Sziasztok! Most fordul a kocka ;) Már olyan szempontból is, hogy Louis szemszögét olvashatjátok.
Louis a gondolataiba mélyedve ült a kanapén, és kapcsolgatta a tévét, pedig ezer más dolga lett volna. Például készülni a terápiájára, de az apja telefonhívása annyira felbosszantotta, hogy még az sem tudta megvigasztalni, hogy újra láthatja a pszichológust. Hamarosan kulcscsörgést hallott, és utána nyílt a bejárati ajtó. Néha úgy érezte, felelőtlenség volt kulcsot adnia Zaynnek, mert azon a délutánon sokkal szívesebben lett volna magában, a gondolataival. Ráadásul a barátja nem egyedül érkezett, Liam is vele volt.
– Mi is örülünk, hogy látunk – vetette oda Zayn, amikor meglátta Louis elkínzott arcát. Aztán lehuppant mellé a kanapéra, és kivette a kezéből a távirányítót.
– Valami gond van, Louis? – kérdezte Liam atyáskodón, és az aggodalomtól összeráncolódott a homloka. – Tegnap, amikor beszéltünk, sokkal jobb volt a kedved.
– Apa hívott – motyogta Louis fáradt hangon. – Azt akarja, hogy menjek haza. Egyedül fog karácsonyozni.
– Hát persze, hogy azt akarja! – csapta össze a tenyerét Zayn felháborodva, miközben Liam tökéletesen otthon érezve magát, indult a konyhába üdítőért. – Ugye, eszedbe sem jutott engedelmeskedni az óhajának?

