Back to You 2. - A múlt árnyéka

Sziasztok! Itt is az ígért folytatás :) Amint lesz időm, válaszolok az előzőhöz érkezett kommentekre is. Jó olvasást!

5 évvel korábban

Harry inkább introvertált típus volt, de nagy ritkán előfordult, hogy társaságra vágyott. Amikor már két hete otthon ült az egyetem téli szünete miatt, mert már jó előre letudta a vizsgákat, úgy döntött, megérdemel egy kis kikapcsolódást. Még azt sem bánta, hogy Zayn bulijába volt hivatalos – aki nem mellesleg az exe legjobb barátja. De Louis szilveszterkor mindig a másik barátjával, Liammel síelt a francia Alpokban, így teljesen biztos volt abban, hogy még véletlenül sem fognak összefutni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!

Eleve késve érkezett, amikor a társaság nagy része már azt sem tudta, hol van. Alkohol, fű és ki tudja, még milyen szer hatása alatt álltak. De Harry nem akart inni, mert eszébe sem jutott ott éjszakázni, és a kocsiját sem akarta az út szélén hagyni. Úgy volt vele, hogy csak beugrik pár órára, beszélget néhány ismerőssel, és már ott sincs. Közben elfogyaszt egy-két pohár kólát, maximum egy doboz sört, és eszik valamit, mert nem vacsorázott még. Már amennyire a sós mogyoró és mindenféle ízesítésű chips vacsorának nevezhető. 

Back to You 1. - Váratlan látogató

Sziasztok! Újra itt a Karácsony, és vele együtt az én ajándékom is Nektek. Kezdjétek bontogatni ;) Köszönöm, hogy vagytok nektem :) 

Teljesen mozdulatlanul lebegett a víz felszínén, és semmi mást nem hallott az uszoda víztisztítójának tompított zúgásán kívül. Ez amolyan rituáléféleség volt számára. Kora délután még nagyon kevesen voltak a sportcentrumban, ezért lehetősége nyílt száműzni a gondolatokat a fejéből úszás közben, és ha tehette, minden hétköznap élt is vele. Harry kinyitotta a szemét, és észrevette Niallt, aki türelmesen várakozott a medence szélén. A szőke férfi közel emelte az arcához a telefonját, mert az olvasószemüvegét valószínűleg megint az öltözőben felejtette, és úgy tűnt, éppen egy üzenetet pötyög be.

Szárnyaszegett Madár - Fordítás

Sziasztok! Igaz, hogy a hibrides sztorim egy-két hétig még biztosan szünetel, de addig is szerettem volna hozni nektek valamit. És nem is akármit! Ez a történet teljesen magával rántott, és olvasni meg fordítani is imádom. A részeket erre a társoldalra fogom felrakni, ahol a bevezetőt már elolvashatjátok:

!!!ÚJ CÍM!!!

https://szmadar.blogspot.com/

Ezzel a fordítással már jól előredolgoztam, és remélem, minél előbb olyan állapotban leszek, hogy le tudok majd nyugodtan ülni, hogy folytassam a saját történeteimet.

Szelídíts meg! - 20. Egyedül

Sziasztok! Meghoztam a részt, amiből kiderül mi a helyzet Harryvel... ;) Jó olvasást!

Louis a kanapén feküdt egy szál alsóban, de még így is izzadtság borította a bőrét. A lélegzete egy ideje zihálássá változott, és elszántan küzdött az ellen, hogy az érzékei teljesen eltompuljanak. Azon az estén már háromszor állt be a jéghideg zuhany alá, és szinte borítékolható volt a tüdőgyulladás, de magasról leszarta. Egy hívást várt Teagantől. A lány megígérte neki, hogy utána jár, hová tűnt Harry. Louis még a délután folyamán felhívta Niallt, de ő sem tudott semmit, és ez csak még jobban felidegesítette. Azóta ezerféle forgatókönyv lejátszódott a fejében arról, hogy hol lehet Harry. Mi van, ha megijesztette az összekötődés gondolata, és úgy döntött, hogy ő inkább nem kér belőle? Mi van, ha Louis-ból lett elege? Mi van, ha valami szörnyűség történt vele? 

Louis frusztráltan felnyögött, amikor a látása elkezdett homályosodni, de legnagyobb döbbenetére néhány pislogás után újra éles lett a kép. Talán csak az izzadtság csurgott a szemébe, ezért felnyúlt, hogy a kézfejével letörölje a homlokát. De nem… ezek igazi könnyek voltak. Felugrott a kanapéról és elkezdett fel-alá járkálni a kis nappaliban. Törni, zúzni akart. Szét akarta tépni a díszpárnákat. Bármit, amivel levezetheti az egyre növekvő feszültséget. A járkálástól csak még jobban melege lett, és már tényleg izzadtságcseppek folytak le a gerince vonalában, a haja alól a tarkójára és a halántékára. Úgy érezte, mintha egy vulkán kellős közepén lenne, és biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, és felrobban az agya. 

Szelídíts meg! - 19. Vihar

Sziasztok! Hú, pedig már kezdtek jóra fordulni a dolgok... jó olvasást! ;) 

Louis-ra különlegesen hatott ez a látogatás, és erre csak akkor jött rá, amikor már a kocsiban voltak. Egyáltalán nem úgy, ahogy azt elképzelte, és ennek nagyon örült. Azt hitte, hogy újra a bezártságot, a reménytelenséget és az elveszettséget fogja érezni, de helyette találkozott valakivel, akit nagyon szeret, és már évek óta nem látott. Tudta, hogy valami jót tett a hibrideknek ezzel, és nem is volt olyan megerőltető, mint ahogy várta. A fejét a fejtámlára hajtotta, és bámulta az odakint gyülekező felhőket, amik vihart ígértek. Louis régen is szerette a viharokat. A bennük rejlő erő teljesen lenyűgözte.
– Tudtad, hogy a villámok ötször olyan forróak, mint a Nap felülete? – kérdezte hirtelen a semmiből. Harry érdeklődve fordult felé egy pillanatra, aztán elmosolyodott.
– Nem, fogalmam sem volt erről. De azt tudom, hogy a villámok égési sérüléseket okoznak. Ezt olvastad valahol?

Szelídíts meg! - 18. Az árvaház lakói

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt, remélem, tetszeni fog :) Még lesznek izgalmas történések, de lassan közeledünk a sztori végéhez. 

Harry teljesen el volt veszve. Elveszett a puha fülecskék simogatásában, a nagy, barna szemekben, a fogak nélküli mosolyban, és a babaillatban, ami körbeölelte a kis Adamet. Nem tudta elhinni, hogy egy teremtmény lehet ennyire édes. Percekig képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a kanapén ült, a kisfiút a combjaira fektette, és csak mosolyogva nézte, ahogy a kicsi kalimpál a lábaival, vagy úgy kapaszkodik az ujjaiba, mintha sokkal erősebb lenne, mint amilyennek kinéz.
– Tudsz valamit Teaganről? – kérdezte Carla, amikor megérkezett a frissen főzött teával, és leült Louis-val szemben az asztalhoz.
– Teagan szerencsére teljesen jól van. Néhány hete találkoztunk csak.
– Nincs kint olyan régóta még. De örülök, ha máris megtalálta a helyét – mondta Carla vidáman. – És mesélj, veled mi a helyzet?
– Tavaly állást kaptam Harry iskolájában. Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Az én dolgom, hogy megismertessem magunkat velük, és előkészítsem a hibridek integrációját – húzta ki magát Louis büszkén. Harry ránézett, és amikor összetalálkozott a pillantásuk, mindketten elmosolyodtak. – Előtte séfként dolgoztam egy étteremben.

Szelídíts meg! - 17. Vissza a múltba

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt, ami remélem, tetszeni fog. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a dolgok alakulásáról :) Jó olvasást!

Hihetetlen, mennyit tud változni a világ pár nap alatt. Louis olyan odaadóan csókolta Harry mellkasát, mintha az élete múlna rajta, és ez a nagy változás hiába volt szembetűnő, az agya leghátsó zugába száműzte, és inkább kiélvezte a pillanatot. A hibridje elégedetten dorombolt, és ezt valószínűleg Harry is észrevette, mert egy pillanatra felemelte a fejét, és Louis-ra mosolygott. A vágy most nem volt olyan sürgető, inkább olyan, mintha ez éppen a vihar előtti csönd lenne, de mindketten érezték, ahogy lassan, de folyamatosan épül bennük. Az volt a célja, hogy elfeledtessen Harryvel mindent, és csak ő járjon az eszében, semmi más. Azt akarta, hogy a fiú elveszítse a fejét, és hulljon darabjaira a kezei között, az ajkai alatt. Louis szívásnyomokat hagyott a mellkasán, miközben az ujjai alatt megkeményedtek Harry mellbimbói. Meg akarta őt jelölni magának, és egyelőre ez egy biztonságos útnak tűnt. Csak arra kellett figyelnie, hogy a nyakától tartsa távol magát. Percek teltek el, és Harry remegett, sóhajtozott a lepedőt markolva, mert tudta, hogy a hibrid nem szereti, ha hozzáér, vagy megpróbálja magához húzni egy ölelésre.

Szelídíts meg! - 16. Féltve őrzött titok

Sziasztok! Jó olvasást a folytatáshoz! :) 

Harry feszülten figyelte Louis-t, ahogy a hibrid az étkezőasztalra hordta a vacsorát, míg ő az asztal megterítésével foglalkozott. A hangulat még mindig komor volt, de Louis jó színészhez méltóan tettette, hogy minden rendben van, Anne pedig csak a szeme sarkából bámulta a fiút, miközben kipakolta az evőeszközöket. A helyzet inkább hasonlított a vihar utáni, mint előtti csöndhöz, de Harry nem akarta kockáztatni, hogy újra kitörjön. Kétségbeesetten kutatott téma után, amibe mindkét, számára fontos személyt be tudná vonni.
– Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni – szólalt meg Anne, mire mindkét fiú tekintete rajta állapodott meg. – Mindig úgy tekintettem rátok, mintha valami varázslatos meséből léptetek volna ki – intézte a szavait kifejezetten Louis-hoz. – Egyetlen hibridet sem láttam közelről, és meg akartam bizonyosodni, hogy igazi vagy.
Harry szívesen közbeszúrta volna, hogy dehogynem, egyet ő maga szült meg, de még nem állt készen erre a beszélgetésre.

Szelídíts meg! - 15. Váratlan látogató

Sziasztok! Hoztam nektek egy részt, ami talán néhány dologra választ ad, de biztosan lesznek még kérdéseitek :) 

Louis amint kilépett a rozoga ajtón, azonnal tudta, hogy mi fog neki a legjobban hiányozni. Margaret istenien főzött, és az ételek, amit a fiúnak adott még annak ellenére is szemet gyönyörködtetőek és finomak voltak, hogy kénytelen volt beérni a hibridtáborban fellelhető silány minőségű alapanyagokkal. Margaret palotát varázsolt a putriban, ami a faházat illeti, és mellé még királyi ételeket is fogyasztott, amit az elmúlt két napban szívesen megosztott a hibrid fiúval. Egyik éjjel epret is ettek egy gyors aktus után, és Louis el sem tudta képzelni, honnan szerezhette. Ő még sosem evett epret előtte. Leginkább alma, ritkán túlérett barack került az árvaház konyhájára, de a legtöbb gyümölcsöt csak képről ismerte. Amikor megérezte az eper édességét, és a fogai alatt ropogtak az apró magok, már tudta, hogy ezentúl mindig vágyakozni fog rá, hogy újra ehesse. Most, hogy ott kellett hagynia az asszonyt, kínzásnak érezte, hogy meg kellett ennie. Attól a perctől kezdve minden gyümölcs savanyú, az ételek pedig ízetlenek lesznek az árvaházban, ebben biztos volt.

Szelídíts meg! - 14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és… és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.

– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.

– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.