenül kívánatos volt, hogy Harrynek azonnal összefutott a nyál a szájában, ha csak egy másodpercre is ránézett. Napbarnított bőre vizesen csillogott, és a fehér pólóval tökéletes kontrasztot alkotott. Harry kissé frusztráltan vette tudomásul, hogy este az összes szempár az ő Tündérkéjére fog szegeződni. Kicsit féltékeny volt, de ugyanakkor büszke is, hogy az övé lehet ez a csoda.
– Mi az? – kérdezte Louis, amikor megálltak a klub bejárata előtt, és Harry teljesen elmerengve bámulta.
– Jól nézel ki. Mi az, hogy jól?! Egyszerűen tökéletesen – húzta féloldalas mosolyra a száját Harry.
– Ezzel az a célod, hogy levegyél a lábamról? – nevetett zavartan Louis.
– Az már megtörtént, de sosem árt némi önbizalmat csepegtetni beléd – vonta meg a vállát Harry, és máris maga elé engedte Lou-t az ajtóban.

2017. május 1., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 10. Édes suttogások, forró csókok

Sziasztok! Hűha, de régen volt már JEHT, remélem, nem felejtettétek el teljesen ezt a történetet :) A részben forró jelenetek várhatók, remélem, tetszeni fog nektek :) Köszönöm a szilveszteri sztorihoz érkezett kommenteket, ha minden igaz, az összesre válaszoltam. Kérlek titeket, most se hagyjatok cserben, cserébe a héten érkezik a folytatás ;) Szép napot, jó olvasást mindenkinek!
*********************************************

Louis meztelen bőrét simogatni a legédesebb elfoglaltság volt, amit Harry el tudott képzelni. Akár órákig cirógatta volna a fiút, ha Lou nem markol a félig kemény farkára, mintha megunta volna a kényeztetést, és tudatni akarná vele, hogy felkészült a továbblépésre. Harry először felszisszent, aztán lenézett kettejük közé, és figyelte, ahogy a formás ujjak körülölelik, még jobban átforrósítják a péniszét, és újra megállapította magában, hogy Lou kezei csodákra képesek. Hagyta, hogy a másik kibontakozzon, de kicsit lejjebb csúszott, hogy a fogai közé szívja Louis egyik mellbimbóját, aztán addig harapdálja és nyalja, míg Tündérke hangosan felnyög. Később az egyik karját csúsztatta lejjebb, hogy viszonozza a kézimunkát. Újra le kellett néznie, Louis alsója alá. Amikor meglátta Lou teljesen szőrtelen ágyékát, a farka hatalmasat rándult a fiú kezében.
– Lou… – lehelte halkan, és nem tudta elszakítani onnan a tekintetét.

2017. április 23., vasárnap

Fuck harder, love deeper 4.

Sziasztok! El sem tudom mondani, mennyire örülök a 83 feliratkozónak, és az előző részhez érkezett kommenteknek :) Itt vagyok újra, próbálok minél jobb történeteket hozni, és ez nem is tűnik annyira nehéznek, ha ennyien támogattok. Köszönöm!!! 
Habár ennek a sztorinak ezzel a résszel a végére értünk, jövőhéten hozom a Játsszuk el, hogy tetszel! folytatását. Olyan régen volt, talán már nem is nagyon emlékeztek rá... És az új feliratkozók lehet, hogy nem olvasták még, ezért belinkelem a részeket összegyűjtve:
http://hdawnstories.blogspot.lu/p/jatsszuk-el-hogy-tetszel.html

 Íme egy kis részlet a 10. fejezetből:

"– Mit… mit kell tennem? – dünnyögte akadozó hangon Lou. Harry felnézett rá, és szeretetteljesen elmosolyodott.
– Amit szeretnél – válaszolta neki, és játékosan megnyalta az egyik kis csúcsot. Újra belenézett a kék szempárba, és látta, hogy Louis még mindig kétségbe van esve. Egy halk sóhaj után feljebb csúszott, hogy az arcuk egy szintben legyen, megpuszilta Lou orrát, homlokát a másikéhoz támasztotta. – Mesélj. Mi a baj? - kérdezte halkan és bizalmasan."

Igen, a szereplőink között alaposan felforrósodik a levegő (remélem, még nem unjátok a felnőtt tartalmat), aztán hamarosan érkezik a kis Honey, és ezzel számos bonyodalom is. Ha kíváncsiak vagytok rá, mindenképpen hagyjatok visszajelzést :)
****************************************

H. 00:09
Az egész hihetetlen volt. Érezni magamban, ahogy szüntelenül lüktet, miközben olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy ennél közelebb már nem is lehetne, hallani, ahogy halkan a nevemet ismételgeti, mintha imádná kimondani, és ahogy a testéből áradó forróság átmelegít… Felszisszentem, amikor kihúzódott, mire ő bűntudatosan nézett rám, pedig nem az volt a baj, amire gondolt. Egyszerűen csak nem akartam, hogy véget érjen ez az egész. Nem akartam, hogy abbahagyja az ölelést mert én… én nem akartam fázni. Lenézett rám, beharapta az ajkát. Akkor nagyon szerettem volna olvasni a gondolataibani. Ő is érzi ezt? Mintha a köztünk lévő régi, baráti kötelék elszakadt volna, hogy aztán megerősödve és átalakulva épüljön újra. De még nagyon nem volt készen… Bármelyik pillanatban lerombolhatjuk véletlenül. Louis haja kócosan meredezett össze-vissza – abba bele sem gondoltam, az enyém hogy nézhetett ki –, de neki nagyon jól állt. A szája kipirosodott, kék szemei csillogtak, és a felkarja tele volt karmolásokkal. Te jó ég… milyen lehet a háta?

2017. április 20., csütörtök

Fuck harder, love deeper 3.

Sziasztok! Már 78-an feliratkoztatok a blogomra, el sem hiszem :) Innentől a 100 a cél! :D 
Lassan, de egyre többen leszünk. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, már mindre válaszoltam. Most is alig várom őket, mert kicsit izgatott vagyok, fog-e tetszeni ez a rész. 
*******************************************

H. 22:45
Már régen haza kellett volna mennem. Amint megláttam Lou-t, menekülnöm kellett volna, jó messzire. Ehelyett egy kényelmes kanapén ücsörögtem, újfent, és hallgattam, ahogy Niall próbálta leimádkozni a bugyit Taráról. Louis és Zayn egy távolabbi sarokban beszélgettek, Liam pedig Laurát untatta a szánalmas poénjaival. Szívem szerint toporzékoltam volna, mert velem senki sem foglalkozott, de amikor erre rájöttem, azonnal elszégyelltem magam. Arról nem beszélve, hogy a kocsis incidens óta Lou szóba sem állt velem. De miért is csodálkozom, hiszen eléggé elutasító voltam vele, amikor rákérdezett, hogy jól vagyok-e… A kis mocsok! Mintha nem tudná, mennyire beindultam a kerek fenekétől, ami olyan tökéletesen illeszkedett az ölembe. Ráadásul az elején pimaszul helyezkedett, és dörzsölte magát a farkamhoz, mintha egy kis ribanc lenne. Az egyik pillanatban gyűlöltem, a következőben pedig le akartam fektetni. Újra feléjük néztem, és egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Tudom, hogy Zayn és közte régebben történt egy s más, és ez csak tovább szította a dühömet. Bizalmasan összebújtak, és amikor észrevették, hogy nézem őket, Zayn valamit Lou fülébe súgott, amitől a fiú megborzongott. Laura ezt miért nem veszi észre? Undorítóak! De akkor én mi vagyok? Bele akartam tépni Louis hajába, a nyakát csókolni, de úgy, hogy másnap foltos legyen, és megdugni. Kegyetlenül megdugni, hadd sikítson csak. Te jó ég! Mi a fene történik velem???

2017. április 16., vasárnap

Fuck harder, love deeper 2.

Kellemes Húsvétot mindenkinek! :) Szóval itt a második rész, és bár alig érkezett hozzászólás az elsőhöz, én bízom benne, hogy most egy kicsit több visszajelzést kapok. 

Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni, az az, hogy most fejeztem be egy javítást. Egész pontosan Sam Wilberry Just Hold On 59. fejezetét javítottam (és köszönöm a lehetőséget, ugyanis imádtam úgy, mint eddig az összes részt :)). Ha még nem tettétek volna, mindenképpen nézzetek be hozzá, és hagyjatok valami nyomot nála is. 
A történet a valóságot veszi alapul. A saját elképzelése szerint írja meg Harry és Louis egymásra találását a 2010-es évektől kezdve. Ötvözi a megtörtént eseményeket azokkal a háttértörténésekkel, amiket ő talál ki(és valljuk be, elég színes a fantáziája ;)). Íme egy kis ízelítő:
„Egy varázslatos világ… távol a szürke hétköznapoktól, az örökös rohanástól… Egy csodálatos szerelem… Két fiú, akik összetartoznak. Larry Stylinson! Az első érintés… Az első csók… Az első igazi mindenből.”


H. 21:14
Valami varázslat hatása alatt jutottam vissza a kanapéig, és gyorsan le is ültem, mielőtt még elájultam volna. Amikor kifújtam magam, és sikerült vennem néhány mély levegőt, eszembe jutott, hogy miért vagyok ott. Ijedten néztem le a kanapéra, és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nem ültem rá Ginára. A lány mellettem foglalt helyet, fejét a tenyerével támasztotta, hosszú haja teljesen eltakarta őt a kíváncsi tekintetek elől. Ösztönösen nyúltam oda, hogy lassan, megnyugtatóan simogassam a hátát.

2017. április 13., csütörtök

Fuck harder, love deeper 1.

És igen, elérkezett a csütörtök, vele pedig egy rövid utazás első állomása. A következő részt vasárnap fogom hozni, összesen négyfelé bontottam a történetet. Remélem, hogy tetszeni fog, mindenképpen írjátok meg, hogy várjátok-e a folytatást. :) Nem nagyon szoktam ajánlást vagy ilyesmit írni, most is rövidre zárom: Hiányzol Anya. Te voltál a leghűségesebb olvasóm. 
*********************************************

1. rész
H. 21:03
Volt már olyan veled, hogy úgy tűnt, látszólag minden rendben, a nap reggel csak miattad kelt fel, mégis úgy érezted, hiányzik valami? Egy kedves tárgy, egy szeretett személy, vagy csupán az, hogy érezz valamit, amikor egy bombázó a nyakadat rágcsálja a szilveszteri buliban? Ginát – igen, pontosan az volt a neve, mint a partidrognak –, délután szedtem fel egy bárban, ahová a haverokkal mentem bemelegíteni az este előtt. Szinte védjegyemmé vált, hogy a partikat lány nélkül kezdem, de mindig van társaságom, amikor eljön az ágybabújás ideje. Szerintem mondanom sem kell, hogy a város legjobb csajaival nem azért fekszem be a paplan alá, hogy aludjak. Sőt, elég ritka, hogy egyáltalán az ágyig eljussunk. Az meg még megdöbbentőbb, ha a saját párnámon terül szét valami hosszú hajzuhatag – persze a sajátomon kívül. Az alkalmi szexeknek nem ott van helye. Inkább a fal mellett, a házibuli kertjében, vagy egy szórakozóhely mosdójában. Most a buli kibaszott közepén ücsörögtem egy kényelmes, ám ódivatú kanapén, és Gina úgy mászott rám, mintha én lennék a lottó főnyeremény. Hosszú, műkörmös ujjai már megtalálták az utat a pólóm alatt a hasamhoz, és ha nem kapom el a kezét, régen eljutott volna délebbre is.
– Szivi, ne itt! – szóltam rá olyan kioktató hangsúllyal, mintha az apja lennék. – Mi lenne, ha hoznék neked egy pohár vizet? – emeltem fel ujjaimmal az állát, és megállapítottam, hogy szegény lány holtsápadt. Annyit vedelt délután óta, hogy félő volt, az ebédje az én nyakamban fog kikötni.
– Harry – nyöszörögte, és hajolt volna a szám felé, ha nem tartom el messzire magamtól.