2018. december 2., vasárnap

Insomnia - 5. Medúza varázsa

Sziasztok! Nem akarok magyarázkodni, de ami biztos: a folytatásra nem kell majd ennyit várni ;) Hagyjatok nekem egy kommentet, ha olvastátok, kérlek. Köszönöm :)

Tom teljesen értetlenül állt a jelenet előtt. Még egy órája sem tartózkodott a partvidékiek területén, máris összezavarodott, és nem tudta, mit gondoljon a történtekről. Az előtte álló fiú egy szűk nadrágot és egy szürke pulcsit viselt, aminek a kapucnija hátracsúszott a fejéről, amikor futott, így most a sötét, vállig érő sörényét a szél folyton az arcába fújta. Ha nem lenne elég a furcsa haj, a szemét fekete festékkel húzta ki. Tom látott már ilyet a faluban is néhány lányon, de biztos volt benne, hogy ők kevésbé voltak gyakorlottak a sminkelésben, mint az a fiú, aki összeszorított ajkakkal várta a választ. De volt nagyobb gondja is annál, hogy megpróbálja megfejteni a különös teremtményt. A két gépfegyver még mindig a fejére szegeződött, de legalább az ölében tartott kis állat végre abbahagyta az ujjai rágcsálását, és helyette nyalogatni kezdte. Csak nem fogják lepuffantani még azelőtt, hogy bejutott volna a városba? Nem lehet ekkora lúzer. Semmiképpen nem szeretett volna csalódást okozni Robertnek, úgyhogy megadóan lehajtotta a fejét és várt, hogy a helyzet megoldja saját magát.

2018. november 5., hétfő

The unforgiving - 27. Ez nem ilyen egyszerű

Sziasztok :) Itt a TU folytatása, jó olvasást kívánok hozzá! Kíváncsian várom, mit gondoltok ;)

Szörnyű, hasogató fejfájásra ébredtem, abból a fajtából, amitől kedvem lett volna a falba verni a fejem, csak hogy addig is egy kicsit máshogy fájjon. Ez egy olyan nap volt, amit szívesen átaludtam volna, de már ott elrontottam, hogy megpróbáltam kinyitni a szemem. Nyöszörögve tapogattam ki Harry helyét, és szomorúan vettem tudomásul, hogy bár a párnája még meleg, őt sehol sem találom. Lassú, kimért mozdulattal gördültem a hátamra, és a karomat kénytelen voltam a szemeim elé emelni, mert a sötétítő vékony résén bekúszó fénysugár elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, mintha apró tűkkel szurkálnák az egyébként is lüktető agyamat. Megfogadtam magamban, hogy soha többé nem iszom… Valószínűleg pár nap múlva már nem emlékszem az ígéretemre, de abban a pillanatban, az ágyon összekuporodva és fájdalmas hangokat kiadva, mintha haldokolnék, még a sör szagának a gondolata is elég volt, hogy megerősítse bennem: az alkohol az ördögtől való.

2018. október 28., vasárnap

Insomnia - 4. Az Új kezdet

Sziasztok! Kellemes vasárnap estét és jó olvasást kívánok! :)

2059. 01. 07.
„Szeptember harmadika, az Új kezdet ünnepe. Egy olyan összefogásról emlékeztünk meg az év ezen napján, amely minden széppel és jóval kecsegtetett a Partvidék számára, de közben sárba tiporta a kívülállók utolsó reményeit is. Anyám egyszer azt mondta, ha összecsapnak feletted a hullámok, ne félj bármilyen eszközhöz folyamodni annak érdekében, hogy újra a víz fölé kerülhess, és lélegezhess. Nem baj, ha majd vér tapad a kezedhez, ha a harcban elesettekből kell majd kupacot építened, hogy a tetejére mászva a hullámok fölé kerekedj. Ez csak járulékos veszteség. Ha nem teszel meg mindent a túlélésed érdekében, akkor megérdemled, hogy férgek lakmározzanak a testedből. 

2018. október 17., szerda

The unforgiving - 26. Nem számít, hogy nappal vagy éjszaka

Sziasztok! Itt a várva-várt rész :) Nem mondok semmit, inkább csöndben visszahúzódom, és várom a véleményeteket :)

H.

Már régen hajat mostam, és a tusfürdő habja is eltűnt a lefolyóban, mégsem akartam kimászni a zuhany alól. Nekidőltem a falnak, és hagytam, hogy a víz tovább áztasson, míg teljesen ráncosak lettek az ujjaim. Talán gyávának tűnik, de arra vártam, hogy Louis elaludjon. Nem azért, mert menekültem a szex elől; ó nem, napról napra egyre jobban kívántam, és meg akartam neki adni azt, amire már olyan régóta vágyik. Azért zárkóztam be a fürdőbe, mert felbosszantott, és biztos voltam benne, hogy ha kimegyek hozzá, és beszélgetni kezdünk, nem fogom tudni magamban tartani a csalódottságom. A másik tényező, hogy részeg volt. Túl jól ismertem az alkohol hatását, azt, hogy mennyire drasztikusan képes megváltoztatni egy ember személyiségét, tehát valószínűleg a dühöm jelentős része a múltam számlájára írható. Nem tudom, melyik volt a rosszabb, de mindenképpen meg akartam várni a másnapot, hogy beszélni tudjunk. Muszáj lett volna többet kommunikálnunk.

2018. október 7., vasárnap

Insomnia - 3. Háború vagy béke?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást. Jó olvasást, és kíváncsian várom, mit szóltok majd a végéhez ;) (a szöveg még javítatlan, elnézést az esetleges hibákért/elírásokért)

– Üdvözöllek a világvége leendő urai között! – mondta Kole, miközben elvette a kezét a kés markolatáról, és megpaskolta a fiú vállát. – Jól döntöttél.
Tom is mindennél jobban szerette volna ezt hinni, és amikor ráébredt, hogy előbb-utóbb, valamilyen módon úgyis ez a sors várt volna rá, már ellazulva, teljes nyugalommal követte a férfit. Örült, hogy útközben nem botlottak ismerősökbe, és így elkerülhette a magyarázkodást. Miközben egyre távolabb értek a lakott területtől, Tom magára húzta a tiszta pólóját, és növekvő gyanakvással nézett körbe. Kezdett attól tartani, hogy Kole mégis ki akarja végezni, csak elég óvatos volt, hogy ne a falu közepén tegye, ahol bárki megláthatta volna őket. A haja benedvesítette a ruháját a hátán, és fázósan ölelte körbe magát a karjaival. Nagyon remélte, hogy hamar hazaérhet, de ez a séta hosszabbra nyúlt, mint sejtette. Már a menekülési útvonalakat kereste, amikor az erdő szélén végre megálltak egy régi, elhagyatott pajta előtt. Időközben a nap már teljesen lement, és a hatalmas, rozoga épület ijesztőnek hatott a félhomályban, de a rések között halovány fénynyalábok szűrődtek ki. Valaki várta őket.

2018. szeptember 30., vasárnap

Insomnia - 2. Válaszút

Sziasztok! A mai részben kicsit ismerkedünk a szereplőkkel, a helyszínnel, és néhány fontos infóra és fény derül. Úgy tűnik, kezdenek beindulni az események ;) Van már tippetek, merre tart majd a sztori?

2054. 08. 30.

Nem bánta, hogy aznap az állatokhoz osztották be. Szart lapátolni, teheneket fejni talán nem a legidillikusabb meló volt, de ilyenkor legalább egyedül lehetett a gondolataival. Már egy hét telt el, mióta Tom kitalálta, mit kell tennie, de a dolgok megvalósítása több tervezést és munkát igényelt, mint először sejtette. Tudta, hogy a körülötte élők készülnek valamire, hiszen a kocsmában és az összes utcasarkon suttogó emberek bújtak össze, cseréltek értékes tárgyakat, és minden szervezkedés egy dolog körül forgott: a partvidékiek elpusztításán. Erre hamar rájött, elég volt néhány beszélgetést kihallgatnia. Mekkora szerencse, hogy úgy rejtőzködött és lopott, mint egy profi.

2018. szeptember 27., csütörtök

The unforgiving - 25. Most is feszült vagy?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, és reménykedve várom a kommenteket :) Jó olvasást!

L.

Egy pohár martini társaságában figyeltem Harryt, ahogy Rebeccával beszélgetett. Először nem akartam őt magára hagyni egy pillanatra sem, mert éreztem az elutasító testtartásából és kisugárzásából, hogy meg volt illetődve. Évek óta nem beszélgetett lánnyal, de Rebecca mégis rövid idő alatt megtalálta a megfelelő utat hozzá, és tíz perc elteltével Harry is egyre hosszabb válaszokat adott, fél óra múlva pedig úgy társalogtak, mintha régóta ismernék egymást. Úgy tűnt, hogy biztonságban érzi magát az unokatestvéremmel, ezért úgy döntöttem, kimegyek Stevennel cigizni az erkélyre. Kellett egy kis távolság kettőnk között, mert képtelen voltam levenni róla a szemem. Harry csodásan nézett ki, és ahogy egyre felszabadultabban beszélt, és őszintén mosolygott, én egyre frusztráltabb lettem a szexuális vágy miatt. A poharamat a konyhapultra tettem, kivettem két üveg sört a hűtőből, és miután megbizonyosodtam arról, hogy a cigisdoboz a zsebemben van, kiléptem az erkélyre. A város esti fényei kissé elmosódtak a szitáló esőnek köszönhetően, és a bőr alá kúszó hűvösség azonnal felébresztett.

2018. szeptember 23., vasárnap

Insomnia - 1. A világ vége után

Sziasztok! Meghoztam nektek az új sztori első részét. Bemelegítésként ismerkedjünk a szereplőkkel, merüljünk el kicsit ebben a világban, és finoman, de azért csapjunk bele a lecsóba :D Majd írjátok meg, mit gondoltok a részről, remélem, a mellékszereplőket is megkedvelitek majd :) Jó olvasást!

2054. 08. 21.

A késő nyári nap sugarai narancssárgás fénnyel világították meg a házak melletti rétet. Már alkonyodott, de a két alaknak, akik rendíthetetlenül edzettek, csak akkor nyílt alkalma gyakorolni, amikor elvégezték a rájuk szabott napi teendőket.
– Karina? Komolyan? – kérdezte a férfi felhúzott szemöldökkel, miközben újra felvette a támadó pozíciót, és várta, hogy a tinédzser fiú is feltápászkodjon a földről.
– Most mi olyan furcsa? Szép mellei vannak – felelte a fiú vigyorogva, ahogy talpra állt. Az ajkán a seb újra szétnyílt, de nem igazán foglalkozott vele. A bordái amúgy is jobban fájtak.
– Elég hozzá néhány csinos vonás, hogy teljesen elveszítsd a fejed, és inkább a farkaddal gondolkodj? – kérdezte a férfi számonkérően. – Ha így folytatod, újra bajba kerülsz majd.
– Ne beszélj úgy velem, mintha mindent jobban tudnál. Nem vagy az apám! – mondta a fiú dühösen, és rátámadt a férfire. Persze most sem gondolkozott, így nem telt bele fél perc, máris arccal a földön találta magát.

2018. szeptember 16., vasárnap

Insomnia - Prológus

Sziasztok! Végre eljött ez a nap is. Már hónapok óta arra várok, hogy megoszthassam veletek ezt a történetet, és most meghoztam a prológust. Nagyon izgulok, alig várom, hogy kiderüljön, mit gondoltok róla :) Jó olvasást!
A történettel kapcsolatos figyelmeztetések: lesznek 18+ részek, homoszexuális szál, vérfertőzés, előfordul majd benne erőszak, durva nyelvezet. Ennek tudatában kezdjetek bele.


2059. 01. 05.
Átutazók vagyunk. Csupán egy homokszem a sivatagban, egy vízcsepp az óceánban, de van valami, ami közös bennünk: megszületünk, majd semmivé leszünk. Ez a rideg valóság, és csak rajtunk múlik, mennyire tudjuk kiszínezni a perceinket, óráinkat, napjainkat, éveinket. Nem tudhatjuk, mennyi idővel gazdálkodhatunk. Nem tudhatjuk, melyik tervünket húzza keresztül a sors. Emberek lépnek be és ki az életünkből, miközben sokszor a sötétben tapogatózunk azzal kapcsolatban, hogy kire érdemes áldozni a drága időnkből. Néha örök barátságok törnek meg, lángoló szerelmek válnak hamuvá, amiket hömpölyögve kap fel a szél, és hord szerteszét a végtelenbe. 

2018. szeptember 11., kedd

Megfigyelve - 27. Modellezés

Sziasztok! Meghoztam a fordítás befejező részét. Remélem, ti is legalább annyira szerettétek, mint amennyire én szerettem nektek fordítani :) Köszönöm a segítséget Szabinának és Briginek! :)
Most, hogy befejeződött egy újabb Bill/Tom sztori, azt hiszem, itt az ideje, hogy hozzak nektek egy sajátot velük. Vasárnap nagyon messze utazunk... valahová, a világ végére, és belevágunk az Insomniába ;) Akik követik a Facebook csoportom, már látták a borítót, de mindenképpen szerettem volna ide is kirakni.




27. Modeling
Modellezés: Mások utánzásán vagy megfigyelésén alapuló tanulási folyamat.

17 évesen

– Csinálnunk kellene valamit – mondta Charlie, és elindult a konyhából, hogy a zokogás forrásához menjen.
Alan megragadta az ikertestvére ingujját és visszahúzta.
– Nem, nem kell semmit tennünk – mondta határozottan.
– Akkor neked kéne valamit csinálnod. Alan, már eltelt egy óra – mondta Charlie szinte könyörögve.
Alan szoros ölelésbe húzta a testvérét és megrázta a fejét:
– Tovább fog tartani egy óránál. Hagyd őket. Jól haladnak.
A nappaliból hallatszó hangos csattanás másra utalt.
– Ne érj hozzám! – kiáltotta az egyik fiú, és a hangja már rekedt volt az ordítástól.
– Alan, ez nem haladás. Hogy hagyhatod, hogy ezt tegyék egymással?