Szelídíts meg! - 13. Csak biológia

Sziasztok! Most gyors voltam :D Jó olvasást kívánok a részhez :) 

Louis álmában újra a hibridtáborban járt. Az árvaház kemény, göröngyös matracán feküdt még tinédzserként, és csak bámult a sötétségbe, mert hiába próbált, nem tudott elaludni. Érezte, hogy valami nincs rendben vele, és amikor elkezdődött, az első gondolata az volt, hogy talán megfázott, de estére már tudta, hogy valami másról van szó. Felváltva rázta a hideg, és lett hirtelen nagyon melege, amihez még egy kis fejfájás is társult. Ha az nem lenne elég, hogy szörnyen érezze magát, hányingere is volt, de az akár a vacsorától is lehetett, mert nem először fordult volna elő, hogy romlott ételekkel etették őket.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel a másik hat fiút, akivel együtt aludt egy szobában, felült, és a hasára szorította a tenyerét. A helyzetváltoztatástól csak még rosszabbul lett, de félt, hogy hányni fog, ezért nem mert visszafeküdni. A folyosóról veszekedések hangjai, egy gyerek sírása szűrődött be, és egy ideig próbált arra, meg a légzésére koncentrálni. Tudta jól, ha összehányja az ágyat, nagyon meg fogják büntetni, és nem akarta megkockáztatni, ezért lassan felállt, és hangtalanul elosont az ajtóig. A farkincáját szorosan maga köré tekerte, így próbálva magát melegíteni egy kicsit, mert a cipője eltűnt előző nap, és a kőpadló nagyon hideg volt a talpa alatt. De ki kellett jutnia a mosdóba, még lehetőleg az előtt, hogy rosszul lesz. A folyosón az éles fény azonnal hunyorgásra késztette, és abszolút nem segített a fejfájásán. Félig lehunyt szemekkel próbált eljutni a mosdóig, és már majdnem az ajtajában volt, amikor meglátta, hogy az igazgató kilép abból a szobából, ahonnan néhány perce még fennforgás és kiabálás szűrődött ki.

Szelídíts meg! - 12. Hibrid

Sziasztok! Végre megérkezett a folytatás, és bevallom, nem volt könnyű. Egy kis könnyed, cuki sztorinak készült ez még az elején, de közben valami sokkal komolyabb történet lett belőle. Remélem, azért szeretitek még :) Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataitokra.

Harry teljesen zsibbadtnak érezte magát, amikor felébredt. A gondolatai kuszák voltak, és az agya nem igazán akart segíteni, hogy rendezhesse őket. Olyan helyeken érzett fájdalmat, ahol előtte még sosem. Az egészet leginkább ahhoz tudta volna hasonlítani, amikor gyermekkorában annyira lázas volt, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznia, és napokig nem csinált mást azon kívül, hogy evett, de már az is túl megerőltető volt. Most is éhes volt, de az, hogy tovább aludjon, még csábítóbbnak tűnt. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét, mintha keresne valamit vagy valakit maga mellett, és akkor megérezte Louis illatát a párnán. Belefúrta a fejét, és mélyeket lélegezve próbálta elraktározni az élményt, de hamarosan ez is kevésnek bizonyult. Frusztrálta, hogy a hibrid nincs vele, és a zsibbadtság hamarosan átalakult egyfajta megrögzöttséggé. Meg kell találnia, és mellette kell lennie. Az agya még mindig beszűkült üzemmódban működött, és nem tudta, mi történik vele, de ez nem számított. A fejében emlékképek ezrei villantak fel, és mindegyik Louis-val volt kapcsolatos.

Szelídíts meg! - 11. Vele

Sziasztok! Nézzétek csak, mit hozott a nyuszi! :) Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek, és ha olvastátok a részt, tudjátok, izgatottan várom, hogy mit gondoltok :) 

Louis a kanapén ült, és percenként a telefonjára nézett, közben abban reménykedett, hogy valahogy felgyorsult az idő. Teagannek már ott kellett volna lennie, de hiába hívta tíz perce, a lány nem vette fel. Talán azért, mert már úton volt, és hamarosan odaér. Louis nem tudott ezzel az egésszel egyedül megbirkózni. Tudta, hogy Harrynek szüksége lenne rá, ezért óránként bement hozzá, de nem bírt sokáig a szobában maradni, és szinte menekült ki, amint megnézte, hogy van a fiú. A nyöszörgés, a halk sírás és könyörgés legalább már abbamaradt egy ideje, de attól még szörnyű volt így látni őt. Igen, Louis már az első pillanatban belátta, hogy szinte saját magán érzi a fiú fájdalmait, mintha valami láthatatlan kapocs lenne közöttük.
Akkor is, amikor megunta a várakozást, felugrott a kanapéról, és egy pohár vízzel indult el a szobába, mintha valami mágnes vonzotta volna magához, pedig nagyon nem akart egy légtérben lenni vele. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, abban reménykedve, hogy Harry talán elaludt. Belépett a félhomályba burkolózott szobába, és látta, hogy a fiú az oldalára fordulva fekszik, kicsire összehúzva magát a takaró alatt. Aztán ott volt az az átkozott illat is. Normál esetben Louis-nak undorodnia kellett volna egy másik hím feromonjaitól, most valamiért mégis ennek az ellentéte történt. Úgy vonzotta magához, mint egy kurva lámpa az éjjeli lepkét.

Szelídíts meg! - 10. Nélküle

Sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, de végre visszatértem :) Remélem, jól vagytok. Nagyon vigyázzatok magatokra, kitartást, és ha már otthon kell töltenetek az időt a négy fal között, olvassatok sokat :)

Harry a régi ágyában ébredt, és az első, amit megérzett, a finom fahéj illat volt. Feltöltődni ment haza a szüleihez, így nem is bánta, hogy délelőtt tizenegy is elmúlt már. A héten ez volt az első alkalom, hogy sikerült egy jót aludnia. Először Louis megtámadása, később az aggódás, majd a féltékenysége volt az, ami álmatlanságra ítélte. Aztán következett a hét utolsó két munkanapja, és a furcsa, szokatlan hangulat közöttük. Azt próbálták eljátszani, hogy barátok, pedig valójában sosem voltak azok. Már az első pillanattól kezdve volt köztük valami a hibriddel, és amikor Louis csütörtökön megjelent az irodájában, és azt kérte, próbáljanak egy normális légkört megteremteni, nehéz volt elvonatkoztatni mindattól, ami kettejük között történt. Harry nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel, de feltételezte, hogy Louis-nak nem lesz ezzel problémája. Mivel nem volt más választása, rábólintott. Ez még mindig jobb ötletnek tűnt, mint folytatni azt a játszmát, amiből ő csak vesztesen kerülhet ki. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem hiányzik neki a szex a hibriddel. És még nagyobb hazugság lett volna, hogy nem hiányzik neki Louis, de elhatározta magában, hogy ezt is túl fogja élni valahogy.

Szelídíts meg! - 9. Válaszút

Louis kedden reggel mégis megjelent az iskola előtt. Úgy döntött, unalmasabb otthon tölteni a napot  teljesen egyedül, mint bemenni és megtartani a foglalkozásokat. Ráadásul így legalább Harryvel is találkozhatott. Azon a reggelen hét ágra sütött a nap, és a hó olvadni kezdett. Minden csupa latyak volt, és mire Louis elsétált az iskoláig, teljesen átázott a cipője, de még ez sem tudta elrontani a jó kedvét. Igaz, még mindig csak az orra hegye látszott ki az öltözékéből, de legalább már nem fagyott szét, mire beért a munkahelyére. A kis udvar előtti parkolóban ráadásul egy teljesen váratlan, de kellemes látvány fogadta. Harry kocsijának motorházteteje fel volt hajtva, és a fiú a motortér fölé hajolva ügyködött valamit. A haja kontyba volt fogva a feje tetején, és egy vastag sálat tekert a nyaka köré. Nagyon koncentrált valamire, a kis ráncok is megjelentek a szemöldöke között. Egy vékony dzseki volt rajta, aminek a látványától Louis azonnal megborzongott, de a fiú csodálatos fenekére feszülő nadrágtól máris melege lett.
– Nem gondolkodtál még azon, hogy szakmát válts? – kérdezte Louis köszönés helyett, ahogy megállt az autó mellett. – Irtó dögös autószerelő lennél.

Szelídíts meg! - 8. Szürke fellegek

Sziasztok! Egyre jobban hozzám nő ez a történet is. Örülök, hogy rávettetek, folytassam :)

Harry a konyhába indult poharakért, hogy vizet töltsön a vendégeinek. A két hibrid úgy elfoglalta a nappaliját, mintha a lakás az övék lenne, és ezen csak mosolyogni tudott, esetleg a fejét csóválhatta. A lány Louis egyik régi ismerőse volt, és nagyon úgy tűnt, mindketten szívből örültek a viszontlátásnak. Annyira, hogy amióta feljöttek Harry lakására, megállás nélkül fecsegtek, néha egymás szavába vágva, sokat nevetve és nosztalgiázva a gyerekkorukon. Reese a fekvőhelyén kuporogva figyelte őket a sarokból, és Harry meg tudta érteni a kutyát, mert ő is baromira kirekesztve érezte magát.
– Nagyon szép ez a lakás, Louis – mondta Teagan, ahogy hátrahajtotta a fejét a kanapé fejtámlájára. Harry egész este a haját bámulta azokban a pillanatokban, amikor nem tudott hozzászólni a diskuráláshoz. A lánynak majdnem derékig érő, rózsaszín átmenetes haja volt, és nagyon tetszett neki. Jól állt a karamellszínű bőréhez és a sötétbarna szemeihez. Olyan igazán belevaló csajnak tűnt, aki semmiképpen sem akart beleolvadni a kinézetével a tömegbe. Harry abban a pillanatban érkezett vissza a megtöltött poharakkal, és kíváncsian várta, mit fog mondani a fiú.
– Harryé, nem az enyém – felelte Louis a szemeivel Harry tekintetébe mélyedve, mielőtt újra visszafordult a barátja felé.

Szelídíts meg! - 7. Ismerősök a múltból

Sziasztok! Nem tudom, ti mennyire szeretitek olvasni ezt a sztorit (kivéve azokról, akik írtak, amit itt is hálásan köszönök), de én nagyon szeretem írni :D Nem bánom, hogy több rész lesz, mint amennyit előre terveztem. Jó olvasást ehhez a részhez is! :)

Louis az egész életében teljesen kizártnak tartotta, hogy egyszer kutyát fog sétáltatni. Ráadásul egy ilyen korai órában, és ennyire hidegben. Igaz, a póráz nem az ő kezében volt, és szerencsére a kutyaszart sem neki kellett összeszedni, de azért ott lépkedett Harry mellett a kora reggeli fagyban. Néha tett egy-egy kéretlen, gonosz megjegyzést Reese-re, például azzal kapcsolatban, hogy be fog fagyni a segge, ha nem végzi el gyorsan a dolgát, de az volt a bosszantó tény, hogy igazából ő fázott annyira, hogy még a fogai is összekoccantak.
– Louis, menj vissza nyugodtan. Hamarosan mi is csatlakozunk – mondta neki Harry, ahogy a feje búbjáig vastag sálba bugyolált hibridet nézte.
Louis szúrós tekintettel fordult felé, de nem mondott semmit, csak kortyolt egy nagyot a forró teájából. Az volt a csali. Harry felhívta, hogy vett neki fekete teát, és jöjjön le érte. Ő persze nem tudott ennek ellenállni, és lent ragadt a fiúval, na meg a szőrgombóccal.
– Be kell szereznem azokból a teákból, amiket szeretsz – mondta Harry elgondolkodva, mert Louis nyilván baromi válogatósnak bizonyult, ha a teákról volt szó, és nem volt hajlandó meginni a gyümölcsteákat. – Egyre többet alszol nálunk.

Szelídíts meg! - 6. Amelyik kutya ugat...

Sziasztok! Kis meglepi a hétvégére :) Jó olvasást hozzá! 

Harry arra ébredt, hogy a nap az arcába tűz, mert elfelejtették előző este leengedni a reluxát. A hó egész éjjel esett, és most fehér fényesség öntötte el a szobát, amikor kinyitotta a szemeit. Az oldalára fordult, de a művelet közben majdnem leesett az ágyról, mert valahol a matrac szélén egyensúlyozott, amit eddig észre sem vett. Pedig már hozzászokhatott volna. Louis imádta kisajátítani az ágyat. Most is elterülve feküdt a matracon, a lábai és karjai össze-vissza, egy párnát pedig a fejére húzott, hogy ne zavarja a fény, ahogy a hasán feküdt. Viszont amikor fázott, nagyon picire össze tudott gömbölyödni, és olyankor Harry imádott hozzábújni, mert a hibrid még álmában is dorombolni kezdett, a hátát a fiú mellkasához szorítva. Az ilyen összebújásoknál nyoma sem volt a domináns, ösztönök irányította lénynek, sokkal inkább tűnt törékenynek és sebezhetőnek. Harry nem tudta, melyik oldalát szereti jobban. És ez volt a legnagyobb gond.

Szelídíts meg! - 5. Semmi elköteleződés

Sziasztok! Arra kértetek, hogy több rész legyen. És mivel nekem is tetszik az ötlet, itt a folytatás. Nem ígérem, hogy könyv hosszúságú lesz, de tuti, hogy még csak most csöppenünk bele a közepébe ;)

Louis hasogató fejfájásra ébredt, és ahogy megmozdult, csak még rosszabb lett a helyzet. Rájött, hogy mindene fáj, nem csak a feje, és lassan az is tudatosult a még félig ködös elméjében, hogy azt a napot kénytelen lesz így, kínok között kihúzni. Finom kávé és frissen sült péksüteményillat kúszott be az orrába, amit azonnal egy még finomabb aroma követett. Harry. Louis oldalra fordult, a fejét abba a párnába fúrta, ahol nem olyan régen a fiú feküdhetett, és elégedetten felsóhajtott.
– Nem tudtam, hogy ezt is úgy iszod-e, mint a teát – hallotta meg Harry vidám hangját. Lassan leemelte a párnát a fejéről, és akkor látta meg a főnökét teljesen felöltözve, kezében egy kis tálcával az ágy mellett. A főnöke… Harry a főnöke, és ők… Louis olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy megszédült, és gyorsan maga köré igazgatta a paplant. Sosem volt az a szégyenlős fajta, és saját maga is furcsállta, ahogy reagált, de nem tudta hirtelen, hogyan kéne viselkednie. Valamivel le kellett foglalnia a kezeit. Óvatosan nézett fel Harryre, akinek az arcáról gyorsan leolvadt a mosoly, és úgy tűnt, már ő sem tudta, mit keres ott.

Szelídíts meg! - 4. Érintések

Sziasztok! Először is, minden kedves olvasómnak szeretnék boldog új évet kívánni! :) Másodszor... kezdjük az új évet ezzel a résszel ;) Remélem, szeretni fogjátok, mert én még sosem írtam ilyet... de szerettem, és azt hiszem, üdítően hatott rám :D 

Harry a fülében hangosan doboló szívvel nyitotta ki az ajtót. Niall magyarázata arról, hogy mi történik éppen Louis-val, még mindig zavarosnak tűnt, így fogalma sem volt, mire számíthat, ha belép. Csak azt tudta, hogy a fiúval akar lenni, mert valami azt súgta neki, hogy a hibridnek szüksége van rá. A sarokban egy szál törölközőben kuporgó alak látványa kicsit meglepte, mert sok mindenre felkészült, de erre nem. Niall azt mondta, hogy ezekben az időszakokban a hibridek nagyon érzékenyek az illatokra, a fényre, és ez megmagyarázta, délután miért volt besötétítve Louis lakásában. Más dolgokat is mesélt… a szinte kielégíthetetlen szexuális étvágyról, a szűnni nem akaró kényszerérzetről, arról, hogy együtt legyenek bárkivel, aki él és mozog. Arról, hogy mennyire védtelenek ilyenkor. Most mégis furcsa volt így látni az egyébként határozott, tűzről pattant lényt.