Sziasztok! Most gyors voltam :D Jó olvasást kívánok a részhez :)
Louis álmában újra a hibridtáborban járt. Az árvaház kemény, göröngyös matracán feküdt még tinédzserként, és csak bámult a sötétségbe, mert hiába próbált, nem tudott elaludni. Érezte, hogy valami nincs rendben vele, és amikor elkezdődött, az első gondolata az volt, hogy talán megfázott, de estére már tudta, hogy valami másról van szó. Felváltva rázta a hideg, és lett hirtelen nagyon melege, amihez még egy kis fejfájás is társult. Ha az nem lenne elég, hogy szörnyen érezze magát, hányingere is volt, de az akár a vacsorától is lehetett, mert nem először fordult volna elő, hogy romlott ételekkel etették őket.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel a másik hat fiút, akivel együtt aludt egy szobában, felült, és a hasára szorította a tenyerét. A helyzetváltoztatástól csak még rosszabbul lett, de félt, hogy hányni fog, ezért nem mert visszafeküdni. A folyosóról veszekedések hangjai, egy gyerek sírása szűrődött be, és egy ideig próbált arra, meg a légzésére koncentrálni. Tudta jól, ha összehányja az ágyat, nagyon meg fogják büntetni, és nem akarta megkockáztatni, ezért lassan felállt, és hangtalanul elosont az ajtóig. A farkincáját szorosan maga köré tekerte, így próbálva magát melegíteni egy kicsit, mert a cipője eltűnt előző nap, és a kőpadló nagyon hideg volt a talpa alatt. De ki kellett jutnia a mosdóba, még lehetőleg az előtt, hogy rosszul lesz. A folyosón az éles fény azonnal hunyorgásra késztette, és abszolút nem segített a fejfájásán. Félig lehunyt szemekkel próbált eljutni a mosdóig, és már majdnem az ajtajában volt, amikor meglátta, hogy az igazgató kilép abból a szobából, ahonnan néhány perce még fennforgás és kiabálás szűrődött ki.