Szelídíts meg! - 18. Az árvaház lakói

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt, remélem, tetszeni fog :) Még lesznek izgalmas történések, de lassan közeledünk a sztori végéhez. 

Harry teljesen el volt veszve. Elveszett a puha fülecskék simogatásában, a nagy, barna szemekben, a fogak nélküli mosolyban, és a babaillatban, ami körbeölelte a kis Adamet. Nem tudta elhinni, hogy egy teremtmény lehet ennyire édes. Percekig képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a kanapén ült, a kisfiút a combjaira fektette, és csak mosolyogva nézte, ahogy a kicsi kalimpál a lábaival, vagy úgy kapaszkodik az ujjaiba, mintha sokkal erősebb lenne, mint amilyennek kinéz.
– Tudsz valamit Teaganről? – kérdezte Carla, amikor megérkezett a frissen főzött teával, és leült Louis-val szemben az asztalhoz.
– Teagan szerencsére teljesen jól van. Néhány hete találkoztunk csak.
– Nincs kint olyan régóta még. De örülök, ha máris megtalálta a helyét – mondta Carla vidáman. – És mesélj, veled mi a helyzet?
– Tavaly állást kaptam Harry iskolájában. Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Az én dolgom, hogy megismertessem magunkat velük, és előkészítsem a hibridek integrációját – húzta ki magát Louis büszkén. Harry ránézett, és amikor összetalálkozott a pillantásuk, mindketten elmosolyodtak. – Előtte séfként dolgoztam egy étteremben.

Szelídíts meg! - 17. Vissza a múltba

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt, ami remélem, tetszeni fog. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a dolgok alakulásáról :) Jó olvasást!

Hihetetlen, mennyit tud változni a világ pár nap alatt. Louis olyan odaadóan csókolta Harry mellkasát, mintha az élete múlna rajta, és ez a nagy változás hiába volt szembetűnő, az agya leghátsó zugába száműzte, és inkább kiélvezte a pillanatot. A hibridje elégedetten dorombolt, és ezt valószínűleg Harry is észrevette, mert egy pillanatra felemelte a fejét, és Louis-ra mosolygott. A vágy most nem volt olyan sürgető, inkább olyan, mintha ez éppen a vihar előtti csönd lenne, de mindketten érezték, ahogy lassan, de folyamatosan épül bennük. Az volt a célja, hogy elfeledtessen Harryvel mindent, és csak ő járjon az eszében, semmi más. Azt akarta, hogy a fiú elveszítse a fejét, és hulljon darabjaira a kezei között, az ajkai alatt. Louis szívásnyomokat hagyott a mellkasán, miközben az ujjai alatt megkeményedtek Harry mellbimbói. Meg akarta őt jelölni magának, és egyelőre ez egy biztonságos útnak tűnt. Csak arra kellett figyelnie, hogy a nyakától tartsa távol magát. Percek teltek el, és Harry remegett, sóhajtozott a lepedőt markolva, mert tudta, hogy a hibrid nem szereti, ha hozzáér, vagy megpróbálja magához húzni egy ölelésre.

Szelídíts meg! - 16. Féltve őrzött titok

Sziasztok! Jó olvasást a folytatáshoz! :) 

Harry feszülten figyelte Louis-t, ahogy a hibrid az étkezőasztalra hordta a vacsorát, míg ő az asztal megterítésével foglalkozott. A hangulat még mindig komor volt, de Louis jó színészhez méltóan tettette, hogy minden rendben van, Anne pedig csak a szeme sarkából bámulta a fiút, miközben kipakolta az evőeszközöket. A helyzet inkább hasonlított a vihar utáni, mint előtti csöndhöz, de Harry nem akarta kockáztatni, hogy újra kitörjön. Kétségbeesetten kutatott téma után, amibe mindkét, számára fontos személyt be tudná vonni.
– Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni – szólalt meg Anne, mire mindkét fiú tekintete rajta állapodott meg. – Mindig úgy tekintettem rátok, mintha valami varázslatos meséből léptetek volna ki – intézte a szavait kifejezetten Louis-hoz. – Egyetlen hibridet sem láttam közelről, és meg akartam bizonyosodni, hogy igazi vagy.
Harry szívesen közbeszúrta volna, hogy dehogynem, egyet ő maga szült meg, de még nem állt készen erre a beszélgetésre.

Szelídíts meg! - 15. Váratlan látogató

Sziasztok! Hoztam nektek egy részt, ami talán néhány dologra választ ad, de biztosan lesznek még kérdéseitek :) 

Louis amint kilépett a rozoga ajtón, azonnal tudta, hogy mi fog neki a legjobban hiányozni. Margaret istenien főzött, és az ételek, amit a fiúnak adott még annak ellenére is szemet gyönyörködtetőek és finomak voltak, hogy kénytelen volt beérni a hibridtáborban fellelhető silány minőségű alapanyagokkal. Margaret palotát varázsolt a putriban, ami a faházat illeti, és mellé még királyi ételeket is fogyasztott, amit az elmúlt két napban szívesen megosztott a hibrid fiúval. Egyik éjjel epret is ettek egy gyors aktus után, és Louis el sem tudta képzelni, honnan szerezhette. Ő még sosem evett epret előtte. Leginkább alma, ritkán túlérett barack került az árvaház konyhájára, de a legtöbb gyümölcsöt csak képről ismerte. Amikor megérezte az eper édességét, és a fogai alatt ropogtak az apró magok, már tudta, hogy ezentúl mindig vágyakozni fog rá, hogy újra ehesse. Most, hogy ott kellett hagynia az asszonyt, kínzásnak érezte, hogy meg kellett ennie. Attól a perctől kezdve minden gyümölcs savanyú, az ételek pedig ízetlenek lesznek az árvaházban, ebben biztos volt.

Szelídíts meg! - 14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és… és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.

– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.

– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.

Szelídíts meg! - 13. Csak biológia

Sziasztok! Most gyors voltam :D Jó olvasást kívánok a részhez :) 

Louis álmában újra a hibridtáborban járt. Az árvaház kemény, göröngyös matracán feküdt még tinédzserként, és csak bámult a sötétségbe, mert hiába próbált, nem tudott elaludni. Érezte, hogy valami nincs rendben vele, és amikor elkezdődött, az első gondolata az volt, hogy talán megfázott, de estére már tudta, hogy valami másról van szó. Felváltva rázta a hideg, és lett hirtelen nagyon melege, amihez még egy kis fejfájás is társult. Ha az nem lenne elég, hogy szörnyen érezze magát, hányingere is volt, de az akár a vacsorától is lehetett, mert nem először fordult volna elő, hogy romlott ételekkel etették őket.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel a másik hat fiút, akivel együtt aludt egy szobában, felült, és a hasára szorította a tenyerét. A helyzetváltoztatástól csak még rosszabbul lett, de félt, hogy hányni fog, ezért nem mert visszafeküdni. A folyosóról veszekedések hangjai, egy gyerek sírása szűrődött be, és egy ideig próbált arra, meg a légzésére koncentrálni. Tudta jól, ha összehányja az ágyat, nagyon meg fogják büntetni, és nem akarta megkockáztatni, ezért lassan felállt, és hangtalanul elosont az ajtóig. A farkincáját szorosan maga köré tekerte, így próbálva magát melegíteni egy kicsit, mert a cipője eltűnt előző nap, és a kőpadló nagyon hideg volt a talpa alatt. De ki kellett jutnia a mosdóba, még lehetőleg az előtt, hogy rosszul lesz. A folyosón az éles fény azonnal hunyorgásra késztette, és abszolút nem segített a fejfájásán. Félig lehunyt szemekkel próbált eljutni a mosdóig, és már majdnem az ajtajában volt, amikor meglátta, hogy az igazgató kilép abból a szobából, ahonnan néhány perce még fennforgás és kiabálás szűrődött ki.

Szelídíts meg! - 12. Hibrid

Sziasztok! Végre megérkezett a folytatás, és bevallom, nem volt könnyű. Egy kis könnyed, cuki sztorinak készült ez még az elején, de közben valami sokkal komolyabb történet lett belőle. Remélem, azért szeretitek még :) Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataitokra.

Harry teljesen zsibbadtnak érezte magát, amikor felébredt. A gondolatai kuszák voltak, és az agya nem igazán akart segíteni, hogy rendezhesse őket. Olyan helyeken érzett fájdalmat, ahol előtte még sosem. Az egészet leginkább ahhoz tudta volna hasonlítani, amikor gyermekkorában annyira lázas volt, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznia, és napokig nem csinált mást azon kívül, hogy evett, de már az is túl megerőltető volt. Most is éhes volt, de az, hogy tovább aludjon, még csábítóbbnak tűnt. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét, mintha keresne valamit vagy valakit maga mellett, és akkor megérezte Louis illatát a párnán. Belefúrta a fejét, és mélyeket lélegezve próbálta elraktározni az élményt, de hamarosan ez is kevésnek bizonyult. Frusztrálta, hogy a hibrid nincs vele, és a zsibbadtság hamarosan átalakult egyfajta megrögzöttséggé. Meg kell találnia, és mellette kell lennie. Az agya még mindig beszűkült üzemmódban működött, és nem tudta, mi történik vele, de ez nem számított. A fejében emlékképek ezrei villantak fel, és mindegyik Louis-val volt kapcsolatos.

Szelídíts meg! - 11. Vele

Sziasztok! Nézzétek csak, mit hozott a nyuszi! :) Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek, és ha olvastátok a részt, tudjátok, izgatottan várom, hogy mit gondoltok :) 

Louis a kanapén ült, és percenként a telefonjára nézett, közben abban reménykedett, hogy valahogy felgyorsult az idő. Teagannek már ott kellett volna lennie, de hiába hívta tíz perce, a lány nem vette fel. Talán azért, mert már úton volt, és hamarosan odaér. Louis nem tudott ezzel az egésszel egyedül megbirkózni. Tudta, hogy Harrynek szüksége lenne rá, ezért óránként bement hozzá, de nem bírt sokáig a szobában maradni, és szinte menekült ki, amint megnézte, hogy van a fiú. A nyöszörgés, a halk sírás és könyörgés legalább már abbamaradt egy ideje, de attól még szörnyű volt így látni őt. Igen, Louis már az első pillanatban belátta, hogy szinte saját magán érzi a fiú fájdalmait, mintha valami láthatatlan kapocs lenne közöttük.
Akkor is, amikor megunta a várakozást, felugrott a kanapéról, és egy pohár vízzel indult el a szobába, mintha valami mágnes vonzotta volna magához, pedig nagyon nem akart egy légtérben lenni vele. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, abban reménykedve, hogy Harry talán elaludt. Belépett a félhomályba burkolózott szobába, és látta, hogy a fiú az oldalára fordulva fekszik, kicsire összehúzva magát a takaró alatt. Aztán ott volt az az átkozott illat is. Normál esetben Louis-nak undorodnia kellett volna egy másik hím feromonjaitól, most valamiért mégis ennek az ellentéte történt. Úgy vonzotta magához, mint egy kurva lámpa az éjjeli lepkét.

Szelídíts meg! - 10. Nélküle

Sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, de végre visszatértem :) Remélem, jól vagytok. Nagyon vigyázzatok magatokra, kitartást, és ha már otthon kell töltenetek az időt a négy fal között, olvassatok sokat :)

Harry a régi ágyában ébredt, és az első, amit megérzett, a finom fahéj illat volt. Feltöltődni ment haza a szüleihez, így nem is bánta, hogy délelőtt tizenegy is elmúlt már. A héten ez volt az első alkalom, hogy sikerült egy jót aludnia. Először Louis megtámadása, később az aggódás, majd a féltékenysége volt az, ami álmatlanságra ítélte. Aztán következett a hét utolsó két munkanapja, és a furcsa, szokatlan hangulat közöttük. Azt próbálták eljátszani, hogy barátok, pedig valójában sosem voltak azok. Már az első pillanattól kezdve volt köztük valami a hibriddel, és amikor Louis csütörtökön megjelent az irodájában, és azt kérte, próbáljanak egy normális légkört megteremteni, nehéz volt elvonatkoztatni mindattól, ami kettejük között történt. Harry nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel, de feltételezte, hogy Louis-nak nem lesz ezzel problémája. Mivel nem volt más választása, rábólintott. Ez még mindig jobb ötletnek tűnt, mint folytatni azt a játszmát, amiből ő csak vesztesen kerülhet ki. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem hiányzik neki a szex a hibriddel. És még nagyobb hazugság lett volna, hogy nem hiányzik neki Louis, de elhatározta magában, hogy ezt is túl fogja élni valahogy.

Szelídíts meg! - 9. Válaszút

Louis kedden reggel mégis megjelent az iskola előtt. Úgy döntött, unalmasabb otthon tölteni a napot  teljesen egyedül, mint bemenni és megtartani a foglalkozásokat. Ráadásul így legalább Harryvel is találkozhatott. Azon a reggelen hét ágra sütött a nap, és a hó olvadni kezdett. Minden csupa latyak volt, és mire Louis elsétált az iskoláig, teljesen átázott a cipője, de még ez sem tudta elrontani a jó kedvét. Igaz, még mindig csak az orra hegye látszott ki az öltözékéből, de legalább már nem fagyott szét, mire beért a munkahelyére. A kis udvar előtti parkolóban ráadásul egy teljesen váratlan, de kellemes látvány fogadta. Harry kocsijának motorházteteje fel volt hajtva, és a fiú a motortér fölé hajolva ügyködött valamit. A haja kontyba volt fogva a feje tetején, és egy vastag sálat tekert a nyaka köré. Nagyon koncentrált valamire, a kis ráncok is megjelentek a szemöldöke között. Egy vékony dzseki volt rajta, aminek a látványától Louis azonnal megborzongott, de a fiú csodálatos fenekére feszülő nadrágtól máris melege lett.
– Nem gondolkodtál még azon, hogy szakmát válts? – kérdezte Louis köszönés helyett, ahogy megállt az autó mellett. – Irtó dögös autószerelő lennél.