2018. október 7., vasárnap

Insomnia - 3. Háború vagy béke?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást. Jó olvasást, és kíváncsian várom, mit szóltok majd a végéhez ;) (a szöveg még javítatlan, elnézést az esetleges hibákért/elírásokért)

– Üdvözöllek a világvége leendő urai között! – mondta Kole, miközben elvette a kezét a kés markolatáról, és megpaskolta a fiú vállát. – Jól döntöttél.
Tom is mindennél jobban szerette volna ezt hinni, és amikor ráébredt, hogy előbb-utóbb, valamilyen módon úgyis ez a sors várt volna rá, már ellazulva, teljes nyugalommal követte a férfit. Örült, hogy útközben nem botlottak ismerősökbe, és így elkerülhette a magyarázkodást. Miközben egyre távolabb értek a lakott területtől, Tom magára húzta a tiszta pólóját, és növekvő gyanakvással nézett körbe. Kezdett attól tartani, hogy Kole mégis ki akarja végezni, csak elég óvatos volt, hogy ne a falu közepén tegye, ahol bárki megláthatta volna őket. A haja benedvesítette a ruháját a hátán, és fázósan ölelte körbe magát a karjaival. Nagyon remélte, hogy hamar hazaérhet, de ez a séta hosszabbra nyúlt, mint sejtette. Már a menekülési útvonalakat kereste, amikor az erdő szélén végre megálltak egy régi, elhagyatott pajta előtt. Időközben a nap már teljesen lement, és a hatalmas, rozoga épület ijesztőnek hatott a félhomályban, de a rések között halovány fénynyalábok szűrődtek ki. Valaki várta őket.

2018. szeptember 30., vasárnap

Insomnia - 2. Válaszút

Sziasztok! A mai részben kicsit ismerkedünk a szereplőkkel, a helyszínnel, és néhány fontos infóra és fény derül. Úgy tűnik, kezdenek beindulni az események ;) Van már tippetek, merre tart majd a sztori?

2054. 08. 30.

Nem bánta, hogy aznap az állatokhoz osztották be. Szart lapátolni, teheneket fejni talán nem a legidillikusabb meló volt, de ilyenkor legalább egyedül lehetett a gondolataival. Már egy hét telt el, mióta Tom kitalálta, mit kell tennie, de a dolgok megvalósítása több tervezést és munkát igényelt, mint először sejtette. Tudta, hogy a körülötte élők készülnek valamire, hiszen a kocsmában és az összes utcasarkon suttogó emberek bújtak össze, cseréltek értékes tárgyakat, és minden szervezkedés egy dolog körül forgott: a partvidékiek elpusztításán. Erre hamar rájött, elég volt néhány beszélgetést kihallgatnia. Mekkora szerencse, hogy úgy rejtőzködött és lopott, mint egy profi.

2018. szeptember 27., csütörtök

The unforgiving - 25. Most is feszült vagy?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, és reménykedve várom a kommenteket :) Jó olvasást!

L.

Egy pohár martini társaságában figyeltem Harryt, ahogy Rebeccával beszélgetett. Először nem akartam őt magára hagyni egy pillanatra sem, mert éreztem az elutasító testtartásából és kisugárzásából, hogy meg volt illetődve. Évek óta nem beszélgetett lánnyal, de Rebecca mégis rövid idő alatt megtalálta a megfelelő utat hozzá, és tíz perc elteltével Harry is egyre hosszabb válaszokat adott, fél óra múlva pedig úgy társalogtak, mintha régóta ismernék egymást. Úgy tűnt, hogy biztonságban érzi magát az unokatestvéremmel, ezért úgy döntöttem, kimegyek Stevennel cigizni az erkélyre. Kellett egy kis távolság kettőnk között, mert képtelen voltam levenni róla a szemem. Harry csodásan nézett ki, és ahogy egyre felszabadultabban beszélt, és őszintén mosolygott, én egyre frusztráltabb lettem a szexuális vágy miatt. A poharamat a konyhapultra tettem, kivettem két üveg sört a hűtőből, és miután megbizonyosodtam arról, hogy a cigisdoboz a zsebemben van, kiléptem az erkélyre. A város esti fényei kissé elmosódtak a szitáló esőnek köszönhetően, és a bőr alá kúszó hűvösség azonnal felébresztett.

2018. szeptember 23., vasárnap

Insomnia - 1. A világ vége után

Sziasztok! Meghoztam nektek az új sztori első részét. Bemelegítésként ismerkedjünk a szereplőkkel, merüljünk el kicsit ebben a világban, és finoman, de azért csapjunk bele a lecsóba :D Majd írjátok meg, mit gondoltok a részről, remélem, a mellékszereplőket is megkedvelitek majd :) Jó olvasást!

2054. 08. 21.

A késő nyári nap sugarai narancssárgás fénnyel világították meg a házak melletti rétet. Már alkonyodott, de a két alaknak, akik rendíthetetlenül edzettek, csak akkor nyílt alkalma gyakorolni, amikor elvégezték a rájuk szabott napi teendőket.
– Karina? Komolyan? – kérdezte a férfi felhúzott szemöldökkel, miközben újra felvette a támadó pozíciót, és várta, hogy a tinédzser fiú is feltápászkodjon a földről.
– Most mi olyan furcsa? Szép mellei vannak – felelte a fiú vigyorogva, ahogy talpra állt. Az ajkán a seb újra szétnyílt, de nem igazán foglalkozott vele. A bordái amúgy is jobban fájtak.
– Elég hozzá néhány csinos vonás, hogy teljesen elveszítsd a fejed, és inkább a farkaddal gondolkodj? – kérdezte a férfi számonkérően. – Ha így folytatod, újra bajba kerülsz majd.
– Ne beszélj úgy velem, mintha mindent jobban tudnál. Nem vagy az apám! – mondta a fiú dühösen, és rátámadt a férfire. Persze most sem gondolkozott, így nem telt bele fél perc, máris arccal a földön találta magát.

2018. szeptember 16., vasárnap

Insomnia - Prológus

Sziasztok! Végre eljött ez a nap is. Már hónapok óta arra várok, hogy megoszthassam veletek ezt a történetet, és most meghoztam a prológust. Nagyon izgulok, alig várom, hogy kiderüljön, mit gondoltok róla :) Jó olvasást!
A történettel kapcsolatos figyelmeztetések: lesznek 18+ részek, homoszexuális szál, vérfertőzés, előfordul majd benne erőszak, durva nyelvezet. Ennek tudatában kezdjetek bele.


2059. 01. 05.
Átutazók vagyunk. Csupán egy homokszem a sivatagban, egy vízcsepp az óceánban, de van valami, ami közös bennünk: megszületünk, majd semmivé leszünk. Ez a rideg valóság, és csak rajtunk múlik, mennyire tudjuk kiszínezni a perceinket, óráinkat, napjainkat, éveinket. Nem tudhatjuk, mennyi idővel gazdálkodhatunk. Nem tudhatjuk, melyik tervünket húzza keresztül a sors. Emberek lépnek be és ki az életünkből, miközben sokszor a sötétben tapogatózunk azzal kapcsolatban, hogy kire érdemes áldozni a drága időnkből. Néha örök barátságok törnek meg, lángoló szerelmek válnak hamuvá, amiket hömpölyögve kap fel a szél, és hord szerteszét a végtelenbe. 

2018. szeptember 11., kedd

Megfigyelve - 27. Modellezés

Sziasztok! Meghoztam a fordítás befejező részét. Remélem, ti is legalább annyira szerettétek, mint amennyire én szerettem nektek fordítani :) Köszönöm a segítséget Szabinának és Briginek! :)
Most, hogy befejeződött egy újabb Bill/Tom sztori, azt hiszem, itt az ideje, hogy hozzak nektek egy sajátot velük. Vasárnap nagyon messze utazunk... valahová, a világ végére, és belevágunk az Insomniába ;) Akik követik a Facebook csoportom, már látták a borítót, de mindenképpen szerettem volna ide is kirakni.




27. Modeling
Modellezés: Mások utánzásán vagy megfigyelésén alapuló tanulási folyamat.

17 évesen

– Csinálnunk kellene valamit – mondta Charlie, és elindult a konyhából, hogy a zokogás forrásához menjen.
Alan megragadta az ikertestvére ingujját és visszahúzta.
– Nem, nem kell semmit tennünk – mondta határozottan.
– Akkor neked kéne valamit csinálnod. Alan, már eltelt egy óra – mondta Charlie szinte könyörögve.
Alan szoros ölelésbe húzta a testvérét és megrázta a fejét:
– Tovább fog tartani egy óránál. Hagyd őket. Jól haladnak.
A nappaliból hallatszó hangos csattanás másra utalt.
– Ne érj hozzám! – kiáltotta az egyik fiú, és a hangja már rekedt volt az ordítástól.
– Alan, ez nem haladás. Hogy hagyhatod, hogy ezt tegyék egymással?

2018. szeptember 9., vasárnap

The unforgiving - 24. Meg kell találnunk

Sziasztok :) Egy kis nyugis rész... vagy a vihar előtti csönd? :D 

H.

Úgy éreztem, egy kicsit kezd minden helyrebillenni az életemben. A rémálmaim egyre ritkábban jöttek elő, a hangulatom sokkal jobb volt, és a kapcsolatom Lou-val is csigatempóban, de fejlődött. Persze, reggelente furcsa volt úgy felkelni, hogy nem volt meghatározva, mettől meddig reggelizhetek, mikor zuhanyozhatok vagy mehetek ki a levegőre. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy amikor Louis-val csókolóztam az ágyban, ne pillantgassak idegesen az ajtó felé, attól félve, hogy valaki meglát minket, és onnantól mindennek vége. Talán a felszín alatt még ott lapult a félelmem, az, hogy úgy éreztem, egy senki vagyok, vagy hogy kilátástalannak gondoltam a jövőm, de Louis tett róla, hogy mindig lefoglaljon valamivel, és nem volt időm ilyen borús dolgokon morfondírozni. Az első héten végig otthon maradt velem, de amikor szombat délelőtt közölte, hogy este szeretné, ha elmennénk valahová, és előtte be kéne vásárolnunk, szinte felragyogott, amikor beültünk a kocsiba, és elindultunk a bevásárlóközpont felé.

2018. szeptember 4., kedd

Megfigyelve - 26. Viszontáttétel

Sziasztok! Ezután már csak egyetlen befejező rész vár ránk. Ha elolvassátok (és ilyen sokáig velem meg a fiúkkal tartottatok), kérlek mindenképpen hagyjatok egy kommentet :) Köszönöm!


26. Counter Transference
Viszontáttétel: A terapeuta érzelmeinek átirányítása az ügyfél felé, vagy általánosságban a terapeuta érzelmi összefonódása az ügyféllel.

17 évesen

A csengetés és a ajtó kitárulása közötti idő egy örökkévalóságnak tűnt a lépcsőn várakozó számára. Amikor végre kinyílt, egy gesztenyehajú fiatalember állt az ajtóban, és zavartan nézett a kissé sötétebb hajú testvérére.
– Jézus Krisztus, Al. Mi a fene történt veled? – kérdezte Charlie elképedve, ahogy a bátyját nézte, aki alig állt a lábán. Alan szemei véreresek voltak, az arca kipirult, és bűzlött az alkoholtól. Talán nem kellett volna, hogy szokatlan legyen egy huszonnégy évest ilyen állapotban látni, de Alan sosem ivott.
– Elhagyott engem – mondta Alan nehézkesen, miközben az ajtókeretbe kapaszkodott, hogy lábon tudjon maradni.
Charlie a testvére mellé lépett, és az egyik karjával átölelte, hogy be tudja vezetni.
– Gyerünk, menjünk be – mormolta.

2018. szeptember 1., szombat

Megfigyelve - 25. Áthelyezés

Sziasztok! Köszönöm a TU legutóbbi részéhez érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik :) Kérlek, most is osszátok meg velem a véleményeteket. Ja, és még egy fontos: Boldog szülinapot az ikreknek! :)


25. Transference
Áthelyezés: Főleg gyermekkori elfojtott élményekkel összefüggő érzelmek reprodukciója, és egy másik személy helyettesítése az elnyomott impulzusok eredeti tárgyával.

17 évesen

– Én… öhm… – Tom elnémult, miközben az ajtóban lévő emberre meredt. A férfi furcsán ismerős volt, de nem az a személy, akit keresett. A gesztenyebarna haj szinte azonos, csak egy kicsit hosszabb, és ősz hajszálai sem voltak. A vékony keretes szemüveg is hiányzott, de volt néhány különbség még itt-ott; valamivel kisebb orr, teltebb ajkak, sötétebb szemek… Különbségek, amelyek elegek voltak ahhoz, hogy teljesen összezavarják Tomot.
– Alant keresed – mondta a férfi kedves mosollyal.
– Igen – felelte Tom. Az egész szürreális volt. Alan hasonmására bámult, és nem tudta rendezni a gondolatait. Az ember azt hinné, hogy valaki, akinek van ikertestvére, könnyen megérti az összefüggést, de Alan a tíz évig tartó terápiájuk során sosem említette ezt az apróságot.

2018. augusztus 30., csütörtök

The unforgiving - 23. Te... állandóan te

Sziasztok! Elkészültem egy új TU résszel, és már hozom is nektek. Köszönöm a kommenteket, amiket vagy itt, vagy a csoportban hagytok nekem, esetleg mindkét helyen :) Amikor ide írtok, az mindig maradandóbb, könnyebben vissza tudom keresni, a facebookon pedig tudunk kicsit beszélgetni az adott részről :) Szóval, visszatérve a történethez... egy kicsit hosszabb rész, jó olvasást hozzá! ;)

L.

Az ujjaim pillekönnyű érintéssel futottak végig az arcán, mert nem akartam megkockáztatni, hogy felébredjen, viszont képtelen voltam ellenállni annak, hogy érezzem a bőrét. Az állán már megjelentek az apró borosták, de ezt leszámítva olyan puha volt a bőre, hogy szívem szerint egész nap simogattam volna. Bárcsak hagyná… bár ne nézne rám olyan ijedt tekintettel, minden alkalommal, amikor közeledni próbálok hozzá. A tekintetem lesiklott a begipszelt karjára, és megcsóváltam a fejem. Nem mesélt arról, mit csinált vele Jason, amióta kiengedtek, én pedig túl korainak éreztem még, hogy rákérdezzek. Legalább a kék foltok eltűntek már a karjáról. Az ujjaim tovább kalandoztak a mellkasára, miközben a gondolataimba mélyedve cirógattam tovább. Ez volt a harmadik reggel, hogy Harry velem volt. Velem aludt, és velem ébredt. Két napot már együtt töltöttünk, de úgy éreztem, mintha csak fizikailag lenne ott. Nem áltattam magam, már az első nap után tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és hogy baj van. Nappal olyan volt, mintha teljesen máshol járna, valami egészen sötét és ijesztő helyen, ahonnan nehéz a kijutás, éjjel pedig a rémálmai üldözték. Előző este kénytelen voltam adni neki egy altatót, mert már a második reggel kelt fel